A prominens Lancet oldalain megjelent publikációval kapcsolatban azonban időközben komoly aggályok merültek fel, amelyek megkérdőjelezik annak biztonságossággal kapcsolatos következtetéseit. A 96 ezer beteg megfigyeléses vizsgálatán alapuló tanulmány szerzői azt állították, hogy a míg sem klorokint, sem hidroxiklorokint nem kapó páciensek közül átlagosan 11 főből 1 halt meg, a maláriagyógyszerek adása esetén ennél jelentősen nagyobb volt a mortalitás. A legsúlyosabb halálozási arányt a hidroxiklorokin antibiotikummal való kombinálása esetén figyelték meg, ebben az esetben 4 betegből 1 meghalt

Ez annyira súlyos problémának tűnt, hogy az Egészségügyi Világszervezet a tanulmány megjelenése után ideiglenesen felfüggesztette a Solidarity nevű nemzetközi klinikai vizsgálatsorozat hidroxiklorokinos vizsgálati karján a hatóanyag adását. Időközben azonban több független szakértő is megkérdőjelezte a vizsgálat során elemzett adatok eredetét és az azok elemzése során alkalmazott módszereket is. Az egyik komoly gond, hogy nem tudni, mely országokból és kórházakból származnak a beteginformációk, amelyeket egy Surgisphere nevű, kevéssé ismert cég szolgáltatott.

A cég egy másik publikáció kapcsán is a kritikák kereszttüzébe került: egy múlt hónapban megjelent, a COVID-19 és a vérnyomásgyógyszerek kapcsolatát vizsgáló tanulmányhoz is tőlük származtak az adatok, és ezek megbízhatóságával kapcsolatban is aggályok merültek fel. Az a publikáció szintén a világ egyik vezető orvosi szaklapjában, a New England Journal of Medicine oldalain jelent meg. Mindkét érintett lap szakmai vizsgálatot indított a tanulmányok kapcsán.

A Lancet-tanulmány ugyanakkor nem az első publikáció, amely megkérdőjelezi a hidroxiklorokin COVID-19 kapcsán való alkalmazásának biztonságosságát. A malária, a reumatoid artritisz és a lupus kezelésében igazoltan hatásos szer komoly mellékhatásokkal rendelkezik, ráadásul egyelőre egyetlen kutatás sem sugallja azt, hogy hatásos lenne a COVID-19-betegek kezelésében.

Egy friss klinikai vizsgálat eredményei pedig azt mutatják, hogy a betegség kialakulásának megelőzésben sem tűnik hatásosnak. Az első vonatkozó kettős vak, randomizált, placebo-kontrollált kutatásba 821 olyan alanyt vontak be, akik vagy egy háztartásban élnek egy igazolt COVID-19-beteggel vagy olyan egészségügyi dolgozók, akik munkájuk során megfelelő védőeszközök nélkül érintkeztek ilyen páciensekkel, és megfertőződtek. A fertőzés tényét mindkét csoport esetében megerősítették PCR-ral, majd a fertőzés valószínű idejétől számítva 4 napon belül megkezdték a hidroxiklorokinnal vagy a placebóval való kezelést. A cél annak felmérése volt, hogy a kezelés elején tünetmentes fertőzöttekben segít-e a hidroxiklorokin megakadályozni a betegség kialakulását.

A vizsgálat kettős vak volt, vagyis sem a kezelőorvos, sem a beteg nem tudta, hogy megelőzésképpen hidroxikolorokint vagy hatóanyag nélküli kezelést kap a páciens. Ami az eredményeket illeti, a hidroxiklorokin a jelek szerint nem volt képes érdemben befolyásolni a fejleményeket: a hatóanyagot kapó alanyok 12 százalékánál alakult ki a COVID-19-betegség, míg a placebocsoport esetében 14 százalék volt ez az arány, és az eltérés nem bizonyult szignifikánsnak.

A hidroxiklorokint kapó csoportból ráadásul összesen 40 százalék számolt be emésztőrendszeri panaszokról és/vagy szédülésről, fejfájásról, míg ugyanez az arány a placebocsoportban csak 17 százalék volt. A kutatás során arra utaló jelet ugyanakkor nem találtak, hogy a hidroxiklorokin növelné a szívritmuszavarok kialakulásának valószínűségét vagy a halálozás esélyét.