Egy új vizsgálat eredményei szerint nem csak a majmok és az emberek élnek gesztusokkal, hanem egyes madarak, például a japán cinegék (Parus minor) is, ráadásul az udvariasság jegyében használnak bizonyos mozdulatokat. A japán cinegék tavasszal párzanak, majd egy kis bejárati nyílással ellátott fészket építenek. A lyuk nem teszi lehetővé, hogy mindkét madár egyszerre bújjon be, csak egymás után haladva férnek el. A Tokiói Egyetem kutatói megállapították, hogy a madaraknak van egy szárnymozdulatuk, amellyel a párjukkal kommunikálnak, lényegében előre tessékelve a másik madarat.
Toshitaka Suzuki és Norimasa Sugita nyolc költő madárpárt figyeltek meg. Mielőtt a madarak a táplálékkal bebújtak volna a fészekbe, először gyakran megtelepedtek egy kicsit a fészken kívüli, amíg a pár egyik tagja szárnyával nem intett a másik madárnak. Ilyenkor mindig az utóbbi madár bújt be először a lyukon. A kutatók azt tapasztalták, hogy leggyakrabban a nőstény volt az, amelyik a hímnek jelzett a szárnyaival, és amikor nem volt jelzés, akkor többnyire a nőstény bújt be először a fészekbe. A nyolc hím közül csak egynél figyelték meg, hogy használja a szárnygesztust. Azt is megállapították, hogy a fészek bejárata feletti kis ülőhelyhez való érkezési sorrend nem befolyásolja, hogy ki bújik be először a fészekbe.
„Az eredmények sokkal egyértelműbbek voltak, mint amire számítottunk. Megfigyeltük, hogy a japán cinegék kizárólag a párjuk jelenlétében jeleznek a szárnyaikkal, és e viselkedés tanújaként a másik madár szinte mindig elsőként bújt be a fészekbe” – mondja Suzuki. A csapat összesen 321 fészeklátogatást vizsgált meg részletesen. A megfigyelt gesztus egyrészt a deiktikus gesztusok közé sorolható, ilyen például még a tárgyakra való rámutatás, de szimbolikus, üzenetet közvetítő jellege is van. Az ilyen szimbolikus gesztusok pedig összetettebb kognitív képességeket igényelnek.
A szárnygesztust csak párjuk jelenlétében használták a madarak, és csak akkor hagyták abba, amikor a másik bebújt a fészekbe. Mivel a madarak között nem volt fizikai kontaktus, a kutatók szerint valódi szimbolikus gesztusnak tekinthető a mozdulat. „Létezik egy hipotézis, miszerint a két lábon járás tette lehetővé az emberek számára, hogy felszabaduljon a kezük, ami nagyobb mobilitást tett lehetővé, és hozzájárult a gesztusok evolúciójához. Ehhez hasonlóan, amikor a madarak az ágakra ülnek, a szárnyaik szabaddá válnak, ami szerintünk elősegíthette a gesztuskommunikáció kialakulását” – mondja Suzuki.
A kutatók korábban arra is bizonyítékokat találtak, hogy az énekesmadarak a hívásaikat és dalaikat szintaktikus alapon kombinálják. Most kiderült, hogy gesztusokat is használnak, ami újabb utakat nyithat a vonatkozó kommunikációs kutatásokban. „Folytatjuk annak megfejtését, hogy a gesztusok, a hangadások és ezek kombinációi révén miről kommunikálnak a madarak. Ez a törekvés nem csak lehetővé teszi számunkra, hogy feltárjuk az állati nyelvek gazdag világát, hanem fontos információkkal szolgálhat saját nyelvünk eredetének és evolúciójának megfejtéséhez is” – teszi hozzá Suzuki.
