Amikor a régészek arra kíváncsiak, hogyan éltek a korai emberek, ehhez a legjobb nyomot a régi lakhelyek és eszközök feltárása jelenti számukra. Elődeink a leletek tanúsága szerint több mint 2 millió évvel ezelőtt kezdtek egyszerű kőezközöket használni, kezdetben egy-egy pattintással téve élesebbé vagy hegyesebbé a köveket.

Ahogy az emberiség fejlődött, az eszközök is egyre bonyolultabbá váltak: elődeink egyre inkább megválogatták, hogy milyen köveket használnak alapanyagként, és nagyjából 1 millió évvel ezelőtt már egészen összetett szerszámkészlettel rendelkeztek, amelyben az egyszerűbb szakócák mellett például kalapácskőként, vésőként és üllőként használt kődarabok is helyet kaptak. Elődeink az evolúció során több száz különböző kőeszközt formáltak meg, amelyek aztán sok esetben a mai eszközök mintájául szolgáltak.

A főemlősök közül ugyanakkor nem az ember az egyetlen eszközhasználó és eszközkészítő faj. A csimpánzok, a makákók és a csuklyásmajmok szintén használnak kőeszközöket, mostanáig azonban senki sem talált arra bizonyítékok, hogy ezek a tárgyak hasonló fejlődésen mentek át, mint az emberi szerszámok. Nemrégiben azonban egy brazil és brit kutatókból álló régészcsapat több mint 120 kőtárgyat talált egy brazil nemzeti parkban. A leletek ezúttal nem egykor élt emberekhez, hanem ősi csuklyásmajmokhoz tartoztak: a kalapácskövek és kőből készült üllők közül a legősibb darabok a szénizotópos kormeghatározás szerint 2400–3000 évesek.

A vizsgálatok szerint az állatok az elmúlt 3000 évben négy időszakban lakták a lelőhelynek otthont adó völgyet, és ezen periódusok mindegyikét jól elkülöníthető eszközhasználat jellemzi. Az ősibb eszközök megviseltebbek, mintha alapanyagukat még nem válogatták volna meg annyira készítőik, hogy ezek tartósnak bizonyuljanak. A korai darabok ráadásul kisebbek és könnyebbek is, ami azt sugallja, hogy apró, könnyen hozzáférhető táplálékok feldolgozására, például puhább magok feltörésére használták ezeket.

300 évvel ezelőtt aztán a csuklyásmajmok hirtelen nagy méretű eszközökre váltottak, ami valószínűleg azt jelzi, hogy ebben az időszakban étrendjük nehezebben feltörhető magvakból állt. Száz évvel ezelőtt az állatok visszaváltottak a kisebb, ám már tartósabb használatra szánt eszközökre, aminek az lehet az oka, hogy jelenlegi fő táplálékforrásuk, a kesudió héja könnyen feltörhető.

Az egyelőre nem világos, hogy a különböző korszakok eszközei eltérő csuklyásmajom-populációkhoz tartoznak, vagy egyetlen populáció életmódjának változásairól tanúskodnak, de a leletek mindenképpen komoly alkalmazkodóképességről és fejlett intelligenciáról tesznek tanúbizonyságot.