Az élet eredetével kapcsolatban számos teória létezik, és jelenleg még senki sem tudja, hogyan alakultak ki az első életformák a Földön. Az egyik probléma a múlt feltárásával kapcsolatban, hogy nagyon régi eseményekről van szó, amelyekre nagyjából 3,8 milliárd évvel ezelőtt került sor. Ebből az időszakból pedig csak nagyon korlátozottan állnak rendelkezésre információk. A másik gond, hogy az sem világos, milyen kémiai úton alakult ki az élet. Addig világosnak tűnik a történet, hogy a kisebb, egyszerűbb molekulák egyre összetettebbekké álltak össze, és idővel képessé váltak az információ tárolására és saját maguk replikálására, majd létrejött a DNS, és vele biológiai történetünk hátralevő része.
Ez az eseménysor azonban nagyon vázlatos, és óriási hiányok vannak benne, sok bizonytalansággal övezve. A teoretikusok egyik csoportja szerint például az RNS adja az élet alapját, és a földi élet sokáig a DNS-nél egyszerűbb RNS-re épült. De az sem világos, hogyan jött létre az RNS. Az alapegységek valószínűleg egyszerűbb molekulák, ribonukleotidok lehettek, amelyek pedig még egyszerűbb nitrilekből, szén- és nitrogénatomokból álló molekulákból épültek fel. A folyamat minden pontján kérdéses, hogy vajon hol zajlott, a nitrilek kapcsán például az elméletek egyik vonulata azt feltételezi, hogy ezek az űrben formálódtak, nem pedig a Föld alakuló kérgében.
Ezen teóriák alapján az adja, hogy a Földön kikötött meteoritok egy része nagyon komplex molekulákat tartalmaz, beleértve aminosavakat is, amelyek a fehérjék építőkövei. Vagyis több jel is utal arra, hogy az élethez szükséges molekulák egy része az űrben is képes létrejönni. A kérdéses meteoritok akkor keletkeztek, amikor a Naprendszer anyagát adó por- és gázfelhő elkezdett csillaggá, bolygókká és kisebb égitestekké összeállni a megelőző molekuláris felhőből. Ezek a felhők több száz fényév átmérőjűek is lehetnek, és a csillagászati észlelések alapján egészen komplex molekulákat is kitermelhetnek.
Egyikük, a GCM0.693-0.027 katalógusjelű felhő a Tejútrendszer közepén található Sgr B2 nevű hatalmas molekuláris komplexumban kap helyet. Ebben már korábban is azonosítottak nitrileket, és azóta még alaposabb vizsgálatoknak vetették alá a régiót. A legutóbb két spanyol távcsővel, az IRAM és a Yebes rádióteleszkópokkal vizsgálódtak a csillagászok, és többek közt ciánsavat, cianoallént és cianopropint azonosítottak a felhőben. Ezek közül egyeseket már a Taurus molekuláris felhőben is azonosították, megerősítve elterjedtségüket.
A földi élet kialakulása kapcsán létezik egy teória, amelynek lényege, hogy a Föld és a többi belső bolygó kialakulásuk után intenzív becsapódásoknak voltak kitéve a késői erős bombázás nevű időszakban, köszönhetően a nagybolygók vándorlásának és gravitációs kölcsönhatásainak. A laborkísérletek szerint a beérkező égitestek belsejében található komplex molekulák egyben megúszhatták az ilyen becsapódásokat, változatos nyersanyagokat szolgáltatva a földi élet kialakulásához. Hogy a komplex, de az élethez képest nagyon egyszerű molekulákból aztán hogyan lett élet, az persze továbbra is kérdés, de az alapanyagok egyik potenciális forrása a bolygón kívüli. Ha pedig így van, azok más égitestekre is eljuthattak.
