A tintahalak a karjainak mozgása a jelek szerint sajátos jelentést hordoz, legalábbis más tintahalak számára – derül ki egy új vizsgálatból. Ráadásul ezeket az üzeneteket nem csak látás útján, hanem a vízben terjedő hullámok érzékelésével is képesek venni.

A legtöbb állatnak van módja rá, hogy kommunikáljon fajtársaival vagy a környező világgal. A módszerek változatosak, a fenyegető üvöltéstől az akrobatikus párzási táncig sokféle verzió előfordul a természetben. A tintahalaknak a legtöbb állatnál több csatorna áll rendelkezésére, mivel képesek megváltoztatni a színüket is, így testüket kijelzőként használva tudnak jeleket küldeni. Sőt, olyannyira jók ebben, hogy egy tintahal képes egyszerre ellentétes tartalmú üzeneteket is küldeni, például dühös figyelmeztető jelzést kiadni egy riválisnak és közben megnyugtató üzenetet továbbítani a potenciális párnak.

A tintahalak ezeket a színnel való üzeneteket a jelzést erősítő testtartásokkal kombinálják, például azzal, hogy felemelik vagy leeresztik a karjaikat. De a tengerbiológusok elgondolkodtak azon, hogy vajon más módon is képesek-e átadni üzeneteket. És nemrégiben Sophie Cohen-Bodénès és Peter Neri, az École Normale Supérieure munkatársai bizonyítékot találtak arra, hogy rendelkeznek más móddal is.

A laikus szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a tintahalaknak 10 csápjuk van, de technikailag csak a leghosszabb kettőre illik ez a név – a nyolc rövidebb végtagot karnak nevezik a szakértők. Ahogy a többi fejlábú faj esetében jellemző, a tintahalak végtagjai is nagyon finom mozdulatokra képesek, többek között hullámszerű mozgást képesek létrehozni a kar teljes hosszában.

Cohen-Bodénès és Neri két tintahalfajt, a Sepia officinalist és a Sepia bandensist figyelte meg, különös tekintettel ezekre az ismétlődő hullámokra. Négy „hullámjelet” figyeltek meg, amelyek elmondásuk szerint hosszan tartó, kifejező és ismétlődő hullámzási sorozatokból állnak. A páros videóra vette, ahogy a tintahalak ezeket a hullámokat prezentálják, majd a felvételeket lejátszották más tintahalaknak. A megfigyelő tintahalak olykor vissza is intettek, és gyakrabban tették ezt, amikor a felvétel az ő szemszögükből nézve jó irányban állt, mint amikor a videót megfordították.

A szárazföldön az ilyen mozdulatokat a sötétben vagy rossz irányba nézve nem feltétlenül vennénk észre, a szerzők azonban felfigyeltek rá, hogy a vízben a hullámjelek zavarokat keltenek. És kíváncsiak voltak arra, hogy csak a vizet érzékelve vajon képesek-e felismerni a tintahalak a jeleket. Az állatok reakcióit olyan víz alatti hangszórókkal tesztelték, amelyek a karok mozgása által okozott zavarokat reprodukálták. Az állatok pedig vizuális jelzések hiányában is úgy reagáltak a jelzésekre, mint amikor látták is azokat.

Persze emberként is képesek vagyunk a bőrükön érzékelni a vízben terjedő nyomáshullámokat, de az nem valószínű, hogy különböző eredetű jeleket meg tudnánk különböztetni ilyen módon. A tintahalakat azonban a kültakarójukon található szőrök feltehetően sokkal érzékenyebbé teszik.

A kutatók leszögezik, hogy egyelőre nem tudják, mit jelentenek a karhullámos jelek. Az bizonyosnak látszik, hogy a fiatal állatok ugyanannyit integetnek, mint az idősebbek, ami valószínűtlenné teszi, hogy ezek dominancia-megnyilvánulások vagy párzási jelek lennének. De az a tény azonban, hogy ezeket a mozdulatokat nem csak látás, hanem tapintás útján is képesek felismerni az állatok, sok érdekességet tár fel a tintahalak érzékszervi világáról.