A VESA szövetség egy fontos technológiával bővíti a DisplayPort szabvány repertoárját, ami új szintre emelheti a számítógépes monitorokon megjelenő animációkat, illetve videókat, ugyanis az új eljárás jóvoltából a különböző tartalmak teljesen folyékonyan, apró akadozások nélkül tárulhatnak a nézők elé. Az új szolgáltatás az Adaptive-Sync nevet kapta és a DisplayPort 1.2a szabvány részeként hódíthatja majd meg a piacot. Az eljárás az Nvidia G-Sync megoldásához hasonlít és az elkövetkező évek során gyakorlatilag minden asztali PC-s monitorba bekerülhet a támogatása.
Az új eljárás az animációk és a videók zökkenőmentes, folyékony megjelenítése mellett egyéb előnyöket is kínál: segítségével a statikus asztali tartalmak megjelenítésekor a hagyományos, fix képfrissítési rátát alkalmazó eljáráshoz képest jelentősen csökken a fogyasztás, de ugyanez igaz az alacsony képkocka/másodperces rátával rendelkező videó tartalmak megjelenítésére is. Az eljárás egy ismert problémát küszöböl ki, ami a monitorok fix képfrissítési rátája miatt jelentkezik.
Ha a GPU nem tudja elég gyorsan létrehozni az új képkockákat, akkor két dolog történhet: bekapcsolt V-sync esetén teljesítménytől eshetünk el, és mikrolag léphet fel, ugyanis ha váltás jönne a monitoron, de még nincs kész az új kép, akkor újra kimegy a régi, és hiába készül el mondjuk 1ms-mal később az új kép, már csak 16,6ms múlva mehet ki. Kikapcsolt V-sync esetében pedig képvillódzást láthatunk, mert előfordulhat, hogy a monitor épp kirajzol egy képet, de közben a VGA lecseréli azt, így félig az előző kép lesz kint, félig az új (ezt hívják screen tearingnek).
Itt jön be a képbe a DisplayPort szabvány kiegészítéseként érkező Adaptive-Sync, ami lehetővé teszi, hogy a kijelző képfrissítési rátája a GPU renderelési sebességével összhangban legyen, méghozzá képkocka szinten, így a képi megjelenítés folyékonyabb lesz, a késleltetés alacsony marad, a játékélmény pedig javul. Magyarul a képfrissítési ráta folyamatosan a pillanatnyi igényeknek megfelelően váltakozik, ezért is kapta az adaptív, vagyis alkalmazkodó jelzőt.
Korábban az AMD már bemutatott egy hasonló eljárást. A cég a CES alkalmával egy notebookon demonstrálta a FreeSync eljárás működését. A szóban forgó szolgáltatás csak néhány notebook kijelző esetében működik, ahol az adaptív szinkronizációnak elsősorban a fogyasztáscsökkentő hatását próbálják hatékonyan kiaknázni. A VESA újításának köszönhetően a változó képfrissítési ráta hamarosan a külső monitorok esetében is elérhetővé válhat.
Maga az Adaptive-Sync egy bizonyított, széles körben alkalmazott eljárás, ami a beágyazott DisplayPort szabványnak (eDP) már a 2009-es megjelenése óta szerves részét képezi. Ennek eredményeként az Adaptive-Sync technológiát már több olyan megjelenítőnél használják, amelyek eDP, azaz belső kapcsolaton keresztül csatlakoznak a rendszerhez, így e rendszerek építőkövei már régóta kompatibilisek az eljárással. Itt javarészt mobil konfigurációk kijelzőire kell gondolni.
Persze a specifikáció elfogadása csak egy apró lépés azon az úton, amíg eljutunk oda, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható monitorokba is bekerülhet az Adaptive-Sync támogatás. A kijelző skálázó- és vezérlőchipek gyártóinak még mindig sok feladatuk van e témakörben, és ezek a cégek rendszerint nem is igazán törik össze magukat a nagy kapkodásban, hiszen a 4K-s felbontású, 60 Hz-es képfrissítési rátával dolgozó vezérlőchipek is csak lassan kezdenek szivárogni. Pont emiatt történt meg az, hogy az első 4K-s monitorok két félképből rakták össze a 4K-s képet, ami messze nem ideális megoldás.
A VESA bejelentésével az AMD a FreeSync technológia neve mellé alighanem behúzhat egy győzelmet jelentő strigulát, ugyanis ezzel a megoldással sikerült elérni, hogy az Nvidia G-Sync komoly konkurenciát kaphasson. A helyzet persze nem ennyire fekete és fehér – mindjárt el is mondjuk miért.
Az Nvidia elérte, hogy az adaptív szinkronizációra felfigyeljen a piac és elkezdje azt alkalmazni, éppen csak annyi ezzel a probléma, hogy a VESA színre lépése miatt a G-Sync piaci lehetőségei látszólag korlátozódtak. A G-Sync rajtját egyébként már amúgy is beárnyalta egy probléma, ami miatt az utolsó pillanatban változtatásokat kellett eszközölni a G-Sync modulon – valószínűleg ezzel magyarázható, hogy a G-Sync kompatibilis monitorokból még mindig nem lehet Dunát rekeszteni.
Fontos egyébként leszögezni, hogy a DisplayPort Adaptive-Sync eljárása és az AMD FreeSync technológiája két külön dolog. Az AMD FreeSync egy saját fejlesztésű eljárás, ami egyedi hardver- és szoftverkomponensekre épül, és a DisplayPort Adaptive Sync protokolljait használja annak érdekében, hogy folyékony, akadozás mentes, alacsony késleltetésű animáció- és videomegjelenítést biztosíthasson.
A monitorgyártók már megkezdték a DisplayPort Adaptive-Sync technológia implementálását, illetve a technológiával felvértezett monitorok gyártását, az AMD pedig együttműködik e gyártókkal, hogy a FreeSync technológia is bekerülhessen a repertoárba. A jelenlegi tervek szerint a szóban forgó monitorok 6-12 hónapon belül kerülhetnek az üzletek polcaira, úgyhogy addig az Nvidia G-Sync technológiájára támaszkodó megjelenítők nyugodtan megkezdhetik térhódításukat.
Az Adaptive-Sync-re támaszkodó FreeSync különböző Radeon sorozatú videokártyákkal és videovezérlőkkel lesz elérhető, természetesen DisplayPorton keresztül. A technológia széles képfrissítési tartományon belül dolgozhat majd. A tervek szerint a 36-240Hz közötti, a 21-144Hz közötti és a 9-60 Hz közötti tartományt lefedni képes megoldások egyaránt készülhetnek majd.
Az AMD FreeSync technológiájával az AMD Radeon R9 290X, R9 290, R7-260X és R7-260-as sorozatú videokártyák, valamint a Kabini, a Temash, a Beema és a Mullins APU egységek videovezérlői egyaránt kompatibilisek.
A fentiekben tárgyalt képfrissítési-ráta tartományok igen vonzóaknak tűnnek, most már csak az a kérdés, hogy a három – pontosabban két – dudás hogy fér majd meg egy csárdában.
