Amikor Charles Darwin Beagle nevű hajójával a Csendes-óceán déli részén hatalmas korallgyűrűkre bukkant, naplójában döbbenetének adott hangot, hogyan létezhetnek ezek a képződmények olyan környezetben, ahol látszólag alig van táplálék. A felfedezés életre szóló rajongást váltottak ki a természettudósból a korallzátonyok iránt, az általa megfogalmazott Darwin-paradoxon pedig óceánkutatók nemzedékei számára okozott fejtörést. A Nature folyóiratban a napokban megjelent egy tanulmány, amely választ kínál a kérdésre. A szerzők szerint a korallok úgy pótolják a tápanyagokat, hogy a bennük élő moszatokat gondozzák, majd betakarítják és elfogyasztják, akár a növénytermesztő gazdák.
A kutatók egy ideje már tudják, hogy a korallok kölcsönösen előnyös kapcsolatot tartanak fenn az egysejtű moszatokkal, amelyek a virágállatok szövetét otthonként használják. A nyílt óceán zord körülményeitől védve a moszatok a korallok salakanyagaival táplálkoznak. Cserébe a napfény segítségével energiában gazdag tápanyagmolekulákat állítanak elő, amelyekkel magukat és a korallokat is táplálják. A korallok emellett sodródó zooplanktonokkal is táplálkoznak.
Azonban ezek a táplálékforrások együttesen sem képesek megmagyarázni a bolygónkon létező hatalmas és termékeny korallzátonyok létezését. Rengeteg kutatás során vizsgálták a korallok tápanyagútvonalát, számításokat végezve, de soha nem jött ki olyan eredmény, amely fedezné a korallok energiaszükségleteit, mondja Virginia Weis, az Oregoni Állami Egyetem tengerfiziológusa, aki nem vett részt a vizsgálatban. Különösen problémásnak bizonyult, hogy a korallok növekedésé szükséges tápanyagok egy része, köztük a nitrogén és a foszfor, általában hiányoznak a zátonyok környékéről.
A közelben élő tengeri élőlények ugyanakkor rengeteg szervetlen nitrogént és foszfort választanak ki, amelyeket a korallok moszatlakói szívesen fogyasztanak. Jörg Wiedenmann, a Southamptoni Egyetem korallzátony-laboratóriumának vezetője elgondolkodott azon, hogy vajon van-e összefüggés a két dolog között. Lehet, hogy a moszatok valahogy átadják ezeket a tápanyagokat a virágállatoknak?
Hogy kiderítsék a választ, Wiedenmann és munkatársai korallmintákat helyeztek el tápanyagok nélküli tartályokban. Az akváriumok feléhez szervetlen tápanyagokat adtak, amelyeket csak a korallban élő moszatok tudtak feldolgozni. A tápanyagot egyáltalán nem tartalmazó tartályokban lévő korallok már 50 nap után leálltak a növekedéssel, és elvesztették moszatpartnereik mintegy felét, amitől egyre jobban kifehéredtek. Azokban az akváriumokban azonban, ahol a moszatokat táplálták, a korallok továbbra is növekedtek. A kutatók tudták, hogy a moszatok a fotoszintézis révén energiát szolgáltatnak a koralloknak, de ezek az eredmények azt sugallták, hogy a korallok növekedését azáltal is fenntartják, hogy a szervetlen nitrogént és foszfort koralleledellé alakítják. Az azonban rejtély maradt, hogy a moszatok hogyan továbbítják ezeket a tápanyagokat.
Wiedenmann és társai ezek után kiszámították a korallok moszatpopulációjának várható növekedését a tápanyagbevitel függvényében, majd az eredményt összehasonlították a moszatsejtek tényleges számával a tartályokban. És a vártnál jóval kevesebb moszatot találtak. Mi több, a hiányzó sejtekben lévő nitrogén és foszfor számított mennyisége megegyezett a korallok számára szükséges tápanyagmennyiséggel, ami ahhoz kellett, hogy hogy a korallok akkorára nőjenek, amekkorára nőttek. A kutatók tehát igazolták, hogy a korallok elfogyasztják a moszatokat.
A csapat ezt követően a természetben is bizonyítékot keresett erre a jelenségre, így az Indiai-óceán Chagos-szigetcsoportjánál figyelték a zátonyok növekedését. Itt egyes szigeteken nagy tömegben élnek tengeri madarak, más szigeteken viszont nem, és a madarak ürüléke olyan szervetlen tápanyagokat tartalmaz, amelyeket a moszatok közvetlenül el tudnak fogyasztani, a korallok viszont nem. A kutatók 3 évnyi vizsgálat során úgy találták, hogy a sok madárral rendelkező szigetek közelében lévő zátonyok kétszer olyan gyorsan növekedtek, mint azon szigetek közelében, ahol kevés volt a madár. Még a madárürülékben bőségesen megtalálható nitrogén egy egyedi formáját is kimutatták a madárgazdag szigetek körüli korallokban. Ez újabb bizonyíték arra, hogy a moszatok eljuttatták a madarakból származó tápanyagokat a koralloknak, amelyek ezek szerint nem csak otthont adnak a moszatoknak, de rendszeresen be is takarítják ezeket.
