Az AMD adatközpont csoportjának alelnöke, Forrest Norrod érdekes témát hozott fel a minap a Rice Oil and Gas HPC konferencia alkalmával: arról beszélt, hogy az elkövetkező 10 évben még a szilícium maradhat a processzorgyártás fő alapanyaga, igaz, a grafén is ígéretes megoldásnak tűnik speciális tulajdonsága miatt, bevetésére azonban még várni kell.
Norrod szerint a szilíciumon alapuló gyártástechnológiák alkalmazása kézenfekvő egészen a 3 nm-es csíkszélességig bezárólag, igaz, a csíkszélesség-váltások a komplexitás miatt egyre hosszabb időt vesznek igénybe – és a váltás meglépéséhez szükséges befektetések is egyre nagyobbak, de ezt csak zárójelben jegyeznénk meg. Szerinte a csíkszélesség-váltások között eltelő idő nagyságrendileg 4-5 év lesz, vagyis az 5 nm-es, illetve a 3 nm-es csíkszélesség elérése összesen nagyjából pont 10 évet vehet igénybe. Tehát ez a két lépcső még biztosan szilícium alapokra épül majd, a távolabbi fejlesztésekkel kapcsolatban azonban nem bocsátkozott találgatásokba.
A grafén iránt egyébként elég régóta érdeklődik a piac, sok kutatást és fejlesztést végeznek a szóban forgó anyaggal kapcsolatban, ám olyan komplex áramkörökben, mint amilyen például egy GPU vagy egy CPU, egyelőre nem alkalmazzák.A grafén egy kétdimenziós anyag, amelyet rétegekben lehet majd alkalmazni valamilyen egyéb hordozóanyag közbeiktatásával. A grafén nagyon vonzó tulajdonságokkal rendelkezik, például a hőmérsékletváltozásoktól függetlenül magas a vezetőképessége, valamint figyelemreméltó a kapcsolási ellenállása is – utóbbinak köszönhetően akár THz-es (Terahertz-es) kapcsolási frekvencia is elérhetővé válhat.
Ezzel párhuzamosan a kvantumszámítógépek fejlesztése is zajlik, ám ezek csak valamikor az elkövetkező 10-100 év távlatában válhatnak fontos szereplővé az IT iparban, de általános számítógépként akkor sem igazán támaszkodik majd rájuk a szegmens, inkább speciális feladatok megoldására használhatják őket. A tradicionális félvezető-dizájn, illetve az aktuális megoldások tehát még jó ideig velünk maradhatnak, viszont velük párhuzamosan már a következő generációs megoldások, a kvantumszámítógépek is zavartalanul fejlődhetnek.
És azt sem szabad elfelejteni, hogy a gyártók a csíkszélesség-váltás mellett egyéb alternatív utakat is keresnek annak érdekében, hogy a fejlődés fenntartható legyen. Ilyen alternatíva például a háromdimenziós lapkarétegezés, amelynek keretén belül BGA érintkezők, illetve lapkán áthaladó TSV-k (Through-silicon-Vias) teremtenek kapcsolatot az egymásra rétegezett komponensek között. Remek példa erre az Intel korábban bemutatott Foveros technológiája, de az AMD háza táján is vannak ilyen irányú törekvések. Gondoljunk csak a második generációs EPYC szerverprocesszoroknál alkalmazott chiplet dizájnra, ahol a komplexebb I/O lapkát egy régebbi, 14 nm-es csíkszélességgel készítik, ami kellően kiforrott, míg az egyes processzorlapkákat (chipleteket) a legfejlettebb 7 nm-es csíkszélességgel gyártják le. A két lapkatípusnál a két gyártástechnológia erősségeiből profitálnak, így végeredményképpen egy költséghatékony, jó kihozatali aránnyal kecsegtető megoldás születik.