A felnőtt állatokon több mint 100 kilogrammos tömeget is elérő szerv rendkívül sokoldalú, ezzel szagolják ki és keresik meg a táplálékot az elefántok, az ormánnyal ragadják meg azt, és ezzel is isznak, rövid nyakuk miatt ugyanis arra nem képesek, hogy szájukkal elérjék a földet vagy a víz felszínét (kivéve amíg egészen kicsik, és még nem tudják használni az ormányukat). Így az ormányba szippantják fel a vizet, és onnan fecskendezik a szájukba, vagy a testükre, ami fontos részét képezi a hőszabályozásuknak is.

Mindezt ráadásul egy friss vizsgálat szerint elképesztő tempóban teszik: a víz közel 30-szor gyorsabban áramlik az ormányban, mint amilyen gyorsan a levegő tüsszentéskor elhagyja az orrunkat. Mindezt Andrew Schulz, a Georgia Tech kutatója és kollégái tárták fel. A szakértők egy 34 éves afrikai elefántot vizsgáltak egy atlantai állatkertben: az állat itatóját egy átlátszó falú edényre cserélték, majd lemérték, hogy mennyi ideig iszik, és ez idő alatt mennyi víz fogy a tartályból.

Az eredmények alapján az állat 150 méter/szekundumos sebességgel szippantja fel a vizet – összevetésképpen tüsszentéskor a levegő 4,5 méter/szekundumos sebességgel hagyja el az orrunkat. A kutatók egy másik állaton, amelyet egészségi problémái miatt el kellett altatni, az ormány kapacitásával kapcsolatban is új méréseket végeztek. A 38 éves állat hasonló testmérettel bírt, mint az atlantai elefánt, és ormánya is hasonló nagyságú volt. A halott állat ormánya ugyanakkor ellazult állapotban sokkal kisebb űrtartalmúnak látszott, mint amennyi vizet az élő példány egyszerre felszívott.

Annak feltárására, hogy ez hogyan lehetséges, ultrahanggal is megvizsgálták az élő állat ormányát ivás közben. Mint kiderült, a szippantás során az elefánt 30 százalékkal megnövelte orrlyukai átmérőjét, és ezzel együtt a teljes ormány űrtartalma 64 százalékkal nőtt meg az üres állapothoz képest. A nagy erejű szippantás egyébként a szintén elvégzett vonatkozó kísérletek szerint egyben azt is lehetővé teszi, hogy az elefántok kisebb távolságból, pusztán ormányuk szívóerejével magukhoz szippantsák a nehezebben elérhető táplálékot.