Sosem volt még ilyen jó dolog gamernek lenni – hangzik a sokat ismételt közhely. Hogy mitől jó gamernek lenni, az meglehetősen szubjektív, hiszen sokaknak elég egy klasszikus játékkonzol és néhány piacról beszerzett cartridge, másoknak pedig mindenből a legújabb és legdrágább kell, még az USB vezetékeknek is prémiumnak kell lenniük. A hardvergyártók azonban ma már szinte minden célcsoportnak és felhasználónak tudnak ajánlani valamit, mindegy, hogy a teljesítmény vagy éppen a géphez csatolt perifériák kapnak éppen nagyobb hangsúlyt. Az utóbbi évek egyik legnagyobb őrülete pedig nem más, mint a mechanikus billentyűzet, mely úgy tért vissza és tört magának utat a membrános társai között, hogy csak lestünk.

Mostanra szinte ugyanazon az áron juthatunk hozzá vállalható minőségű darabokhoz, mint korábban egy belépőszintnél alig jobb, membrános termékhez. És akkor még szinte be meg sem közelítettük a nyúl üregét, hiszen az elhivatott DIY közösség egészen elvetemült dolgokra képes, ha egyedi, saját építésű billentyűzetekről van szó. Nem mindegy a hangja, a lenyomás útja és az érzékelés pillanata? Kapcsolók, billentyűsapkák és keretek szinte végtelen permutációja áll rendelkezésünkre, hogy ne csak az élményre, de az esztétikára is adhassunk. Az Asus is évek óta forgalmaz mechanikus kapcsolóval szerelt termékeket, ám ebben a tesztben igazi különlegesség tette tiszteletét: egy OLED kijelzővel felpimpelt, cserélhető kapcsolókkal ellátott, numerikus padot nélkülöző darab, mely kétféle vezetéknélküli kapcsolattal és igény szerint cserélhető kábellel is működtethető, ezzel belépve a módosítható billentyűzetek exkluzív világába.

Ha pedig megnézzük, hogy ebben a műfajban milyen összegek repkednek egy-egy prémium billentyűzetért, akkor az Asus ROG Azoth csak még izgalmasabbnak tűnik, így alig vártam, hogy megforgathassam aztán püfölhessem kicsit, mely ezúttal majdnem szó szerint érthető, ez ugyanis egy elképesztően masszívra sikerült darab, melyen legrosszabb esetben kicseréljük az elhasznált kapcsolókat, jobb esetben ízlésünkhöz igazítva kényelmesebb darabokat illesztünk a gyári megoldás helyére. A magyar fülnek első hallásra különösen csenghet ez a fantázianév, mely valószínűleg az emberek meglehetősen magas százalékát készteti azonnali szóviccbűnözésre, szóval tudjuk is ezt le gyorsan, és lessük meg, hogy vajon mi Azoth.

Specifikációk, dizájn és felszereltség

A termék doboza már önmagában is impozáns, a megszokott ROG esztétikával és dizájnnal, mely egy keveset változott ugyan az évek során, cserébe mindig könnyen beazonosítható maradt. A doboz teteje sajnos egyből elárulja nekünk, hogy a termék egyik fő ismérvét, miszerint ujjainkat minőségi és strapabíró PBT kupakokra támaszthatjuk majd, sajnos itthon nem élvezhetjük. A gyártó ismeretlen okból a magyar kiosztású verziót hagyományos, ABS műanyagból készült billentyűsapkákkal látta el, melyet azért emelek ki mindjárt az ismertetőm elején, mert egyfelől fontos tulajdonsága, másfelől nem sok hasonló részletet találni rajta, amiért kioszthatok az eszköznek egy vaskos feketepontot. Ezért viszont kiosztom, kár érte.

A doboz természetesen masszív darab, kívül és belül is a gyártó, illetve a ROG széria igényességéről tanúskodik, tehát azoknak sem lesz kérdéses, hogy prémium kategóriás termékkel van dolguk, akik korábban nem találkoztak hasonlóval. Arról már nem is beszélve, hogy milyen meglepően súlyos az egész, ami pedig a közhely szerint a megbízhatóság jele. A fedlap több lényeges információval is szolgál, például a képi illusztráció máris igazolja a termék tömör leírását, miszerint ez egy gamer periféria. Az esztétika csalhatatlanul nem egy szimpla irodai megoldást, sokkal inkább egy extravagánsabb darabot takar, melyet a menő OLED kijelző mellett a billentyűsapkákra gravírozott, ROG betűtípus nyomatékosít. Én magam jobban kedvelem az egy fokkal komolyabb, letisztultabb stílust, de a kategóriájába és a ROG szériába is nagyszerűen illeszkedik, emiatt aztán biztosan nem utasítanám vissza.

Azt is megtudhatjuk doboznyitás előtt, hogy a három népszerű kapcsolótípusból nem a barna és nem is a kék, hanem a vörös dolgozik majd a kezünk alá, mely szintén a játékosokra szabott típus. A ROG NX kapcsolók az Asus által újragondolt, házilag készített megoldások, a RED pedig mindössze 4 mm-t utazik a lenyomás pillanatától, az aktuáció pedig 1.8 mm-en következik. Ez a változat a lehető leggyorsabban közvetíti mozdulatainkat észrevehető átmenet nélkül (nem taktilis) és a három közül a legkisebb, 40 gF erőt kell kifejtenünk a sikerhez. Cserébe a fizikai visszacsatolást jelző, tipikus kattanó hangot is nélkülöznünk kell.

A kapcsolók közötti fő különbséget röviden a doboz hátoldala is bemutatja, a legfontosabb termékjellemzők társaságában. Tovább haladva a Lubed felirat arról tudósít, hogy a kapcsolókat már a gyárban ellátták kenőanyaggal, mely elősegíti a lágyabb lenyomást és enyhíti azt a karcos hangzást, mely kenőanyag hiányában jellemezheti a mechanikus kapcsolókat. A kupakokon szereplő feliratokat és karaktereket amúgy lézerrel gravírozták, tehát nem kell attól tartanunk, hogy a kitartó használat nyomán a festék majd lekopik, ami a megúszósabb termékeknél előbb-utóbb előfordul.

A rövid olvasgatást követően türelmetlenül felnyitottam a kartont, hiszen a lényeg odabent rejlik. A beltér természetesen a megszokott ROG odafigyeléssel készült, a belső kartonkeretben porvédő szövettasakban fekszik a kicsi, de annál nehezebb billentyűzet, felül pedig egy üdvözlőkártya fogad, mely köszönti az új felhasználókat és a széria veteránjait. Ám mielőtt nekiesnék magának a terméknek, kíváncsi voltam mit rejt még a láda, hiszen a doboz alján előre jelezték, hogy itt jóval több vár ránk, mint amit megszokhattunk a legtöbb gamer billentyűzettől. Az alaptartozékokkal kezdve kapunk egy műszövettel harisnyázott USB-A-val kezdődő és USB-C fejben végződő kábelt, mely merev kialakítású, hossza pedig 2 méter. Ennél láttam már jobban sikerült kábeleket, de ez azért nem jelenti azt, hogy itt megállt volna az elvárt igényesség, a többség pedig amúgy is csak töltéshez vagy firmware frissítéshez fogja használni. Ehhez társul egy kis USB adapter, rajta az egérpadunkra csúsztatható fém fülecskével, mely segít közelebb hozni az aprócska, USB-A vevőegységet, ha PC-nk esetleg távol van az asztalunktól. Ja, és persze nem maradhatnak el az ajándék ROG matricák sem.

A legizgalmasabb extra azonban mégis az a kis szerelőkészlet, mely a doboz alsó felét tölti ki, benne egy sor olyan kiegészítővel, melyeket a lelkes építkezők általában csak külön, vaskosabb összegekért vásárolhatnak meg egyben, vagy természetesen darabonként. A szett tartalmaz egy-egy csipeszt, köztük egy műanyagot a kupakok lefejtésére és egy fémet a kapcsolók kiemelésére. Az apró, kerek kis tégelyben a Krytox GPL-205-GD0 kódnevű kenőanyag, avagy lube található, mely egy minőségi és elterjedt megoldás. A kényes művelethez további eszközöket is mellékeltek, egy tartóelemet a kapcsolók szétszedéséhez és egy kis tálcát, melybe a már kiemelt elemeket felsorakoztatva a kenőanyag könnyebben felvihető. Utóbbi feladathoz leginkább egy kis karmokban végződő precíziós fogó lenne az ideális, de ne legyünk telhetetlenek, legalább egy ecsetet is kapunk, mely talán a szett legkevésbé impozáns darabja, de kezdők számára segíteni fog az első lépések megtételében. 

Ami fent, az van lent? 

A kellékeket félretéve végre kiszabadítottam az Azoth-ot és még egyszer meg kell jegyeznem, hogy 1186 grammos tömegével akár betörők ellen is bevethető, ha éppen csak ez van a kezünk ügyében. A tesztatúra 75%-os kialakítású, tehát numerikus pad nincs, de az Insert, Del, Pg up és Pg dn gombok egy függőleges sorban helyet kaptak a jobb oldalon. Természetesen alul a négy, nyilakkal jelölt iránygomb is megvan, fölötte teljesértékű Enter és Backspace, illetve (sajnos) egy közepes shift látható. Ha a Print Screen-t hiányolnánk, dedikált gombot sajnos nem kapott, de a P billentyű és az Fn gomb kombinációjával azt is életre kelthetjük, hasonlóan több más funkcióhoz. A klasszikus, 101 gombos perifériák után meglehetősen szokatlan lehet ez a tömör, zsúfolt kiosztás, de azért hozzá lehet szokni, nekem is sikerült. Főleg, ha a gépelési élmény olyan kellemes, amilyen csak egy ennyire minőségi mechanikus gombsoron lehet.

A vaskosra sikerült billentyűzet burkolata két részből áll, először is a felső keret minőségi, korróziónak is ellenálló alumínium, kellemes matt felületkezeléssel. A tapintása és a kialakítása nem ejt csorbát a ROG termékektől elvárható színvonalon, az anyaghasználat minden tekintetben kiváló. Ezt némileg mégis árnyalja a tény, hogy a keret egy műanyag házban fekszik, oldalain és alul is plasztikot tapinthatunk. A gyártó elmondása szerint erre azért volt szükség, mert a teljesen fém készülékházak árnyékolják a rádiójeleket, mely értelemszerűen senkinek sem hiányzik. Ezt az állítást sokan kétkedve fogadták és inkább spórolási szándékot láttak a döntés mögött. A fémburkolat és az instabil jel problémáját korábban már tesztek igazolták, az igazság tehát valahol félúton lehet, mert valamivel kevesebb műanyag használatával is biztosan megoldható lett volna a stabil vétel. Szerencsére az anyagminőség itt sem rossz, a formaterv és a felületkezelés is igényes marad.

A felső perem fontos dolgokat rejt, hiszen a termék egyik hívószava, a Tri-Mode Connection itt válik kézzelfoghatóvá a háromállású, fizikai kapcsoló jóvoltából. Balra a Bluetooth, középen a vezetékes mód, jobbra pedig a 2.4 GHz-es WiFi, melyet jól kivehető piktogramok különböztetnek meg egymástól. A tolókapcsoló mellett az USB-s vevőegységnek kialakított kis rekesz látható, mely beépített mágnesnek hála stabilan megfogja a dongle-t, elősegítve a biztonságos hordozhatóságot. A szegély másik szélén a Type-C csatlakozó látható, más már nem töri meg a látképet. Pár szót még a csatlakozási lehetőségekről. Az Asus a vezetéknélküli kapcsolatát a Speed Nova fantázianévvel illette, de valójában csak az lényeges, hogy mindvégig stabil átvitelt és valóban gyors reakcióidőt nyújtott, a 2.4 GHz-es technológia alapjai nem változtak. Ez azt jelenti, hogy a kábellel egyenértékű, 1000 Hz-es mintavételezéssel dolgozik és ha nem én kapcsolgattam volna, a magam részéről nem is tudtam volna meghatározni, hogy épp melyikkel használom.

Szót érdemel még a Bluetooth, mely akár három eszközzel is bevethető egyidőben, mely gamerből kiváló munkaeszközzé emeli, de persze mobiljátékhoz is működhet. Átkapcsolva a minden gomb egyidejű lenyomását érzékelő NKRO módból a beszédes, 6KRO-ba lép át, illetve a polling rate is 125 Hz-re csökken. Gépeléshez ez is jól szuperált, de játékhoz vagy egyéb, igazán gyors reakcióidőt igénylő műveleteknél jobb, ha a másik két lehetőség valamelyikét használjuk. Csuklónk kényelméhez háromféle magasságbeállítást választhatunk, két pár eltérő hosszúságú, csúszásmentes talp is kihajtható, melyek valóban erősen tapadtak. Gépeléskor kicsi rá az esély, hogy kiszaladjon a kezünk alól, hacsak nem az asztallapon maszatoltuk szét a mellékelt kenőzsírt. 

Az RGB megvilágítást azonban minden egyes gombon önálló és természetesen programozható is, a beépített memóriában pedig 5 profilt képes tárolni, makrókkal, egyedi színprofilokkal és egyebekkel. Az Asus Aurasync kompatibilitás egyértelmű, azonban a részletesebb beállításhoz, az összes funkcióhoz és az OLED kijelző alaposabb testreszabásához ezúttal is nélkülözhetetlen a gyártó házi fejlesztésű keretszoftvere. Az Armoury Crate-tel többek között a ROG Ally tesztelésekor már meggyűlt a bajom és ezúttal is rá voltam utalva. A kiforratlan szoftveres megoldások sajnos számos esetben nehezítik meg a felhasználók és az amúgy minőségi termékek viszonyát, de ha beletörődünk a dologba, akkor élhetünk a termékben rejlő lehetőségekkel, az élmény pedig ezúttal nem volt olyan darabos, mint a kézikonzol esetében.

De még gyorsan néhány szót az egyik főattrakcióról, a jobb felső sarokban látható OLED kijelzőről. OLED kijelző egy billentyűzeten? A kijelzős billentyűzetek nem számítanak újdonságnak, bár annyira azért elterjedtnek sem nevezhető, de ahogy visszaemlékszem, a Logitech már a 2000-res években lenyűgözött bennünket a több kiadást is megélt G15-tel, mely médiagombokkal és egy alacsony felbontású LCD kijelzővel hódított a tehetősebb gamerek körében. Esetünkben egy monokróm, pontosabban kizárólag fehér színt megjelenítő OLED kijelző ellensúlyozza az RGB-s színkavalkádot. Én kifejezetten kellemesnek találtam a fekete-fehér megoldást, melyhez négy módon lenyomható kis oldalkapcsoló is tartozik, tehát nem minden esetben leszünk szoftverhez kötve.

A kéthüvelykes kis OLED megjelenítővel természetesen többféle adatot is elérhetünk, legyen szó gépünk hőmérsékleti értékeiről, az aktuális dátumról és időről, a CPU frekvenciájáról vagy más paraméterekről. Médiatartalmak lejátszásakor elvárható módon használható, tehát látjuk az előadót és a címet, a gomb pedig szépen ellátja egy zene- és videolejátszó főbb irányítási funkcióit. Amennyiben semmi komolyra vagy fontosra nem használnánk, ha kedvünk tartja, az aprócska felületre képeket, illetve animált képeket is bezsúfolhatunk, amennyiben azok JPG, PNG vagy GIF formátumot használnak. A kijelző élessége megfelelő, a felbontása azonban pár pixellel lehetne jobb, az apróbb feliratok kissé részletszegények és elvesznek rajta.

Az Armoury Crate telepítéséhez ezúttal is nagyjából 1 GB tárhellyel kell készülnünk, de a RAM-unkból is megeszik majd jó 2-300 MB-ot. A telepítést követően valószínűleg friss firmware-ek telepítését javasolja majd, amit lehetőleg tegyünk is meg a stabilabb működésért és a zargató üzenetek elkerülésének érdekében. Fontos, hogy frissítéskor az USB kábelt és az USB-s vevőfejet is mindenképpen csatlakoztassuk, ha a szoftver nem érzékeli őket, akkor a frissítést nem tudjuk majd elvégezni, de a folyamat alatt jobb, ha a gombokat és a fényeket sem babráljuk. Ha minden jól megy, ezután már nekieshetünk a különböző lehetőségeknek, a menüpontok között lépdelve egyértelmű lesz, hogy éppen a gombjainkat szeretnénk átkonfigurálni, az OLED funkciói között váltogatnánk, esetleg az RGB-s fényfüzér üzemmódjait szeretnénk pofozgatni egy kicsit, melyekből alapból "csak" 10 állna rendelkezésre.

A lehetőségek skálája meglehetősen széles, hiszen a gombjainkhoz szinte bármit hozzárendelhetünk, mindegy, hogy valamilyen program megnyitását szeretnénk elérni egy egyszerű mozdulattal, esetleg az egérkattintást váltanánk ki a billentyűzettel. Az OLED-re saját emblémát, feliratot, vagy animált GIF-eket is kirakhatunk, de a fizikai vezérlőgombot is rávehetjük szinte bármire, amire a képességei lehetővé teszik, a hangerőszabályzástól a fényerő beállításán át az előre eltárolt fény- és billentyűbeállítások kiválasztásáig. Az Armoury Crate ezúttal ritkán akadályozta a dolgomat. Néha ugyan előfordult, hogy belépéskor nem látta a billentyűzetet, de csak nagyon ritkán és ha egyszer rendesen elindult, akkor többet nem problémázott. Az Asus láthatóan sok mindent próbál rábízni a szoftverre, remélem hamarosan kellőképpen stabillá válik és felnő az elvárásokhoz, ha már megszabadulni nem tudunk tőle.

Természetesen leolvashatjuk az akkumulátor töltöttségi szintjét is, mely a gyártó állítása szerint akár 2000 órán át képes működésre bírni az Azoth billentyűzetet. Ez elképesztően impozáns szám, bár azt is jó tudni, hogy ezt leginkább az OLED és az RGB-s fények mellőzése mellett lehet kisajtolni belőle. A lényeg, hogy én egy héten át nyúztam és még messze voltam attól, hogy ismét szükségem legyen az USB-s vezetékre. Szerencsére 20%-on a rendszer alapból jelez nekünk, hogy ne feledkezzünk meg az etetésről, de ez is szabadon módosítható, ha mi már 50, vagy mondjuk csak 10%-on szeretnénk figyelmeztetést kapni. A teljes feltöltés nagyjából másfél órát vesz igénybe, aztán hosszú időre megszabadulhatunk a vezetékektől.

A gépelők lázadása 

Végül pár szót a billentyűzet belső kialakításáról és a gépelési élményről. Az Azoth alaposan összerakott darab, mely érezhetően felülmúlja az olcsóbb modelleket, lekörözi a középkategóriát és felveszi a versenyt a költséges prémiummal, de akár az egyedileg épített megoldások némelyikével is. A gyártó gondoskodott az alapos, több rétegű rezgéscsillapításról és a gépelési élmény kényelméről is. Mindezt zajcsillapító szilikonráccsal és két réteg, a pötyögéskor fellépő belső visszhangot csökkentő habszivaccsal (az első réteg az érdekes nevű Poron habszivacs) oldották meg. A legnagyobb billentyű külön törődést is kapott, vagyis a Space külön szivacspárnákra érkezhet a kapcsoló mindkét oldalán.

Amennyiben élnénk a szétszerelés vagy akár csak a bőségesebb kenőanyag felhordásának lehetőségével, természetesen ezt is megtehetjük, ez itt egy hibrid megoldás, mely gyárilag a tökéletes gamer élményre törekszik, de megadja a lehetőséget arra, hogy belépjünk ebbe az egyedi világba, amit a lelkes DIY közösség ápol. Akár 3, akár 5 tűs kapcsolókkal is kompatibilis, gyorscserés foglalatokkal, északi tájolással, a gyárialg alkalmazott kenőanyag mennyisége viszont enyhe, szóval, ha elégedetlenek vagyunk, ecsetet és csipeszt ragadhatunk, esetleg lecserélhetjük az egész kapcsolókészletet. Az Asus amúgy NX Brown és NX Blue kapcsolókkal is forgalmazza, de itthon egyelőre csak a Red változattal találkoztam, szóval, ha taktilisabb és/vagy hangosabb switchekre vágyunk, erről magunknak kell gondoskodnunk. 

Kell ez nekem? 

Az Asus ROG széria új fejezetet nyitott az Azoth bevezetésével, amely két világ határán igyekszik átkelőt ácsolni. Meg kell jegyeznem, hogy szerintem meglehetősen nagy sikerrel teszi ezt. Ez a billentyűzet minőségi, masszív és igényes, igazi prémium termék, mellyel legfeljebb azoknak lehet gondja, akik a gamer termékekre jellemző esztétikával nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak megbarátkozni. Részemről a termék minősége, a gépelési élmény kényelme, a funkciók gazdagsága és a bőséges üzemidő ezt a részletet könnyedén feledtetni tudták. A betűtípus talán kissé agresszív, de a billentyűk alapszínei nagyszerűek, a fehér OLED a sarokban pedig szépen kiegészíti. Arról nem is beszélve, hogy idővel akár a billentyűsapkákat is lecserélhetjük, amennyiben az Azoth a szívünkhöz nőtt és nem vágynánk még komolyabb, egyedileg épített billentyűzetre.

Az OLED kijelző talán nem mindenkit győz meg, amolyan parasztvakító extrának tűnhet, de szerintem ez a termék az aprócska megjelenítővel és a hozzá társítható funkciókkal együtt válik igazán teljessé. Amilyen kicsi, annyi mindent zsúfoltak bele, ebbe a közel 1.2 kilós perifériába. Bár az Armoury Crate nélkül talán még jobb lenne az élet, valóban sok mindent elérhetünk vele és valamivel könnyebb is így, mintha kizárólag a beépített fizikai gombokra lennénk utalva. Az Asus ezen a téren is igyekszik fejlődni és ezt meg kell adni neki, ugyanakkor az, hogy egy 1 GB-os programról beszélünk, ami szeretné átvenni a Windows és talán még a Steam szerepét is, az nem kicsit tenyérbemászó. A felhasználók többségének már van elég dolog, ami kontrollálni szeretné a hétköznapjait, elég csak a Windows-t említeni.

A szoftveres bajlódásokat leszámítva én elégedett voltam a termékkel, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a nagyjából 80 ezer forintos árával vajon mégis milyen közönséget igyekszik meghódítani? Az átlag játékos talál hasonló gépelési élményt ennek az árnak a töredékéért is, aki pedig a testreszabható megoldások kedvelője és ismerője, szinte biztos, hogy nem ezt fogja választani. Egyértelmű választásnak nem nevezném, de kiválónak igen, mert aki nem sajnálja rá az árát, az egy jól összerakott megoldást kap, kiváló sebességgel, üzemidővel és szükség esetén cserélhető kapcsolókkal, mely hosszú távon is kiváló társsá teszi az Asus ROG Azoth billentyűzetet.

Így értékelünk

Indul az iPon Tech Vibes