Az Arizonai Egyetem fizikusaiból álló csapat azt állítja, hogy a Compact Ultradense Objects (CUDOs, azaz kompakt ultrasűrű objektumok) lehetősége motiválta őket, amelyek tömegsűrűsége nagyobb, mint az ozmiumé, a természetben előforduló legsűrűbb, 76 protonos, stabil elemé.

„Néhány megfigyelt aszteroida meghaladja ezt a tömegsűrűségi küszöböt. Különösen figyelemre méltó a 33 Polyhymnia” – írják új tanulmányukban a kutatók, hozzátéve, hogy „mivel a 33 Polyhymnia aszteroida tömegsűrűsége jóval nagyobb az ismert atomi anyagok maximális tömegsűrűségénél, ismeretlen összetételű CUDO-nak minősíthető.”

A kutatócsoport a periódusos rendszerben jelenleg szereplő legmagasabb rendszámnál (vagyis a protonszámnál) magasabb rendszámú potenciális elemek tulajdonságait vizsgálta. Bár az ozmium a legsűrűbb stabil elem, kísérletileg előállítottak már magasabb rendszámú elemeket is.

Az oganesson, amelyet először 2002-ben hoztak létre a kalifornium-249 kálcium-48 atomokkal való bombázásával, 118-as rendszámmal rendelkezik, és a periódusos rendszer legsűrűbb ismert eleme. A periódusos rendszer ezen végén elhelyezkedő elemek általában instabilak, radioaktívak és hihetetlenül rövid a felezési idejük.

A periódusos rendszeren túli elemeket modellezve a fizikusok megjósolták ezek tulajdonságait is, azt modellezve, hogy milyen elemekre lenne szükség az aszteroida tömegsűrűségének eléréséhez. Ahogy leírták, a 164-es rendszám közelében az elméletek alapján létezhet egy újabb magstabil elemcsoport, amelyek 36,0 és 68,4 g/cm3 közötti tömegsűrűségi értékeket képviselhetnek, és ezek észszerű jelöltek lehetnek a kisbolygó anyagaként.

Ha az aszteroida jelentős részben ezekből a szupernehéz fémekből állna, akkor tömegsűrűsége a mért érték közelében lehet, állítják a szakértők. Ha ezek a szupernehéz elemek valóban stabil állapotban léteznek az aszteroidán, az izgalmas fejlemény lehet, elméleti szinten, de például az űrbányászat szempontjából is.