A szivacsok roppant furcsa képviselői az állatvilágnak, hiszen se végtagjaik, se merev vázuk nincs belül és kívül sem. Így jobban hasonlítanak a növényekre vagy a gombákra, mint az állatok többségére. A szakértők régóta úgy sejtették, hogy ezek az állatok kifejlett korukban teljesen helyhez kötött életet élnek. Egy friss vizsgálat keretében azonban szivacsnyomokat találtak a sarkvidéki óceán fenekén, ami azt sugallja, hogy az élőlények jóval mobilisabbak az eddig hittnél.

A most felfedezett nyomok a szivacsok tüskéiből állnak, amelyek az állatok lágyabb részeit védik. Úgy tűnik tehát, hogy a tengerfenéken vándorló szivacsok testük egyes részeit hátrahagyják helyváltoztatás közben, köztük lágyabb vélhetően részeket is, csak ezek kevésbé maradnak meg tartósan a mélyben. Autun Purse, az Alfred Wegener Helmholtz Központ mélytengeri ökológusa elmondta, hogy a tengerfenék helyenként ki sem látszott ezekből a csíkokból, amiket a szivacsok húztak.

Pedig azt hihetnénk, hogy a sarkvidéki vizekben élő szivacsok különösen preferálják a helyhez kötött életmódot, hiszen az életben maradás mozgás nélkül is jelentős próbatétel a jéghideg vízben. Az állatok lárvakorukban aktívan úsznak, de kifejlett állapotban eddig helyhez kötöttnek hitték őket, hiszen nincsenek a helyváltoztatáshoz szükséges izmaik. A nyomok alapján azonban úgy tűnik, hogy mégis mozognak, vélhetően időről időre kedvezőbb táplálkozási helyet, illetve egy kicsit melegebb környezetet keresve maguknak és utódaiknak.

„Korábban azt hittük, hogy a felnőtt szivacsok nem mozdulnak arról a helyről, ahol lárvakoruk végén kikötöttek, de úgy látszik, hogy egyes fajok lassan képesek más helyre költözni” – mondja Purser. A mozgásnál valószínűleg az utódok életesélyeinek a növelése is a célok között van. Amikor a szakértők 2016-ban hosszabb ideig fényképezőgépekkel monitorozták a tengerfeneket, miközben rengeteg méretű és fajú szivacsot figyeltek meg. A felvételek alapján úgy tűnik, hogy a fiatal állatokat rendszeresen idősebb egyedek nyomai mentén találhatók meg. Lehetséges tehát, hogy az idősebb generáció azért változtat helyet, hogy teret adjon az utódoknak.

A szivacsok különös viselkedése a szakértők szerint sok szempontból teljesen beleillik a bizarr sarkvidéki élővilág egyéb jelenségei közé. Az egyelőre nem világos, hogy a helyváltoztatás csak ebben az extrém környezetben jellemző, hogy melegebb éghajlatokon is van hasonló mozgás a felnőtt szivacsok körében. A szivacsok rendkívül ősi állatcsoport, amelyek a mai állatvilág sokféleségét megalapozó kambriumi robbanás előtt, több mint 550 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. Az álszövetes fajok ősisége ellenére ezek életmódja sok tekintetben még ma is rejtélyt jelent, részben pontosan azért, mert annyira idegenek a többi állathoz képest.