Aligha nyitnék azzal új lapot, ha a PC-s hardverek napjainkban jellemző árazására hívnám fel a figyelmet. Sajnos tény, hogy még a járványhelyzet enyhülésével tapasztalható normalizációt követően is mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, ha friss és izmos gépet szeretnénk. Szóval aki nem irtózik a gondolattól, hogy egér és billentyűzet helyett többnyire controllerrel a kézben kell szórakoznia, a konzolok továbbra is kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy egy asztali PC vagy egy hasonló teljesítményű laptop helyett, jóval kisebb anyagi befektetésért cserébe játszhassunk.
Bár a globális eladásokat tekintve továbbra is a Sony legutóbbi készüléke, az ötös számú PlayStation a legkedveltebb asztali gép, a Microsoft alaposan átgondolta az előző generáció tapasztalatait és új irányvonalat alakított ki, mely látványosan megnövelte az Xbox konzolok eladásait. Ez pedig a már megjelenéskor kétféle készüléknek és természetesen a nagysikerű Game Pass előfizetési csomagoknak köszönhető, melyek együttese valóban sokkal szélesebb réteg számára tette elérhetővé a videojátékokat. Egyfelől ott a Series X, mely közvetlenül a PlayStation 5-tel versenyezhet, hiszen ezek kínálják a legjobb teljesítményt, illetve beépitett BluRay olvasót, mellyel lemezes játékokat és nagyfelbontású filmeket egyaránt élvezhetünk.
És itt válik a dolog igazán érdekessé, hiszen a Microsoft a Series névre keresztelt generációt alapból két eltérő készülékkel indította el, szemben a korábbiakkal, amikor a rivális gyártók idővel csak kisebb helyre csomagolták ugyanazt a teljesítményt, esetleg a generáció vége felé kiadtak egy minimálisan felerősített készüléket, mely egy fokkal nagyobb mozgásteret nyújtott, hogy jobb minőségben vagy nagyobb sebességgel élvezhessük kedvenceinket. A Series S azonban egy új megközelítés, hiszen alapvetően visszafogottabb teljesítménnyel és lemezolvasó nélkül, azonban jóval kompaktabb méretben, hatékony és csendes hűtéssel támad, illetve kifejezetten barátságos áron elérhető.
Nem véletlen, hogy egy olyan árérzékeny piacon, mint Magyarország, az olcsó Series S tarol a szórakozni vágyó felhasználók között. Még annak ellenére is, hogy a 4K-s felbontás az esetek többségében nem, vagy csak felskálázott formában elérhető, ahogy az olcsóbban beszerezhető használt lemezek is teljesen kiesnek a képből, nem beszélve a mindössze 512 GB-os tárhelyéről, melynek felhasználható 400 GB-ja erősen korlátozza, hogy hány cím lehet közvetlenül a gépen. Ezen változtatott most az új 1TB-os tárhellyel megspékelt verzió, mely teljesen feketébe öltözve hívogatja a játszani vágyókat.
Végül, de nem utolsó sorban, némi extra gyanánt kipróbálhattam a viszonylag friss és mindenképpen egyedi, Stormcloud Vapor kiadású vezetéknélküli controllert is, mely különleges mintával és textúrával dobja fel az eredeti dizájnt.
KÜLSŐSÉGEK, ANYAGHASZNÁLAT ÉS FELSZERELTSÉG
Mielőtt rátérnék a gyakorlati tapasztalatokra, szokásos módon nézzük meg, hogy mit rejt a csomagolás. A Microsoft már az első Xbox konzol óta odafigyel a tisztességes tálalásra, a doboz kívül letisztult, belül pedig masszív és jól elrendezett. Az új Carbon Black fantázianévre keresztelt fekete boritás már a dobozon is jól mutat, de jól kivehető a klasszikus zöld sávba ágyazott "1TB SSD" felirat is, szóval egy üzletben keresgélve biztosan nem fogjuk összekeverni a fehér alapszínben elérhető első kiadással. A fedelet felnyitva azonnal a fekete védőanyagba csomagolt gép fogad minket és már az enyhén szivacsos hatású fóliába tekerve is látható, hogy milyen elképesztően kompakt kis masinát kapunk.
Maga a gép a jól ismert, újrahasznosított, préselt papírból készült kemény kartonágyban fekszik, a doboz felső sávja pedig egy külön részekre tagolt fiók, melyben egyenként csomagolva megtaláljuk a kiegészítőket. Az egyik zsebben a sötét árnyalatú géphez igazodó, fekete Series controller vár, melyet szintén egy karton elem óv meg az esetleges rázkódástól. Továbbá nem spórolták le az első használatot megkönnyítő elemeket sem, konkrétabban egy pár minőségi AA ceruzaelemet. Balra a beépített tápegységhez tartozó kábelt, illetve a HDMI vezetéket találjuk, mellyel a jobb képességű TV-k és monitorok azonnal lehetővé teszik az akár 120 Hz-es képfrissítés bekapcsolását is, legalábbis a menüben mindenképp.
Ezen felül nem sok minden jár a géphez, nem láttam pl. USB-C kábelt, mely a gyári Series controllerek esetében vezetékes használatot is lehetővé tesz. Ezen felül fontos lehet, hogy ha a konzol távol lenne a rákötött képernyőtől, akkor olyan, lehetőleg nagy sávszélességű vezetéket kell beszerezni, mely kiszolgálja a HDMI 2.1-es kimenettel ellátott megjelenítőket, egyéb esetben elesünk a 60 Hz-et megduplázó képfrissítési opciótól. Márpedig van egy listára való játék, mely a karcsúbb S gépen is lehetővé teszi az elméletben 120 fps-es képkockasebességet, ami sokak számára nem elhanyagolható lehetőség.
A Series S 1 TB-os kiadása kizárólag a Carbon Black kiadásban kerül forgalomba, míg az 512 GB-os alapmodell marad a fehér alapon fekete szellőzőráccsal burkolt eredeti formájában. Azt leszámítva, hogy az új fekete szín milyen jól áll a Series S-nek, egyéb megkülönböztető jegyeket nem fedezhetünk fel, a két gép külsőleg teljes mértékben megegyezik. Ez érvényes az 1 gigabites Ethernet csatlakozóra, a két USB-A portra hátul és egyre a frontpanelen, a 2.1-es HDMI kimenetre és a Microsoft egyedi formátumú bővitőhelyére is, melybe kellemetlenül magas összegért egy második SSD-t is betolhatunk. Az opció továbbra is él, de az 1 TB-os kiadás esetében valószínűleg már nem lesz rá olyan égető szükség.
És ennyi, a gyártó nem emelt az órajeleken, nem pakolt be több RAM-ot és nem módosított a bevált részleteken, a Carbon Black kizárólag a színét és a beépített tárhelyét tekintve tér el az első kiadástól.
Vegyük kezünkbe az irányítást
A Series controllere némileg átdolgozásra került a One szériához képest, valamivel letisztultabb és vékonyabb, de közel megegyező formával bír, ráadásul valamivel könnyebbnek, de nem kevésbé masszívnak érződik. A főbb eltéréseket azonban az új fizikai gombok adják, illetve fejlesztettek a d-padon és módosítottak a textúrázáson, a nagyobb kényelem érdekében. A Microsoft több mint húsz éve gyárt vezérlőket és mivel Windows-os PC-ken lényegében plug & play módon használhatók, a külön, mindenféle színben kapható controllereik az egyik legkedveltebb és legmegbízhatóbb kiegészítőnek bizonyultak. Ezt a sokéves tapasztalatot érezhetjük az aktuális generációhoz tervezett megoldáson is, mellyel nagyobb élmény játszani, mint valaha.
Első tapintásra valóban egy fokkal kényelmesebbnek érződik, viszont az előző kiadásokhoz vásárolt kiegészítők, védőburkolatok és egyebek sajnos nem lesznek kompatibilisek vele. A markolat lényegi része, illetve a ravaszok egyfajta pontszerű textúrázást kaptak. Tapintásuk és fogásuk is kényelmesebb, a recés felületnek és a gumírozott markolatnak hála pedig elmarad a tükörsima felületekre jellemző csúszósság, ami az izzasztó játékórák során kellemetlen tud lenni. Az alsó szélen továbbra is jelen van a kiegészítők, pl. chat headsetek számára fenntartott "expansion" csatlakozó, továbbá maradt az 3.5 mm-es jack is. A vezetékes fejhallgatók tehát továbbra is csak a vezérlővel bírhatók működésre, magán a konzolon ezúttal sincs ilyen opció.
Ahogy már említettem, az öreg Micro-USB helyére Type-C port került, mely kézenfekvő újítás és biztosítja az eszköz hosszútávú használhatóságát is, hiszen rengetegen vesznek ilyen perifériát, mely PC-vel és telefonokkal is kiválóan működik. Különös, mert egyes régiókban elvileg mellékelnek hozzá USB-A ban kezdődő kábelt is, de én nem találtam ilyet a dobozban, aki tehát az elemmentes használatot preferálja, készüljön megfelelő hosszúságú USB-C vezetékkel is. Változatlan az analóg karok aszimmetrikus elhelyezkedése is, mely az Xbox egyik alapvető ismertetőjegyei közé tartozik és azóta számos más gyártó is átvette. A billenthető gombák feje változatlanul homorú, mely biztosan nem minden szituációban kényelmes, de nekem ez nem okozott problémát. Domború fej csak a jóval drágább Elite kontrollerhez jár, az alapkiadás pedig alapvetően nem moduláris.
Ugyan némi hozzáértéssel és odafigyeléssel szétszedhető, viszont garanciaidőn belül nem biztos, hogy érdemes bajlódni vele. A bal karocska alatt található d-pad már az átdolgozott részletek között szerepel, a korábbi, kereszt alakú elem helyére egy tányérra emlékeztető lap került, a lényeges pontokon kiemelve az iránypontokat. Az új forma finomabb irányitást és az átlós mozdulatok könnyebb kivitelezését segíti elő, viszont a kerekded műanyag elem szélein idővel hajlamos összegyűlni a kezünkről származó zsiradék. Ami feltűnő, hogy a korábbi, puha lenyomás helyett enyhén kattan egyet, a visszacsatolás tehát egyértelműbb, cserébe jóval hangosabban reagál, mint elődje.
A gombok nyomáspontja megfelelő, a legtöbb esetben nem kell extra erőt kifejteni vagy pozíciót váltani ahhoz, hogy lenyomjuk őket. Haptikus visszacsatolás azonban nem került a rendszerbe, már ha valaki hiányolná a Sony egyik nevezetes újítását. A ravaszok mintha valamivel nagyobb ellenállást tanúsítanának lenyomáskor, de a DualSense-hez hasonlatos drasztikus fejlesztésre ne számítsunk. A hátoldalon fejthetjük le az elemtartó fedelét, mely egy régi vita tárgyát képezi a felhasználók között. Az egyik megközelítés szerint jó, hogy sima AA elem kell hozzá, hiszen a beépitett akku elhalálozása esetén annak cseréje jóval körülményesebb, mint a lemerült elemeké. Aki ezt nem igy látja és nem kíván egy doboz elemet is venni a controller zavartalan használatához, annak egy bepattintható akku javasolt, mely dokkoló hiányában egy szimpla USB-C vezetékkel is tölthető.
A Share gomb is megjelent, mely a Series generációs vezérlő szembetűnő újítása. A gomb a kontroller középső, korábban üres területén érhető el és egyetlen kattintásra képernyőmentést, hosszabb lenyomás esetén egy 15 másodperces klipet rögzit játékok alatt. Ez a funkció Windows 11-en is működik, 10-es rendszer alatt viszont nem kapott támogatást. A kompatibilitás ezt leszámítva nagyszerű, hiszen nem csak USB-n, de Bluetooth-on keresztül is számos dologgal hajlandó kommunikálni. Utóbbihoz a Type-C melletti párosító gombocskát kell hosszan lenyomni. Dupla kattintás esetén vissza- illetve átválthatunk az Xboxunkra, szóval kifejezetten praktikus, hiszen nincs szükség külön USB-s vevőegység megvételére. Kár, hogy a vezetéknélküli headsetek támogatása nem sikerült ilyen nagyvonalúra, egyszerű Bluetooth-os megoldásokkal a Series S és X nem hajlandó együtt dolgozni.
Érdekesség, hogy bár jóval kevesebb funkcióval, mint Androidon vagy Windows alatt, de a vezérlő macOS rendszerrel is használható. A 360 és One széria idején az USB-s csatlakozás gond nélkül működött Androidos telefonokon, amennyiben megoldottuk a dolgot, pl. egy adapter közbeiktatásával. Az új kontrollert régi Android verziókon nem volt módom kipróbálni, de viszonylag frissebb mobilokon továbbra sem lesz probléma, ha Bluetooth helyett a közvetlen, vezetékes kapcsolatot használnánk. A lényeg, hogy továbbra is az egyik legjobb minőségű, legjobb kompatibilitást biztositó periféria, amit csak kapni lehet, ráadásul javítottak a reakcióidején is, bár ezen a téren a korábbi változatoknál sem tapasztaltam problémát.
Nem feledkeztem meg a Stormcloud Vapor néven forgalmazott és egészen különleges megjelenésű controllerről sem. Egyszerűen annyiról van szó, hogy az izgalmas festést leszámítva ez egy sima gyári vezérlő. Ami érdekes, hogy a festés mintázata minden egyes modell esetében egyedi, szóval nem tudunk két tökéletesen megegyező darabot vásárolni. További figyelmesség a Microsoft részéről, hogy a Stormcloud Vapor vásárlói még egy egyedi hátteret is kapnak a Series S vagy X konzoljukhoz.
Az első indítás
Az első bekapcsolás után a kezdőképernyő felajánlja nekünk a mobilos Xbox alkalmazást, melyre szükségünk is lesz a bejelentkezéskor, ahogy egy működő Microsof fiókra is. Amennyiben korábban nem tettük volna meg, először mindenképp regisztráljunk egy fiókot, különben időigényesebb lesz a kezdés. A mobilos app letöltése után jelentkezzünk be az e-mail és jelszó párossal, majd néhány képernyő után eljutunk a "Setup a console" gombhoz, ahonnan igen egyszerű dolgunk lesz. A bekapcsolt konzolunk a kijelzőn összesen 10 karaktert mutat nekünk, melyeket az alkalmazásban begépelhetünk. A kód természetesen minden gép és felhasználó esetén egyedi.
A kód megadása után engedélyezzük a csatlakozást, melyet lokális WiFi kapcsolaton keresztül automatikusan elvégez. Ezt követően választhatunk régiót, WiFi hotspotot, ezután pedig jó eséllyel felajánlja számunkra a firmware frissitését, ahogy azt nekem is tette. Ekkor még a controllerhez hozzá sem nyúltam, mindent a telefonon (vagy tableten) keresztül csináltam. A frissités felgyorsitásához használhatjuk az Ethernet csatlakozót is, amennyiben erre lehetőség van. Ha ezen túl vagyunk, egy sor kényelmi beállitás következik, pl. az utomatikus játékfrissitésről, energiatakarékosságról, szigoritott beléptetésről és egyebekről dönthetünk. Ebbe beletartozik a távoli hozzáférés is, miszerint a mobilos alkalmazáson keresztül be- és kikapcsolhatjuk a konzolt, játékokat telepithetünk, sőt, a gépen futó játékainkat a telefonunk képernyőjén is játszhatjuk! Utóbbi nagyszerű funkció, cserébe több energiát emészt fel, de ez persze már a felhasználó igényein múlik.
Ha egyedüli felhasználók vagyunk, a legkényelmesebb, ha a gép sosem kér tőlünk bejelentkezést, ha viszont családi gépről van szó, jól jöhet, ha mindenki csak a saját tartalmait és előzményeit látja, hiszen YouTube, böngésző és más olyan szolgáltatás is elérhető, ami érzékeny adatokat tárhat illetéktelen szemek elé. Végül jönnek a szokásos adatkezelésre, adatgyűjtésre vonatkozó engedélyek és elfogadni valók, sőt, ha van vagy volt már Xbox konzolunk, az eltárolt beállításokat is az új gépre másolhatjuk. Ha megvagyunk a mobilos kalibrációval, végre letehetjük a kijelzőt és jöhet a controller csatlakoztatása. A művelet pillanatok alatt végbement, a képernyőn minden utasítás és lépés egyértelmű volt.
Ezután a kijelzőnkhöz ideális alapbeállítást, a hangutasítást és Google Home szinkronizációt állíthatjuk be, viszont az esetek többségében lehetőségem volt ezek átugrására vagy kihagyására, szóval a működéshez kötelező részeket leszámítva semmit nem erőltetnek ránk. Ha mindezekkel megvagyunk, végre szabadon engednek bennünket a menüben, ahol a szokásos Microsoft stílusvilág és zöld szín fogad bennünket. Amennyiben további finomhangolást végeznénk a célra dedikált almenükben, akkor ezeket már szabadon elvégezhetjük. A magam részéről jobban szeretem a letisztult, egyben átlátható menüket, a hatalmasra növesztett ajánlóképernyők és hasonlók helyett. Az átláthatóság segíti a könnyeb kezelést és a gyorsabb választást, ahelyett, hogy a legegyszerűbb dolgokhoz is görgetnek, lapoznom és keresgélnem kelljen.
Kicsi, halk és meglepően jó áron adják
Szóval akkor megéri 2023-ban az olcsóbb Xbox Series S-t megvenni az izmosabb X változat helyett? Nos, ha az anyagi keretünk nem enged meg komolyabb befektetést, akkor mindenképpen. Először is az 1 TB-os SSD végre nem korlátozza be a felhasználókat, mely az 500 GB-os alapmodell esetében reális és sokat kommentált probléma volt. Akkor kb. 400, most kb. 800 GB szabad hely áll rendelkezésünkre, tehát ha az egyre helyigényesebb videojátékokból többet is szeretnénk inditásra készen tartani, nem is kérdés, hogy az új kiadásra lesz szükségünk. A gép ráadásul támogatja a Quick Resume funkciót, ami hatalmas rugalmasságot nyújt.
Ez annyit tesz, hogy Series-re készült játékok esetén akár három olyat is választhatunk egyszerre, melyek között zavartalanul válthatunk, ha éppen úgy tartja a kedvünk. Kiégtünk egy online Call of Duty meccs után? Pár pillanat alatt egy másik játékban találhatjuk magunkat, méghozzá anélkül, hogy hosszasan várakoznunk kellene és bámulnunk kéne a töltőképernyőt. One és 360 játékok esetén ráadásul még nagyobb a mozgástér, mivel azok jóval kevesebb memóriát kérnek, ezért háromnál is több játékhoz rendelhetünk Quick Resume mentési pontot.
Valójában a sebesség az egyik egyértelmű előnye a Series S konzolnak, hiszen a jól optimalizált rendszernek és a hatékony SSD-nek köszönhetően a töltési idők minimálisra csökkentek. Persze lehetnek olyan alkotások, melyek bár friss megjelenések, elavult technikai hátterük miatt nem használják tökéletesen a rendszer sajátosságait, de alapvetően a felhasználói élmény sima és reszponziv volt. Mindegy, hogy a menüben lépdeltem, egy játékot indítottam el, esetleg a Netflix vagy Spotify online tartalmaihoz szerettem volna hozzáférni, a kis Series S nem hezitált sokat.
A másik nagy előnye a kompakt kialakitása, melyhez tökéletesen néma hűtés társul. A gép mérete töredéke az eredeti Xbox One-nak, mely ormótlan egy darab volt. A számottevő sebességkülönbséghez képest pedig hihetetlen, hogy mennyire csendesen üzemel a korábbi modellekhez viszonyitva, melyek szerettek zúgni, visitani és ennek ellenére forrósodni is. Konkrétan nem volt olyan tartalom - beleértve a Starfield-et is - aminél igazán megszólalt volna a beépitett ventilátor. Frissen kicsomagolt készülékről van szó, tehát idővel a lapátok elfáradhatnak, porosabb környezetben elkoszolódhatnak, de jelenleg a Series S a leghalkabb játékra tervezett asztali gép, amivel dolgon volt.
Általános felhasználói élmény
Elmondhatom, hogy a gép WiFi-n és vezetéken keresztül is tökéletes sebességgel szedte le a játékokat, ezzel a teszteléssel töltött napjaim alatt sosem volt problémám. A kapcsolat betonstabil, a sebesség pedig többnyire következetesen magas volt, nem ugrált észrevehető mértékben. Hasonló a helyzet a töltőképernyőkkel is, melyeket a kipróbált játékok legnagyobb részénében csak rövid ideig kellett figyelnem. A sebesség tehát újfent az aktuális konzolgeneráció egyik legnagyobb erénye, mely bizonyosan a kényelemhez és gyors ingerekhez szokott vásárlók elégedettségére szolgál.
Mivel a GamePass részeként a Starfield minden előfizető számára hozzáférhető, nyilván azt is elindítottam. Amennyiben a játékot a menüből teljes leállítás után indítjuk, a játék betöltése nagyjából egy perc lesz, míg a hírhedten gyakori töltőképernyők és gyorsmentések valamivel rövidebb ideig akasztották meg a játékmenetet. Ezt és a közismert 30 képkockás korlátozást leszámítva a játék kiválóan futott és 1440p-s felbontáson nem is igen izzasztotta meg a konzolt. Merthogy ez a maximális felbontás, melyet legfeljebb felskálázásra képes TV-nk tud valamivel feljebb tornászni. Csodát ne várjunk, de a HDMI 2.1-nek és a szoftveres kompatibilitásnak köszönhetően kihasználhatjuk 4K-s TV-nket is, ami jóval több, mint a semmi.
Amire figyelni kell, hogy Series S-en is csak bizonyos játékoknál élhetünk a 120 fps-es móddal, mely többnyire a felbontás vagy a vizuális minőség csökkenésével jár együtt. Ez alkalmazásfüggő, de tény, hogy a fejlesztők megszenvedik a kétféle Xbox Series konzolt, mivel a játékok többségét a gyengébb hardverhez is hozzá kell igazítaniuk. Nos, ez a probléma érthető, míg felhasználói szempontból hálás dolog, hogy kevesebb pénzért, korrekt felbontáson és látvánnyal játszhatunk. Kár, hogy a stúdiók egyre nagyobb része zárja 30 fps-re a játékait, hogy azok a gyengébb konzolon is futtathatók legyenek. Sajnos egyre több ilyen friss cím nélkülözi a választható teljesítményprofilokat, a fejlesztők ilyenkor többnyire azt az opciót választják, amiből a legtöbbet tudják kihozni, ebből a szempontból tehát nem lesz olyan jó dolgunk, mintha az izmosabb Series X-et vásárolnánk meg.
Kell ez nekem?
A Microsoft sokat fejlődött a klasszikus Xbox kiadása óta, ahogy sokat tanult a 360-as érából is, melynek számos változatát készítették el, mire kiküszöbölték a túlmelegedésből és egyéb gyártási hibákból fakadó meghibásodésokat. Ehhez képest itt a Series S, mely a generáció összes újdonságát, és a korábbi Xbox címek tetemes részét is képes futtatni, mindezt csendben és túlmelegedés nélkül.
A szoftveres háttér hasonlóan kiforrott, bár én a magam részéről sosem voltam oda a menürendszerért, mely a Microsoft Áruház esetlenségét és faragatlan megjelenését juttatja eszembe. Ezt leszámítva minden jól működik, ráadásul játékok mellett a legtöbb népszerű digitális szolgáltatást, filmes és zenei streaming platformot elérhetjük. Ez tehát tényleg az a médiaközpont lett, amit kicsit előre szaladva még a One konzolból akartak csinálni. A gép ráadásul vékony és nem is túl nehéz, tehát egy hátizsákban könnyedén hordozható, ha egy ismerőshöz vagy akár nyaralni mennénk és nem tudunk lemondani a videojátékokról. Az egyetlen szépséghiba az optikai meghajtó hiánya, mely az olcsóbb, használt lemezekre vadászó játékosok egyik mentsvára volt.
A gép engem meggyőzött, ennyi pénzért nekem az 1440p-s felbontás elég, a gép egyéb tulajdonságai pedig elég meggyőzők ahhoz, hogy végül kiérdemelje a legjobb ár-érték arányú termékeknek járó Price/Performance díjat. Az 1 TB-os SSD végre elegendő helyet biztosít a kövérebb játékok számára is, így nem kell folyton törülnünk és újra letöltenünk ahhoz, hogy kellő változatosságot élvezhessünk. A gyári controller és a Stormcloud Vapor kiadás kiváló társ a játékkal töltött órák alatt, és ugyan a DualSense extra képességeivel nem rendelkezik, a Microsoft megoldása kényelmes, jól kialakított ráadásul PC-vel és telefonokkal is kompatibilis. Összességében ez a csomag kiváló választás a szűkebb keretből gazdálkodó, vagy kompakt konzolra vágyó felhasználók számára, akik megelégszenek a kizárólag digitálisan elérhető tartalmakkal.
