A játékok óriási térnyerése miatt rengeteg gyártó kezdett el kifejezetten nagy teljesítményű eszközöket gyártani - korábban mi is írtunk már számtalan alkalommal gamer billentyűzetekről és egyéb hardverekről. Azt azonban érdemes hozzátenni, hogy vannak kategóriák, amik egyelőre még mindig csak réteg közönséggel rendelkeznek, például a gaming laptopok. Itt még nincs akkora vásárló erő, ami miatt talán szűkebb is a kínálat, így a cégeknek ki kellett valamit találniuk, hogy egyszerre több célcsoportot is meg tudjanak szólítani. Az Asus ROG Zephyrus M16 éppen egy ilyen eszköz, ami a játékosok mellett a tartalomgyártókat is célkeresztbe veszi.

A doboza minden, csak nem átlagos. Alapvetően két tónusú megjelenést kapunk, fehér és fekete színekkel, valamint reflektív Republic of Gamers logóval, illetve szintén csak reflektív „hanghullám imitációs” mintával, ami később visszaköszön majd a gépen is.

Amint kinyitjuk a csomagolást, a gép szabályszerűen kiemelkedik, ez pedig nem csak látvány szempontjából ütős, ugyanis így könnyebben ki is tudjuk azt venni. A laptopon kívül itt találjuk még a 240W-os töltőnket, illetve egy használati útmutatót is.

Egy gamer terméknél mindig is fontos volt a külső, ez pedig itt sincs másképp, azonban azokra is oda kellett figyelni, akik két Fortnite meccs között szeretnének beülni egy tárgyalóba a főnökükkel anélkül, hogy kinéznék őket az irodából. Ezt az Asus nagyon jól megoldotta, ugyanis a Zephyrus M16 viszonylag letisztult szögletes formákkal operáló külsőt kapott, pár gamer jeggyel megfűszerezve. 

A ház 20mm vékony és 2 kg, ami elsőre soknak hangozhat, azonban ne felejtsük el, hogy egy olyan laptopról beszélünk, amit nem napi szintű hordozgatásra szánnak, így ez máris más megvilágításba helyezi a számokat. A gép felső részén kapunk egy strukturált felületet, ami elképesztően jól néz ki, illetve bizonyos szögben megtöri a fényt - ez egyáltalán nem hivalkodó, nem ordítja hogy gamer, csak suttogja. A borítás matt és eléggé jó minőségű. A billentyű alatti csuklótámasz kényelmes, nem csúszós, ellenben igazi ujjlenyomat mágnes.

Felnyitva megpillanthatjuk az RGB-s billentyűzetünket, ami magyar kiosztású, kellően halk és jó billentyűúttal rendelkezik. Az egyetlen dolog ami talán hiányozhat róla, az a külön numerikus számlap. Emellett viszont van pár extra gomb is a gépen, egészen pontosan négy darab, amivel a hangerőt, és a mikrofont tudjuk állítani, illetve a negyedikkel be tudunk lépni az Asus saját felületére, ahol testre szabhatjuk a gépet, illetve teljesítmény adatokat is láthatunk. A hab a tortán pedig a bekapcsológomb, ami egyben egy ujjlenyomat olvasó is. A billentyűzet alatt találjuk a touchpad-et, ami kellően nagyra sikerült, valamint az érzékenysége is megfelelő.

Aminek már kevésbé örültem, az a webkamera, ugyanis csak 720p felbontású, ami egy ilyen drága gépnél eléggé elszomorító. Egy munkára is szánt gépnél, főleg manapság, amikor - főleg a korona miatt - rengeteget videótelefonálunk, nem ártott volna erre több pénzt fordítani. A gép rendelkezik ErgoLift-tel is, azonban elsősorban nem a kijelző emeli el a gépet az asztalról, hanem egy külön az erre a célra készült gumitalp, ami az eszköz alján található keresztben, ezzel biztosítva jobb hűtést. 

A hangzásról hat darab hangszóró gondoskodik, amik Dolby Atmos minősítést is kaptak; bár hozzá kell tenni, hogy én nem voltam tőlük lenyűgözve, egyáltalán nem rosszak, ilyen áron viszont azért lehettek volna jobbak is.

A gép szerintem legkiemelkedőbb része a kijelző, ami - a névből (M16) már sejthető - egy 16 colos IPS LCD panel, 2560 x 1600 pixel felbontással, 1000:1+ kontraszt aránnyal, 16:10-es képaránnyal. Utóbbi nagyon jól jön majd a tartalomgyártóknak, illetve bárkinek aki szereti a szépet, ugyanis ez a gép elképesztően keskeny kávákat kapott, főleg gamer mércével mérve. Egy átlagos gaming laptop ugyanis nagyjából 80%-os kijelző-előlap aránnyal rendelkezik, sőt néha még azt sem éri el, ennek az eszköznek az előlapját viszont 94%-ban kijelző takarja.

A megjelenítő 165 Hz-es képfrissítéssel és 3ms-es válaszidővel rendelkezik, ami igencsak szép szám, ráadásul képes egyszerre nagy felbontással és magas képfrissítéssel működni, így semmiről sem kell lemondanunk. A fényerő 480 nit, így kültéren is kényelmesen lehet használni, valamint rendelkezik Dolby Vision-nel és DCI-P3-as szintérrel, ezt pedig 98%-ban lefedi, míg az sRGB-t 100%-ban. Ennek köszönhetően elképesztően színhű és rengeteg színt képes megjeleníteni - itt igazából egyetlen rossz szavam sem lehet a gépre.

Portokkal is bőven el lett látva a Zephyrus M16. Bal oldalt kapunk egy töltő portot, egy HDMI 2.0b-t, egy Ethernet csatlakozót, egy második generációs USB 3.2-t, két USB-C-t (amiből az egyik Thunderbolt 4, a másik pedig egy második generációs USB 3.2), végül pedig egy combo jack-ket. Persze itt még nem ért véget a lista, ugyanis a jobb oldalon is találunk két portot, amiből az egyik egy első generációs USB 3.2, a másik pedig egy MicroSD kártya olvasó. Utóbbi számomra kicsit érthetetlen volt, ugyanis tartalomgyártói szempontból sokkal jobb lett volna egy sima SD kártya olvasó, amibe még mindig lehet MicroSD kártyát tenni egy adapter segítségével, fordítva viszont már sokkal érdekesebb a helyzet.

A hab a tortán a motorháztető alatt rejlik, ami esetemben egy 8 magos Intel Core i9 11 900H processzor volt, GeForce RTX 3070 GPU-val, 32GB DDR4-es RAM-mal, ami akár 48-ig is bővíthető, valamint 2TB Samsung SSD-vel. Természetesen számos konfiguráció létezik, így körülbelül 600 000 és 900 000 Ft között bárhol megállhat a mutató, ez csak rajtunk áll. Ez egy eléggé izmos összeállítás, ami szép teljesítménnyel rendelkezik.

Természetesen a nagy teljesítmény nagy energiaigénnyel is jár, amit tudott az Asus is, így lehetővé tették, hogy kikapcsoljuk a GeForce chipet és helyette az Intel iGPU-t használjuk, ami sokkal hosszabb üzemidőt eredményez  – természetesen ezt csak akkor érdemes megtenni, ha kisebb grafikai teljesítmény igényű programokat használunk.

Természetesen pár játékot is teszteltem a gépen, különböző felbontásokban, hogy lássam mennyit változik az fps szám. Nem volt meglepő, hogy FullHD+ mellett azért közelebb volt a 100-hoz az érték, míg QHD+-ban már alá ment, de még így is abszolút élvezhető volt a játék, hiszen jóval 60 fps fölött voltunk. A gépnek van több profilja is, ami a teljesítményt szabályozza; én minden esetben a Turbo módban használtam, de ha csendesebb játékélményt szeretnénk, akkor ott van a Silent mód, ahol ugyan visszafogottabb lesz a teljesítmény, de nem is fog annyira dolgozni a ventilátor.

A gép emellett rendelkezik WiFi 6-tal és Bluetooth 5.2-vel is, illetve egy 90Wh-ás akkumulátorral, amit a 240W-os hálózati adapterrel tudunk tölteni. Az üzemidő az ígéretek szerint 10 óra is lehet, persze ez videónézésre vonatkozik, komolyabb programok, vagy játék mellett ez nálam 5 és 6 óra között alakult, ami teljesen jó, de azért nem kiemelkedő.

Természetesen hűteni is kell ezt a fenevadat, amiről 6 hűtőcső gondoskodik, ezekre pedig szükségünk is van. Én úgy tapasztaltam, hogy remekül tették a dolgukat, a gép pedig nagyrészt kellemesen hűs maradt. A billentyűzet felső részén és a kijelző alsó részén tapasztaltam csak komolyabb melegedést, ahol már-már kellemetlen volt megfogni a házat egy idő után, ugyanis ide fújja ki a gép a megtermelt meleg levegőt. Ezt pedig körülbelül 50 és 60dB között teszi, amikor igazán meghajtjuk, ami nem éppen mondható csendesnek.

Úgy gondolom az Asus-nak sikerült egy kellően kiegyensúlyozott gépet készítenie, ami kívülről visszafogott, de mégis érezhetően gamer, belül pedig ott van benne a kellő erő. Ha kifejezetten gamer laptopot keresünk, akkor azért akad kihívója a piacon, akár az Alienware vagy az MSI részéről, amik grafikus teljesítményben azért kicsivel többet tudnak nyújtani. Ez a gép éppen ezért azoknak lehet jó, akik egyszerre szeretnék használni játékra és munkára is.