A peterakás évmilliókon át uralkodott a csigák között, de valamikor az elmúlt 100 ezer évben a tengeri csigák egy csoportja elevenszülővé vált. A váltás evolúciós szempontból egy szempillantás alatt történt, de ahogy a szakértők nemrégiben feltárták, mintegy 50 genetikai változás tette lehetővé. A váltás ritka lehetőséget kínált egy evolúciós változás genetikai felépítésének tanulmányozására, és mint kiderült, a titok nem egyetlen hatalmas ugrás megtételében rejlett, hanem több fokozatos változás felhalmozódásában.

A vaskos particsiga (Littorina saxatilis) esetében az elevenszülés az egyetlen nyilvánvaló tulajdonság, amely megkülönbözteti peterakó rokonaitól. A faj tagjai egyébként külső vázuk és élőhelyeik tekintetében is széles skáláján mozognak, ami megmagyarázza, miért tartoznak a legnehezebben azonosítható élőlények közé a bolygón: a források szerint több mint száz különböző alkalommal adtak nekik új faj- és alfajnevet.

Hogy pontosabb képet kapjanak arról, mi különbözteti meg genetikai szinten ezeket a tengeri csigákat, Sean Stankowski, az osztrák ISTA posztdoktora és kollégái teljes genomszekvenciák révén megvizsgálták a L. saxatilis és rokonai családfáját. Ennek során kiderült, hogy az elevenszületés képessége 50, a csiga genomjában elszórtan található genetikai változáshoz kapcsolódik.

A genetikai információk elemzése során kiderült, hogy a tengeri csigáknál az elmúlt 100 ezer év során fokozatosan alakultak ki az elevenszülő változatok, ahogy a mutációk megfelelő sorozata felhalmozódott. Azt azonban még nem tudjuk, hogy ezek közül a fokozatos változások közül melyek voltak kulcsfontosságúak a szaporodási stratégia feltűnő megváltozásában. Az elevenszülő csigákban mind az 50 mutáció együttesen fordul elő, vagyis úgy tűnik, hogy ezek nagy része szükséges a megváltozott szaporodáshoz.

Hogy miért váltottak a csigák, azzal kapcsolatban a szakértők úgy vélik, hogy az elevenszülő állatok kicsinyei kevésbé hajlamosak kiszáradni, összenyomódni vagy elpusztulni, mielőtt még esélyük lenne kikelni a petéből. Ami persze nem jelenti azt, hogy a váltás nem járt áldozatokkal a szülők részéről.

Ritkán nyílik lehetőség annak vizsgálatára, hogy az ilyen nagy változások hogyan mennek létre az evolúció során, mivel ezek olyan lassan és a fajok széles skáláján keresztül történnek, amelyek közül sokan már kihaltak. A kutatók szerint ez a ritka példa az evolúciós változások genetikai részleteinek tanulmányozására azt mutatja, hogy a radikális újítások is fokozatos lépéseken keresztül valósulnak meg, és nincs szükség óriási genetikai ugrásokhoz ahhoz, hogy feltűnően új funkciók alakuljanak ki.

Ez pedig nemcsak a múlt nagy evolúciós változásaival kapcsolatban fontos információ, de arról is új képet fest, hogy a jövőben hogyan következhetnek be a változások például az éghajlatváltozás hatására, és hogy mely fajok lehetnek képesek alkalmazkodni a magasabb hőmérsékletekhez, és melyek nem.