A The Game Awards nem érdekelt. Túl sok videojáték jelenik meg nap, mint nap, az igazi gyöngyszemeket lehetetlen megtalálni, a The Game Awards-ba pedig sokszor olyan címek jutnak be, amiről amúgy is tud már mindenki. Indie játék kategóriában olyan játékok indulnak, amik dollár milliókból készülnek. Értem én, hogy nincs kiadójuk, de a digitális terjesztés korában minek kéne? 

Mindenesetre a Clair Obscure-nak adtam egy esélyt, megvettem. Bár először élveztem a játékot, nagyon hamar idegesíteni kezdett a harcrendszer és a történet. Több, mint egy hónapja hozzá se nyúltam és rendkívül szomorúnak érzem, hogy ez a játék vitt el minden díjat tavaly. Hol volt a Miside a jelöltek közül? Mi az, hogy csak egy jelölést kapott a Dispatch és egyikben sem nyert?

Mivel nem követtem a The Game Awardsot, nem tudom milyen volt a műsor. Nem tudom, milyen felfokozott állapotban lehettek a nézők akkor, amikor bejelentésre került a Titanfall készítőinek az új játéka. Lehetséges, ha ott lettem volna, én is rosszul éreztem volna magam, hogy a rengeteg remek trailer és díjátadó után a nagy bejelentés nem egy Titanfall 3, hanem csak egy Highguard.

Semleges szemlélőként nem tudtam nem úgy látni a dolgokat, mint divatból elterjedt közösségi média-jelenség. Tömeges pszichózisként kezdett elterjedni annak a híre, hogy ez egy woke Concord 2.

Annak idején PlayStation 5-ön játszottam a Concorddal a megjelenés előtt. Még mielőtt bárki megemlítette volna, hogy woke lesz és bukni fog, már akkor látszódott, hogy az a játék alkalmatlan arra, hogy kiadják. Nem azért, mert bugos lett volna, nem azért, mert woke lett volna, hanem mert a játékmenet annyira rosszul lett összerakva, hogy élvezhetetlen volt a harc. Annak idejént ezt írtam róla visszajelzésnek: „PC-n amúgy kipróbáltam a bétát, szerintem ez nem fog megjelenni 1 hónapon belül, de ha mégis, akkor bajban lesz”.

De nem akarok ennyire előreszaladni. Szóval vírusként terjedt annak a híre, hogy a Highguard egy Concord 2 halott woke játék, és olyan véleményvezérek is átvették ezt a nézetet, akik előtte okésnak mondták a trailert. A véleményvezérekkel viszont az a gond, hogy a véleményük ragályos. Ha látják, hogy az álláspontjuk sok nézőt vonz, akkor még jobban hangoztatják azt, és elég könnyen meggyőzik saját magukat is arról, hogy igazuk van, és aki mást állít, az minimum woke ellenség. 

Hamar elterjedt annak a híre is, hogy ki tudja hány milliárd forintot fizettek a fejlesztők a The Game Awards-nak, hogy az utolsó trailer az övéké legyen. A fejlesztők azonban hallgattak. Pár héttel a megjelenés előtt is teljes hírzárlat volt. Már mentek a pletykák, hogy el se indul a játék, hiszen úgyis bukás. A fejlesztők azonban továbbra is hallgattak. Hogy miért voltak csendben? Jó kérdés, de egészen biztos, hogy ez egy nagyon rossz stratégia volt a részükről. 

Az emberek szeretnek konteókat gyártani ott, ahol nincs elég ismeretük. A kommunikáció hiánya ráadásul a beleegyezést jelentette a tömeg szemében. A megjelenés előtt kezdtek el érkezni a hírek, hogy amúgy nem is fizettek semmit se a trailerért, hanem Geoff Keighley-nek tetszett a játék annyira, hogy ő ragaszkodott ahhoz, hogy prezentálni akarja a játékot a The Game Awards végén. Ennyi idővel a pletykák kirobbanása után viszont senki nem hitte már el ezt a magyarázatot, még akkor sem, ha nem is a fejlesztők nyilatkozták, hanem olyan újságírók, akik Geoff Keighley-vel beszéltek. 

A megjelenés óta ugyan van már valamilyen párbeszéd. A fejlesztők ez alapján nem is akarták bejelenteni a játékot, sosem volt semmilyen marketing tervük, hiszen úgy akarták kihozni, mint annak idején az Apex Legends-et: egyik napról a másikra, hirtelen elérhetővé téve Steamen.

No de vissza a tömegpszichózishoz. Természetesen szeretem én is elragadtatni magam, olyan nincs, hogy valaki immunis lenne arra, ami körülötte történik, az emberi természetből fakad, hogy a tömeg befolyásolja az egyént. Nem lennénk itt, ha nem így lenne, ez a túlélésünk kulcsa. Néha azonban ki lehet lépni a nyájból és megkérdezni magadtól, hogy ez valóban a saját véleményed-e, vagy csak a többieké, amit te bambán követsz? Éppen ezért vártam, hogy milyen lesz a játék maga, mikor megjelenik.

Az első tapasztalataim az iPon Discordon is megosztottam. Visszaolvasva olyan dolgokat szidtam, mint a túl nagy pálya, a 3v3 játékmód túl kevés, stratégiázás hiánya, bugok, hiányzó funkciók, a karakterek közepesek és felületes az egész. „Nem egy Concord, de gyenge” - írtam.

Külön ódát zengtem arról, hogy mennyire unalmas, béna, rosszul scriptelt, élvezhetetlen a tutorial. Nehéz jó tutorialt csinálni, de itt az az érzése az embernek, hogy ők meg sem próbálták. Sajnos azonban kötelező eleme a játéknak, így nem csodálom, hogy sokan 20 perc után azt mondták, ez egy mocskos rossz játék, hiszen kínzás végigszenvedni az oktatómódot.

A játék azonban nem hagyott nyugodni, ezért elalvás előtt újra elindítottam. Aztán megláttam, hogy miről is szól az egész. Sikerült olyan csapattársakat kapnom, akik már értették, hogy mi történik a pályán. Sikerült olyan ellenfeleket kapnom, akik szintén tudták, hogy mi a helyzet. Ennek köszönhetően összeállt az én fejemben is a játék, hogy miről szól, mi a lényege és hogyan kell játszani. Ezután, hogy láttam mi a cél, már értettem, hogy nem is túl nagy a pálya, minden játékszakasznak megvan a maga szerepe és bizony ez nem hasonlít semmire sem, mint amit korábban láthattunk FPS játékban. Ez nem egy BR, ez nem egy OW féle hero shooter, ez nem egy looter shooter, ez nem egy Titanfall, ez nem egy BF vagy COD, ez valami egészen új.

A játékmenetet inkább hasonlítanám egy For Honor Siege módhoz, egy minyon sereg nélküli MOBA-hoz, és egy BF féle Rush módhoz, mintsem bármilyen más dologhoz. Az elején van egy kis bázis erősítés, majd gyűjtögetés, talán ez a legkevésbé érdekes része az egész Highguardnak ez. Ám amint megjelenik egy kard a pályán, mindjárt beindul az egész.

A kard ugyanis a kulcsa annak, hogy egy csapat támadást tud-e indítani, vagy sem. A kard azonnal egy helyre húzza össze a játékosokat, és mivel nagy a pálya, így elég sok lehetősége van a játékosoknak arra, hogy megszerezzék. Aki megszerzi, annak el kell jutnia az ellenség bázisához, a másik csapat feladata pedig az, hogy ezt a pontot a támadók ne érjék el. Ha sikerül megállítaniuk a támadást és ellopni a kardot, akkor mehet az offenzíva. Ez a játékrész bizonyos ideig tart csak, ha eljön az overtime, akkor az a csapat nyer, aki előbb semlegesíti a másik csapatot.

Ha megkezdődik a támadás, akkor a védekező csapat bázisának az élete lejjebb megy 30 ponttal a százból. Ezután a támadók limitált élettel rendelkeznek. Ha nem sikerül a támadás, ők is veszítenek 30 életet, amennyiben azonban sikerül felrobbantaniuk egy vagy több kristályt, ami a bázis életét reprezentálja, akkor akár meg is nyerhetik a teljes meccset.

A szabályok ezek röviden. Itt most nem fogom ennél bővebben leírni, hogy milyen a játékmenet, mert nem ez a mostani véleménycikkem célja. Egy ingyenes játékról beszélünk, bárki letöltheti és ezt kipróbálhatja maga is. Inkább arra akarom felhívni a figyelmet, hogy ez nem egy egyszerű durr durr lövölde, hanem vannak mélyebb részei is, olyanok, amiket máshol nem láthattunk még FPS-ben.

Azt vettem észre, hogy amint valakikkel együtt játszottam Discordon hangcseten, egészen máshogy kezdtek hozzáállni a játékmenethez. Miután segítettem megértetni az alapokat, hogy mit és miért csinálunk, hamar felvették a fonalat és élvezetes, nagyon jó meccseket kezdtünk el játszani. 

A tapasztalatom az, hogy aki random emberekkel játszik Highguardot, instrukciók nélkül, az ugyanúgy két menet után megunja vagy megutálja az egészet, ahogy én is tettem. A hosszú tutorial után az embernek nincs kedve össze-vissza szaladgálni a pályán, nem lesz jó élménye, mert túl sok értelmetlennek tűnő dolog történik egyszerre. Ha viszont van, aki segít túllendülni és elmagyarázni a dolgokat, akkor viszont megjelenik a játék igazi arca, és ha nem is válik örök kedvenccé, sokkal jobb szájízzel fejezi be a játékot.

Nem véletlen, hogy akik legalább 3 órát játszottak a játékkal, azok között 73% fölötti a pozitív értékelés Steamen. Persze a játék nem tökéletes, például magyar nyelvbeállításokkal nincs a karaktereknek hangja (át kell állítani a hangot angolra és újraindítani a játékot), de folyamatosan fejlődik. Nincsenek javíthatlan dolgok, de egyértelmű, hogy egy indie csapatnak nincs annyi pénze tesztelésre, mint amennyi egy nagy kiadónak lehetne, ha költenének erre. Ám a játékmenet alapja igenis szórakoztató, egyedi és vérfrissítő a sok hasonló játék között.

Semmit nem csináltak az ég világon. Készítettek egy trailert, és megjelentették a játékot pár hétre rá. Ennyi volt a bűnük. Semmi mást nem csináltak, meg sem szólaltak. Még csak marketing bullshitet sem toltak. Semmit nem csináltak. Csak én érzem aránytalannak azt a gyűlöletet, amit kaptak egyetlen egy videó után? Se előtte, se utána nem csináltak semmit. Csak én érzem aránytalan „cancel”-nek azt, ami történt az interneten a Highguard irányába? 

Mindenkinek jogában áll ignorálni, elmenni mellette, még véleményt is alkothat róla, de azért letölteni, hogy negatív értékelést dobj rá, csak azért, mert a kedvenc véleményvezéred és a környezeted ezt sulykolja...

Minek újítani, minek valamit csinálni, ha a pénz úgyis a ctrl+c és ctrl+v játékokban van. Sírunk rívunk, hogy rosszak a mai játékok, lelketlenek és igénytelenek, erre megjelenik egy nem tökéletes, de könnyedén 7 vagy 8/10-es cím, ám mivel imádunk gyűlölködni, ezért bully szinten kivégezzük. Ettől én elhatárolódom.

Ha ez a játék a gyűlölködés miatt megbukik, akkor tényleg megérdemeljük a sok szenny, klón játékot, amit üzletemberek, statisztikák alapján, agymosó marketinggel dobálnak ránk folyamatosan, csak azért, hogy kiszipolyozzák a pénztárcánkat. Inkább hallgatunk azokra a véleményvezérekre, akik a saját pénzügyi profitjuk, vagy nézőszám növelésük érdekében szócsövévé válnak az olyan üzeneteknek, amiket éppen szeret az algoritmus, vagyis a gyűlölködésnek.