Hihetetlennek tűnik, hogy már hét év eltelt a GTX 1060 megjelenése óta, pedig idén júliusban a kártya hivatalosan is átlépte ezt a kort. A soron következő generációk tükrében a Pascal architektúra közel legendássá vált, hiszen a GTX 1080 Ti-nál jobb ár-érték arányú csúcskártyát azóta sem láttunk, míg a 6GB-os GTX 1060 hosszú éveken át állta a sarat 1080p-s felbontáson, különösen ajánlható vétellé téve a kártyát. Az idő viszont telik, mostanában pedig különösen felgyorsultak az események, melyekkel a belépő- és középszint mintha egyre kelletlenebbül igyekezne lépést tartani. Az egyre nagyobb étvágyú játékok már ezen a felbontáson is kezdik feszegetni a kártyákra szerelt VRAM-csomagok határait és lassan az is elvárható lenne, hogy egy friss hardverben több tartalék legyen annál, hogy éppen csak ajánlható legyen Full HD-re.

Ezzel pedig el is érkeztünk az aktuális generációhoz és az Nvidia részéről az Ada Lovelace architektúrához, melynek megjelent az asztali fronton a leginkább visszafogottra sikerült darabja, az RTX 4060. Az RTX 4000 széria eddig is meglehetősen vegyes képet mutatott, hiszen a felső szint továbbra is drága, ráadásul hatalmas étvágyú és fizikai kiterjedésű kártyákból áll, így az átlagos játékosnak továbbra is lejjebb érdemes kutakodnia. Az RTX 4070 számomra korrekt ajánlat volt, hiszen lényegében egy RTX 3080 teljesítményét kapjuk, ami szélesebb felbontási skálán is megállja a helyét, viszont hűvösebb, csendeseb és energiatakarékosabb kiadásban tálalták. Kár, hogy ennél a kategóriánál bő százezer forinttal kell mélyebben a zsebünkbe nyúlnunk érte. Ahogy azonban haladunk lefelé a felsőbb szintekről, az ár-érték arány nem lesz kevésbé megkérdőjelezhető és kifejezetten nehéz helyzetbe hozza az Nvidia soron következő megoldásait, az elvárt generációs ugrások mértékéről nem is szólva. 

Az RTX 4060 mindezek tükrében alaposan megnyirbált példánynak tűnik és az a tény, hogy 7 éves elődje 6GB, az új pedig mindössze 8GB VRAM-mal érkezett, máris felvet alapvető kérdéseket. Nálunk az MSI GAMING X kiadása járt, mely a gyárinál magasabb órajelekkel és az olcsóbb modelleknél masszívabb, átgondoltabb hűtéssel szolgál, de a felár, amit ezért kell fizetnünk, vajon megéri-e az olcsóbb modellekkel, vagy akár néhány előző generációs kártyával szemben? Mivel az Nvidia látványosan igyekszik elterelni a közönség figyelmét a nyers teljesítményről, vastagon kiemelve az AI alapú felskálázó és támogató eljárásokat, már a megjelenés előtt sejthető volt, hogy ezúttal sem fogunk csodát látni. Legalábbis a nyers, trükköktől mentes raszterizációs teljesítményt tekintve, de nézzük is meg, hogy nálam hogyan teljesített a kártya. 

Specifikációk, dizájn és felszereltség 

Mielőtt rátérnénk a tapasztalataimra és arra, hogy végül is hogyan viszonyul a 4060 az előző generációhoz vagy akár nagyobb testvéréhez, a 4060 Ti-hoz mérve, előbb nézzük meg, hogy mit kapunk az MSI-től és a GAMING X kiadástól. A kártyát a megszokott csomagolásban találjuk, a dobozra a legfontosabbnak ítélt hívószavakat aggatták rá, belül pedig a szokásos habszivacs ágyban és antisztatikus zacskóban várja a beszerelést. Elöljáróban bíztató, hogy a gyártónak ez a legerősebb 4060-as modellje ezt pedig a Twin Frozr fantázianéven futó hűtésük 9-es számú változata hajtja, melynél kellő figyelmet fordítottak arra, hogy az alumínium lamellás hűtőborda és a réz alaplemeznél lapított hőcsövek hatékony hőszállítást produkáljanak, melyet egy pár TorX Fan 5.0 ventilátor igyekszik eldolgozni. A gyártók mindig kiemelik, hogy idén még hatékonyabbak a lapátok, a csapágyazás és a forró levegő eldolgozása, de a lényeg, hogy ez a csomag simán állni fogja a sarat ezen az átlagban 115 wattos fogyasztással bíró kártyán.

A dizájnt leginkább átlagosnak mondanám, ami azt jelenti, hogy a legolcsóbb példányoknál igényesebb formavilágot, kidolgozást és anyagminőséget hoz, tehát az összhatás igényes, de a megszokott fekete burkolatával azért nagyon nem tűnik ki a tömegből. A szabályozható RGB itt is csak a kártya tetején villogó MSI emblémára jutott, szóval ne számítsunk rá, hogy a lapátok vagy a hátsó felület mögül is fényáradat szűrődik majd ki. Mindig öröm látni az igényes fém hátlapot, mely a hőleadásban is nagyobb szerepet játszik az egyszerű műanyag lemezeknél, melyek az olcsóbb kártyákon jellemzőek. A három DisplayPort kimenet nem 2.0, csak 1.4a, viszont az egyetlen HDMI legalább 2.1-es szabványt kapott, szóval a 4K-t 120 Hz-en, 8K-s felbontást pedig 60 Hz-en élvezhetjük. A tápegységünket egy szimpla 6+2 tűs csatlakozóval köthetjük rá, az alacsony fogyasztásnak köszönhetően pedig elegendő lehet egy 550 wattos példány is, tehát az új PC-t építő játékosok itt tudnak spórolni valamicskét.

Úgy gondolom, hogy bőven elég tényező akad, ami megemelheti egy kártya árát a társmodellekhez képest és a 4060 az a kategória, melynél nem feltétlenül fizetünk lelkesen további ezreket a hivalkodóbb megjelenésért, így én ezt nem is firtatnám tovább. Annyit azért elárulok, hogy ez pont az a határeset, ahol a minimális extra teljesítmény és a papíron jobb hűtés nem feltétlenül teszi egyértelmű választássá az olcsóbb kiadások mellett, mindenesetre aki ezt választja, egy odafigyeléssel összerakott kártyát vásárol, mely azután is halk marad, hogy kilép a passzív üzemmódból és felpörgeti a légterelőket.

A problémák inkább a GPU-nál és az alapfelszereltségnél jelentkeznek, melyre a gyártópartnereknek nincs ráhatása. Az Nvidia már az RTX 4060 Ti-nál is megvágta a specifikációkat, a további kaszabolás pedig nem áll jól a kártyának. Az RTX 4060 Ti-mentes változata egy AD107-400 GPU köré lett felépítve, mely a TSMC 5 nanométeres eljárásának köszönhetően legalább meglehetősen takarékos lett, viszont 3072 shader maggal és 8 GB GDDR6 memóriával rendelkezik, ami egy arcpirítóan vékonyka, 128-bites memóriabuszhoz csatlakozik. Bár utóbbi tulajdonságában nem tér el a Ti-tól, viszont ahhoz képest 1280-cal kevesebb CUDA-maggal és az ott látott 18 Gbps-os memóriasebességhez képest 1Gbps mínusszal indul.

Az összehasonlítás kedvéért a két esztendeje bevezetett elődje, az RTX 3060 még 12 GB memóriát és 192-es buszt kapott, a spórolós hozzáállás tehát finoman szólva is szembetűnő. Ha azt nézzük, hogy ezek mellett a teljes 16 helyett csak 8 PCI Express sávot használva dolgozhat együtt a gépünk többi elemével, a mosolyom egyre kevésbé marad őszinte. Elvileg mindezt igyekeznek kompenzálni a vaskosabb, 24 MB-os L2 gyorsítótárral, de sejthető, hogy a cache ennyi veszteséget nem lesz képes ellensúlyozni.

Ezen felül az MSI igyekszik besegíteni a GPU 2595 MHz-re emelt órajelével, mely a gyakorlatban nagyjából 5%-ot hoz a konyhára, míg a memória sajnos érintetlenül maradt. Természetesen a vásárlóknak lehetőségük lesz élni a szabad tuning lehetőségével, de mi a gyári értékekre és teljesítményre vagyunk kíváncsiak, hiszen ez az, ami garantált lesz mindenki számára. Természetesen a modern architektúrának továbbra is megvannak az előnyei, így a támogatott játékok alatt élhetünk a harmadik generációs RT, avagy Ray Tracing magok képességeivel, de RTX 40 exkluzív lehetőségként hozzáférhető a DLSS 3.0 és vele a Frame Generation is, szintén csak a megfelelő játékok esetén. Természetesen továbbra is elérhető az egyik generációs újdonság, az AV1 videókódolás, az Nvidia estében a hardveres NVENC kódolómotor nyolcadik generációjának támogatásával. 

1080p-ig és ne tovább?

Az Nvidia nagyon igyekezett egyértelművé tenni mindenki számára, hogy ez itt bizony egy Full HD felbontásra szánt kártya és lehetőleg örüljünk a képjavító és képkockageneráló eljárások jelenlétének. Ezt a magam részéről meg is tettem az RTX 4070 tesztelésekor, mely nem csak az RTX 3070, de az RTX 3070 Ti képességein is bőven túlmutatva beérte az előző generációs felső kategória RTX 3080-as modelljét. Az RTX 4060 azonban az agresszíven visszafogott hardvercsomagnak köszönhetően jóval kevésbé megnyerő, igaz, az Nvidia részéről specifikus extra tulajdonságokat leszámítva nem sokban nyújt eltérő átlagteljesítményt, mint AMD-s vetélytársa, a hasonlóan szolidra sikerült Radeon RX 7600.

Változik azonban a kép, ha az idősebb RX 6700XT-t vizsgáljuk, mely bizony a legtöbb esetben képes alaposan rálicitálni a középkategória aktuális újdonságaira, de ez nyilván igaz az RTX 3070-re is. Az Intel A750 és A770-es Arc kártyáit pedig csak óvatosan emlegetem, melyek közel sem nyújtanak a veterán VGA-brandekhez hasonló stabilitást, viszont a folyamatosan érkező driverek látványos javulást hoztak, meglepően versenyképes ajánlattá varázsolva a kékek első szárnypróbálgatásait. 

Beszéljenek a számok

Az a helyzet, hogy a mérések eredményeit böngészve nem érzem magam meggyőzve, hogy az RTX 4060 egy különösebben vonzó ajánlat, ugyanakkor az is tény, hogy a frissen érkező játékok zömében már elérhető legalább a DLSS 2.0, tehát azt kijelenthetjük, hogy amennyiben korrektül optimalizált alkotásokról van szó, 1920x1080-as felbontáson bőven az átlag 60 képkocka feletti tartományban járunk. Azt is megadhatjuk neki, hogy az RX 7600-nál valamivel ügyesebben, magabiztosabban gyártja a képkockákat, így stabilabbnak tekinthető, az AMD FSR felskálázása pedig sajnos még nem mutatta ki kigazán a foga fehérjét. Ezt viszont 2023-ban kevésnek érzem, pláne 8GB VRAM-mal – és 128-bites adatbusszal –, ami már most is több játék alatt necces, arról nem is beszélve, hogy illene behozni a középkategóriába az 1440p-t, mivel a WQHD felbontás lassan, de biztosan igyekszik a 1080p helyére. Csak érdekeségként jegyezném meg, hogy a The Last of Us natív 4K-s próbálkozása klasszikus diavetítésbe torkollt. A játék nem fagyott le, de rövid 10-20 fps közötti szenvedésből gyorsan fix 5 fps-be váltott, melyen a DLSS tudott javítani.

Egyszerűen ennél több tartalékra, egy pár fokkal nagyobb jövőállóságra lenne szükségünk, hogy ilyen minimális ugrással szívesen csapjak le egy ilyen termékre. Még akkor is, ha az árak némileg alászálltak a sztratoszférából és 130 000 Ft nem is tűnik olyan vészes ajánlatnak egy Ray Tracingre és DLSS-re képes videokártyától. Mert nagyjából itt kezdődik az RTX 4060 jelenleg, plusz–mínusz 2-3 ezer forint. Na nem az MSI Gaming X kiadása, melynél ugyanez a párezer forintos eltérés jellemző, csak éppen 150 ezer forinttól startol. Ez a pár százaléknyi teljesítmény vajon megér még 20 ezer forintot? Nekem sajnos nem igazán, még akkor sem, ha alapvetően elégedett voltam az MSI kártyájával, mely valóban hűvösen és csendesen dolgozott.

Ez a kártya egy korrekt hardver Full HD-s játékra és a sokat emlegetett extra funkcióknak köszönhetően akár még többre is. Nálam mégis lecsúszott a Cool, avagy Tetszett díjról, mert ha az Nvidia többet spórolt volna, átmatricázhatta volna akár az RTX 3060-at is. Nem akarok ötleteket adni, de láthatóan nem is szorulnak rá. A 150 ezer forint körüli ára pedig ebben a formában még kevésbé versenyképes, hiszen hasonló áron már van némi mozgásterünk. A gyártóknak fel kell készülniük rá, hogy 8GB fedélzeti memória hét évvel ezelőtt jó ajánlat volt, de most már ott tartunk, hogy "még többnyire elég". Értjük, hogy a cégek hatalmas profitot realizálnak a mesterséges intelligenciához kötődő technológiákból és az ezirányú felhasználáshoz gyártott célhardverekről, de eközben egyre nehezebb elhinnünk, hogy még törődnek valamit a játékosokkal is. Talán majd legközelebb.

Kell ez nekünk?

Az MSI részéről elégedett voltam a kártyával, a Gaming X egy meglehetősen jól sikerült modell, mely több ponton is felülmúlja az egyéb kiadásokat. A 40°C-os alaphőmérséklet nagyjából rendben van és talán pihenés közben ehetne pár wattal kevesebbet is, de amúgy kevés verzió tud ennél is barátságosabb hőértékeket produkálni nyugalmi állapotban. A GPU komolyabb terhelés alatt sem volt sokkal melegebb 70°C-nál, játékok alatt pedig a 60-nál, miközben a hűtője szinte suttogott és kétlem, hogy megközelítette volna akár a 30 dB-es zajszintet. Talán az egyik leghalkabb kártya, amivel az iPonnál az utóbbi időben szerencsém volt találkozni, ez szép munka az MSI-től.

A dizájn nem kiemelkedő, de nem is néz ki rosszul, ismerős formákkal és igényes megjelenéssel, de ez nem is egy spórolós modell. A teszt alatt végig megbízható módon teljesített és nincs okom azt feltételezni, hogy a kiszámíthatatlant félretéve bármi meglepetés várna a felhasználókra. A kompakt mérete is sokaknak előnyt jelenthet, a gyárilag emelt órajel pedig az átlagnál valamivel jobban segíti a játékosokat. Az átlagos értékelés tehát nem az MSI-nek szól, igaz, a kártya érezhetően többe került az alapváltozatoknál, szóval el is várhatjuk, hogy kapjunk valamit ezért a pénzért. DisplayPort 2.0 ugyanakkor nincs, a PCIe x8-ra korlátozás kiadástól függetlenül negatívum és összességében nem kapunk annyit az előző generációhoz képest, amiért szívesen választanám az Nvidia új középkategóriás kártyáját. Nem, még a valóban hatékony DLSS 3 képkockagenerálással együtt sem.

Így értékelünk

Indul az iPon Tech Vibes