A szakértők mikrokomputációs röntgentomográfiával vizsgálták a szalamandrák agyának szerkezetét, beleértve a szagló szerv, a fülek, az arcidegek és -izmok, és a szemek maradványainak vizsgálatát is. Amit találtak, az nagyon furcsa, még egy ilyen eleve furcsa állat kapcsán is.

Az olmnak is nevezett barlangi vakgőte (Proteus anguinus) egy hosszú, vékony testű kétéltű, amely Dél-Európában őshonos. A legrégebbi feljegyzések az állatról a 17. századból származnak, egy szlovén természetbúvár tollából. A szerző, Johann Weikhard von Valvasor a sárkányok ivadékainak tartotta az állatokat. A barlangi vakgőték nagyon furcsa testarányokkal rendelkeznek, a fejük megnyúlt, a végtagjaik rövidek, és összességében jobban hasonlítanak egy rózsaszín kígyóra, mint egy négylábú gőtére. Akár egy évszázadig is elélnek, és nagyon sok mindenben alkalmazkodtak a barlangbeli, teljes sötétségben töltött élethez.

A vakgőték nem teljesen vakok, lárváik szemekkel jönnek a világra, és látásuk ezt követően kezd felszámolódni. A felnőtt példányok visszafejlődött szeme továbbra is fényérzékeny, bár bőr fedi. Ha azonban rávilágít az ember egy zseblámpával, az állat érzékeli, és elmenekül. A vakgőték látni tehát nem igazán látnak, ugyanakkor más érzékeik, a szaglásuk és a hallásuk nagyon érzékeny.

A vakgőték agyát különböző fejlődési fázisokban vizsgálták a kutatók, és az eredményeket összevetették egy látó rokonfaj, a mexikói axolotl agyának hasonló vizsgálati eredményeivel. Ezek az eredmények is megerősítették, hogy a lárváknak még van szemük, a felnőtt példányokban viszont már a látóideg sem megjeleníthető a felvételeken. A szaglóüregek ugyanakkor a vakgőtékénél sokkal megnyúltabbak az axolotlhoz képest, ami azt jelzi, hogy az állatok szaglása javult, ahogy a látásuk romlott. A vakgőték már érzékszervekkel is rendelkeznek, így képesek érzékelni az elektromosságot és a nyomásváltozásokat, ezek vizsgálata azonban további kutatásokat igényel.

Az agyi felvételek arra nem adtak választ, hogyan képes annyira magas szinten regenerálódni a vakgőte. Az állatok, akárcsak az axolotlok képesek teljes testrészeket újranöveszteni, ami miatt az emberi orvoslás kutatói is nagy érdeklődéssel vizsgálják őket. Az agyról készült 3D-s modellek alapján a kutatók új módon vizsgálhatják az anatómiai és viselkedésbeli változásokat, amelyek a barlangi életmódhoz köthetők. Az axolotl genomját 2019-ben szekvenálták, a vakgőték genomjának leírása viszont még nem készült el, de ha ez is meglesz, az új eredményekkel együtt talán a regeneráció titkára is fény derül.