A TSMC arizonai üzeme már termelésbe állt, működése azonban egyelőre nem elég hatékony, hiszen az ott legyártott lapkákat többnyire Tajvanra kell szállítani, ahol azokat leválasszák a 300 milliméteres szilícium-ostyákról, tesztelik őket, majd pedig tokozással látják el őket. Ezek egy része Kínába kerül, ahol konkrét eszközökbe építik őket, míg egy másik részük visszautazik az Amerikai Egyesült Államokba.

Ez valamilyen szinten biztosan hat a költségek alakulására, ám a logisztika szemszögéből nézve nem vizsgálták a helyzetet a TechInsights munkatársai, csak azt nézték meg, mennyibe kerülhet a chipek legyártása Tajvanon és az Amerikai Egyesült Államokban, utóbbi területtel kapcsolatban ugyanis az a közvélekedés, hogy a magasabb munkabérek és üzemeltetési költségek miatt jelentősen többe kerülnek az ott legyártott chipek. Erre utalt korábban Morris Chang, a TSMC alapítója is, aki az üzemek építésének magasabb költségét és a magasabb működési költségeket említette, azt a feltételezést keltve, hogy anyagilag nem igazán éri meg az Amerikai Egyesült Államokban gyártatni. A friss elemzés kissé más megvilágításba helyezi a történetet, ugyanis részletezi, nagyjából milyen arányban oszlanak meg az egyes költségek, amelyek a chipgyártáshoz kapcsolódnak.

A TSMC Fab21-es üzemében, ami az Arizona államban található Phoenix városa mellett helyezkedik el, a TechInsights csapata szerint alig 10%-kal kerül többe egy 300 milliméteres szilícium-ostya feldolgozása, mint Tajvanon. Ez igazából sokkal kisebb különbség, mint amit a korábbi információk alapján sejteni lehetett, igaz, azt azért most is hozzá kell tenni, hogy csak becsült számokról van szó, a tényleges gyártási költség sok mindentől függ, egyebek mellett attól is, hogy az adott megrendelő milyen alkupozícióban van, mennyi chipet rendel, mennyire tud különböző kedvezményeket érvényesíteni, A konkrét megállapodások természetesen üzleti titok részét képezik, de nagy általánosságban így is érdemes áttekinteni, mi mindenből is állhat a költségek sora.

A gyárépítés igazából azért került jelentősen többe az Amerikai Egyesült Államokban, mint Tajvanon, mert több évtized után ott építették fel az első tengerentúli TSMC üzemet, éppen ezért nem állt rendelkezésre megfelelően képzett szakembergárda, nem is voltak jól bejáratott folyamatok sem, amelyek az amerikai szabályozásokhoz igazodnak. Ennek ellenére az iparági szereplők szerint nem igaz az a korábbi pletyka, amely szerint kétszer többe kerül egy üzem felépítése az Amerikai Egyesült Államok területén, mint Tajvanon, noha a költségek tényleg magasabbak.

A félvezetőipari bérgyártás során a legnagyobb gyártási költséget a felszerelés jelenti, ami a teljes szilícium-ostya kiadásoknak több, mint kétharmadát adja. Azok az eszközök, amelyeket a piacvezető vállalatok kínálnak, ugyanannyiba kerülnek Tajvanon, mint az Amerikai Egyesült Államokban, vagyis az eltérő földrajzi elhelyezkedés ebből a szempontból nem mérvadó.

Az egyik legnagyobb tévhit az, hogy az Amerikai Egyesült Államokban tapasztalható magasabb bérköltség jelentős hatást gyakorol a szilícium-ostyák árainak alakulására. Noha az amerikai fizetések nagyjából háromszor akkora összeget képviselnek, mint a tajvaniak, a bérköltség mégsem jelentős tétel a szilícium-ostyák gyártásakor, ez pedig annak köszönhető, hogy a mai félvezetőipari bérgyártó üzemek magas szintű automatizálás mellett dolgozhatnak. A bérköltség a szilícium-ostya legyártásának teljes költségét tekintve csak kevesebb, mint 2%-os tételt jelent, legalábbis a TechInsights munkatársai erre a megállapításra jutottak kalkulációjuk során. Ebből a költséghányadból kiindulva a bérköltségekből és egyéb helyi költségekből fakadó különbségek igazából minimálisak lehetnek Tajvan és az Amerikai Egyesült Államok között.

A chipek szállításából fakadó extra költségekkel kapcsolatban nem közölték a TechInsights munkatársai, mekkora hányadot tesznek ki a teljes szilícium-ostya gyártás tekintetében, hiszen egye chipeknek elkészültük után el kell utazniuk Tajvanra, majd onnan vissza az Amerikai Egyesült Államokba, ami extra költséggel járhat. A helyzet javulhat, ahogy a TSMC amerikai jelenléte egyre kiterjedtebb. Javítja majd a helyzetet, ha a teszteléssel és tokozással foglalkozó üzemekből is elegendő mennyiség épül az országban, ez ugyanis feleslegessé teheti a chipek külön utaztatását, ami a költségekre is jótékony hatást gyakorolhat.

A fentiek ellenére azt pletykálják az iparági szereplők, hogy a TSMC 30%-kal többet kér az Amerikai Egyesült Államok területén készített chipekért a tajvani árszinthez képest. A teljes képet a TSMC tudná pontosan és hitelesen megmutatni, de erre nem valószínű, hogy sor kerül.