A futórákokról egy ideje már tudják a kutatók, hogy ha fenyegetést észlelnek, hangokat adnak ki, amelyek a támadók elriasztására szolgálnak. A hangok egyik, korábban is ismert forrása, hogy ollóikat úgy mozgatják, hogy azok recéi egymáshoz súrlódjanak. Amikor azonban a támadó még közelebb merészkedik, a rákok fenyegetően felemelik ollóikat, így ekkor nem képesek ezekkel hangot kiadni.

Jennifer Taylor, a Scripps Óceonográfiai Intézet kutatója azonban megfigyelte, hogy a rákok ebben a helyzetben is produkálnak egyfajta csattogó hangot, méghozzá olyan erővel, hogy azt az emberi füllel is mindenféle segédeszköz nélkül lehet hallani. A szakértő ezért kollégáival vizsgálni kezdte, honnan eredhet a hanghatás.

Ehhez több állatot is megröntgeneztek a kutatók egy közeli kórházban, hogy lássák, mi történik a rákok testében, amikor azok kiadják a hangokat. Fenyegetésként különféle tárgyakat mutogattak röntgenezés közben a rákoknak, többek közt egy robotot és egy játékrákot is. Az így készült röntgenvideók elemzéséből aztán kiderült, hogy a hang és a rákok gyomrában található fogak mozgása között szoros összefüggés van: a hangok akkor jönnek létre, hogy az állatok fogaikat csattogtatják.

A férgektől a madarakig számos állat rendelkezik valamiféle zúzógyomorral, amely a táplálék aprítása közben hallható hangokat is produkál. A madarak esetében (és valószínűleg a korábbi dinoszauruszoknál is) a zúzást lenyelt kövek valósítják meg, a rákoknál és más állatoknál viszont az erre növesztett fogszerű képződmények végzik a munkát.

A kísérlettel tehát sikerült igazolni, hogy a vizsgált futórákok gyomorfogaikkal reagálnak a fenyegetésekre, és az is kiderült, hogy eközben nem aprítottak táplálékot. Taylor ráadásul elképzelhetőnek tartja, hogy a többi zúzógyomrú állat is képes lehet hasonló módon kommunikációra is használni a gyomor hangjait.