A Weizmann Tudományos Intézet kutatói új kutatásuk során az úgynevezett kollektív kognitív képességeket akarták vizsgálni, vagyis azt, hogy a csoportok képesek-e könnyebben megoldani a problémákat, mint amikor tagjaik egyénileg végzik a feladatokat, és hogy a kollektív intelligencia meghaladja-e a csoportot alkotó egyének intelligenciáját.
„A csoportok kollektív intelligenciát használhatnak a kihívások közös megoldására, de a szuboptimális koordináció alááshatja a csoportos kogníció hatékonyságát” – írja a csapat az eredményekről beszámoló tanulmányban, kifejtve, hogy ezt a jelenséget nehéz tanulmányozni, mivel a kollektív döntések komplex környezetekben történnek.
„Ez alól kivételt képez a nagy terhek komplex környezeten keresztüli, egy adott célpont felé történő navigálásának problémája. Az emberek és a hangyák is kiemelkednek más fajok közül azzal a képességükkel, hogy ezt a feladatot nemcsak egyénileg, hanem csoportosan is hatékonyan képesek elvégezni” – írják a szerzők. „Ez ritka lehetőséget kínál arra, hogy empirikusan összehasonlítsuk a problémamegoldó képességeket és a kognitív tulajdonságokat a különböző fajok és csoportméretek között.”
A kutatók a vizsgálat során azt is tanulmányozták, hogy az emberek és a hangyák hogyan teljesítettek egyénileg és különböző méretű csoportokban. A hangyák esetében a csoportok a körülbelül 7 fős kisebb csoportoktól a körülbelül 80 fős nagy csoportokig terjedtek, míg az emberek 6–9 fős kis csoportokban és 26 fős nagy csoportokban „versenyeztek”. Hogy az összehasonlítás még megalapozottabb lehessen, az emberek közötti gesztusokkal és arckifejezésekkel történő kommunikációt egyes tesztek során korlátozták, és a beszédet sem engedélyezték.
Az emberek a feladat egyéni végrehajtása során – ahogyan az várható volt – felülmúlták a hangyákat. Amikor azonban a nagy csoportokra került sor, az eredmények nem voltak ilyen egyértelműek. Ahogy a csoportméret egyre nagyobb lett, a hangyák egyre jobban teljesítettek, ahhoz képest, mint amikor egyénileg próbálták megoldani a feladatot. A hangyák mozgásának és az akadályokra való reagálásának dinamikáját tanulmányozva a kutatók úgy találták, hogy a rovarok úgy viselkedtek, mintha formálódó kollektív memóriával rendelkeznének.
„A nagy hangyacsoportok emergens perzisztenciát mutatnak, ami a kognitív eszköztárukat rövid távú memóriával – a megismerés alapelemével – bővíti: az aktuális mozgásirány emléke átmenetileg a közlekedő hangyák kollektív elrendeződésében tárolódik, hasonlóan a rendezett spinekhez a statisztikai mechanikában” – magyarázták a kutatók. „A kollektív memória tehát inkább egy menet közben kialakuló tulajdonság, mint egyéni vonás. Ez az emergens memória lehetővé teszi, hogy a hangyák csoportjai közel determinisztikus, tartós monitorozást végezzenek a fal kapcsán, ami potenciálisan a legrövidebb útvonalhoz vezeti őket a megfigyelt térben.”
Míg a hangyáknak ez segített, addig a feladatot végző emberek interperszonális különbségei miatt az emberi csoportok nem profitáltak az emergens kollektív memóriából. Ehelyett inkább az „önző” megoldások érvényesültek – a T formát a cél irányába húzták, függetlenül attól, hogy ez a döntés hogyan befolyásolta a hosszú távú célt, vagyis a T tényleges átjutását a labirintuson. Bizonyos kísérletekben ez rontotta a teljesítményüket ahhoz képest, mint amikor egyesével küzdöttek a labirintussal.
„Egy hangyakolónia valójában egy család” – mondja Ofer Feinerman, a kutatócsoport tagja. „A fészekben lévő hangyák mind testvérek, és közösek az érdekeik. Ez egy szorosan összetartó kollektíva, amelyben az együttműködés nagymértékben felülmúlja a versengést. Ezért nevezik a hangyakolóniát néha szuperorganizmusnak, egyfajta élő testnek, amely több, egymással együttműködő „sejtből” áll.”
Ahogy a szakértő folytatja, az új eredmények igazolják ezt a látásmódot. A kutatóknak sikerült kimutatni, hogy a hangyák csoportban okosabbak, hogy esetükben az egész nagyobb lesz, mint a részek összege. Az embereknél viszont a csoportképzés nem bővítette a kognitív képességeket. Az emberek kapcsán tehát a kísérletekből nem világlott ki a tömegek állítólagos bölcsessége, mondja Feinerman.
