Az Apple a hét elején, a WWDC konferencia nyilvános publikus előadásán rántotta le a leplet legfrissebb szoftveres újításairól, amelyek az iOS, a Watch OS és a macOS mellett egyéb területeket is érintettek, például az Apple Maps szolgáltatást. Az újítások kétségkívül figyelemreméltóak, ám mégsem ezekre volt kíváncsi az érdeklődők többsége, hanem arra, amit a pletykák már hetekkel ezelőtt beharangoztak: vajon tényleg bejelentik-e, hogy ARM alapokra cserélik az Intel processzorokat, amelyek számos termékkategóriában képviseltetik magukat manapság.
A bejelentésre sor került, valamint egy igen izgalmas bemutatót is levezényeltek, amelyek alapján úgy tűnik, nagyon jól megtervezett átállásról lehet szó, ami már évek óta zajlik a színfalak mögött. Az átállás első gyümölcseit még az év vége előtt megcsodálhatjuk majd – az ismert guru, Kuo szerint első körben egy 13,3 hüvelykes MacBook Pro, illetve egy iMac ülhet fel az ARM mozdonya által húzott vonatra.
Az Intel természetesen továbbra is támogatni fogja a már meglévő, illetve a még érkező Intel processzoros konfigurációkat, a váltást pedig tudomásul vették, ám hozzátették: az Intel processzorok még mindig a legjobb választásnak minősülnek a fejlesztők számára. Az Apple távozása igazából mindenképpen érvágás az Intel számára, még akkor is, ha a MarketWatch szerint az Intel teljes éves processzorforgalmának 4%-át teszik ki a coupertinóiak megrendelései. A Tiger Lake processzorok, amelyek rövidesen megjelenhetnek, még természetesen szerepet kapnak az Apple kínálatában is, ám az ARM alapokra történő átállás ezzel párhuzamosan elkezdődik, és a tervek szerint nagyjából két év alatt le is zárul.
Hogy mi okozhatta az Intel és az Apple szétválását? Erre meglehetősen sok magyarázatot találhatunk, ha megkapargatjuk egy picit a felszínt. Az Intel egyik korábbi vezető beosztású alkalmazottja, a főmérnökként dolgozó François Piednoël, aki szereti elmondani a véleményét bizonyos témákban, így eléggé ismert karakternek számít, természetesen nem hagyta szó nélkül az aktuális eseményt sem.
Viszlát Intel! És köszi a procikat!
Szerinte az Apple lényegében 2016 folyamán dönthetett úgy, hogy az ARM-re történő átállást mindenképpen meg kell lépniük, ehhez a döntéshez pedig prózai okok vezettek: a Skylake mikroarchitektúra köré épülő Intel processzorok minőségbiztosítási gyakorlata finoman szólva is hagyott kívánni valót maga után. A főmérnök szerint rengeteg hiba volt az architektúrában, a legnagyobb baj azonban talán mégsem ez, hanem az, hogy egy idő után maga az Apple volt az, aki szorgalmasan jelentette a hibákat, ami partnerkapcsolati és megrendelői elégedettség terén finoman szólva sem kedvező dolog – az Apple mérnökei egy idő után több hibára bukkantak, mint az Intel mérnökei. Szerinte az Apple vezetése előtte is gondolkozott már az Intel architektúra leváltásán, ám ez a fiaskó volt az utolsó csepp a pohárban, amely alapján eldöntötték: meg kell lépniük a váltást.
És minden bizonnyal az sem hajtotta az Intel malmára a vizet, hogy a 10 nm-es csíkszélesség bevezetése finoman szólva is döcögős volt, hiszen több éves csúszás után is csak bizonyos termékkategóriákba ért el az új gyártástechnológia, vagyis évekre kényszerpályára került a vállalat, ugyanis a 14 nm-es csíkszélességből sokkal többet kellett kihozniuk, mint amennyit eredetileg terveztek. A 14 nm-es csíkszélesség túlterhelése szintén problémákat okozott, hiszen a vállalat nem tudta maradéktalanul teljesíteni a partneri megrendeléseket, ami a partnerek számára bevételkieséseket jelenthetett, hiszen így ők sem tudtak annyi komplett konfigurációt leszállítani, mint amennyire igény lehetett volna. Az időközben kiszivárgó biztonsági rések igazából már csak megerősíthették az Apple vezetésének döntését: jó ötlet volt ARM alapokra váltani.
Egyes vélemények szerint igazából nem is feltétlenül az Intel gyengélkedése vezetett oda, hogy az Apple végül ARM alapokra váltott, hanem az a tény, hogy a vállalat az elmúlt egy évtized folyamán egyre jobban elmélyült a saját SoC egységek tervezésében, így az eredmények is sorra javultak, ami végül megnyitotta a kapukat az előtt, hogy a saját fejlesztésű chipek a mobileszközök mellett a Mac sorozat egyes képviselőit is kiszolgálhassák. Vagyis igazából nem is volt kérdés, hogy váltanak-e, csak az volt kérdéses, hogy mikor tudják meglépni az átállást – mikor jutnak el olyan szintre, ami már elegendő az asztali igények kielégítésére is.
Maga az Apple egyelőre nem kommentálta, pontosan miért is döntöttek a váltás mellett, ám az előadáson elhangzó állítások alapján úgy tűnik, mindenképpen azt akarták elérni, hogy adott fogyasztás mellett a lehető legjobb teljesítményt tudják biztosítani, vagyis maximalizálni akarták az energiahatékonyságot. Ezt a célt kétségkívül úgy lehet a legjobban és leggyorsabban elérni, ha saját fejlesztésű, a saját igényekhez leginkább passzoló hardvert terveznek, amihez kellő módon optimalizált szoftvert is írnak – ezzel a párossal mindenképpen előnyre tehetnek szert.
