Ahogy egymást követik az újabb VGA-generációk, a chiphiány és a bányászláz ideje alatt felvert árak lassan, de valamelyest enyhülni látszanak. A frusztrált felhasználók tehát végre ismét régi kártyájuk leváltásán gondolkodhatnak, hiszen az AMD és az Nvidia is szolgál olyan hardverekkel, melyek a megszokottnál valamivel jobb ár-érték aránnyal kerülnek forgalomba. Ahogy azt megszokhattuk, a generációt felvezető felső kategória után szépen lassan befut a középkategória, de már a belépőszint is megmutatta magát és ha az RTX 4060 Ti-t nézzük, bár ne tette volna. Előbbi, tehát a középszintet az Nvidia részéről az április közepén megjelent GeForce RTX 4070 képviseli, melynek már jóval megjelenése előtt sikerült megosztania a nagyközönséget.

A VGA megítélését elsősorban két dolog billentheti negatív irányba: a következetlen árazás az előző generáció tükrében, illetve a fedélzeti memória mennyisége, mellyel az Nvidia továbbra is kissé szűkmarkúan bánik, főleg a konkurens AMD-hez képest, ahol gyakran a kisebb kártyákat is megpakolják VRAM-mal. Márpedig az RTX 4070 önmagában egyáltalán nem tűnik rossz terméknek, hiszen többé-kevésbé egy RTX 3080 alapteljesítményét ígéri annál barátságosabb árazással és modernebb funkciókkal, mindezt az RTX 4000 sorozatot meghazudtolóan karcsú és energiatakarékos kiszerelésben. A valós kérdések viszont mégiscsak azok, hogy mekkora generációs előrelépést sikerült ezzel prezentálniuk mondjuk az RTX 3070-hez képest – melynek hivatalosan a helyére érkezett – illetve, hogy miként alakul az a bizonyos ár-érték arány, mely a piaci siker egyik, ha nem a legfontosabb feltétele.

Ahogy arra a specifikációk rámutatnak, ez lényegében egy alaposan lecsupaszított RTX 4070 Ti, melyet az Nvidia eredetileg megpróbált egy gyengébb RTX 4080-ként kommunikálni. Végül ezt az átgondolatlan marketinghúzást a közönség és a sajtó egyöntetű rosszallása miatt újragondolták, ám most is hallatszanak azok a hangok, amik a karcsú adatok láttán 4070 helyett inkább 4060-at vagy 4060 Ti-t kiáltanak. Akárhogy is, a teljes csomag egy olcsóbb kiadás esetén jóval közelebb áll a 200 ezer forintos összeghatárhoz, mint a Ti modell, tehát izgalmas lehet mindazoknak, akik értékelhető teljesítményt várnak a nagyoknál visszafogottabb árcédulával. Gondoljunk hát akármit az Nvidia üzletpolitikájáról, az RTX 4070 magabiztos teljesítményt ígér WQHD felbontáson, több esetben is bőven játszható élményt ígér 4K-ban, a felskálázó és képkockageneráló eljárásoknak köszönhetően pedig egyre több lehetőség nyílik arra is, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a szükséges eljárásokat (DLSS 3 és Frame Generation) támogató játékokból.

Specifikációk, dizájn és felszereltség

A Gainward a tajvani Palit Microsystems alá tartozó brand, mely a VGA-piac másodvonalához sorolható, de nem azért, mert alacsonyabb minőséget képviselnek, inkább a kevésbé látványos dizájn és a barátságosabb árképzés miatt. Ezt a pénzben mérhető vonzó tulajdonságát pedig annak köszönheti, hogy az MSI, az ASUS vagy akár a Gigabyte jóval többet költenek dizájnra és marketingre, így komoly tízezreket is spórolhat az, aki bizalmat szavaz a kevésbé jól csengő márkanévnek és a visszafogottabb megjelenésű hardvernek.

A tesztünk tárgya is kiváló példája ennek, hiszen a Panther fantázianévvel illetett VGA hűtése és borítása elsősorban a hatékonyságra koncentrál, nem próbál meg divatot teremteni. Ennek jegyében egy egyszerűbb formavilágú fekete burkolatot kapott, mely meglehetősen visszafogott, hiszen nem szolgál még RGB-s megvilágítással sem. Az összességében ízlésesnek mondható kinézetével dizájndíjat talán nem érdemel, ám ez aligha zavarja majd mindazokat, akik jó hűtésre és stabil teljesítményre vágynak, továbbá nem bánják, ha az extravagánsabb modellek mellőzésével jelentős összeget spórolhatnak meg.

Az RTX 4070 egyik legjobb tulajdonsága a visszafogott fizikai kiterjedése, mely az Nvidia saját Founders Edition modelljére ugyanúgy igaz, mint a gyártópartnerek egyedi megoldásaira. Megjegyezném, hogy a Gainward itt finoman szólva túlméretezte a hűtést, a Founders Edition például mindössze 240 mm hosszú és 2 slot vastag. Ehhez képest a Panther közel 330 milliméteres és 3 foglalatnyi teret szorít ki magának a térből, de még így is kényelmesen beilleszthető a legtöbb ma kapható ATX gépházba. Akárhogy is, jó látni, hogy újra kaphatunk hasonló teljesítményt abszurd mértékben hatalmasra nőtt kártyák beszerzése nélkül, ahogy az is örömteli hír, hogy a fogyasztás, a melegedés és zajszint egyaránt meglehetősen alacsony tartományban mozognak.

Kártyánkon három "Cyclone" hívójelű ventilátor teljesít szolgálatot, de a mindössze 200 wattban meghatározott fogyasztási keretnek – és a nálunk mért 195 wattos csúcsnak – köszönhetően meglepően kevés dolguk akadt. Ha nem dolgoztatjuk meg, alapjáraton mindössze 10 wattot eszik, ami több, mint vállalható érték szimpla tartalomfogyasztás vagy a kártyát nem különösebben leterhelő munka esetén. Nyitott tesztpadunkon alapjáraton 35 °C körül megállt és meghajtva sem mértünk 62 °C-nél többet, szóval forrósodás még maximális terhelés és zárt gépházak esetén sem fenyeget.

És ha már a túlméretezett hűtést említettük, ez a masszív hűtőborda lényegében kétszer hosszabbra sikerült, mint a kártya, amire ráépítették. A harmadik ventilátor pedig szinte akadálymentesen pörgeti át a levegőt a lamellákon, mivel a fém takarólemez a nyák végeztével részben nyitottá válik. Annyi biztos, hogy semmi akadálya a kompakt PC-khez szánt low profile verziók érkezésének, dupla ventilátoros kiadás pedig már most is kapható, pl. a Gainward Ghost kártyáinak képében. További pozitívum, hogy ehhez az energiaigényhez egy hagyományos, 8-pines PCIe csatlakozó társul, így sem drága cserekábelre, sem a merev és ormótlan adapterre nem lesz szükségünk. Nem úgy, mint az Nvidia 16-pines házi megoldásánál, melytől a többi gyártó szerencsére szabadon eltérhet. Akinek tehát legalább egy minőségi 650 wattos táp a rendelkezésére áll, annak nem kell új egységre, vagy moduláris kiszerelés esetén az átalakítónál sokkal megbízhatóbb cserekábelre költenie.

Ami dizájn, de leginkább felhasználói szempontból kevésbé mondható előnyösnek, az a tápcsatlakozó elhelyezkedése. Mivel a NYÁK a hűtőhöz viszonyítva elég rövidke, ezért a csatlakozófej sem kerülhetett oda, ahol a hűtőtest véget ér, tehát a vezeték a kártyánk közepéről fog majd kikandikálni. Ez nyitott gépházak esetén ronthat az esztétikai összképen, ugyanakkor érthető, így nem érdemes emiatt túl szigorúnak lenni. A fogyasztás és a masszív hűtés ismeretében az sem lesz meglepő információ, hogy a kártya elképesztően halk lett, játék közben is szinte csak suttogott.  Ez szintén egy komoly pozitívum, ráadásul a kellemes csendet ezúttal a coil whine jelenség idegesítő cicergése sem zavarta meg. A kimeneti csatlakozók terén a Gainward igazodott a gyári specifikációkhoz, tehát három DisplayPort 1.4a és egy HDMI 2.1 áll a szolgálatunkra, akár 8K-s felbontásig. USB Type-C sajnos továbbra sincs, ami pont egy olyan extra, amit talán nem kellett volna elhagyni a videokártyákról, hiszen, ha nem is a VR eszközök, de a modernebb kijelzők miatt mindenképpen hasznos lehet.

Valóban, elsőre bicskanyitogatónak tűnik, hogy évekkel és egy generációval később az RTX 4070 pontosan annyi CUDA, RT és Tensor magot tartalmaz, mint elődje, az RTX 3070. Technikai oldalról viszont jó, ha tudjuk, hogy az RTX 40 széria és az ADA GPU-k fejlettebb magokat használnak, mint az RTX 30 és az Ampere. Tehát pusztán a számadatokra hagyatkozni nem érdemes, a minőség szépen kompenzálja a mennyiséget. Azért, ha szemmel is látható fejlődést keresnénk, érdemes figyelembe venni a GPU órajelét, mely nem csak az alapot tekintve lett magasabb, de a Boost például több mint 40 %-kal nőtt, a közvetlen összehasonlítás jegyében pedig a fedélzeti memória 8 GB GDDR6 helyett immár 12 GB GDDR6X. Ez sokak szerint még mindig nevetségesen kevés a 4K gaming idején, de a gyakorlatban számunkra elegendőnek bizonyult. Persze a maximalistáknak igazuk lehet, egyes játékoknak tényleg semennyi sem tűnik elegendőnek, 4K felbontáson láttunk már extrém kiugrásokat, de még ha az AMD túl is kompenzál ezen a téren, ennek a 12 GB-nak még egy darabig szépen ki kell szolgálnia egy átlagos játékos igényeit.

Tesztkörök

Az RTX 4070 már bőven az a kategória, ahol a 1080p-s teljesítményt készpénznek vehetjük, de a kompetitív játékosoknak jó hír lehet, hogy magas képfrissítésre képesített kijelzőiket az eSport címek zömével szépen meghajthatják majd. Persze 200 ezer forint fölött már sokkal inkább az 1440p-s, illetve a 4K teljesítményre vagyunk kíváncsiak. Nos, míg a WQHD esetében több, mint magabiztosan dolgozik a kártya, a 4K továbbra is határeset. Ez azt jelenti, hogy a modern alkotások többségét azért 60-at meghaladó átlag fps-sel futtathatjuk, ugyanakkor lesznek olyan címek, ahol a DLSS, illetve a Frame Generation funkciók nélkül alább kell adnunk az elvárásainkból. Hozzá kell tennünk, hogy bár az RTX 4000 szériával a DLSS 3.0 is elérhetővé vált, azt tapasztalhatjuk, hogy ezek az új kártyák gyakran ott is ügyesebben dolgoznak az előző szériánál, ahol még csak a DLSS 2.0 elérhető.

Mivel a Deep Learning Super Sampling már négy éve, a 2.0-s verzió pedig három éve a piacon van, a játékfejlesztők számára szinte minden lehetőség adott a felskálázó eljárás beépítésére, az indie kategóriát is beleértve. Emiatt részben az az érv is egyre nehezebben állja meg a helyét, hogy az a kártya nem éri meg a pénzét, mely enélkül nem képes épkézláb képkockaszám kiizzadására. Természetesen továbbra is a nyers raszterizációs teljesítmény a lényeg, ugyanakkor egyre több esetben profitálhatunk az AI alapú trükkökből, az élsimítás például sokszor a DLSS malmára hajtja a vizet. A kártya nyers erejét figyelembe véve az RTX 4070 pontosan az a termék, mely túllépve az arany középúton, valóban jó vétel lehet azok számára, akik a pénzükért a legtöbbet hoznák ki a többéves alkotásokból és magabiztos teljesítményt remélnek a frissebb megjelenésektől is.

A számok egyértelműen azt mutatják, hogy néhány képkocka eltéréssel, de nyers teljesítményben valóban az RTX 3080 terepén mozgunk. Ez sokaknak talán nem tűnik elegendőnek, de szerintem a középkategóriában már bőven kellemes végeredménynek mondható. A felskálázó és képkockageneráló megoldások miatt pedig tartalék is bőven van a kártyában, a barátságos fogyasztás, az elhanyagolható melegedés és a lényegében teljesen hangtalan üzem pedig elegendő érvek lehetnek azok számára, akik a kriptobányák felszámolását követően, például egy használt RTX 3080 beszerzésén gondolkodtak. Utóbbi persze sokak számára ideális megoldásnak tűnhet, de az RTX 4070 árazását látva én inkább a modernebb, hatékonyabb és nem utolsó sorban új, több éves garanciával felvértezett ajánlatra voksolnék. AMD-s oldalon az RX 7900 XT-től ugyan jelentősen elmarad, árban viszont jóval barátságosabb, a ray tracing terén is bőven előrébb jár, a Frame Generation pedig elképesztően működik, már ahol elérhető.

Összefoglaló

Ami a külsőségeket illeti, mondhatnánk, hogy nincs itt semmi látnivaló, haladjunk tovább. De azt azért adjuk meg a gyártónak, hogy bár nem szépségversenyre öltöztette fel a kártyát, az egyszerű fekete burkolattal nem igazán lehet mellé lőni. A kártya összességében masszív és igényes darab, a csicsát inkább meghagyja az RGB-s fényárba öltöztetett tuningkártyáknak, melyeket általában tízezrekkel többért kínálnak. Innováció terén az 5 nanométeres csíkszélességnek köszönhető energiatakarékosságot és a széria legkisebb fizikai kiterjedésű megoldását emelnénk ki, nem megfeledkezve a DLSS 3 vagy akár az AV1 kódolási eljárás jelenlétéről. Jogos elvárás az Nvidia felé, hogy adhatnának ennél több memóriát és valamivel talán lehetne izmosabb is, ugyanakkor a teljesítménye kellemes akár 4K-s felbontáson is.

A megbízhatóságra térve a melegedés elhanyagolható volt, coil whine és ventizaj sem zavarta a fülünket, összességében pedig stabilan teljesített. A specifikációkat vizsgálva az RTX 4070 önmagában nem kínál különösebb extrákat a generáció többi tagjánál, ám mindezt egy jól összerakott termékben egyesíti. Az ár-érték arányt tekintve is hasonló a helyzet, hiszen (a legjobb esetben elérhető) 250 ezer forint egyáltalán nem kevés, ha pedig nem a legolcsóbb modellt keressük, ez az összeg 300 ezer forint környékére is felkúszik. Ugyanakkor rég láttunk új középkategóriás Nvidia VGA-t, ami egy jobb ajánlat esetén ennyire elgondolkodtató vétel lett volna, csak találjunk belőle ilyet. Nyilván szeretnénk, ha a középkategória árazása ismét vállalhatóbb tartományba zuhanna, ám a jelenlegi piaci helyzet ismeretében ez jó ideig vágyálomnak tűnik még. Összességében mégis pozitív élményt nyújtott a kártya, főleg a nemrég megjelent RTX 4060 Ti tükrében, ami finoman szólva csalódás, de leginkább nevetséges ajánlat lett. Az RTX 4070 WQHD-ra tökéletes volt, de én örömmel játszottam vele 4K-ban is. Igaz, a multiplayer címekhez azért érdemes óvatosan közelíteni vagy élni a felskálázással, mert ilyen magas felbontáson az átlag 60 körüli fps valószínűleg kevés lesz.

Utóirat: a tesztben szereplő Gainward Panther RTX 4070 modell annyira jó ajánlatnak bizonyult, hogy a cikk megjelenésének pillanatában az a modell éppen nem volt elérhető.

Így értékelünk

Indul az iPon Tech Vibes