Szélesvásznú álom
Az IT piacon viszonylag sűrűn előforduló jelenség, hogy valaki előáll egy új iránnyal, és ha arra rákapnak a vásárlók, akkor mindenki trendkövető lesz, sőt, néhányan túl is tolják a dolgot. A mobiloknál ilyen volt a képátló növekedése, a gamer alkatrészeknél az RGB világítás, a monitoroknál pedig a képaránnyal játszanak a cégek. A folyadékkristályos kijelzők kezdeti káoszából végül a szélesvásznú példányok maradtak fent, amik jól passzoltak a modern televíziók képarányaihoz. Azon lehet vitatkozni, hogy kinek volt először 21:9-es (extra-szélesvásznú) kijelzője, ami már inkább a mozik felé húz, de az tény, hogy PC-s fronton az LG tűzte a zászlójára ennek a képaránynak a népszerűsítését.
Főleg a játékosok kaptak rá a témára, hiszen a megnövekedett látótér az élményt is tudta növelni a legtöbb esetben, megfelelő felbontás esetén pedig tartalomkészítésre is elég hasznosak tudnak lenni a 21:9-es monitorok. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy mára szinte minden valamit is magára adó, kijelzőket készítő cégnek vannak ilyen termékei. Akik ennél többre vágytak, azoknak maradt a három monitoros rendszer építése, legalábbis eddig. A Samsung ugyanis most „túltolta” a szélesvászon témát, de úgy, hogy attól minden valamirevaló gamer elcsöppen, ha meglátja.
A C49HG90-es, ahogy a nevéből is sejthető, egy 49 (!) colos átmérőjű monitor. Ez brutális méretet feltételez, és valószínűleg mindenkinek a TV-k jutnak eszébe, de itt most van egy kis csavar, a képarány ugyanis 32:9-hez. Hogy könnyebb legyen elképzelni a dolgot, a végeredmény olyan, mintha két 27 colos, 16:9-es panelt egybeforrasztottak volna. A csillárt tehát nem fogja leverni, de széltében bizony már erősen épít a perifériás látásunkra is. A felbontása 3840*1080 pixel, ami a Full HD kétszer egymás mellett, vagy 4K lefelezve annak, aki inkább a félig üres pohár híve.
Természetesen a méret és a képarány a monitor legnagyobb különlegessége, de itt nem állt meg a Samsung, beleépített szinte mindent, amit csak kínálni tud manapság. A panel például 144Hz-es és FreeSynces, tehát tökéletesen alkalmas még a gyorsabb játékokhoz is, és nem hiányzik a Samsung QLED technológiája sem (ami igazából azt jelenti, hogy kvantumpontos a háttérvilágítás). A specifikációban 1ms-os válaszidő van megadva, ami alapján TN panelre lehetne tippelni, de szerencsére nem erről van szó, SVA alapokra építkeztek a mérnökök, csak nagyon fejlett túlhajtást használtak (és valószínűleg némi PR is van a dologban). Az SVA pedig azt jelenti, hogy brutális kontrasztarányra is számíthatunk, a cég szerint akár az 3000:1-hez is elérhető. (Apró megjegyzés: akinek esetleg ez a sok rövidítés már kínai volt, de szeretné tudni mi áll mögöttük, fusson át a monitoros alapozó cikkünk megfelelő részein.)
Hogy a wow faktort tovább növeljék, 1,8 méteres sugarú kört alapul véve meg is hajlították a panelt, és ez egy ilyen széles képernyőnél nagyon látványos tud lenni, arról nem is beszélve, hogy még hasznos is. Ez persze szubjektív, de így tényleg jó volt ránézni, sík képernyővel már nem biztos, hogy örülnénk ennek a képaránynak. Végül, de nem utolsósorban pedig még meg kell jegyeznünk, hogy a HDR is támogatott, de a háttérvilágítás nincs felosztva több száz zónára, és ennek ezúttal van egy szomorú hozadéka is, de erről majd később. A tapasztalatok előtt vessünk pár pillantást magára a vasra.
A monitor
A monitor maga
A monitor doboza gigászi, de pont befér egy átlagos autó hátsó ülésére úgy, hogy még be tudjuk csukni az ajtókat (bő 130 centi). Elég komoly súlya van, aminek a nagy részét természetesen maga a kijelző teszi ki. Ez 15 kiló körül van az állványzattal, de utóbbi szükség esetén falikarral is helyettesíthető. Egyébként tud mindent, amit érdemes neki, a dönthetőségen és a forgathatóságon kívül van magasságállítás is. Portré mód érthető okokból nincs, viccesen is nézne ki. Érdemes félresöpörni minden kábelt a monitor asztalra helyezése előtt, mert a talpai elég sok helyet visznek el, ami szükséges is ahhoz, hogy kellően stabil maradhasson.
Hátul az állványzat nyakáról leszedhető a borítás, és így elvezethetőek benne a kábelek, valamint a csatlakozók feletti rész is teljesen eltakarható, úgyhogy még hátulról nézve sem látszik szinte semmi a kábelekből. Két HDMI, egy DisplayPort és egy mini DisplayPort csatlakozó várja, hogy ráaggassuk, amit csak tudunk új szerzeményünkre. Természetesen audió ki- és bemenet is van, sőt, ha fülest használunk, a nyakon van egy kihajtható rész, amire felakaszthatjuk, amikor épp nem használjuk (bár ez utóbbi esetünkben nem tűnt túl praktikusnak, de biztos lesz, aki örül neki). A sort egy USB 3.0-s hub zárja, ami a gyorstöltést is támogatja.
A nyak és a kijelző találkozásánál lévő gyűrű körül egy led is van, aminek a világítását az OSD-ben szabályozhatjuk. A menüben a kényelmesen elérhető, alul elhelyezett joystickkel barangolhatunk, és van mellette három gyorsgomb is, amikkel az előre beállított sémák között váltogathatunk.
OSD és képminőség
Az OSD
Az OSD elég pofás lett és pillanatok alatt kiismerhetjük magunkat benne, szerencsére nincs túlbonyolítva (mert nincs rosszabb annál, mint amikor valami egy almenü almenüjének az almenüjében bújik meg). A joystickot megnyomva először egy gyorsmenübe kerülünk, itt válthatunk a bemenetek között, aktiválhatjuk a kép a kép mellett opciót, beléphetünk a menübe, vagy kikapcsolhatjuk a monitort (ez egyébként a hosszan nyomással is megy). A bemenetváltás fontos, mert ha ki van kapcsolva az automatikus váltás, akkor a gépünk nem veszi észre a monitort. Amíg nem kapcsoljuk a megfelelő bemenetre, olyan, mintha nem lenne a kábel túlsó végén semmi. Hozzánk még nem a végleges szoftverrel érkezett a monitor, így előfordulhat, hogy ezt később megváltoztatják, de jó eséllyel nem, így érdemes bekapcsolni az automatikus bemenetváltást (gyárilag nálunk ki volt kapcsolva), ha több bemenetet is használunk.
A főmenübe lépve felül egyből látható az aktuális üzemi paraméterek egy része. A legtöbb adja magát, de azért van, amit érdemes magyarázni. A Black Equalizer egy 20-as skálán állítható szolgáltatás, ami szükség esetén egy kicsit kiemeli a monitor legsötétebb részeit, hogy kivehető legyen, ami ott történik. A Low Input Lag is egy külön opció a menüben, olyasmi mint a Game Mode a TV-knél, csökkenti a képen végrehajtott utófeldolgozás mértékét (vagy teljesen kikapcsolja, erre még nem sikerült rájönnünk), hogy minimálisra szorítsa a bemeneti késleltetést. A túlhajtás mértéke most is állítható, az aktuális állapotot láthatjuk a Response Time képen.
Rengeteg előre beállított séma van a különböző játéktípusokhoz, de ebből kevés néz ki igazán jól, a legtöbb vagy túl harsány, vagy túl sok élesítést használ, arról nem is beszélve, hogy mint mindig, most is gyárilag a fényerő maximumra van tekerve, az meg ekkora méretben fehér háttér előtt elég durva tud lenni. Éppen ezért érdemes csinálni magunknak egy vagy két (windows és játékok) jól beállított sémát, és azokat használni. Arra figyelni kell, hogy a beállítások után mindig nyomni kell egy save settings-et, különben ahogy átváltunk egy másik sémára, repül minden amivel addig szöszöltünk.
Háttérvilágítás és képminőség
Már gyárilag is elég szépen van belőve a C49HG90-es, ha semmi mást nem csinálunk, csak lejjebb vesszük a fényerőt, már elég impozáns lesz a végeredmény és meg se vakulunk. Ha azonban van lehetőségünk bekalibráltatni, vagy saját magunk bekalibrálni a monitort, a végeredmény példás lesz. Az átlag DeltaE csak 0,6 volt bekalibrált állapotban, és még a legnagyobb eltérés is 2 alatt maradt. Sajnos a lementett képeim használhatatlanok lettek a mérésekről, de azok megerősítették, hogy a színtartomány lefedettségben teljesen helytállóak a Samsung adatai. Az sRGB-t félvállról megoldja a monitor, az Adobe RGB-t 90% körül, az NTSC-t 88% körül hozza.
A háttérvilágítása azonban már nem sikerült ilyen jól. Egyszínű képen jól látható, hogy a felső rész valamivel sötétebb, mint a panel többi része. A legdurvább esetben (jobb felső sarok) közel 40% különbséget mértünk a középponthoz képest. Mivel ez a sötétebb rész nem túl széles, ezért játék közben nem zavaró, de aki keresi, az észre fogja venni. Bekalibrált monitoron egyébként a minimális fényerő (fehér felületen) amit mértünk 18 cd/m² volt, a maximális pedig, 100-as fényerőnél 308 cd/m².
És itt jön a következő probléma: míg normál működés mellett ez bőven elég, a HDR mellé bizony karcsú. A HDR módot aktiválva még maximális fényerő mellett is sötétnek hatott minden. A Mass Effect bolygói a kontrasztvesztés miatt élettelennek tűntek, a Paragon simán sötétnek, de érdekes módon a Hitman még így is elég jól nézett ki. Ettől függetlenül azt kell mondjuk, nem a HDR az erőssége a monitornak, csak plusz egy plecsni a dobozán.
Játékos tapasztalatok, kép a kép mellett
Játékos tapasztalatok
Anno amikor bejöttek a 21:9-es monitorok, sok játék nem tudott mit kezdeni velük, vagy hibásan kezelte az új képarányt, nem a megfelelő látószöget állítva be. Azóta persze már sok víz lefolyt a Dunán, manapság a 21:9-et nem kezelni szinte ciki, de a 32:9 olyasmi, amire még nem volt példa. Szerencsére egy ideje már a fejlettebb motorok nem statikus listákból dolgoznak, hanem dinamikusan kezelik a felbontás-képarány-látószög kérdést, és képesek alkalmazkodni. Ettől függetlenül nagyon meglepődtünk, amikor kiderült, hogy egy játék kivételével minden, amit ráeresztettünk a C49HG90-re, szépen kezelte az új kihívást. A kivétel a Deus Ex: Mankind Divided volt, ami a natív felbontást beállítva berakott középre egy 21:9-es képet, jobbra-balra pedig maradt a feketeség.
Ezen felül csak a Blizzard sportjátékainál van az, hogy nem tudunk 16:9 fölé menni, tehát egy Overwatch vagy Starcraft multi közben a képernyő fele üresen marad. Ez dizájndöntés ezen esetekben, a cég nem akarja, hogy bárki is előnyhöz jusson a meccseken azért, mert szélesebb monitora van. Vannak olyan fejlesztők is, akiket ez nem zavar (pl. Riot), szóval ez nem általános dolog, de fel kell rá készülni, hogy van ilyen.
És akkor jöjjön a szubjektív részleg: egy 32:9-es monitoron játszani hihetetlenül nagy élmény, sokkal jobb, mint három egymás mellé állított példányon. Hiába ez csak „két monitor” egyben, ez már elég szélesség és nem törik meg kávák a képet. Az egyetlen dolog, ami néha kevésnek tűnt, az a felbontás. Akinek 27 colon kevés a Full HD, annak itt sem lesz elég a 3840*1080, ami néhány részletgazdag játékban elég pixelesnek hat (főleg ha nincs megfelelő élsimítási opció sem). Az Elder Scrolls Online például nem nézett ki jól ezzel a kombóval. Az alacsonyabb felbontásnak persze megvan az az előnye, hogy könnyebb kihajtani, de néha kevés, ez van. Hogy mennyire, az teljesen szubjektív, nekünk a legtöbb játékban megfelelő volt ez is, de tényleg volt egy-kettő, aminél nagyon látszott, hogy jobb lett volna ha az 1440p-ből indulnak ki (5120*1440, a kétszer 4K azért elég vad lett volna).
A kép a kép mellett mód még sosem volt ilyen fontos
Valószínűleg sok embernek nem akkora prioritás, de óriási kihagyott ziccernek éreztem volna, ha nem pakolnak egy rendes kép a kép mellett módot a monitorba, ami szinte kiállt érte. Szerencsére (bár vannak hibái) a Samsung is úgy gondolta, hogy ez most kötelező, így egy nagyon jól beállítható PbP üzemmódot kapott a kijelző. Az aktiválása után választhatunk, hogy melyik két bemenet képét szeretnénk látni, de ami még ennél is fontosabb, dönthetünk a képterület felosztásáról is!
Az alap, hogy két 16:9-es Full HD-s részre osztja a panelt a vezérlő szoftvere, de ezt lecserélhetjük 21:9 és 11:9 párosra is, ha akarjuk, természetesen eldöntve, hogy melyik méret melyik oldalon legyen. Fontos azonban, hogy nincs képösszenyomás, amint aktiváljuk a PbP módot, a monitor megváltoztatja a felbontást, amit jelent magáról a csatlakozón, így például azonnal alkalmazkodik a Windows az új helyzethez (és szépen szétszórja az ikonjainkat). A maximális képfrissítés is leesik 60Hz-re, és értelemszerűen a FreeSync-nek is búcsút inthetünk, de cserébe lesz „két monitorunk”. Mi például bekötöttünk a PC mellett egy PlayStation 4-et a C49HG90-re, ami nagyon jól érezte magát a saját Full HD-s részén, míg a másikon lehetett böngészni vagy sorozatot nézni, ha épp egy unalmasabb résznél voltunk.
Természetesen megadható, hogy a hangot melyik bemenetről szólaltassa meg a monitor, és pillanatok alatt lehet váltani, ha szükséges.
Verdikt
Verdikt
Egy úttörő monitorral van dolgunk, amilyet még nem nagyon látott a piac. Fizikailag nehéz belekötni, masszív és elég szép darab, ami elé jó érzés leülni. Játszani élmény rajta, munkánál már attól függ mit csinálunk, van, amihez a felbontás kevés lehet, de ezt mindenki el tudja dönteni magának. A képminőség pazar, gyönyörű képe van a C49HG90-nek, csak kár, hogy a háttérvilágítása ezt egy kicsit beárnyékolja, és a HDR-hez is kevés az ereje. Vannak furcsaságai (mint például, hogy nem látszik, amíg nem az a bemenete aktív, amire dugtuk), de ezek egy része valószínűleg annak köszönhető, hogy egy prototípus járt nálunk, jóval a megjelenés előtt, ami egyébként mostanában esedékes. 1500 dollárba kerül, ami itthon kezdetben 400 ezer forintos bevezető árat jelent majd, tehát azt nem mondhatnánk, hogy szerény volt a Samsung az árazáskor. Persze a különlegességek első fecskéit mindig is meg kellett fizetni, csak ennyiért már elvárnánk, hogy szinte tökéletes legyen. Ajánlott plecsnit ez miatt nem kaphat, de egyébként nagyon tetszett nekünk.
