A kemoterápia során beadott hatóanyagok közül (de ez igaz sok más gyógyszeres kezelésre is) általában csak nagyon kevés jut el a tervezett helyre, a többi pedig másutt fejti ki hatását, gondokat okozva az egészséges szöveteknek. A szakértők ezért évtizedek óta dolgoznak azon, hogyan lehetne célzottabbá tenni a terápiákat, különösen a súlyos mellékhatásokkal járó kemoterápiát. Ideális esetben olyan kezelésekre lenne szükség, amelyek összetevői felismerik a biológiai eltéréseket a tumorsejtek és az egészséges sejtek között, és csak az előbbiekre fejtik ki hatásukat. Ennek érdekében a kutatók már korábban is terveztek olyan hatóanyagokat, amelyek egyes tumorsejtek jellegzetes fehérjéihez kötődve fejtik ki hatásukat. Probléma viszont, hogy nem minden rákbetegség esetében vannak ilyen jellegzetes részek.

 Egy amerikai kutatócsoport azonban nemrégiben kidolgozott egy kémiai alapú szelektív célba juttató rendszert, amely a tumorbetegség széles skálájánál alkalmazható lehet. A koncepció az állatkísérletek során már bizonyított, és jelenleg már egy 1. fázisú klinikai vizsgálat keretében tesztelik. A módszer lényege, hogy a tumort a kezelés részeként „felcímkézik” egy reakciópartnerrel, amelyhez aztán a kemoterápiás szer ehhez illő összetevője hozzá tud kapcsolódni. Amikor a két komponens találkozik a testben, a reakció hatására szabadul fel a kemoterápiás hatóanyag, pontosan a tumor helyszínén.

Ezekhez a reakciókhoz különleges kémiai párosok kellenek, hiszen bár sok olyan molekula van, amely képes egymáshoz kapcsolódni, jelen esetben arra van szükség, hogy a pár egyik fele se legyen hajlandó más, hasonló molekulákkal összekapcsolódni a szervezetben található rengeteg alternatíva közül. Szerencsére azonban vannak ilyen párosok is: a szakértők már több úgynevezett biortogonális klikk-kémiai reakciót is ismernek, amelynek nagyon hatékonyan és nagyon szelektíven mennek végbe az emberi test komplex környezetében is.

Az egyik ilyen páros a tetrazin és a transz-ciklooktén, és a kutatók ezt választották a kemoterápia célzott alkalmazásához. A tumorokba először egy tetrazint tartalmazó, zselés anyagot fecskendeztek, majd a vérbe juttatták a transz-ciklooktén és a kemoterápiás szer kombinációját. Ez az inaktív együttes egészen addig ártalmatlanul keringett a vérben, amíg el nem ért egy tumort, amely tetrazinnal volt megjelölve. Itt a két molekula kémiai reakciójának hatására felszabadult a kemoterápiás szer, és elkezdte kifejteni hatását a daganatos sejtekre.

Kemoterápiás szerként doxorubicint alkalmaztak a szakértők, amely 14 különböző daganattípus ellen hatásos, ugyanakkor az egészséges szövetekre való toxicitása miatt alkalmazása komoly kockázattal jár. Mivel a szer nagyon súlyos hatással van a szívre, a betegek esetében 6–8 dózisban van maximalizálva a beadható mennyiség az egész életre. A szerrel való kezelés célzottá tételével viszont ezek a problémák megelőzhetők lehetnek, így hatékonyabban lehet használni a hatóanyagot.

Az új célba juttatási rendszer egereken való teszteléséről a kutatók 2021-ben számoltak be. Az állatkísérletek során a doxorubicin java a tumoroknál gyűlt fel, így az egerek hatszor akkora dózist toleráltak, és 20 nappal hosszabb ideig éltek, mint a doxorubicinnal hagyományos módon kezelt állatok. Érdekes módon a terápia ráadásul olyan immunválaszt is kiváltott, amely akkor is megtámadta a tumorokat, ha azok nem voltak injektálva a zselével.

A kutatók nemrégiben megkezdték a rendszer embereken való kipróbálását. A klinikai vizsgálat az első klikk-kémiai alapú kezelés, amit embereken is tesztelnek. Az 1. fázis célja a módszer biztonságosságának megítélése, így a szakértők fokozatosan növelik az dózist, hogy felmérjék, mennyit bír a szervezet. Az eddigi eredményekből úgy látszik, hogy a hatóanyag valóban aktiválódik a tumoroknál, és az alanyok majdnem kilencszeres dózis tolerálnak a hagyományos kezeléseknél jellemzőhöz képest.

A módszerrel tehát, ha minden jól megy sokkal nagyobb dózisban lehet beadni a kemoterápiás szert, az célzottan hat a tumorok helyszínén, és sokkal kevesebb mellékhatással jár a kezelés. A kísérletek ugyan a kezdeti fázisban járnak, és a szív károsodása nem mindig rögtön egyértelmű, egyelőre úgy tűnik, hogy az újfajta kezeléssel elkerülhetők lehetnek a kardiovaszkuláris hatások.

A klinikai vizsgálatban kevés számú alany vesz részt, és nincs kontrollcsoport, hanem a résztvevők eredményeit korábbi adataikhoz hasonlítják. A hatásosság megítélése nem cél ebben a fázisban, de vannak olyan résztvevők, akiknek korábban a hagyományos kemoterápia után is romlott az állapotuk, most viszont hónapok óta stagnálnak. És egyes résztvevőknél azt is megfigyelték, amit az egereknél, vagyis hogy azok a tumorok is abbahagyták a növekedést, amelyeket nem injektáltak be a zselével. Az eredmények tehát nagyon ígéretesek, és egyelőre azt mutatják, hogy a klikk-kémiai megoldások használhatók lehetnek az emberekben is a célzott kezelésekre. És ha a módszer beválik, nagyon sok más területen is használható lehet a gyógyászatban.