Bevezető
Még szinte ki sem hűlt a HD5870-es a szerkesztőségben, amikor megérkezett az öccse egy rövid látogatásra. Lelkiismeretes emberek lévén nem hagytuk, hogy belehaljon az unalomba, egyből munkára fogtuk, mert tudjuk, hogy nagyon sokan kíváncsiak rá, talán még inkább, mint az aktuális csúcskártyára. Nem titok, hogy a Radeon HD5850-es azért született, hogy GTX285-nek lenni rossz legyen, pedig a megjelenése óta sok kártya szeretett volna a GTX helyében lenni.
Mivel az előző cikkünkben már átfutottunk az architektúra változásain, ezért máris belecsapnánk a közepébe, lássuk, mit várhatunk a technikai paraméterek alapján a mezőnytől:
A HD5850-esben két SIMD motor le van tiltva, amikkel a GPU elveszít 160 végrehajtó egységet és 8 textúrázót, de még így is marad 1440 az előbbiből és 72 az utóbbiból. Ezek a számok a némileg csökkentett órajel ellenére is igen impozánsak, az egyetlen szűk keresztmetszet most is csak a memória-sávszélesség lehet, amely nagyon közel van a HD4890-eséhez (úgyhogy már borítékolható, hogy a mezőny teljesítményétől függően ahol az új kártya közel lesz elődjéhez, ott a sávszél foghatja le). Az eddigi tesztekből már tudhatjuk, hogy a shaderek száma nem minden, de abból kiindulva, hogy az előző generációhoz képest csak erősebb lehet az új Radeon, könnyű kitalálni, hogy mit várhatunk tőle.
A kártya
A kapott VGA ezúttal is az AMD legnagyobb partnerének, a Sapphire-nek a gyártósorairól került le, és teljesen a referenciatervre épül. Az egész nagyon emlékeztet a HD5870-esre, de azért van néhány fontos eltérés: először is a NYÁK rövidebb lett, és eltűntek felülről a tápcsatlakozók, ezek most a ventilátortól jobbra található felső szellőzőnyílásban foglalnak helyet, ugyanúgy 2x6 tüskés felosztásban. Kimenetek terén nincs változás, két DVI, egy HDMI és egy DisplayPort áll rendelkezésre, melyekből egyszerre maximum három használható fel (a Displayport és akármelyik másik kettő).
A tartozékok most is a szokásosak: két tápkábel-átalakító, egy DVI > Dsub átalakító, egy CrossFire link „kábel”, leírás és driver CD. Szerencsére a kisebbik 5800-ashoz is mellékelik a DiRT 2 kupont, így ahogy megjelenik, már tölthetjük is le, hogy kihasználjuk a GPU-ban rejlő extra tudást.
A nagy rivális mellé helyezve a Radeont már sokkal feltűnőbb a méretbeli változás. A HD5870-es NYÁK-ja ugyanakkora, mint a GTX-é, ám a hűtési megoldása miatt hosszabb annál 1-2 centivel. Ezzel szemben az 5850-esen nem nyújtózkodik tovább a műanyag, és alapból is rövidebb. A ventilátora nagyon halk, és terhelés alatt is az marad. Egyedül egy hosszabb FurMark izzasztás képes kihozni belőle komolyabb hangokat, de a teszt alatt, normál felhasználási körülmények között minden más, amin a tesztgépben ventilátor volt, hangosabb volt nála.
Fogyasztás, hőmérséklet és tuning
Fogyasztás és hőmérséklet
A HD5850-es üresjáratban ugyanannyit eszik, mint a csúcsváltozat, mindkettőnek nagyon jól eltalált energiamenedzsmentje van. Az órajeleket a kártya 157/300-ra veszi le, így nem csoda, hogy szinte termeli az áramot. Az, hogy négy fokkal hűvösebb, a szobahőmérséklet ingadozásának is betudható. Terhelés alatt már szépen látszik, hogy mennyivel kevesebbet kér enni a kisebbik erőmű, a GTX285-nek 50W-tal több kell, hogy jól érezze magát, ez pedig nem elhanyagolható különbség. Ennek hála ez a kártya melegszik a legkevésbé, ezt a 81 fokos hőmérsékletet csak a 10 perces FurMark tesztünk alatt volt hajlandó elérni, normál felhasználás mellett alulról súrolja a 70-et (míg a többiek felette vannak).
Tuning
A jobb ár/teljesítmény mutatókkal rendelkező kártyáknál mindig fontos tényező, hogy mennyi tartalék van bennük, főleg ilyenkor, ha van egy erősebb változat magasabb órajellel. Az Overdrive most sem engedi, hogy túl nagy kockázatokat vállaljunk, mindössze 775/1125 (effektíve 4500) a maximum, amit beállíthatunk, és ezt minden hiba nélkül el is viszi a kártya. Az 6337-es 3DMark Vantage (Extreme) pontszám ettől 6841-re emelkedett, ez kicsivel több, mint amennyit a GPU-n húztunk. Jó hír, hogy nemsokára megjelenik a RivaTuner 2.25-ös változata, ami kezelni fogja a kártyákat, a Guru3D-s kollégáknak az előzetes tesztekben sikerült 820/1250-ig tornászni az órajeleket, ami nagyon ígéretes.
Élsimítás és anizotropikus szűrés sebessége
Mivel az AMD azt hangoztatta, hogy a 4-szeres AA-hoz képest most még kisebb különbséggel válthatunk 8-szorosra, ezért csináltunk egy kis összehasonlító tesztet (már az előző generáció is viszonylag kis teljesítménycsökkenéssel volt képes erre). Hogy véletlenül se ütközzünk CPU-limitbe, valós, népszerű beállításokon végeztük el a méréseket, és nem butítottunk a grafikán. Egyelőre csak Crysis alatt futtattuk le a teszteket, ha valakinek már túl sűrű lenne a grafikon, táblázat formájában is megtekintheti az eredményeket: táblázat.
Mivel az nVidiának két főbb 8x-os beállítása is van, így mindkettőt leteszteltük, de hogy a játéktesztek alatt ne legyen ebből probléma (mert mint látható, a jobb változat eléggé lehúzza a teljesítményt), végig megmaradtunk a 4x-esnél. A Radeon átlagosan 10%-ot lassul a magasabb szintre lépéstől, míg a GTX attól függ: rendes AA használatával 28%-ot esik a sebessége, míg a spórolósabb, kevesebb színmintával dolgozó változattal csak pár % a csökkenés mértéke.
Tesztgép
Alaplap: Asus P7P55D EVO
Processzor: Intel Core i5 750@3.33GHz
Memória: 2x2GB Geil Value DDR3-1333 CL7
Grafikus kártyák: Sapphire HD4890, Sapphire HD5850, Sapphire HD5870, HIS HD4870X2, XFX GTX285, Gigabyte GTX295
Tápegység: Corsair TX650
Operációs rendszer: Windows Vista SP2
Driverek: Catalyst 9.9 (+hotfix a HD5870-hez), GeForce 190.62
Tesztek I
Szép lépcsős a diagram, körülbelül azt nyújtja, ami várható volt. Egy komolyabb tuninggal még a 4870X2 befogására is van esély (a 775/1125-ös túlhajtás 6841 pontig vitte fel a kártyát).
A Radeon egész játszható értékeket produkál még a legkomolyabb beállítások mellett is, egyértelműen erősebb a riválisánál.
Hasonló a helyzet az Enemy Territory: Quake Wars alatt is. Annak, aki lemaradt volna az előző tesztről: a GTX295 driverhiba miatt teljesít úgy, ahogy. Állandóan be-beakad, és ez okozza az alacsony átlag fps-t, míg a GTX285-nek nincsenek ilyen problémái (tehát SLI-gond).
A World in Conflict azon kevés játékok egyike, amiben a két kártya párban van, a közöttük lévő különbség hibahatáron belül van.
A Lost Planet eléggé memóriasávszélesség-gyilkos tud lenni, mégis egész jól szerepel benne a Radeon. Mire megjelenik a második rész, már egész játszható lesz maximális részletességgel az első.
A World at Warban pályától függően elég nagy a szórás, de a lényeg, hogy a két kártya közel van egymáshoz.
Far Cry 2 alatt se nagy a különbség, de itt egyértelmű a Radeon fölénye.
Tesztek II
Crysis alatt a Catalyst gyengélkedik, a CrossFire hatásfoka nem az igazi, de legalább nem szaggat a kép. Így viszont a HD5850 képes még a HD4870X2-n is túlverekedni magát.
HawX alatt anizó nélkül a memória-sávszélesség keresztbetesz mindkét új Radeonnak. Persze így is elég a sebességük, de látszik, mi fogja le őket.
A GTA IV csodás grafikus motorja két dolgot eszik: processzort és memória-sávszélességet. Az eredmények azért érdekesek, mert egyiket se támasztják alá, lehet, hogy utoljára teszteltünk ezzel a játékkal. Ha az 5870-es nem emelkedne ki a többiek közül, akkor biztosan CPU-limit lenne, de így nehéz meghatározni.
A Call of Juarez 2 a másik érdekesség, két egyenlő részre osztja a mezőnyt. Bár a héten befutott nVidia driver sebességnövekedést ígér SLI mód használatával, ezt most nem volt lehetőségünk kipróbálni. A GTX295 összesített helyezésén úgyse nagyon változtatna.
Remélhetőleg a következő Catalyst feloldja a V-sync-problémát Fallout 3 alatt, mert addig nézhetjük a 60-on kiakadt számlálót. Mindenesetre V-sync ide vagy oda, az 5850 erősebb, mint a GTX285, de ez nem túl meglepő, ez a játék már az előző generáción is nagyon jól ment.
A sok negatív tapasztalat miatt sokan csodálkoztak rajta, hogyan képes az új széria ezeket az eredményeket produkálni, de megnyugtatunk mindenkit: ha belassult volna a játék 10fps-re, azt még félálomban is észrevettük volna. A Shift inkább jó példája annak, hogy a két GPU-s kártyáknál sokszor meg kell várnunk a következő drivert, ha ki szeretnénk használni a VGA teljes erejét (az új GeForce-nak már elvileg nem okoz gondot, és mivel a Shift híres játék, jó eséllyel a Catalyst 9.10 is gyógyírt nyújt majd a 4870X2 problémájára).
Minimum fps
Azon játékoknál, amik rendelkeznek olyan beépített benchmarkkal, ami megmutatja a minimum fps-t is, feljegyeztünk minden értéket. A táblázatot átnézve a várható eredményekhez képest csak kis kilengés tapasztalható. Az egyetlen érdekesség a Batman: Arkham Asylum, amiben csak Batman hátsóján nincs nVidia logo, talán ennek is köszönhető a GTX285 jó szereplése, de érdemes megfigyelni, hogy a minimum fps-ük meg szinte ugyanott van, a GF esetében nagyon ugrál az fps (a maximum is magas volt, ezért lehetett ilyen jó az átlag). A diagramok között azért nem szerepeltettük, mert csak ehhez a két kártyához van eredményünk egyelőre. Két-három driver múlva, mikor az nVidia is kiadja az új kártyáit, úgyis visszatérünk a témára.
Összesítés
A mezőny kártyáinak a sebességét a szokásos módszerrel ábrázoljuk százalékos formában. Amelyik játéknál több eredmény is van, ott először átlagoltuk azokat, hogy mindegyik program ugyanakkora súllyal essen latba.
A végeredmény elég egyértelmű, és a tesztek alapján valószínűleg senkinek sem okoz meglepetést. A HD5850 jött, látott, és megkérdezte, hogy mi az a GTX285, ami az AMD vágyálmaiban már valószínűleg egy múzeumban van, a T. Rex mellett kiállítva (csak hogy stílusosak legyünk). Az nVidia most érdekes helyzetben van, mert az előzetes árcsökkentés ellenére is drágább a legolcsóbb GTX285 a HD5850-nél, miközben ezt semmi sem indokolja. Erősen kérdéses, hogy meglépnek-e még egy csökkentést, mert ha reálisak akarunk lenni, akkor 60 ezer környékére kéne lenyomni az árakat, ugyanis hiába csúcskártya a GTX285, már csak cégen belül az. Mivel a GTX275 árát szépen léptették lefelé a HD4890 árcsökkenéseivel, így van rá esély, a kérdés csak az, hogy mi győz, a büszkeség vagy a ráció. Véleményünk szerint kénytelen lesz meglépni az nVidia ezt a valószínűleg fájó lépést, mert különben a partnereikre száradnak a raktárkészletek, és a végén eladhatják a GPU-kat kulcstartónak a GF100-asok mellé.
Az AMD most nagyon jó helyzetben van, ám kérdés, hogy mennyire tud élni vele (hiszen vannak tényezők, amiket nehéz befolyásolni, például a szemellenző). Az eddigiek alapján a recept az, hogy amilyen hamar csak tudják, elárasztják a piac minden árszegmensét a DX11-es kártyáikkal, ennek a második lépcsőfoka a nemsokára megjelenő 5700-as széria lesz. Mivel az nVidia a Fermivel már inkább a HPC irányba mozdult el, így kíváncsian várjuk, hogyan teljesít majd. Ha tudják tartani az ígéreteiket, akkor a december izgalmas hónap lehet. A DX9-es és 10-es játékokban felmutatott teljesítmény miatt mi nem aggódunk, abban biztos borzasztóan erős lesz, csak az új generációs programok alatt kérdéses, hogy mennyit vesz el az erejéből az, hogy például a tesszelátor feladatát is a shaderek végzik.
U.i.: összefoglalva a cikk lényegét azoknak, akik egyből ide ugrottak: a HD5850 gyorsabb, kisebb, halkabb, kevesebbet fogyaszt, többet tud (DX11, szebb AF, gyors AA stb.) és nem utolsó sorban olcsóbb a GTX285-nél, csak a kis volumenű kezdeti szállítmányok miatt nem olyan egyszerű beszerezni. Nem szeretnénk temetni a GF-et, mert ha lejjebb megy az ára, akkor még mindig egy nagyon jó kártya, de jelenlegi pozíciójában elavult, így csak azoknak ajánljuk, akik szentül hiszik, hogy a PhysX a válasz mindenre.
A tesztben szereplő Sapphire HD5850-es kártyát a Ramiris-től kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet érte!
