Egészen pontosan 248 nap, 15 óra 46 percen át vártam, hogy megérkezzen a tavaly júliusban, szerverleállások mellett, vért izzadva megrendelt Steam Deckem és végre a kezembe vehessem.

A Valve, ha valamit kiad, akkor általában maradandót alkot, ám igazán ritka az, hogy valami tényleg eljut náluk a publikálási fázisig. Szeretnek ugyanis kísérletezni, de valahogyan képtelenek kitartani a saját ötleteik mellett, így sokszor, még a megjelenés előtt feladják a terveiket. Mivel lapos cégkultúráról beszélünk, az ott dolgozók körülbelül azt csinálnak az idejükkel, amit akarnak. Reggel bemennek a munkahelyre, ha úgy ítélik meg, hogy a CS Go-n kell dolgozni, akkor abba segítenek be, ha a DOTA az érdekes, akkor ott ügyködnek, ha a kávéaromák tesztelése a fő prioritás, akkor egész nap azt fogják inni rehabilitációs célokból. 

A Steam maga ugyanis passzívan hozza a pénzt. A fejlesztők itt-ott néhol besegítenek, rajzolgatnak, kódolgatnak, majd ha megunják, ott hagyják a projektet és keresnek maguknak más elfoglaltságot. Ezért van az, hogy annyira kevés Valve játék születik meg és kerül publikálásra, ám ha valami mégis megjelenik, az jó eséllyel hatalmas siker lesz és évekig fogjuk emlegetni... kivétel persze, ha Dota spin-offról van szó. 

A szoftvereken kívül viszont hardverekben is érdekelt a vállalat. Pontosabban inkább szeretne érdekeltté válni, mert a Valve Index VR szemüvegen kívül jószerivel minden projektjüket ők maguk buktatták meg: Steam Controller és Steam Link, két érdekes koncepció, ami végül nem állta ki az idő próbáját. De még ezek előtt is volt egy korszakalkotónak gondolt ötlet, ami ezeket inspirálta, ám végül mégis a kukában végezte: a Steam Machine. 

Gabe Newell, a Valve mindenható ura, Microsoftos múlttal alapította meg 1996-ban a Valve-ot. Mivel ő a Windows egyik atyja és többek között neki köszönhető, hogy a Doom Windows 95-re is megérkezett, pontosan tudja, hogy nem csak a hardver, de a szoftver is fontos, ha egy videojátékra alkalmas eszközökről beszélünk. Még 2013-ban merült fel az a víziója, miszerint kellene egy olyan Linux operációs rendszerű aránylag kicsi számítógépet csinálni, amit a nappaliba lehetne vinni és kényelmesen elfutnának rajta a Steames játékok. Nem titkolt célja tehát az volt, hogy a konzolokat kiszorítva valódi számítógépes élményt hozzon el nekünk a TV-re, miközben a játékainkat is tudjuk futtatni róla. Ez volt a Steam Machine.  

A Steam Machine egy pár évig valóban működő projekt volt, ám ezek a kis számítógépek nem házon belül készültek, különböző hardvergyártók repültek rá az eszközök összeállítására. Bár teljesítményben és minőségben valóban a toppon voltak, az eszközök ára túl magasra rúgott egy hasonló tudású konzollal szemben, így sosem sikerült széles körben elterjedniük. A Steam Machine-ok hagyatéka viszont továbbra is velünk él, hiszen a Big Picture üzemmód; a Steam játékok TV-re vagy más eszközökre stremelése; és a Valve széleskörű és híres kontrollertámogatása is ezeknek a fejlesztéseknek köszönhető. 

Gabe Newellék viszont nem nyugodtak bele abba, hogy a Steam továbbra is csak az íróasztal mellől élvezhető egyedül. Úgy döntöttek, ezúttal új vizekre eveznek és rögtön a legsikeresebb konzolos játékplatform riválisának a szelét próbálják befogni: a Nintendóét. 

A 2017-es Nintendo Switch a valaha készült egyik legsikeresebb játékkonzol, ami hibrid működési elvének köszönhetően az egyik legsokoldalúbb is egyben. Ha az ember akarja, használhatja TV-re kötve, de ha úton van, akkor kézbe véve, út közben is folytathatja kedvenc Pokémon kalandját. Különböző Labo kiegészítőkbe öltöztetve speciális, kreatív játékokat is játszhatunk vele, de ha ezekre semmi szükségünk nincs, akkor az olcsóbb kiadást, a Lite-ot megvásárolva egyszerűen csak élvezhetjük a kézikonzolos minőségi videojátékokat. 

A Steam Deck tehát ránézésre nem más, mint egy Nintendo Switch-klón, ami egy videokártya árának a töredékéért Steames játékokat hajt meg izomból. Életképes lehet egy kézbe vehető PC ötlete, vagy ez a projekt is az érdektelenség szemetesében végzi? A Valve hatalmas lelkesedéssel beszél az eszközről, már a második kiadását tervezik, ám mi történik majd akkor, ha az emberek megunják?  

Egyelőre nehéz ezekre a kérdésekre választ találni, az viszont biztos, hogy hatalmas az érdeklődés az eszköz iránt. Olyannyira, hogy pár perces csúszás a vásárlásban, amit a szerverek leterheltsége miatt kellett elszenvednem, több hetes csúszás volt abban, hogy kézhez kapjam a saját példányomat. A Valve ugyanis egyelőre csak a Steamen árulja a készüléket, saját bevallások szerint ez később változhat, addig is viszont csak előrendelni lehet. Én ezt tavaly júliusban tettem meg és egészen március közepéig kellett várnom, hogy megkapjam a saját kis behívómat, ami engedélyezte a vásárlást, pont a 400 forintos euró idején. 

Bár a Valve szeretné gyorsítani a gyártást, ennek fizikai korlátai vannak. A chiphiány erre az eszközre is hatással van, a Sony, a Microsoft, az Apple, Samsung, a Facebook - és még sorolhatnánk a nagyobb IT cégeket - mind-mind battle royale harcot vív a gyártósorokért, a Valve a hardverek terén pedig kis hal ahhoz, hogy ne happolják el előle a szabad kapacitásokat. Olyannyira, hogy még a leszerződött mennyiséget se teljesítette a beszállítójuk tavaly, így több hónap csúszással tudott csak megjelenni az eszköz. 

A Valve szerint így is több százezer példány készül el minden hónapban belőle, de az érdeklődés ennél is nagyobb, így aki ezen soraim írása közben rendelne elő egyet magának, annak októberig, vagy tovább kell várnia, hogy megkapja a saját példányát. Így sajnos - vagy inkább szerencsére - megvan annak az esélye, hogy szoftveres szinten radikális változások álljanak be, és ha most rendelnél elő egy gépet, akkor egy sokkal jobb masinát kapjál kézhez, mint amit én most tesztelek és értékelek. Másrészről biztos vagyok benne, hogy több olvasó is hozzám hasonlóan tűkön ülve várja a saját példányát, így egy lenyomatot hagyhatunk arról, hogy miből lett a Steam Deck. 

Ezek pedig az utolsó soraim voltak a gép megérkezése előtt, ettől a bekezdéstől kezdve már a gép birtokában osztom meg tapasztalataimat. 

Megérkezett a Steam Deck 

Nehezen hiszem el, hogy megannyi csúszás után végre kezembe kaphattam az elmúlt év számomra legizgalmasabb IT kütyüjét. Egyszerű karton dobozban érkezett, amiben megtalálhatjuk a hozzá járó 45 Wattos USB-C töltőt és a hordtáskát, melyben biztonságosan tárolható a készülék. Nincsenek extra védelmet vagy stabilitást nyújtó pihe-puha csomagolóanyagok, lényegében tényleg a karton, egy zacskó és a táska nyújtja a gép számára a biztonságot a gyárból való utazása során. Szóval mi is használhatjuk egészséggel, ebbe helyezve nem kell félteni az eszközt. 

Amint kivesszük a készüléket a plombával védett táskából, akkor azonnal szembesülhetünk a méretével. Ez nem a cuki és kicsi dolgokat szerető japánok munkája, ez egy brutális amerikai masina, ami vagány fekete színével és tisztességes méretével mutatja meg, hogy ki a főnök. 

Érzékeltetésként, hosszanti oldala nagyobb, mint egy Xbox Series S konzol, de éppen csak kisebb, mint két egymás mellé tett Xbox kontroller. Számszerűsítve: 30 centi széles, 12 centi magas és 5 centi mély, szóval jóval nagyobb, mint egy Nintendo Switch, holott a kijelző méretben nincs akkora különbség. A Steam Deck 7 colos kijelzővel rendelkezik, míg a Nintendo Switch Lite 5,5 col, a Nintendo Switch 6,2 col, illetve az OLED a Deckhez hasonlóan 7 colos. 

A kijelzőnél maradva, a Steam Deck érintésérzékeny IPS megjelenítője 1280 x 800 -as felbontású, 400 nit fényerővel és 60 Hz-es működéssel bír, vagyis szó sincs itt retinákról meg kvantum pixeles szövegelésről. Itt valóban arról van szó, hogy a hardveres teljesítmény-korlátok miatt célszerű volt a kijelzőt alacsony, de még elfogadható felbontáson tartani. Az ebből fakadó Steam Decken való játékélményre viszont még majd visszatérek. 

A gép tehát nagy, aminek köszönhetően viszont kényelmes a fogása és rengeteg extra dolog elfért rajta. Ami talán azonnal feltűnhet, hogy az eszköz két oldalán található gombok nem az analóg alatt vagy fölött, hanem azok mellett helyezkednek el. Balról haladva jobbra találjuk a D-padot, egy select gombot, egy analóg kart, jön a kijelző, majd még egy analóg kar, a start gomb és végül az ABXY gombok. Ezek fölött megtalálhatóak a klasszikus LB, LT, RB, RT ravaszok - szóval egy pár centi szélességű hasábon rajta van minden olyan gomb, amit például egy Xbox One vezérlőn is megtalálunk. De akkor mégis miért ilyen nagy a készülék és mire jó a többi dolog rajta? 

Mindkét analóg kar alatt találunk még két, saját rezgőmotorral is rendelkező touchpadot, vagyis érintőfelületet, amit saját belátásunk szerint akármire beprogramozhatunk. Lehet gombként, egérként, analógként, tárcsaként, vagy funkciógombként használni, a Valve tényleg úgy alakította ki a rendszer működését, hogy szinte minden gomb alkalmazásonként szabadon programozható legyen. Ez viszont még nem minden, hiszen a gép hátulján is találunk négy darab marokgombot, amit szintén olyan funkcióval vértezhetünk fel, amivel akarunk. Ennél jobban viszont nem akarok most elkalandozni, erre is kitérek majd még később. 

A két érintőpad alatt ugyanis egy-egy rendszergombot láthatunk. A bal oldali a Steam overlay-t hozza elő, amiben általában a Steames dolgainkat találjuk, mint például a játékok indítása, telepítése, vásárlása, de funkciógombként is működik, tehát nyomvatartva például képernyőképeket készíthetünk, előhívhatjuk a billentyűzetet vagy ALT+F4-et helyettesítve bezárhatunk vele egy programot. A másik oldalon a párja, a három pöttyös gomb már a rendszer szintű dolgokat kezeli, segítségével elérhetjük a fényerő, hangerő, Wi-Fi, akkumulátor stb. beállításokat. Mindkét gombnak megvan a maga haszna és logikája, de előfordulhatnak olyan beállítások, ami mindkettő alatt megtalálható. 

A gombok alatt két hangszóró helyezkedik el, amit véletlenül sem tudunk a kezünkkel letakarni, így optimális hangélményt tud biztosítani. A készülék hangzása engem nem varázsolt el, de az biztos, hogy elég hangos lesz a játék ahhoz, hogy élvezni tudjuk azt. Ezzel pedig rá is kanyarodhatunk a készülék tetején található hangerőszabályzó és a bekapcsoló gombokra, no meg a jack csatlakozóra, amiknek a működésére talán nem kell külön kitérni. Ami egyedül nincs a készüléken, az a kamera, de a dupla mikrofonnak hála a kommunikációval nem lehet gond. 

Ami érdekesség még, hogy a hűtés még véletlenül sem passzív. A gép hátulján és tetején is láthatunk a levegőáramlást segítő nyílásokat, és igen, ezt egy ventilátor pörgeti át a készüléken. Ezek a ventilátorok viszont nem halkak. Ami azt illeti, folyamatosan hallhatjuk, ahogy süvít a levegő. Ez azért érdekes számomra, hiszen a Meta már évek óta gyárt olyan aktív hűtésű VR szemüvegeket, amiknél nem lehet hallani az aktív hűtést, ehhez képest a Steam Decknél HTC Vive Focus 3-hoz hasonló szélvihart hallhatunk használat közben. 

Nem véletlenül hasonlítom a hardvert VR szemüvegekhez, hiszen azoknak a készülékeknek is folyamatosan a teljesítményük határán kell működniük és hasonló megterhelés vár az AMD Zen 2 CPU-ra, ami ebben a készülékben helyezkedik el. A 4 magos, 8 szálas CPU-t egy 8 magos RNDA 2 GPU segíti, ami összességében olyan teljesítményre képes, hogy izomból szinte minden Steames, de nem VR játék meghajtására alkalmassá teszi a készüléket. 

Azért, hogy rendesen működni is tudjon, a készülék 16 GB LPDDR5 RAM-ot kapott, ebből pedig 8 GB áll rendelkezésére a GPU-nak, szóval ebbe kell beleférnie a játékoknak. A készülék háromféle változatban rendelhető elő, amik között a legnagyobb különbség a tárhely mérete. A legkisebb változat 64 GB-os eMMC, a közepes és a legnagyobb méretű az már 256, illetve 512 gigás NVMe SSD, tehát a tárhely minőségében is van különbség. 

Aki olvassa a tesztjeimet, az már talán sejti, hogy én a legkisebb változatot vettem meg, mivel nem szeretem szórni a pénzt és ár/érték arányban ezt tartottam a legjobb opciónak. Bár a 64 giga lényegében tényleg semmire sem elég, ám microSD memóriakártyával ez 2 TB-ig könnyedén bővíthető. Én egészen pontosan egy 256 GB-os Samsung MicroSDXC EVO Plus-t használok, ami U3, Class 10-es és A2-es kártya.  

A sebessége számomra tökéletesen megfelelő, minden gyorsan és azonnal betölt róla, nem érzem úgy, hogy hátrányban lennék csak azért, mert nem az SSD kiadást vásároltam. Természetesen lehet ennél jobb kártyát is és Steam Decket is vásárolni, ennek viszont megvan az ára, én ezt a kompromisszumot kötöttem meg. Ha valamiért mégis úgy érezném, hogy kevés lenne a tárhely, a kártya, végső esetben még a Steam Deck belsejében az SSD is cserélhető, olcsóbban, mint amennyivel többe kerül a nagyobb kiadás. A lenti videóban megnézhető, hogy milyen betöltési sebesség érhető el kártyáról, SSD-ről, illetve belső tárhelyről. 

Az eszköz már az új, környezetbarát és vevőbarát felfogásoknak köszönhetően úgy érkezik, hogy könnyedén szerelhető legyen. Ugye a telefongyártók mohóságának hála kialakult egy olyan standard, hogy az ember már ha akarta volna se tudta volna megszerelni vagy megszereltetni a régi készülékét, a leggyorsabban elhasználódó akkumulátort például szándékosan olyan helyre teszik vagy éppen annyira beragasztják, hogy ne érje meg szétszedni a telefont. Ez sajnos rengeteg fölösleges hulladékot termel, főleg abban az esetben, ha egy pár forintos, esetleg szándékosan gyenge minőségű alkatrész megy tönkre az amúgy jól működő készülékben.  

A Steam Deck viszont egy könnyen szerelhető masina. Ez azt jelenti, hogy szándékosan úgy tervezték meg, hogy néhány alkatrészt akár a felhasználó, különösebb szaktudás nélkül is pótolni tudjon. Példának okáért egy rosszul működő analóg kar miatt nem kell 3 év után kukába dobni a készüléket, elég, ha szétcsavarozzuk és mi magunk tesszük bele egy utángyártott vagy gyári cserecuccot. 

Bár a Valve nagyon nem ajánlja, hogy ezt a műveletet olyan végezze el, aki nem ért hozzá, de a biztonság kedvéért azért készítettek egy videót, amiben részletesen megmutatják, hogyan lehetséges minden elemet, így például a már említett karokat és az SSD-t kivenni és visszahelyezni a készülékbe.  

Ennyit tehát a készülék belsejéről, nézzük meg, hogy mit várhatunk a géptől működés közben. 

A Steam a lelke mindennek 

Mielőtt bekapcsolnánk a készüléket, egy hatalmas papírlap figyelmeztet minket, hogy mindenféleképpen az első dolgunk legyen, hogy áramba dugjuk az eszközt, csak utána jöhet a bekapcsolás. Ennek megvan a gyakorlati oka: a gép először telepíti önmagát és sosem szerencsés egy rendszertelepítést megszakítani azzal, hogy elfogy a kakaó az akkumulátorból. Így pedig biztonságosan, soft brick veszélye nélkül levezényelhető a dolog, akkor is, ha hónapokig egy raktár polcán pihenne az eszköz. 

A telefonokkal, tabletekkel vagy konzolokkal ellentétben az első indítás tehát egy kicsit lassabb. Mire használatba vehetjük a készüléket lehetséges, hogy fél óránál is több idő fog eltelni, hiszen a Steam Deck első dolga a telepítés után a legújabb frissítések leszipkázása az internetről, amire szüksége is van, hiszen szoftveres szinten ezer sebből vérzik az eszköz. 

Ha bejelentkeztünk a Steames accountunkba, egyből a SteamOS 3.0 gaminggel kapcsolatos felületével kerülünk szembe, ahonnan kényelmes módon indíthatjuk el a játékainkat. Itt túl sok meglepetés nem érhet minket: egy Steam klienst láthatunk, ami hasonló funkciókkal bír, mint a PC-n is látható párja. Lehet vásárolni, telepíteni, játékot indítani, beszélgetni és állítgatni a dolgokat. 

A Steam Decket eddig elég sok szempontból körbeírtam, de a játékélmény nem volt közöttük. Nos, jó hírem van, a készülék nem okoz csalódást, annak ellenére is bivaly kis masina, hogy csak a töredékébe kerül egy videokártya árának. 

Az eszköz kényelmesen helyezkedik el a kezünkben és kellemes a tartása is. A Valve mindig sokat dolgozik az ergonómián, nem sajnálnak számtalan variációt elkészíteni valamiből, hogy kiderüljön, melyik a legjobb megoldás, és itt sem történt ez másként. A 670 grammos készülék elviselhető súlyú, de azért egy idő után nem gond, ha van mire támasztani a könyökünket vagy a készüléket. 

Bekapcsolás után a fényerő manuálisan és automatikusan is változtatható. A színek tetszetősek és ennek köszönhetően élvezettel tekintünk a játékokra. Bár a felbontás papíron alacsony, olyan távolságból nézve, amilyen távról magunktól eltartjuk, egyáltalán nem zavaró a képminőség; a stabil, legalább 30 FPS-es játékélmény érdekében ez egy logikus és vállalható kompromisszum.  

A játékok telepítése egyszerű, a játékok indítása szintén csak egy gombnyomás. Általában a legtöbb címnél gond nélkül lehet használni a gombokat, de ha valamiért mégse működne valami megfelelően, akkor a Steam gombot lenyomva lehetséges egy másik gombkiosztást beölteni, amivel működni fog minden. 

A játékok pedig különböző stílus szerint is játszhatóak. Ha egér és billentyűzet nincs a közelben, akkor egy FPS játékban a célzás megoldható a jó öreg analóg karokkal, de igény esetén touchpaddel vagy akár giroszkóppal is működni fog. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a kezünkben mozgatva a konzolt a a célzóka is mozogni kezd. Nekem ez utóbbi annyira nem szükséges, de kipróbáltam; biztosan lesznek olyanok, akik inkább ilyen módon akarják használni a készüléket, főleg akkor, ha az analóg karral nem tudnak megbarátkozni. 

A készülék egy jó kézikonzolhoz méltóan bármikor ki- és bekapcsolható. Ez azt jelenti, hogy ha valahol tartasz a játékban, de mondjuk le kell szállnod a vonatról, elég csak megnyomni egy pillanatra a kikapcsológombot, és amikor legközelebb megnyomod, a játék ugyanott folytatódik, ahol abbahagytad. A Steam felhőmentés tovább növeli az élményt, ugyanis az sűrűn szinkronizálva segít abban, hogy mindig az aktuális mentésed legyen a felhőben. Így, ha a Decken félbehagytad a játékot, a háttérben azért a Steam már feltöltötte a legutóbbi mentésedet a netre, így a PC elé ülve már a legutóbbi állástól folytathatod a haladásodat. 

Az akkumulátor idő viszont eléggé felhasználási mód függő. Míg egyes esetekben sok-sok óráig képes működni a készülék, néhány teljesítményigényes játék azért az üzemidőt le tudja csökkenteni 2-3 órára. A készülék a fogyasztástól függően folyamatosan kalkulál, hogy mennyi nafta van még a tarsolyában, így látható, hogy mire számíthatunk. 

A Valve azért, hogy sokáig kitartson a gép, beleépített több olyan kímélő módot is, ami például arra kényszeríti a játékokat, hogy 30 vagy akár 15 FPS-nél ne fussanak nagyobb sebességgel. Vannak olyan szituációk, amikor a tartósság fontosabb, mint a képfrissítési sebesség, amennyiben viszont az áramhálózathoz közel vagyunk , nyugodtan engedhetjük a hardvert érvényesülni, maximum csak nem fogjuk látni az eredményt, ugyanis 60 FPS-nél többet nem képes a készülék megjeleníteni. 

Bár maga a Steam Deck tényleg elbírná a játékokat, ám nem mindegyik játék bírja a Steam Decket. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy rengeteg játéknak nincs Linux támogatása, ami azt jelenti, hogy a Windows-os játékok nem fognak csak úgy elindulni. Azért, hogy mégis gond nélkül futhasson rajta például egy .exe fájl, szükség van egy rétegre, amit jelen esetben a Valve fejlesztett ki magának a Wine alapjaira, ezt hívjuk Protonnak. Ez a Proton bár fantasztikusan működik, néhány esetben akadhatnak gondjai, emiatt pedig a játékok nem feltétlenül úgy működnek, ahogyan azoknak működniük kéne, már ha egyáltalán elindulnak. 

A másik probléma pedig a csalás elleni védelem. Sajnos rengeteg játék nem hajlandó Linuxon működni, a Proton réteget pedig a csalásszűrő programok sokszor veszélyforrásnak tekintik. Így a legnépszerűbb multiplayer versengő játékok nem hajlandóak működni Steam Decken jelenleg. Ilyen játék a Halo Infinite, a Rainbow Six Siege, a PUBG, a Destiny, de még a Fortnite is. 

Azért, hogy a felhasználó könnyebben megtudja, mi működik és mi nem, a Valve egy jól látható és érthető értékelési rendszert vezetett be. 

A „Decken Remek” minősítéssel rendelkező címek azonnal és jól működnek. Ez azt jelenti, hogy ezeket telepítve nem kell semmiféle zavaró tényezővel számolnunk, nem lesznek felugró ablakok, a felirat jól olvasható, az irányítás azonnal tökéletesen működik és a teljesítménnyel sincsenek problémák. Ha a Decken Remek játékokat indítunk el, az olyan, mintha konzolos élményben lenne részünk, kihozza a Steam Deck legjobb tulajdonságait. Ilyen játék például az Elden Ring, a Horizon Zero Dawn, a God of War, a Hades, az Apex Legends stb. 

A második kategória az „Ellenőrzött és játszható”. Itt olyan játékokat találunk, amik működnek, elindulnak és különösebb gond nélkül futnak is, ám előfordulhat, hogy kis állítgatás szükséges a felhasználó részéről, vagy egy két dolog nem az elvárt módoknak fog megjelenni vagy működni. Például lehetséges, hogy minden tökéletes, de a felirat túl kicsi ahhoz, hogy kényelmesen elolvashassuk, vagy nem lehet tisztán irányítani az analóg karokkal, esetleg az egeret helyettesíteni kell a touch padok valamelyikével. A CS:Go és a Dota 2 ebbe a kategóriába került. 

Ezen kívül két kategória van még, a „Nem tesztelt” és a „Nem támogatott”. Értelemszerűen az előbbi azt jelenti, hogy a Valve még nem próbálta ki a Steam Decken a játékot, így nem tudja, hogyan fog futni, ha egyáltalán elindul, míg a nem kompatibilis azt jelenti, hogy szinte biztosan nem fog működni.  

Van olyan viszont, hogy egy játékhoz megoldódik a kompatibilitás kérdés és egy Deck frissítés után mégis csak működni fog. A Persona 4 Golden például egyenesen a Nem támogatott címkét kapta, hiszen korábban nem indult el vagy súlyos hibák jöttek elő futtatásuk közben. Azóta viszont érkezett egy Proton frissítés, aminek segítségével már tökéletesen működik, ám a Valve még nem érte ezt utol és továbbra is Nem támogatottként jelenik meg.  

A gond az, hogy a Steam Decket rendesen támogató játékok nincsenek sokan. Amikor megkaptam a gépet, akkor 96 Decken Remek cím volt a könyvtáramban, körülbelül 20 órával később, hogy ezeket a sorokat írom, viszont már 102. Ez azt jelenti, hogy óráról órára egyre több játék van, amit a Valve elismer tökéletes Steam Deck játéknak, másrészről viszont az én Steam játékkönyvtáramban 1100+ játék található, szóval a játékok olyan 10%-a támogatja a rendszert március vége felé. Ez idővel sokkal jobb arány is lehet természetesen, de a probléma az, hogy a korábban működő státuszt kapó címek egy frissítés után már nem indulnak el vagy irányíthatatlanná válnak Decken. 

A támogatás viszont nem csak a fejlesztőktől érkezhet, hanem a közösségtől is. Mivel a Steam Decken rengeteg gomb van, ezért ezeket bárhogyan be lehet programozni. Mivel ezek beállítása nem mindenkinek móka, ezért a Steamen a felhasználók meg tudják osztani kedvenc játékkiosztásaikat. Ennek köszönhetően például tökéletesen tudtam játszani a GTA 2-vel, hiszen a billentyűzet WASD irányítását a lelkes rajongók már átültették kontrollerre. Magyarul lehet szó régi vagy új játékról, akár billentyűgombokat is helyettesíthet az a sok minden, amit rápakoltak a készülékre, ez pedig egy videojátékos svájci bicskává varázsolja a készüléket. 

Frissítések viszont nem csak a játékhoz, de a Deckhez is érkeznek. Jelenleg 2-3 naponta érkezik egy szoftverfrissítés, ami a stabilitáson, a gyorsaságon, a kompatibilitáson és no meg a kezelhetőségen is segít. Az, hogy ilyen sűrűn jönnek fejlesztések, mindenképpen dicsérendő, ez viszont azt is mutatja, hogy a Steam Deck még nagyon nincs készen!  

No Man's Sky 60 FPS mellett

A „Gaming” menü egészen jól működik. Néha beakad egy pár olyan játék, ami innen indul, de összességében vállalható élmény. Ám mivel ez egy PC, és a Valve kifejezetten mondta is, hogy szabadon használható a hardver ugyanúgy, mint bármilyen számítógép, ezért van, hogy az ember egy kicsit kiszabadulna a keretekből és olyan játékokat is futtatna, ami nincs meg neki Steamen vagy egyáltalán sosem jelent meg Steamre. Ekkor viszont jönnek a valódi gondok. 

Ez egy számítógép, ami éppen, hogy működik 

Ahhoz, hogy kicsit a kinyíljon a világ számunkra, el kell indítanunk az „Asztal” módot, ami megnyitja nekünk az Arch Linuxra épülő grafikus operációs rendszert és itt aztán tényleg elszabadulhatnak a Linux rajongók. Szinte bármit megtehetnek, amit akarnak, míg a Windows-osokra kemény órák várnak, hogy egyáltalán feltelepítsenek bármit is a készülékre, ami aztán talán működni fog. Bár az elv hasonló, mint amit a Samsung csinál a Dex móddal, valójában közelében sincs annak a kiforrottságnak és stabilitásnak. 

Amint ugyanis kilépünk a biztonságos Gaming módból, azonnal milliónyi problémába fogunk ütközni. Az irányítás például nem lesz következetes: néhol működik a touch pad, néha csak a képernyőt tapizva tudjuk vezérelni az eszközt. Néha előjön a virtuális billentyűzet, néha újra kell indítanunk a gépet, hogy begépelhessünk bármit is. Van, hogy elindul a Steam, van, hogy összeomlik. A cikk írásakor például olyan aprócska bug jelentkezik a gépen, hogy ha USB-C hubra kötjük, akkor nem működik a HDMI-kimenet monitorra, cserébe viszont a készülék nem hajlandó tölteni magát egészen addig, amíg teljesen le nem merül. 

Viszont, ha fontos neked, hogy más klienseket, más játékokat és szoftvereket telepíts az eszközre, akkor bizony muszáj kilépned a komfort zónádból és bütykölni, kódsorokat beírni és engedélyeket variálni. 

Alapvetően ezzel a részével viszont nem lenne gond. A Steam Deck - mint már többször is említettem - egy PC, vagyis az USB-C csatlakozón keresztül tudjuk egyszerre tölteni, monitorra kötni, tárhellyel kiegészíteni, de még billentyűzet és egér is köthető rá. Magyarul minden úgy működhet, mint egy normális gépen. Csak ugye a Decket nem laptop, hanem gaming PC formájában árulják, így eléggé fontos az, hogy mennyire könnyen telepíthető rá bármi, ami videojátékkal kapcsolatos. 

A Linux közösség viszont óriásit megy. Napról-napra érkeznek a legújabb szoftverek, amik segítik a Steam Deck felhasználókat, hogy kényelmesebb és jobb élményben részesüljenek az Asztal mód használata során. Különböző kliensek létrehozásával próbálják például a GoG és az Epic játékainkat is futtathatóvá tenni, de például az emulátor közösség is brutálisan erős a Steam Deck körül. 

Ha a Steam Decken szeretnél PSP, Nintendo Gameboy, Nintendo DS vagy akár PS Vita játékokat futtatni, ennek nincs akadálya. A Deck máris át tudja venni a régebbi hordozható konzolok szerepét. Az igazán meglepő viszont az, hogy még a nagy asztali konzolokkal is megbirkózik: a PS, PS2, Xbox, Nintendo 64, de még a PlayStation 3 konzoljátékokat is tudja futtatni, és ez csak egy kis töredéke azoknak a gépeknek, amikkel gond nélkül elbánik.  

Ami miatt viszont tényleg eldobta a közösség az agyát, az nem más, minthogy a Deckben olyan sok kakaó van, hogy még a Nintendo Switch játékok is tudnak futni rajta. Én ez utóbbit a Pokémon Legends: Arceus-szal próbáltam, és tényleg, valóban működik a dolog. Nem tökéletes, hiszen néha beröccen a játék, de a futásidő nagy részében simán tartja a 30 FPS-t. Így a gép közvetlen veszélyt jelent a Nintendóra nézve, nem véletlen, hogy a kiotói vállalat minden ezt bizonyító videót leszedet az internetről. 

A másik lehetőség viszont a Windows telepítés. Ha így teszel, a legtöbb problémád elmúlik azok közül, amit fent említettem, a Valve ugyanis kiadta a hivatalos drivereket, elméletileg minden adott tehát, hogy akár így is dönts. Én viszont egy darabig biztosan nem tervezem a Windows telepítését, ugyanis állítólag vannak vele gondok. Az eszköz teljesítménye és stabilitása nagyon lecsökken, és ami SteamOS-en fut gond nélkül, az Windows-on elkezdhet nagyon szaggatni. Egyszerűen a Valve sokkal jobban tudta optimalizálni a rendszert, mintha rá kéne varázsolni egy nem  erre az eszközre szabott Windows-t. A másik, hogy a készülék készenléti ideje is rövidebb lesz, vagyis sokkal kevesebb ideig bírja üzemidővel az eszköz, mint a gyári operációs rendszerrel. Ez természetesen idővel megváltozhat, természetesen a Microsoft is ügyködhet a háttérben, hogy a Steam Deck egy kicsit az övéké is legyen. 

Törni magukat viszont valószínűleg nem fogják, hiszen az Xboxos csapat azonnal remek lehetőséget látott a dologban, hogy a felhő játékot hozza el a készülékre. Ha ugyanis az Edge böngészőt feltelepítjük a Steam Deckre, akkor a Game Pass felhőjátékok is gond nélkül futnak rajta. Egyelőre még hackelgetős megoldás kell, parancssorok írása, itt-ott dolgok hozzáadása a Steamhez, de kipróbáltam, tökéletesen működik a dolog, ugyanúgy, ahogyan például az iPad esetében. 

Látható tehát, hogy Steam Deck kompatibilitási problémákat meg lehet kerülni, a kérdés csak az, hogy megéri-e nekünk Windowst telepíteni, vagy megelégszünk a felhőjátékos alternatívával. 

Játékra termett 

A Steam Deck tehát egy igazi hordozható gamer konzol, ami minden porcikájával azon van, hogy kiszolgálja a kényesebb játékosok igényeit is. Bár nem atomerőmű, hordozhatósága ellenére elképesztő ereje van és a kis kijelzőjének hála erőből megbirkózik bármilyen játékkal. 

Amint viszont kicsit is szeretnénk lehámozni róla a gamereknek készült vázat, akkor viszont súlyos hiányosságokkal és problémákkal szembesülünk, amik miatt nagyon megnehezülhet az optimális felhasználói élmény elérése. A szoftveres bugok miatt tényleg úgy érzi az ember, hogy csak a jólélek tartja egyben a rendszert.  

Mivel jelenleg sok játék nem működik Linuxon és a Windows alternatívája nem elég megbízható, ezért sajnos kevesebb játék érhető el rá, mint amennyit a Steam könyvtárunk alapján szívesen látnánk a listában. Viszont az is igaz, hogy a Valve jelenleg gőzerővel dolgozik azon, hogy tovább fejlessze a rendszert, így napról-napra egyre több cím érhető el rá, a meglévők pedig csak egyre jobban fognak működni.