A neutrínók a világegyetem legnehezebben észlelhető részecskéi közé tartoznak: bár rengeteg van belőlük, hiszen minden egyes protonra vagy elektronra milliárdnyi neutrínóval számolhatunk, ezek alig mutatnak kölcsönhatást más részecskékkel. Nincs elektromos töltésük, nagyon kicsi a tömegük, és az ólomfalon is úgy hatolnak át, mintha az ott sem lenne. Detektálásukhoz ezért nagy mennyiségű anyagot (többnyire egy nagy tartály folyadékot) kell hosszú ideig figyelni, és kivárni az alkalmat, amikor egy neutrínó eltalál egy másik részecskét, és valamilyen megfigyelhető változást okoz.
Jelen esetben maga a tenger lesz ez a tartály, amelynek részecskekölcsönhatásait megfigyelik. Az európai mélytengeri neutrínó-obeszervatórium egy nemzetközi összefogás keretein belül épül, és bár a munkálatok még csak a kezdeti fázisban tartanak, ha elkészül, a létesítmény minden idők legnagyobb neutrínódetektorainak adhat otthont.
A hasonló detektorokat többnyire hegyek mélyére építik, ebben az esetben azonban maga a Föld fogja biztosítani, hogy a gigantikus víztömeget, amelyben az észlelések zajlanak, ne zavarják meg másfajta kozmikus részecskék a neutrínókon kívül. A KM3NeT távcsövei ugyanis lefelé, a Föld túloldala felől érkező neutrínók irányába fognak figyelni, és ezek interakcióit igyekeznek elcsípni az általuk monitorozott, nagyjából egy köbkilométernyi tengervízben.
A rendszer a tervek szerint két ilyen teleszkópból áll majd, az egyik az olasz partoknál, 3400 méter mélyen, a másik Franciaország közelében, 2475 méter mélyen kap helyet. Az első rendszer a nagy energiájú, kozmikus neutrínókat figyeli majd, amelyek például gammakitörések és más, hasonló energiaszintű események során indulnak útjukra, míg a másik azokat a részecskéket monitorozza, amelyek a kozmikus sugarak és a légkör részecskéinek ütközésekor keletkeznek. Mindkét teleszkóp kosárlabdányi detektorok tömegéből áll össze, amelyek a Cserenkov-sugárzás jellegzetes nyomait figyelik a vízben.
Az első tesztdetektorokat 2013-ban helyezték el, és azóta folyamatosan bővül ezek száma. Bár az továbbra is kérdéses, hogy a teljes műszerek megépülhetnek-e, és ha igen, milyen pénzből, az eddigi tesztek alapján a koncepció működőképesnek tűnik. Sőt: azzal kecsegtet, hogy ha a két teleszkóp üzembe áll, a neutrínóészlelések többé nem lesznek ritka, szerencsésen elcsípett események, hanem általuk egészen újfajta betekintés válhat lehetővé a kozmosz működésébe.
