Nagyjából egy évszázaddal ezelőtt egy újfajta diéta jött divatba az Egyesült Államokban. A hollywoodi sztárok egy része esküdött fogyasztó hatására, a citrusipar pedig örömmel kapott a lehetőségen. Az alakjukra ügyelni kívánó hölgyeknek a trend szerint mindössze annyit kellett tenniük, hogy időről időre egy-két hétig rengeteg grépfrútot ettek.
A grépfrútdiéta sok más divatos diétához hasonlóan valójában közel sem volt annyira varázslatos, mint ahogy eladták. Ha egyesek fogytak is a segítségével, az azért volt, mert a citrusfélét egy szabályozott, alacsony kalória- és szénhidráttartalmú étrend részeként fogyasztották – nem pedig azért, ahogy reklámozták, vagyis hogy a grépfrút kivételes erővel bontja a zsírt. A diéta mégis sokáig népszerű maradt, majd az 1970-es és 80-as években új erőre kapott. Kialakult egy kifejezetten veszélyes vállfaja is, a grépfrútböjt, amelynek keretében kizárólag gyümölcsleveket fogyasztottak a fogyni vágyók. A grépfrútot körüllengő tévhitek a mai napig kísértik a táplálkozási szakértőket.
És minden grépfrúthívőre jut egy elszánt kritikus is, aki a gyümölcs fogyasztásának veszélyeire figyelmeztet – az illető vélhetően gyógyszerészeti háttérrel rendelkezik, és sok szempontból joggal aggódik. A gyümölcsnek, minden ízletessége és „diétás vonzereje” ellenére ugyanis van egy baljós tulajdonsága, ami miatt rengeteg gyógyszer betegtájékoztatójában találkozhatunk vele.
A grépfrút több tucat hatóságilag engedélyezett hatóanyag szintjét képes megemelni a szervezetben, és bizonyos esetekben annyira, hogy életveszélyes túladagolást is kiválthat.
Aggasztó kölcsönhatások
A legtöbb ember számára persze grépfrút fogyasztása teljesen biztonságos, több tényezőnek kell megfelelő időzítéssel fennállni, hogy baj legyen belőle. A veszély egyrészt leginkább a sérülékeny állapotú betegeket érinti, és őket is csak akkor, ha egy, a grépfrútra különösen jelentősen reagáló gyógyszert szednek, és ennek bevételéhez képest adott időn belül fogyasztják el a káros reakciót kiváltó mennyiségű grépfrútlevet, mondja Emily Heil, a Marylandi Egyetem fertőző betegségekkel foglalkozó gyógyszerésze.
Legalábbis ez a tapasztalat, a grépfrút és a gyógyszerek kapcsán ugyanakkor a mai napig rengeteg a megválaszolatlan kérdés. A gyógyszerész szakmán belül sincs egyetértés abban, hogy pontosan mennyire kell aggódni a keserédes gyümölcs miatt, ha gyógyszert szedünk, a grépfrút kémiai tulajdonságait ugyanis még mindig nem értik teljesen a szakértők.
A grépfrút hatóanyag-koncentráló hatását egy véletlen, kulinárisnak mondható balesetnek köszönhetően fedezték fel. David Bailey klinikai farmakológus a kilencvenes években egy klinikai vizsgálatot folytatott, amelyben az alkoholfogyasztás hatását tesztelte egy felodipin nevű vérnyomáscsökkentő gyógyszerre. Hogy elfedje az alkohol jellegzetes ízét a vizsgálat vakosításának biztosítására, Bailey grépfrútlével keverte össze azt, majd megdöbbenve tapasztalta, hogy a felodipin vérszintje hirtelen mindenkinél az egekbe szökött – a kontrollcsoportban lévőknél is, akik tisztán grépfrútlevet ittak.
Néhány magán végzett kísérlet nyomán Bailey megállapította, hogy a gyümölcslé állt a hatás hátterében.
A grépfrútban lévő vegyi anyagok egyike megzavarta a szervezetet, amely természetes körülmények között a bevételt követő órákban lebontja a felodipint, és ennek hiányában a gyógyszer felhalmozódott a vérben.
Bailey is feltárta, hogy jelen esetben a CYP3A4 nevű enzim működése gátlódik egy olyan vegyület által, amely citrusfélék héjában és gyümölcshúsában is megtalálható. Az észlelhető hatás kiváltásához pedig már akár egy fél grépfrút is elegendő.
Ellentmondásos reakciók
Ezeknek a molekuláris reakciók pedig, mint azóta kiderült, súlyos következményekkel is járhatnak. Bizonyos szívgyógyszerekkel párosítva a grépfrút ritmuszavarokat okozhat, egyes antidepresszánsokkal együtt pedig hányingert, hányást és emelkedett pulzusszámot idézhet elő. A grépfrút emellett megemelheti az atorvasztatin és a szimvasztatin nevű koleszteringyógyszerek vérszintjét, ami izomfájdalmat okozhat, de súlyos esetben az izmok lebomlását is előidézheti. A gyümölcs egyik legaggasztóbb kölcsönhatását a takrolimusz nevű immunszupresszív gyógyszerrel azonosították, amit gyakran írnak fel szervátültetett betegeknek, és amely a grépfrút hatására fejfájást, remegést, hipoglikémiát és veseproblémákat okozhat. A citrusféle ráadásul egyes kábítószerek, köztük a fentanil, az oxikodon és a ketamin vérszintjét is képes megemelni.
A lehetséges kölcsönhatások teljes listája nagyon hosszú. „A forgalomban lévő gyógyszerek több mint 50 százalékát a CYP3A4 metabolizálja” – mondja Mary Paine, a Washington Állami Egyetem farmakológusa.
Ezzel együtt a grépfrút igazán erősen csak a bélrendszeri CYP3A4-re van hatással, és így csak a gyógyszerek egy kis hányadának mennyiségét emeli meg jelentősen a vérben.
A legtöbb esetben ezt is csak akkor, ha meglehetősen nagy mennyiségű gyümölcslevet fogyasztunk, egy litert vagy annál is többet. És ezeknek a gyógyszereknek is csak egy töredéke fenyeget valódi toxicitással. A szervezetünk folyamatosan állít elő CYP3A4-et, és ha abbahagyjuk a grépfrút fogyasztását, és egy-két napon belül helyreáll a fehérje normál szintje.
Ahogy már említettük, a szakemberek véleménye is megoszlik grépfrútfogyasztás kockázatával kapcsolatban. Egyes gyógyszerészek szerint a dologra nagyon kell ügyelni, különösen a szervátültetett betegeknek, akik takrolimuszt szednek. Néhányan azt javasolják, hogy az ilyen betegek a többi citrusfélétől is óvakodjanak, és grépfrútot pedig egyáltalán ne fogyasszanak. Mások szerint fölösleges ennyire óvatosnak lenni, a grépfrút kockázata el van túlozva, mivel a ténylegesen veszélyes reakciók nagyon-nagyon ritkák.
A grépfrúttal kapcsolatban a gyógyszerészeti hatóságok álláspontja sem egyértelmű. Egyes hatóanyagok esetén a betegtájékoztató szerint tilos grépfrútot fogyasztani, más gyógyszereknél viszont csak a gyógyszer grépfrúttal való bevételét, illetve a grépfrút nagyobb mennyiségű fogyasztását nem javasolják, vagy a kezelőorvossal való konzultációt javasolnak a grépfrút fogyasztásával kapcsolatban. Ami még érdekesebb, országonként eltérő az is, hogy melyik hatóanyag kap figyelmeztetést a grépfrúttal kapcsolatban. A Kanadában grépfrútérzékenynek titulált Viagra, oxikodon, Edurant és verapamil Egyesült Államokban forgalmazott változatai például nem kaptak ilyen figyelmeztetést.
Sok a tévhit, kevés az adat
Nagyon kevés tényleges adat áll rendelkezésre, amely alapján a grépfrút veszélyeit fel lehetne mérni. Az évek során a kutatók elsősorban elszigetelt eseteket dokumentáltak egyes citrusfélék és gyógyszerek kölcsönhatásairól, amelyek sürgős orvosi beavatkozást igényeltek. És ezek egy része esetében jelentős mennyiségű gyümölcslé váltotta ki a reakciót. És nem úgy tűnik, hogy a citrusféléket fogyasztók nagy arányban halnának meg a klinikai vizsgálatok során vagy éppen az idősotthonokban, ahol rengetegféle gyógyszert szednek a lakók.
Amikor Bailey először mutatta be eredményeit az orvosi közösségnek, rögtön fel is merült a kérdés, ez mind nagyon érdekes, de hol vannak az áldozatok? Egyes szakértők szerint ugyanakkor ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincsenek áldozatok. Az is elképzelhető, hogy mivel nem szokás rákérdeni, hogy milyen gyümölcslevet ivott egy-egy súlyosabb vagy halálos eset áldozata, egyszerűen eddig nem derült összefüggés a citrusfélékkel való nagyarányú kölcsönhatásra.
A vonatkozó szakmai vita jelenleg nem halad előre, ráadásul közben a grépfrútról újabb furcsaságok derültek ki. A Bailey felfedezése óta eltelt években a kutatók rájöttek, hogy a gyümölcs csökkenteni is képes bizonyos gyógyszerek, például a fexofenadin nevű allergiagyógyszer koncentrációját, talán azáltal, hogy megakadályozza bizonyos vegyületek bélben való felszívódását.
Az új gyógyszerek a grépfrút szempontjából különösen homályos területet jelentenek, mivel a hatóanyagok és a citrusfélék kölcsönhatásainak tesztelése nem tartozik a gyógyszerfejlesztési prioritások közé.
Ennek ellenére a legtöbb grépfrútkedvelőnek nincs oka aggodalomra. A gyümölcs tényleg nagyon egészséges – tele van vitaminokkal és folyadékkal –, és más pozitív hatásai is lehetnek. Heidi Silver, a Vanderbilt Egyetem táplálkozástudományi kutatója és társai kimutatták, hogy a grépfrút húsának vagy levének fogyasztása enyhén csökkentheti a triglicerid- és koleszterinszintet. És tényleg segíthet a fogyásban is, ha megfelelően alkalmazzák: étkezés előtt kis mennyiségben fogyasztva segíthet abban, hogy hamarabb jóllakottnak érezzük magunkat. (Igaz ugyanakkor, hogy egy pohár vízzel is hasonló hatás érhetünk el.)
Ahogy a grépfrút a valóságban nem a zsírpárnák mágikus legyőzője, valószínűleg az sem igaz rá, hogy alattomos gyilkos lenne. Még az igazoltan grépfrútérzékeny gyógyszereket szedők is élvezhetik, ha elővigyázatosak, vagyis kis mennyiségben fogyasztják a gyümölcsöt, és ezt nem a gyógyszer beszedése idejében teszik, hanem attól minél távolabb. Ezzel együtt a grépfrút különös kémiáját mindenképpen érdemes lenne alaposabban vizsgálni, már csak azért is, mert rejtélyes hatásait kiismerve ezeket akár ki is lehetne aknázni a gyógyszeriparban.
