A szakértők hosszú ideje tanulmányozzák az M87* nevű objektumot. Ez az a fekete lyuk, amelynek eseményhorizontjáról először fénykép készült az Event Horizon Telescope jóvoltából. A fekete lyuk körüli galaxis 53 millió fényévre van a Földtől, és 240 ezer fényéves átmérőjével egy kicsit nagyobb a Tejútrendszernél. Elképesztő mennyiségű, nagyjából 12 ezer gömbhalmaz veszi körül (a Tejútrendszer körül csak kb. 200 ilyet ismerünk), és valószínűleg masszív galaktikus összeolvadások révén jött létre.
A közepén található fekete lyuk 6,5 milliárd naptömegével a legnagyobb tömegű ismert fekete lyukak közé tartozik. Az égitest nagyon is aktív, és mint az aktív fekete lyukak általában, pólusai mentén relativisztikus anyagsugarakat lövell ki magából. Ezekből a Földről látható anyagsugár mintegy 5000 fényév hosszú, és a Hubble és más távcsövek az elmúlt évek során számos felvételt készítettek róla.
Nemrégiben a röntgentartományban vizsgálódó Chandra is megfigyelte a jetet, és a mérések alapján a kutatók azt állapították meg, hogy annak egyes részei majdnem fénysebességgel, a fénysebesség 99 százalékánál is gyorsabban haladnak. A relativisztikus jetek a szakértők teóriája szerint a következőképpen formálódnak: Ahogy az anyag a fekete lyuk felé hullik, abból forró, kavargó anyagkorong formálódik. Ennek azonban csak egy része hullik bele ténylegesen a fekete lyukba, más részei viszont elszöknek. Belőlük az égitest mágneses erővonalai poláris nyalábokat formálnak, hatalmas sebességgel lőve ki az anyagot a világűrbe.
Az ilyen relativisztikus jetek egyáltalán nem homogének, ahogy az őket formáló mágneses mező sem az, bennük csomók és más struktúrák alakulnak ki, amelyeket például a Chandra képes megjeleníteni. Az M87* kapcsán két olyan csomó is van, amelyről az elmúlt évek során több felvétel is készült, az egyik 900, a másik 2500 fényévre van a fekete lyuktól. A szakértők a létező felvételeket összevetve állapították meg a csomók sebességét, és egészen hihetetlen eredményeket kaptak: a fekete lyukhoz közelebbi anyagsűrűsödés az adatok szerint 6,5-szörös, a másik pedig 2,4-szeres fénysebességgel száguld.
Ez látszólag ellentmond a kurrens fizikai modelleknek, amelyek szerint semmi sem lehet gyorsabban fénysebességnél, ez azonban csak a látszat, a csomók valójában nem ennyire gyorsak, hanem egy illúzió áll a háttérben, amelyet szuperluminális mozgásnak neveznek. A jelenség abból adódik, hogy a jet anyaga majdnem olyan gyorsan halad, mint az általa kibocsátott fény. Mivel pedig a nyaláb majdnem pontosan felénk mutat, ebből a képtelenségnek tűnő látszólagos sebességeredmények jönnek ki. Így az anyag valójában csak közel fénysebességgel terjed.
A csillagászok korábban is láttak hasonló sebességeket relativisztikus jeteknél, azonban soha nem a röntgentartományban. Így viszont mostanáig nem lehettek biztosak abban, hogy valóban az anyagcsomók mozognak ekkora sebességgel, vagy csak az általuk keltett lökéshullámok ilyen gyorsak. Az új vizsgálatok során azonban sikerült igazolni, hogy az anyag részecskéi valóban ennyire gyorsan száguldanak.
