Shop menü

AZ APPLE A RISC-V ARCHITEKTÚRÁRA TÉRHET ÁT A SOC EGYSÉGEK BEÁGYAZOTT PROCESSZORMAGJAINÁL

Az Apple Silicon a fő processzormagokon kívül több tucatnyi olyan processzormagot is használ, amelyek nem az operációsrendszerre és a felhasználói alkalmazásokra koncentrálnak. Ezek egy részénél térhet át a gyártó a RISC-V architektúrára.
Víg Ferenc (J.o.k.e.r)
Víg Ferenc (J.o.k.e.r)
Az Apple a RISC-V architektúrára térhet át a SoC egységek beágyazott processzormagjainál

Nagyjából egy éve jelent meg az az álláshirdetés, amelynek keretén belül az Apple RISC-V architektúrát ismerő programozót keresett. Ebből már látható volt, hogy a vállalat idővel átállna az ARM architektúráról a RISC-V-re egyes vezérlők, illetve beágyazott processzormagok esetében, ám arra egyelőre nem kell számítani, hogy a nagy teljesítményt nyújtó, operációs rendszer által használt fő processzormagok esetében is hasonló átállásra kerül sor, legalábbis a közeljövőben.

Úgy tűnik, már körvonalazódik is, mely területeken rúghatnak labdába a RISC-V alapú processzormagok, legalábbis a SemiAnalysis forrásai ezt pedzegetik, a helyzetről pedig a vállalat munkatársa, Dylan Patel számolt be. Azt tudni kell, hogy például az első generációs Apple M1 SoC fedélzetén a fő processzormagok mellett, amelyek az operációs rendszer és a felhasználói alkalmazások futtatását végzik, harmincnál is több olyan egyéb beágyazott processzormag foglal helyet, amelyek számos különálló, az operációs rendszer és a felhasználó számára nem látható feladatot végeznek. Ezek egyebek mellett a ThunderBolt portokat, a WiFi és Bluetooth kapcsolatot, vagy éppen a NAND Flash chipeket kezelik, mindegyik külön firmware-rel rendelkezik, és mindegyik a fő processzormagok alá dolgozik, így a teljes rendszer megfelelően működhet.

Galéria megnyitása

A beágyazott processzormagok eddig az ARM M sorozatából vagy az egyszerűbb ARM A sorozatból kerülhettek ki. Ezekre a processzormagokra gyakorlatilag magonként kell licencdíjat fizetni, ami nagyobb mennyiségű hardver esetén már szabad szemmel is jól látható összeget jelent, valószínűleg egyrészt ezen akar spórolni az Apple, másrészt viszont alighanem jobban saját igényeire is szeretné szabni az egyes vezérlőket és processzormagokat. Az architektúra-váltás igazából a beágyazott magok esetében egyszerűbb feladatot jelent, „csak” a firmware módosítására van szükség, ami nem jelenthet problémát a házon belüli mérnökcsapat számára.

Az egyelőre nem derült ki, hogy pontosan mely vezérlők esetében vált architektúrát az Apple, valamint azt sem árulták el, erre pontosan mikor kerülhet sor. Mivel ezek a processzormagok a felhasználók számára láthatatlanok, alighanem az újabb Apple Silicon SoC egységek bejelentésekor sem fogják reklámozni, pontosan hányan vannak és melyik milyen architektúra köré épül, kivéve, ha valami említésre méltó előrelépést sikerül elérni általuk, amit feltétlenül érdemes megemlíteni.

Neked ajánljuk

    Tesztek

      Kapcsolódó cikkek

      Vissza az oldal tetejére