Emlékszem rá, hogy néhány éve mennyire örvendeztünk, amikor végre felbukkantak az első IPS monitorok magas képfrissítéssel. Vége volt a vállalhatatlan színeknek és a hitvány betekintési szögeknek, ráadásul a játékélmény is felzárkózott az élvezhető kategóriába, amit minden hátrányuk ellenére megszoktunk és elvárhattunk a gyors TN panelektől. Bár nincs paneltechnológia sajátos gyengeségek vagy megkötések nélkül, a kompromisszum pont annyira lett vállalható, hogy egy kis IPS glow vagy mozgási elmosódás ne rontsa el a magas képfrissítésből és a jobb színekből származó előnyöket. Az OLED panelek terjedésével nyilván nagyon hasonló a helyzet, hiszen ugyanazt reméltük az ilyen kijelzőktől, mégpedig azt, hogy az évek múltával befutnak majd a gyors, idővel pedig a megfizethető ajánlatok is, új korszakot indítva a megszállott játékosok életében.

Most itt vagyunk 2023-ban és egy 138 Hz-es, prémium OLED monitor előtt állok, amire következetesen TV-ként hivatkozok, aztán helyesbítek, amíg végre meg nem szokom a látványt. Mert bár első ránézésre nehezen hívom monitornak a 40 hüvelykes vagy nagyobb megoldásokat, ez bizony minden tekintetben "asztali" perifériának, azon belül is gamer kijelzőnek készült. Hagyományos televíziós funkciókat, okosmenüt, beépített Androidot vagy Netflixet hiába is keresnénk rajta, de ez nyilván vásárlás előtt egyértelmű lesz és csak akkor lehet furcsa, ha valaki először pillantja meg, ahogy az asztalon terpeszkedik. Az egyetlen komoly probléma, hogy sajnos még nem tartunk ott, amikor egy ilyen termék már filléres tételnek számít, ahhoz képest pedig el tudunk képzelni ennél még gyorsabb paneleket is, hiszen egy eSport kedvelő számára ez a 138 Hz már kissé harmatosnak hangzik.

A Philips azonban meglehetősen ügyesen sakkozott a specifikációkkal ahhoz, hogy az Evnia szériájuk általam kipróbált ajánlata megérdemelje a figyelmet, a tapasztalataim fényében pedig akár a vásárlást is, már ha az itt felsorakoztatott tulajdonságok kombinációja megér nekünk ennyi pénzt. A tervezőasztalon eltöltött idő alatt ráadásul elérték, hogy a panel válaszideje lehagyja még az LG jól sikerült Fast IPS megoldásait is, szóval van mire büszkének lenniük. De vajon létezik-e most ennél jobb ajánlat? Csinos és a képátlójához képest karcsú megjelenés, igényes és gondos kidolgozottság, leheletvékony kávák, stabil és kellőképpen súlyos talp, elsőosztályú specifikációk a paneltől a csatlakozókig és még távirányítót is kapunk, ami nélkül meglehetősen nehéz lenne vele az élet. Hívogatóan erős színek és kontrasztarány, az olcsóbb és drágább paneleket egyaránt megszégyenítő pontossággal és reakcióidővel, mely tovább erősíti az Evnia széria hírnevét. De lássuk is, hogy mit kapunk a gyakorlatban ettől az ígéretes és meglehetősen méretes, 4K-s gamer monitortól, amiért közel 700 ezer forintot kell leszurkolnunk. 

Specifikációk, dizájn és felszereltség 

Hol is kezdjem? Ja igen: ez a cucc óriási és egészen nehéz, a talppal együtt meghaladja a 17 kilogrammot. Mielőtt megcsodálhatnánk és üzembe helyezhetnénk, készüljünk fel rá, hogy ha egyedül állunk neki, nem lesz a legkényelmesebb művelet és talán nem is a legbiztonságosabb, ha a két kezünkkel próbáljuk meg cipelni és a helyére vinni. Ehhez mérten egy kollégám segítségét kértem, hiszen szerettem volna, ha az Evnia úgy kerülhet vissza a dobozába, ahogyan megérkezett.

Első lépésként érdemes megjegyezni, hogy miután kihámoztuk a dobozból és sikerült kicsúsztatni a hungarocell béléssel szorosan körülölelt készüléket, érdemes hasra fektetve hagyni, míg a talpa a helyére kerül. Szerencsére ez a művelet meglehetősen egyszerű és a Philips ezen a ponton talán nem hozott innovációt, viszont a nyak könnyedén a hátlapba és a talpba csavarozható, így pillanatok alatt készen állt arra, hogy az asztalra emeljük. Viszont készüljünk fel rá, hogy jó 36 centiméteres mélységével a láb is követel magának helyet, tehát ha nincs elég szabad felületünk és elég terebélyes asztalunk, gondoljuk át, hogy hová is szánjuk ezt az apróságot.

Ezután végre volt időm szemügyre venni és mondhatnám, hogy a képek magukért beszélnek, de azért egy kicsit mégiscsak méltatnám a megjelenését. Dizájn szempontból egy letisztult és modern formatervet kapunk, ahogy azt el is várhatjuk egy összetéveszthetetlenül prémium terméktől. A fehér szín szerintem kiváló választás volt az unalmas fekete vagy fekete-vörös burkolatok után, mondjuk ezeken felül többnyire nem is találkozunk más alternatívával. Ám ezt leginkább a hátoldalon csodálhatjuk meg, mivel elöl csak a vékonyka kávák kaptak mellékszerepet a hatalmas OLED panel mellett. Ezek oldalt és felül mindössze 5, alul pedig 10 mm-et jelentenek, szóval itt már tényleg majdnem igazzá vált a "kávamentes" jelző. Ez a vékonyra faragott, vagy inkább öntött formavilág meglehetősen vonzó jelenséggé teszi a 42M2N8900-at, mely név természetesen élőszóban nem sűrűn hangzott el.

Azt viszont megjegyeztem, hogy milyen jól néz ki, hogy mennyire jól mutat a matt hatású felületkezelés és a visszafogott, de a szememnek kellemes stílus, ami nélkülözi a gamer termékekre oly jellemző bazári túlzásokat. Ez egy letisztult darab, egy masszív és jól kiegyensúlyozott talppal, melynél gondoltak a kábelvezetésre is, sőt, a fémoszlop teteje lényegében tökéletes tartóként funkcionál fejhallgatónk számára. Utóbbi kényelmi szempontból talán jobb, ha vezetékmentes, de aligha ez rajta a legfontosabb részlet, inkább csak egy kellemes extra.

A hátoldal egységét csak néhány nélkülözhetetlen ponton törik meg, már ha az Ambiglow fényjátékhoz szükséges LED-eket nem soroljuk a megkerülhetetlen részletek közé. A panelra nőtt és a nyakat is megtartó doboz az elektronikának, a ki- és bemeneteknek, a tápegységnek és az említett fényforrásoknak ad helyet, illetve egy 2 x 10 wattos hangszórópárnak, mely két vékony kivágáson keresztül tudósít a jelenlétéről. Ezek mellett az elektronika fedlapjának szélén láthatjuk a jól bevált, joystickra emlékeztető bekapcsoló és vezérlőgombot is.

Az OLED panel tehát nem az egyetlen, amit a Philips az LG-től vett kölcsön, igaz, előbbi konkrétan megegyezik az LG C2 televízióban használt megoldással, míg a négyfelé billenthető gombocska hosszú ideje visszatérő megoldás a legkülönfélébb gyártóknál és kijelzőknél. Szerencsére elkényeztetnek minket a különböző csatlakozókkal is, hiszen a két darab HDMI 2.1 modern konzolok számára megengedi a különböző felbontással és képfrissítéssel járó kombinációk használatát; a DisplayPort 1.4 PC-n segít kihozni belőle a maximális képfrissítést 4K felbontás mellett is; a KVM funkcióval is szolgáló, USB-A portokat felsorakoztató hub mellett pedig ott a Type-C, mely 90 wattig kiszolgál bármilyen külső eszközt. A Type-C laptop vagy más forrás esetén pedig még a képet és hangot is közvetíti, tehát tökéletes munkaeszközt varázsol a színhűségével amúgy is jogosan kérkedő Evniából.

Mivel a kényelmünk szempontjából fontos részletekre térnék, be kell szúrnom egy apró negatívumot, ami a csatlakozók elhelyezkedéséből fakad. A minimalista és nagyrészt egységes hátoldalhoz nyilván hozzájárul, hogy a csatlakozók függőlegesen helyezkednek el, így a burkolat szépen el tudja takarni őket. Hozzáférhetőség szempontjából viszont ez nem lett a legjobb megoldás, a kábelek ki- és bekötéséhez rendesen hajolgatni kell, ha pedig munka vagy egyéb okok miatt gyakran keresgéljük a portokat, jól jönne a könnyebb elérhetőség. A Philips azonban nem bízott semmit a véletlenre és még be is süllyesztette az I/O részt, nehogy könnyebb dolgom legyen. Persze, ha csak rákötjük a gépet, esetleg kivezetjük a szükséges kábeleket, akkor a monitor jó esetben hosszú ideig csak a falnak mutogatja a hátsó felét, ahol az Ambiglow funkció is kiteljesedhet. Ezt amúgy a 100 x 100-as VESA rögzítőpontokkal is elérhetjük, (melyhez a dobozban megtaláljuk a kiegészítőket). De ha erre gondolok, akkor leginkább az tűnik ideálisnak, ha a csatlakozókat inkább valamelyik oldalon helyezik el, mert ebben a formában sajnos elég körülményes megközelíteni őket.

Az optimális használatot, megfelelő mértékű szabadságot biztosító dönthetőség és magasságállítás is segíti, ahogy azt a specifikációs listán is láthatjuk. Az irodai vagy éppen játékra szánt monitoroktól ezt már megszokhattuk, ám egy 42 hüvelykes "asztallapnál" kifejezetten értékelhető, hogy a mérnökök odafigyeltek erre. Függőleges pozícióra, avagy pivot módra viszont értelemszerűen ne számítsunk ilyen képátló mellett. Hasonló, a méretekből adódó kérdés az OSD menü kezelése, melyhez szerencsére biztosítottak távirányítót, ami után még kissé meglepő volt, hogy valóban nem egy tv-t kapcsoltam be vele.

Az emlegetett joystick karocska szemből nyújtózva elképesztően kényelmetlen helyen van, hátulról nyomogatva viszont a képernyőhöz kell hajolgatni, ami ülő helyzetből nagyjából kivitelezhetetlen, így kipróbálás után maradtam is a távvezérlésnél. A kiegészítő megfelelően és pontosan működik, a menüpontok között megfelelő sebességgel lépegethetünk, tehát semmi rendkívüli, ami feldobná vagy elrontaná az összképet.

Mit nem hallok? 

Képminőség és sebesség, OSD és játék 

Mit is várhatnánk az LG jól bevált, valóban 10-bites színmélységgel bíró OLED paneljétől, mint kiváló színhűséget és erős kontrasztarányt. Nyilván UHD kijelzőről van szó, és a képpontarány meglepően éles képet mutat, nekem legalábbis nem volt alkalmam kiszúrni a kóbor pixeleket, még ha nagyon próbálkoztam is. Ehhez szorosan kötődik az írott tartalmak és betűk olvashatósága is, mely nálam szintén szubjektív esetnek bizonyult, nekem ugyanis semmi gondom nem volt, mindent jól kivehetőnek és élesnek találtam. Tudom, hogy ez egy, a ritka panaszok között, de szerintem a megfelelő beállításokkal az érzékenyebb szemű vásárlók is megtalálják majd a szükséges egyensúlyt.

A technológiából adódóan az egyik legjobb megoldásról beszélhetünk, nehéz is szavakba önteni, hogy mekkora a különbség egy átlagos IPS, vagy akár egy VA panelhez képest. Ez nyilván nem újdonság, de egészen a közelmúltig az OLED és a gamer feliratok ritkán szerepeltek egymás mellett, így a vásárlók kifejezetten elégedettek lehetnek a Philips termékével. Amin érdemes hamar túllendülni, az a fényerő, mely mindig érdekes kérdés az OLED monitoroknál. Alaphelyzetben, vagyis SDR módban nagyjából 200-250 nit körül alakul a maximum, de érdemes hozzátenni, hogy használat közben még a jól bevilágított szobában sem éreztem, hogy kevés lenne. Ehhez képest HDR esetén az 500 nitet is elérhetjük, ami papíron amúgy 450-nél áll meg, szóval valójában aligha fogunk panaszkodni. Egy kicsivel több elférne? Elférne. Visszaváltanék emiatt egy fokkal fényeseb IPS vagy VA kijelzőre? Ugyan.

A színhűségről csak annyit, hogy már első üzembehelyezést követően is meglehetősen elégedettek lehetünk, a felhasználás jellegéhez pedig nem meglepő módon előre beállított profilokból válogathatunk. Szóval akár manuális finomhangolás nélkül is megtalálhatjuk a számunkra ideális beállítást, attól függően, hogy aktív résztvevők vagy inkább csak nézők szeretnénk lenni. Túlszaturáltságról szó sincs, persze a túltolt sRGB színtér okozhat ilyen problémákat, de ha valaki időnként munkára is használná, egészen biztosan nem fogja húzni a száját. A technológiából és a Philips odafigyeléséből adódóan űrsötét feketék, fantasztikusan alacsony Delta E érték és nagyszerű kontrasztarány kényezteti a szemeinket. Ez főleg akkor jön jól, ha nem egy nagy fordulatszámon pörgő akciójátékkal játszunk, ahol ezen fontos részletek helyett a gyors pixelek kapnak főszerepet, de nem igen volt olyan tartalom, ami meggyőzött volna arról, hogy nem egy felsőkategóriás eszközt bámulok.

Szerencsére ezen a téren szintén közel leszünk a hegy csúcsához, én például egészen lenyűgözőnek találtam, ahogy a Call of Duty Modern Warfare 2-t játszva semmilyen hirtelen mozdulattal nem tudtam hibára késztetni a 42 hüvelykes Evnia monitor pixeleit. Mivel otthon egy 32 hüvelykes, VA paneles darabot használok, a megnövelt képátlóhoz hamar hozzászoktam, a zéró elmosódás vagy utánhúzás viszont egészen más világba dobott. Az élmény újfent bizonyította, hogy mekkora különbséget tapasztalhatok, amikor van szerencsém egy OLED-es megjelenítőt hajtani. Ami talán sokaknak kérdéses lehet, az a 138 Hz-es, maximális képfrissítés, mely elmarad a játékra hangolt kijelzők jelenlegi felsőházától. Ugyanakkor melyek azok a játékok, amik képesek UHD felbontásban ezt jelentősen meghaladó sebességgel futni? Igen, talán az eSport és "retro" játékok. Mindent egybe véve olyan összhatást kapunk, mely több szempontból is állva hagyja a konkurenciát, a versenyszerűen játszó felhasználók pedig valószínűleg amúgy is egy valamivel kisebb monitort használnak, ahol a megjelenített képkockák száma bőven átlépi a köznapivá vált 144 Hz-et.

A játékélmény javításához persze több extra funkció is hozzájárulhat, de talán érdemes kiemelni a sötét részleteket felderítő Dynamic Dark Boost opciót. A DDB lehetőség meglehetősen ügyesen dolgozik és anélkül, hogy tönkre vágná a precízen megjelenített fekete részleteket. Leginkább akkor lehet hasznos, ha fényes nappal vagy a kijelzőre vetülő erős fényforrás mellett kell játszanunk, mely rontja a láthatóságot. Ezen a téren leginkább korrekt a helyzet, hiszen a fényerő mellett a tükröződés is egy megoldandó probléma, melyet a Philips matt felületkezeléssel igyekezett orvosolni. Ez csodát talán nem tesz, de a tesztidőszak alatt tökéletesen meg voltam vele elégedve, nem volt jellemző, hogy valami bezavart volna a játékba vagy tartalomfogyasztásba. Az igazi segítséget mégiscsak a HDR üzemmódok hozzák meg, ahol az extra fényerő aranyat érhet. Az alap Gaming és egyéb üzemmódok mellett választhatjuk a Personal HDR-t, ahol kedvünk szerint babrálhatunk a csúcsfényerővel, a kontrasztaránnyal. Attól tehát nem kell félnünk, hogy egy ilyen költséges vezérterméknél majd hunyorítva keresgéljük a részleteket, mindenesetre az igazi kockák jól tudják, hogy egy gamer szobájában a sötétítőfüggöny szériatartozék.

Az OLED panelek egyik gyermekbetegsége a beégésre való hajlam, mely a változatlan, statikus tartalmak megjelenítéséből fakadhat. A pixelek megtornáztatására viszont számos lehetőség létezik, melyek nagy részét a Philips igazából fel is kínálja nekünk. Ez az úgynevezett OLED Panel Care részleg, ahol a felugró értesítéstől a drasztikusabb, automatizált beavatkozásig több mindent is beállíthatunk, hogy a képernyő beégését elkerüljük. Amit érdemes figyelembe venni, hogy ez valós probléma, ugyanakkor nyilván zavaró, ha mondjuk pont játék között dönt úgy a védelem, hogy ideje egy kicsit pihentetni azt a monitort. A gyártó szerencsére meglehetősen diszkréten is képes intézni ezt az ügyet, így saját ritmusunkhoz igazíthatjuk, hogy a monitor mikor tegye meg a szükséges óvintézkedéseket. A legjobb, hogy a Pixel Orbiting funkció, mely egy pillanatra pár pixellel eltolja a képet, szinte észrevehetetlenül dolgozik. Ezen kívül az ismerősen csengő Screen Saver opció is működik, ami a fényerőt kapcsolja lejjebb, majd visszavált, amikor mozgást érzékel. Ezek nyilván szabadon választható funkciók, mindenesetre egy ekkora befektetés esetén jobb nem elfelejteni, hogy szükség lehet rájuk. 

Ambilight vagy Ambiglow? 

Az Ambilight a Philips saját szabadalma és már a kétezres évek második felében felbukkant a tévéiken, mint élménynövelő funkció. Mostanra valószínűleg nem számít újdonságnak, hogy a kijelzők hátoldalán vagy a kávák mögött a peremen LED-ek találhatók, melyek az egyszerű hangulatvilágításnál többel is szolgálhatnak, de kiforrott megoldással elsőként ők álltak elő. A dolog lényege leginkább a mozgáskövetés, mely a képernyőn zajló események színeit igyekszik a kijelző mögötti falfelületre vetíteni, ezzel kiterjesztve számunkra az éppen játszott játékok és fogyasztott filmek dimenzióját. Az Ambiglow pontosan ugyanezt tudja, csak a monitoroknál ezt a nevet használják.

Esetünkben egy három zónára osztott LED-sor dolgozik, de a fényt még kiterjesztették a monitornyakkal párhuzamosan futó RGB-s sávra is, mely már inkább csak esztétikai kiegészítő. Mivel nekem otthon pont egy régi Philips TV-m van, nem most találkozom vele először, de azt kell mondjam, hogy már az a két sávon (bal és jobb szél) végigfuttatott megoldás is jelentősebb fényerőt produkál mozgó tartalmak esetén, mint amit itt láthatunk. A Philips az elektronikát rejtő doboz széleire helyezte a fényforrásokat, balra, jobbra és felülre, ám meglehetősen furcsa, hogy statikus kép esetén a fényerő jó, de mintha a mozgó tartalom követése annyira elfárasztaná, hogy emiatt muszáj halványabban villognia. A faltól távol már szinte derengett a fényjáték, így az esetek többségében nem is volt módom élvezni az immerziót, aminek megteremtésére hivatott. Nem rossz, nem rossz, de ha a sebesség és a képminőség nem lenne ennyire a toppon, emiatt biztosan nem választanám az Evnia-t egy jobb ajánlattal szemben. Még szerencse, hogy nem ezen múlik, a kijelző más területen zseniálisan teljesít. 

Kell ez nekem? 

Nehéz lenne komoly negatívumokat sorolni az Evnia 42M2N8900-ról, mely talán a legerősebb darab a maga kategóriájában. Ekkora képátlóval talán az Asus tud még versenybe szállni, de érzésem szerint a Philips ajánlata jobb választás, főleg akkor, ha az árát is figyelembe vesszük. A dizájn kellemesen letisztult, minden pórusából árad a prémium termékeket meghatározó igényesség a formavilágtól az anyaghasználatig. A csatlakozók kényelmetlen elhelyezkedése sajnos rontja a nagy egész megítélését, szóval ezen a következő modellig tanakodhatnak a Philips szakemberei. Nálam kissé leszerepelt a hangzás is, de úgy tűnik, hogy ez talán a termék leginkább szubjektív pontja, mivel mástól meg jóformán díjat is kapott érte. Az Ambiglow is egy jópofa extra, de perdöntőnek azért nem nevezném, főleg a mozgó tartalmak haloványabb fényű reprodukciója miatt. Inkább csak a nagy egész tetején egy apró cseresznye és amúgy hasznos, illetve kellemes hangulatvilágítás.

Ahol a Philips Evnia 42M2N8900 kiemelkedik, az a nagyszerű OLED panel és a köré kerített funkciókészlet, mely egy játékra és munkára is kiváló termékké teszi ezt a 42 hüvelykes óriásmonitort. Játékra fantasztikus, mozizásra hibátlan és munkára is jóval többet nyújt, mint amit sok egyszerűbb modelltől várhatunk. Instabilitást, rendellenes működést egyáltalán nem tapasztaltam, ahogy komoly melegedést sem fedeztem fel. Igaz, hogy egy légkondival elég jól hűtött teremben volt szerencsém tesztelni, mindenesetre kétlem, hogy ez elöl szerepelne a gyengepontok listáján. De hogyan lehetne kérdéses választás egy olyan gamer eszköz, ami ennyire jól megállja a helyét több területen is? Nyilván az árán dől el a dolog, ahogy a legtöbb esetben. Nos, akinek imponál a kiemelkedő színmélység és a színhűség, a gyorsan reagáló pixelek és a gamerek igényeit előtérbe helyező szoftveres megoldások, annak azt kell eldöntenie, hogy ezért a pénzért jó befektetés-e számára egy maximum 138 Hz-es kijelző.

Ha viszont a 4K-s felbontás és a felsorolt előnyök ellenére ez nem elég, esetleg valaki még többre vágyik a pénzéért, annak azt tanácsolhatom, hogy még várjon, míg az OLED a gamer kijelzők piacán is olyan hétköznapi választássá válik, mint amilyen az IPS vagy a VA, de addigis ez a legjobb, amit elérhetünk. Számomra a hiányosságok és a kétségtelenül komoly ára miatt nem teljesen egyértelmű vásár, de mindent egybevetve a legjobb választás, melyet minden prémium megoldásra vágyó játékos számára örömmel tudok ajánlani.

Így értékelünk

Indul az iPon Tech Vibes