1. oldal
Vu Szuk Huang dél-koreai kutató az elmúlt éveket kutyák (és más állatok) klónozásávaltöltötte, a halott házi kedvencek „lemásolásának” tanulságait felhasználva pedig most kollégáival az állatok két leginkább veszélyeztetett rokonát, az etióp farkast és az ázsiai vadkutyát kívánja megmenteni a kihalástól ugyanezzel a technológiával. A tervezet szakmai körökben komoly vitát kavart, egyrészt a kutató személye, másrészt a klónozásos megoldás miatt, ami a természetvédők szerint csak eltereli a figyelmet az állatok élőhelyeinek megóvásáról, és valójában nem jelent megoldást az alapproblémára.
Ahogy már említettük, a kezdeményezés megítélését Huang korábbi munkássága sem segíti. A kutató meglehetősen ellentmondásos figura. 2005-ben kétszer is hősként ünnepelték, mivel bejelentette, hogy klónozással 11 őssejtvonalat hozott létre emberi embriókból, amelyeken tanulmányozhatók lehetnek a különböző betegségek, majd három hónappal később előállta világ első klónozott kutyájával, Snuppy-val. Egy évvel elteltével aztán kiderült, hogy a szakértő csaló: meghamisította az őssejtekkel kapcsolatos eredményeket, és valójában nem járt sikerrel azok klónozásában. A dél-koreai bioetikai bizottság ráadásul azt is kiderítette, hogy Huang arra kényszerített a laboratóriumában dolgozó fiatal nőket, hogy adományozzanak petesejteket kutatásai számára. A szakértőt ezért a tettéért két év felfüggesztett börtönre ítélték.
Bár Huang a nemzetközi tudományos körökben teljesen hiteltelenné vált, Dél-Koreában tettei után is bőven akadtak támogatói, akik segítséget nyújtottak neki abban, hogy megnyissa saját magánlaborját, a Sooam Biotech nevű céget. A szöuli székhelyű intézményben kutyák klónozásával foglalkoznak: ha valakinek a kedvence elpusztul, és megfelelő szövetmintákat tud szolgáltatni a labor dolgozói számára, a szakértők 100 ezer dollárért létrehozzák az eb klónozott mását.
A kutatócsoport úgynevezett szomatikus sejtmag-átültetéssel (SCNT) dolgozik, vagyis az elhunyt állat bőrsejtjéből kiemelik a sejtmagot, majd ezt egy olyan petesejtbe ültetik át, amelynek sejtmagját előzőleg eltávolították. A laborban a kutyák mellett már prérifarkasokat és szürke farkasokat is sikeresen klónoztak, kutya petesejteket és kutya béranyákat használva az eljáráshoz. Most pedig a két már említett veszélyeztetett fajjal folytatnák, mivel ahogy Jon Vu Csong, a Sooam kutatási igazgatója mondja, az SCNT-technológia ilyen módon produkálhat igazán hasznos eredményeket a társadalom számára.
[left ]A kutatók első célpontja az etióp farkas lenne, amelyből kevesebb mint 500 példány él szabadon Etiópia magashegyi területein. A farkasok élőhelye az emberi terjeszkedés hatására annyira leszűkült, hogy az állatok hat egymástól elszigetelt hegyre szorultak vissza. Az ilyen kislétszámú populációkban pedig annyira mérsékelt lesz a genetikai sokféleség, hogy veszélybe kerül a csoport túlélése. A Sooam kutatói ezért minél több vadon élő egyedtől szeretnének sejteket begyűjteni, hogy a mintákat fagyasztva tárolják. Az elpusztult példányokat klónozással pótolnák a szakértők, illetve ugyanezzel a módszerrel tennék lehetővé azt is, hogy felfrissítsék az egymástól elszigetelt populációk génkészletét.
Mivel a világon sehol nincsenek fogságba tartott etióp farkasok, a siker előfeltételeként először is be kellene fogni az állatokat. A Sooam kutatói idén januárban megegyezést kötöttek az egyik etióp egyetemmel, amely hivatalos engedélyért folyamodott a helyi kormányhoz, hogy szövetmintákat gyűjthessenek be a farkasoktól. Ha ez sikerül, az első klónozott kölyköket már egy éven belül szabadon engedhetik a farkasok élőhelyein. Mivel az állatok a kutyák közeli rokonai, a szakértők úgy vélik, hogy a klónozással és az embriók kutyák általi kihordásával nem lesz különösebb probléma.[/left]
2. oldal
A labor munkatársai még idén bele akarnak vágni egy másik nagy konzervációs projektbe, az ázsiai vadkutya megmentésébe is. Ez a faj egykor egész Kelet-Ázsiában rendkívül elterjedt volt, mára azonban csak néhány elszigetelt populáció maradt meg India és Délkelet-Ázsia hegyeiben. A vadkutyák ráadásul állandó konfliktusban állnak az élőhelyüket egyre kisebbre zsugorító emberrel. Ha az ott lakók nyájaiból lakmároznak, a pásztorok mérgezett tetemeket helyeznek ki elpusztításukra, ami aztán az egész falka vesztét is okozhatja. A becslések szerint jelenleg kevesebb mint 2500 vadkutya él az ázsiai erdőkben.
Az ázsiai vadkutyák klónozása technikai szempontból is nagy kihívás lesz, mert ezek az állatok csak távoli rokonai a kutyáknak. A kutyák elviekben bármilyen más kutyaféle kihordására alkalmasak, a valóságban azonban a siker változó mértékű. „Attól függ, hogy milyen közeli a rokonság a kutyákkal” ‒ mondja David Kim, a Sooam egyik kutatója. Huang csapata korábban megpróbálta klónozni az afrikai vadkutyát, amely szintén egy távolabbi rokon, és bár több megtermékenyítés is sikeres volt, élő utód még nem jött világra ezekből a kísérletekből.
A Sooam kutatói a kutyaféléken kívül más fajok megmentését is klónozással képzelik el. Már elkezdtek dolgozni a szibériai pézsmaszarvas klónozásán, amely a Koreai-félszigeten egyre kisebb létszámban létezik. A laborban ezen túl rutinszerűen klónoznak olyan sertéseket, amelyek bizonyos betegségekre hajlamosak, így kiválóak a legújabb hatóanyagok tesztelésére, valamint haszonállatokat, díjnyertes szarvasmarhákat és a tejükbe gyógyhatású fehérjéket kiválasztó teheneket is klónoznak. A Sooam munkatársai összességében 500 sikeres klónozást hajtanak végre naponta, vagyis tényleg nagyüzemi méretekben művelik a klóngyártást.
A természetvédelmi szakértők szerint azonban erősen kérdéses, hogy a veszélyeztetett fajok megmentésére valóban a klónozás jelentené a megoldást. Egyesek egyenesen úgy érzik, hogy a saját sikerén kívül semmi mással nem törődő a labor tevékenységével csak gátolja az állatok megóvására tett, tényleges sikerrel kecsegtető erőfeszítések megvalósulását. Claudio Sillero, az Oxford kutatója a kritikusok közé tartozik. A szakértő egy etióp farkasok megóvására indított programvezetője, és amikor a Sooam munkatársai három évvel ezelőtt megkeresték, hogy dolgozzanak együtt, elhajtotta őket, mondván, hogy a terv nem éri meg a fáradtságot.
Sillero szerint ugyanis, ellentétben azzal amit Huang állít, az etióp farkasokkal nem az a baj, hogy körükben alacsony a genetikai diverzitás és problémák vannak szaporodásukkal. Sokkal sürgetőbb gondot jelent, hogy egyre kisebb élőhelyre szorulnak vissza, egyre kevesebb a zsákmány, és a falkákat megtizedelik a helyi kutyák körében terjedő betegségek. Az állítólagosan problematikus genetikai sokféleséget pusztán azzal is magasabb szintre lehetne emelni, ha az elszigetelt populációk között cserélgetnék az állatokat, ehhez tehát semmi szükség klónozásra.
Huang terve tehát a tényleges problémákra nem ad választ, papíron viszont nagyon jól mutat, így fennáll a veszélye annak, hogy a konzerváláshoz kevésbé értő politikusok a látszólag egyszerűbb és gyorsabb megoldás, vagyis a klónozás mellett teszik le voksukat, veszélybe sodorva az átfogóbb, hosszabb távon működőképes törekvéseket, amelyekre ténylegesen szükség lenne.
Luigi Boitani, a Római Egyetem biológusa szintén az erőforrások elfecsérlésének tartja a klónozást, ami a veszélyeztetett fajok megóvását illeti. Ha a kérdéses állatokat tényleg csak egy hajszál választaná el a kihalástól, akkor persze más lenne a helyzet (bár a klónozás valószínűleg ebben az esetben sem jelentene hosszabb távon működő megoldást), de egyelőre a kutyafélék egyike sincs ennyire kétségbeejtő helyzetben. Jelenleg minden említett faj rendelkezik akkora állománnyal, hogy hagyományos konzervációs módszerekkel megmenthető lehet, a szakértők azonban attól tartanak, hogy ha ezek helyett a támogatások javát klónozásra fordítják az illetékesek, akkor rövidesen tényleg problémássá válhat a szituáció.
