Több mint 75 millió évvel ezelőtt a kréta időszakban Észak-Amerika hatalmas, termékeny vizes élőhelyein egy óriási méretű hüllő kószált. Valószínűleg nagy dinoszauruszokkal táplálkozott, miközben hatalmasra, akár 12 méteresre is megnőhetett. A Deinosuchust, amelynek neve szörnyű krokodilt jelent, hosszú ideje a modern aligátorok közeli rokonának tekintették. Most azonban egy új kutatás keretében felülvizsgálták a Deinosuchus és rokonainak családfáját, és az új koncepció a ragadozót teljesen az aligátorok családján kívülre helyezi.

A Communications Biology című folyóiratban a napokban ismertetett eredmények szerint a Deinosuchus valamivel kisebb lehetett, mint korábban gondolták, és jól tűrte a sós vizet, ami valószínűleg lehetővé tette számára, hogy átkeljen azon az ősi beltengeri területen, amely az ősi Észak-Amerika nagy részét behálózta. A tanulmány arra is rávilágít, hogy a Deinosuchushoz hasonló hatalmas fajok világszerte gyakrabban fejlődhettek ki, mint korábban gondolták a szakértők.

„Szinte úgy tűnik, mintha az lenne a norma, hogy egy adott időben óriáskrokodilok léteznek” – mondja Rabi Márton, a Tübingeni Egyetem paleontológusa, az új tanulmány vezető szerzője.

Az óriás krokodilfajok evolúciójának jobb feltérképezése érdekében Rabi és kollégái 128 élő és kihalt faj 219 fizikai jellemzőjéből állítottak össze egy adatbázist. A vizsgált fajok a krokodilok rendjébe tartoztak, amelybe a krokodilokat, a kajmánokat és az aligátorokat soroljuk. A Deinosuchusra és más ősi élőlényekre vonatkozó adatokért a fosszilis leletekre támaszkodtak. A fajok jellemzőinek összehasonlítása alapján a csapat egy evolúciós családfát készített, amely megmutatta, hogy ezek a fajok milyen rokonságban álltak egymással, és amelynek segítségével a kutatók megbecsülhették a kihalt fajok legvalószínűbb testméreteit is.

Rabi és kollégái megállapították, hogy a 7 méternél hosszabb fajok nem kötődtek egy adott időszakhoz vagy meghatározott éghajlati viszonyokhoz. Ehelyett az elmúlt 130 millió év során az óriáskrokodilok többször is felbukkantak, mindig olyan tengeri vagy vizes élőhelyeken, amelyek elég nagyok voltak ahhoz, hogy kielégítsék az étvágyukat. Az óriások viszonylag egyforma gyakorisággal bukkantak fel a különböző krokodilcsoportokban szerte a világon, egészen a kréta időszakig visszanyúlóan. Néhány millió évvel ezelőtt Dél-Amerikában egy kisteherautónál kétszer nagyobb kajmán élt, Dél-Ázsia vizein pedig hosszú orrú, potenciálisan busznyi hosszúságú krokodilok siklottak át. 2 millió évvel ezelőtt, a mai Kenya területén, az ember ősei egy olyan krokodil mellett éltek, amelynek csak a koponyája közel 1 méter hosszú volt.

Ami a Deinosuchust illeti, az új elemzés szerint ez a faj a krokodilok családfájának alján, egy külön ágon helyezkedik el, messze a korábban közeli rokonainak tartott aligátoroktól. Az aligátorok és közvetlen rokonaik nem bírják jól a sós vizet, ezért is volt különös, hogy a Deinosuchus Észak-Amerika sós vízzel teli régiójának, az úgynevezett Észak-Amerikai Beltengernek mindkét oldalán megtalálható volt. Az új vizsgálat azt sugallja, hogy az ősi faj, a krokodilfélék közös őséhez hasonlóan, tolerálta a sós vizet, így átúszhatta a beltengert.

Annak ellenére, hogy a Deinosuchust eltávolították az aligátorok leszármazási vonalából, az új tanulmány a modern aligátorokra vonatkozóan is mond újdonságokat. A szakértők úgy vélik, hogy ezek az állatok is sós vizet tűrő ősöktől származnak, de elvesztették ezt a toleranciát, ami Rabi szerint magyarázatot adhat az aligátorok és a kajmánok viszonylag kis testére evolúciós történetük nagy részében: a szűkebb édesvízi élőhelyeken való előfordulás korlátozhatta a méretüket.

A korábbi vizsgálatoktól eltérően, amelyek a Deinosuchus hosszát 8–12 méteresre becsülték, az új tanulmány szerint a Deinosuchus a korábbi becsléseknél valamivel kisebb lehetett, legfeljebb 7,7 méter hosszú: ez a méret átfedésben van a legnagyobb ma élő krokodilfajokéval. Rabi szerint a Deinosuchushoz hasonló hatalmas krokodilok bizonyos értelemben nem csak evolúciós szempontból rutinszerűek, hanem a jelenünknek is részei lehetnek. Szerinte ma is létezhetnek óriási képviselői az állatcsoportnak.