A Porichthys notatus a Csendes-óceán keleti vizeiben él, és a párosodni viszont kijár a partvidékre. A hímek a dagállyal elborított részeken fészket fúrnak maguknak, és jellegzetes hanggal hívják magukhoz a nőstényeket. ezek aztán a szimpatikusnak talált hím fészkébe rakják le ikráikat, akik megtermékenyítik azokat. Az ikrák egészséges állapotban élénksárga színűek, de gyakran megfertőződnek a környező baktériumok által, és ilyenkor szürkére váltanak.

A hímek két stratégiát követnek. Az őrök a már említett módon fészket ásnak, majd őrzik az ikrákat, míg a másik csoport tagjai belopóznak a fészkekbe, és saját ivarsejtjeikkel próbálják megtermékenyíteni az egy-egy másik hím őrizte ikrákat. Mindkét típusú hím rendelkezik egy járulékos szervvel: heréiken egy kinövés található, amely olyan tápanyagokat termel, amelyektől a hímivarsejtek gyorsabban úsznak. Az őrt álló egyedek esetében ugyanakkor ezek a szervek az őrködés során megduzzadnak, míg a lopakodó hímeknél összezsugorodnak. Ami furcsa, hiszen így a lopakodók jelentős hátrányba kerülnek, ha a szervnek csak a hímivarsejtek úszásában van szerepe.

Ennek a rejtélynek járt utána Sigal Balshine, a kanadai McMaster Egyetem kutatója, aki kollégáival azt kezdte vizsgálni, hogy milyen más feladatokat láthat el a járulékos szerv. A hipotézisük az volt, hogy a szervnek az ikrák antibakteriális védelmében is szerepe lehet. Ennek tesztelésére 18 egészséges ikralerakatból és 19 fertőzött lerakatból vettek mintákat, majd kitenyésztették az ezeken található baktériumokat. Ezt követően 24 őrhalból és 12 lopakodó hímből is mintákat vettek, begyűjtve a járulékos szerv váladékát, majd a folyadékot a kitenyésztett baktériumokra eresztették.

Mint kiderült, a folyadék megakadályozta a beteg ikrákon tenyésző baktériumok gyarapodását, az egészséges ikrákon lévő, bizonyára jótékony mikrobákat ugyanakkor nem bántotta. Ami még érdekesebb, az őrök nemcsak hogy több ilyen antimikrobiális folyadékot termeltek, de az azonos mennyiségben is háromszor hatásosabb volt a káros baktériumokkal szemben, mint a lopakodók által kiválasztott folyadék.

A kutatók elemezték a folyadék összetételét, és annak tartalma egyetlen ismert antibakteriális ágensre sem hasonlít. Rejtély, hogyan termelik meg a halak, de kétségkívül hatásos, és érdekes példáját adja a szülői gondoskodásnak. A folyadékot most olyan szempontból is vizsgálják, hogy azt hogyan lehetne hasznosítani a haltenyésztő telepeken, ahol szintén sok problémát okoznak a bakteriális fertőzések.