Több évtizede gyűlnek a bizonyítékok arra, hogy egyes nem emberi állatfajok is gyógynövényeket használnak, hogy enyhítsék egészségügyi gondjaikat. A csimpánzok (és néhány más faj) leveleket rágcsálnak, hogy megtisztítsák a bélrendszerüket a parazitáktól. Továbbá a százszorszépek afrikai rokona, a Vernonia amygdalina magját is használják, hogy megszabaduljanak a bélférgektől. A delfinek antibakteriális korallokhoz és szivacsokhoz dörgölőznek bőrfertőzéseik kezelésére. Nemrégiben pedig egy hím szumátrai orángután megfigyelése során derült ki, hogy a Fibraurea tinctoria, egy antibakteriális és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkező dél-ázsiai növény leveleit rágcsálja, majd az így nyert pépet a sebbe keni.
Ezeket az eseteket, amikor az állatok gyógynövényekkel orvosolják bajaikat, jellemzően egyesével figyelték meg. A napokban a PLOS ONE folyóiratban egy nemzetközi kutatócsoport ennél sokkal nagyobbat lépett előre: egyszerre 13 új növényfajjal bővítették a csimpánzok gyógyszertárát. A tanulmányt jegyző kutatók 4 hónapot töltöttek két, emberi megfigyelőkhöz szoktatott csimpánzközösséggel az ugandai Budongo-erdőben, saját megfigyeléseikkel egészítve ki a korábban feljegyzett releváns adatokat.
A két közösség 170 csimpánzából a megfigyelők 51 olyan egyedet azonosítottak, amely bakteriális fertőzésben és gyulladásban szenvedett, amit a vizelet összetétele, hasmenés, paraziták nyomai vagy nyilvánvaló sebek jeleztek. Napi 10 órán keresztül követték a beteg csimpánzokat az erdőben, feljegyezték, hogy milyen növényeket ettek és mikor, és különösen azt figyelték, hogy az állatok nem kerestek-e és fogyasztottak-e olyan növényeket, amelyek nem tartoztak a szokásos étrendjükbe.
Egy esetben a kutatók megfigyelték, hogy egy hasmenésben szenvedő állat nagyon rövid időre a csoport biztonságos területén kívülre merészkedett, hogy az Alstonia boonei nevű fa anyagából fogyasszon, amit alapvetően nem szoktak megenni a csimpánzok. Egy másik csimpánz, amelynek a kezén volt sérülés, a Christella parasitica nevű páfrányfaj leveleit fogyasztotta, miközben a közelben lévő egészséges társai egészen más növényeket ettek.
Az Oxfordi Egyetem kutatóiból, valamint más európai, japán és ugandai intézmények szakértőiből álló csapat a beteg csimpánzok által elfogyasztott összes növényből mintát vett, hogy azok antibiotikus és gyulladáscsökkentő tulajdonságait vizsgálják. A tudományos szakirodalmat is átnézték a kérdéses növények helyi hagyományos emberi gyógyászatban való jelenlétével kapcsolatban. Így kiderült, hogy az A. boonei in vitro antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatást mutat, és az afrikai hagyományos orvoslásban is régóta használják a növényt bakteriális fertőzések, gyomor-bélrendszeri problémák, kígyómarások és asztma kezelésére. A páfrány szintén gyulladáscsökkentő hatású, ami jótékony hatással lehetett a csimpánz kézsérülésére, de az emberek körében ezt nem használják gyógyításra. A csapat által vizsgált 13 növényből 11-et használnak a helyi hagyományos gyógyászatban az emberek.
Ami szintén érdekes, mind az 51 beteg csimpánz esetében működni látszott az öngyógyítás. „Minden egyed meggyógyult, méghozzá viszonylag gyorsan” – mondja Elodie Freymann oxfordi primatológus, a tanulmány vezető szerzője. A kutató ugyanakkor leszögezi, hogy nem lehetnek biztosak abban, hogy a gyógyulás a növényeknek volt köszönhető.
Kérdéses az is, hogy a csimpánzok mennyire tudatosan alkalmazzák a gyógynövényeket. És a kutatók nem biztosak abban sem, hogy az állatok hogyan tanulják meg az öngyógyítást, ha valóban szándékosan alkalmaznak bizonyos növényeket bajaikra. Korábbi vizsgálatok alapján például úgy tűnik, hogy a betegség ösztönös vágyat váltanak ki az egyedekben a keserű ízek iránt, és az ilyen ízű növények gyakran parazitaellenes vagy antibiotikus tulajdonságokkal rendelkeznek.
