A kerekesférgek a laposférgek közé tartozó, vízben élő, többségükben édesvízi vagy nedves talajt kedvelő, többsejtű állatok. Bár talán nem olyan ismertek, mint a medveállatkák, utóbbiakhoz hasonlón egészen szélsőséges körülmények között is képesek túlélni. Így átvészelik a kiszáradást, a fagypont alatti hőmérsékletet, az éhezést, és az alacsony oxigénszintet is. És mivel egy kutatócsoportnak nemrégiben sikerült egy 24 ezer éve fagyott állapotban levő példányt életre kelteni, úgy tűnik, strapabírásuknak az idő sem árt különösebben.
„Ez az eredmény az eddigi legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy a többsejtű állatokat lehetséges több tízezer évig kriptobiotikus állapotban tartani, amely során az anyagcseréjük csaknem teljesen leáll” – mondja Stas Malavin orosz kutató, a vizsgálat egyik résztvevője. A 24 ezer éves fagyasztás utáni életre keltés meglehetősen lenyűgözőnek tűnhet, de valószínűleg nem jelent rekordot. 2018-ban egy szintén orosz kutatócsoport egy legalább 32 ezer éves fonálféreg kiolvasztásáról és életre keltéséről számolt be.
Kerekesféregeket eddig 6, illetve 10 év fagyasztás után keltettek életre a szakértők, a sarkvidéki talajból, illetve egy gleccser jegéből, a medveállatkák esetében pedig 30 év az eddigi rekord, de vélhetően ezek is kibírnának több ezer évet a jégen. A most felélesztett ősi kerekesférget egy orosz projekt keretében találták meg, amely során a kutatók furatmintákat vesznek Szibéria tartósan fagyott talajából. A férget az Alazeja-folyó közelében, 3,5 méter mélységben találták egy olyan rétegben, amely a radiokarbonos kormeghatározás szerint 24 ezer éves, vagyis bő 12 ezer évvel korábbra datálható a legutóbbi jégkorszak végénél.
A kerekesférget a laborban simán sikerült feléleszteni, és még utódnemzedékeket is létrehoztak aszexuális szaporítás révén. A genetikai elemzés szerint az egyed az Adneta nemzetségbe tartozik, és meglepően hasonlít ennek jelenleg is elterjedt képviselőire. Annak felderítésére, hogy az állat mai rokonai is képesek-e átvészelni a fagyasztást, 144 példányt válogattak össze a kutatók közelebbi és távolabbi rokon fajból, majd ezeket mínusz 15 °C-ra fagyasztották egy hétre. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy az ősi példány nem jelentősen „fagyállóbb”, mint a mai egyedek.
Malavin elmondása szerint az a tény, hogy lehetséges egy többsejtű állati szervezetet több ezer évre lefagyasztani, majd újra feléleszteni, a tudományos-fantasztikus művek írói számára régi álom, amelyről az elmúlt években kiderült, hogy tényleg lehetséges. Persze minél összetettebb egy szervezet, annál nehezebb épségben fagyott állapotban tartani, de az, hogy egy aggyal és bélrendszerrel rendelkező állat esetében ez egyáltalán szóba jöhet, és nem csak az egysejtűeknél jellemző, egészen elképesztő, mondja a kutató.
A kerekesférgek valamilyen módon képesek elkerülni, hogy a sejtjeikben a víz kristályos formában fagyjon meg, ami a legnagyobb probléma az állati sejtek fagyasztásakor. Ezek az apró jégkristályok ugyanis olyanok, mint a kések, és szétszabdalják a sejteket. Hogy pontosan hogyan védik meg a férgek sejtjeik integritását, az egyelőre rejtély, de a szakértők jelenleg is vizsgálják a jelenséget, és azt remélik, hogy ennek megismerése révén olyan módszereket tárhatnak fel, amelyek másfajta szövetek esetében is használhatók lehetnek a fagyasztásos tárolásnál. Egy ilyen metódus különösen hasznos lenne az emberi szervek tárolásához – azon túl persze, hogy új reményt adna azoknak, akik kriogén fagyasztással szeretnék meghosszabbítani életüket.
