1. Bevezető és specifikáció

A tavalyi év az olcsó (vagy inkább olcsósított) ultrabookokról szólt, az idei esztendő pedig nagyon úgy néz ki, hogy az átalakítható, érintőképernyővel rendelkező noteszek robbanásával kerül majd be a történelemkönyvekbe. A tablet és a notebook házasításából létrejött furcsa képződmények lassan különálló kategóriát hoznak létre az amúgy is széttöredezett piacon belül. Nem meglepő, hogy a Sony is felszállt erre a vonatra, a gyártó mindig is szeretett különleges dolgokat letenni az asztalra.

 

A VAIO Duo ugyanakkor nincs egyedül a piacon, hiszen többek között a sokak által ismert Acer Aspire R7 is ugyanebben a ligában focizik, más kérdés, hogy a sajtó finoman szólva sem bánt kesztyűs kézzel a billentyűzetet és touchpadet fordított helyzetben tartalmazó géppel. Ergonómiailag a Sony-nál nem kísérelték meg feltalálni a spanyol viaszt, viszonylag egyszerű recept alapján dolgoztak a mérnökök és a dizájnerek.

Ettől függetlenül mint látni fogjuk, a Sony a szokásos megoldástól eltérően igyekezett megoldani a kifordítható képernyővel rendelkező notebook esetét és távolról sem tűnik annyira halottnak az ötlet, hogy csak úgy legyintsünk rá. Az árcédula láttán jogunk van feltételezni, hogy a gyártó ezúttal valami különlegessel rukkolt elő, hiszen közel félmillió forintért cserébe bizony le kell tenni valamit az asztalra, méghozzá nem is akármit. Ha belegondolunk, és egy prémium táblagép és egy felsőkategóriás ultrabook is kijön ennyi pénzből.

 

Felépítését tekintve a Duo 13 a jól bevált alacsony fogyasztású Intel platformra épül, természetesen már a legújabb Haswell architektúrát alkalmazva. Az itthon forgalomba kerülő egyetlen változat tartalmaz egy 3G-képes (HSPA+, 21 Mbps) modemet is, így nem szükséges USB-s stick használata ahhoz, hogy a búzamezőkön is el tudjuk érni a világhálót. A 128 GB-os SSD ma már átlagos méretűnek számít, de vélhetően a célközönségnek ez is elegendő lesz – vagy inkább mondjuk úgy, hogy reméljük, ugyanis nagyobbal felár ellenében sem lehet kérni idehaza a masinát. A 4 GB (nem bővíthető) memória fél millióért már kicsit necces, van viszont egy 13,3”-os 1920x1080-as érintés-érzékeny Opticontrast IPS kijelzőnk, amely megkapta a gyártó Triluminos technológiáját is. A készülék bevezetésekor a 480 ezres árból 20 ezer forint kedvezményt adott a hazai forgalmazó, most a második körben a hasonló összegbe kerülő harmadik éves garanciát adja a termék mellé. Négy éves jótállásra további 15 ezerért, öt évesre pedig további 53 ezerért terjeszthetjük ki az akciós hármat. Tekintettel arra, hogy egy – vélhetően – időszakos akcióról van szó, táblázatunkban az eredeti jótállási időszakot tüntettük fel.

A készülék mellé ismét csak részben kapunk sztenderd tartozékokat, hiszen a tápegység ugyanaz az USB csatlakozóval ellátott példány, amely a valamivel olcsóbb VAIO Pro 13-hoz is járt. Szintén onnan lehet ismerős a LAN csatlakozóval ellátott USB-s mini WiFi router is, melyet úgy alakítottak ki, hogy a tápegységbe tökéletesen illeszkedjen. Tekintettel arra, hogy érintés-érzékeny kijelzővel van dolgunk, a Sony egy tollat is mellékelt, melynek segítségével például rajzolhatunk vagy csinálhatunk olyan dolgokat, amelyekhez egy ilyen toll praktikusabb, mint a felhasználó ujja. A salátakupac maradt a megszokott: magát a terméket, illetve a Windows 8 csempés kezelőfelületét bemutató paksamétát kapunk.

2. Hardver és hangzás

A hűtőrendszer viselkedése kísérteties hasonlóságot mutat a Pro 13-éval, amely nem meglepő, hiszen hasonló méretű a két készülék alsó fele, illetve a hardver is megegyezik bennük. A lényegi különbség a VAIO Control Center környékén keresendő, ugyanis az előtelepített gyári Windows 8-on gyakorlatilag csak és kizárólag innen érhetünk el fontosabb energia menedzsmenttel kapcsolatos beállításokat – a Windows saját profiljait teljesen lecsupaszították és hiába hozunk létre újat, ott se érhető el több beállítás. Nem tudjuk állítani többek között a processzor minimális és maximális órajelét, a hűtési rendet, stb. Helyette van a VAIO Control Centerben egy Teljesítmény rész, ahol megadhatjuk, hogy akkumulátoros, illetve váltóáramos használat esetén a hangsúly a halkságon vagy a teljesítményen legyen. Van még egy semmitmondó Normál állás is, józan gondolkodásmóddal ez felelne meg a Kiegyensúlyozott profilnak, de mi túlságosan nagy teljesítménybeli eltérést tapasztaltunk a Teljesítmény nevű beállításhoz képest. Minden profilváltás után újra kell indítanunk a gépet, hogy a változások érvénybe lépjenek, amely SSD-vel a fedélzeten nem sok idő, ám ettől függetlenül is idegesítő és szükségtelen megoldás. Alapértelmezés szerint Halk üzemmódban van a gép, így terhelés hatására sem csap zajt, sőt, kifejezetten halkan, már-már némán teszi a dolgát. Semmi földöntúli csodára nem kell gondolni, ahogy a Samsung Silent Mode-ja esetében, itt is minimális órajelen üzemel a processzor terheléstől függetlenül, jelentősen visszafogva így a hőtermelést. Ennek az ellenkezője igaz a Teljesítmény profilra, ilyenkor alacsony terhelés mellett is már bőven jár a ventilátor, míg Normál esetében van esélyünk rá, hogy átlagos használat mellett a Halkhoz hasonló csend fogadjon minket. A teljesítmény teszteket Teljesítmény módban abszolváltuk, míg az akkumulátoros méréseknél rendre Halk (dokumentum olvasás), Normál (full HD filmnézés) és Teljesítmény (maximális terhelés) profilokat használtunk. Ami a hőmérsékleteket illeti, üresjáratban 40-45, maximális terhelésnél 70 fok körüli értékeket mértünk, ezek nem különösebben rosszak (sőt), figyelembe véve a készülék fizikai adottságait. Ami zavaró volt, az a néha-néha a tápegység felől érkező magas frekvenciás zaj – kizárólag maximális terhelés esetén.

Az alacsony fogyasztású Core i5-4200U-val már találkoztunk, ráadásul házon belül a már említett VAIO Pro 13-nál. Az 1,6 GHz-es alap órajelű kétmagos központi egység Hyper-Threading támogatással is rendelkezik, illetve abban az esetben, ha egy szálon futó alkalmazással bírjuk munkára, valamint a videokártyával kombinált fogyasztása engedi, akár 2,6 GHz-ig is felemelheti. Az integrált HD Graphics 4400 teljesítménye sem titok az olvasók előtt, a kifutó HD 4000-hez hasonló eredményeket produkál, némileg alacsonyabb fogyasztás mellett.

A VAIO Duo 13-ban egy M.2 (NGFF) formátumú SSD meghajtó van, ez az Intel által életre hívott új szabvány, amely várhatóan a jövőben felbukkan majd pár másik gépben is (nálunk eddig egyedül a Lenovo IdeaPad Y510P-ben volt ilyen bővítőhely). Sebességére nem lehet panasz, bár lényegesen elmarad a manapság megszokott értékektől, használat közben ebből nem sokat érezni – a Sony gyári alkalmazásait és főleg a McAfee vírusirtót már annál inkább.

 

A sztereó hangszórókról mindenképpen meg kell emlékeznünk, ugyanis méretükhöz képest meglepően jól szólnak, egy nagyobb készülékben is könnyedén megállnák a helyüket. Bár a mélyhangokkal hadi lábon állnak értelemszerűen, de a magas- és a középtartomány inkább jól esik a fülnek, mint sem. Természetesen a Sony saját hangszín szabályzójával tovább alakíthatunk a dolgon, nekünk az alapértelmezett ClearAudio+ profil tűnt az optimálisnak.

3. Ergonómia és kinézet

Feltépve a dobozt egy nagyra nőtt tablettel találjuk szembe magunkat, legalábbis, ami a kinézetet illeti. Ezen nincs is mit csodálkozni, ugyanis a VAIO Duo-t egyféle képpen lehet összecsukni és ez az oka annak, hogy eltéve, majd elővéve olyan érzésünk támad, mintha egy méregdrága tabletet hurcolásznánk. Érdemes odafigyelni arra, hogy a kijelző mindig felfelé néz, így hordozás során mindenképpen szükséges hozzá valamiféle táska vagy szütyő, ugyanis a panel nem kapott Gorilla Glass vagy ahhoz hasonló, bizonyos behatásoknak ellenálló bevonatot. A kijelző hátulja és a billentyűzet körüli rész alumíniumból, a hátlap szénszálas műagyagból készült, robusztus és jó minőségű mindkettő, egy másodpercig sem érződik rajtuk a spórolásnak a jele. Bővítésről ne is álmodjunk, szét lehet szedni ugyan a masinát nagy kínok árán, de tekintettel arra, hogy se a memóriát nem tudjuk cserélni, se M.2 foglaltba passzoló SSD-t nem nagyon tudunk vásárolni ma még, sok okunk nincs rá, hogy a boncasztalra fektessünk a Duo-t. Ami zavaró volt egy kicsit, hogy a hangerő állítására szolgáló dedikált gombok még tabletként használva is viszonylag kényelmetlenül érhetők el a készülék hátulján, ráadásul a gyártótól megszokott ASSIST gomb is ezek társaságában található.

A csatlakozók hátulra kerültek, hiszen a kialakítás miatt sehol máshol nem volt nekik hely. Sok nincs belőlük, de a legfontosabbak ott vannak: két darab, Sleep’n’Charge töltésre is alkalmas USB 3.0 port, egy HDMI, valamint a kártyaolvasó.

A billentyűzet kellemesre sikerült, egyetlen hátránya a készülék kialakításából fakad: elég rövid a gombok útja, így kicsit olyan érzésünk van gépelésnél, mintha egy vékony fémlemezt csapkodnánk, de ettől eltekintve nincs vele különösebb gond. Amivel viszont van, az a háttérvilágítás. Az egyik gubanc, hogy a megvilágítás nem egyenletes, így bizonyos területeken picit alacsonyabb a háttérvilágítás fényereje, mint máshol. Nem látványos a dolog, de ha jobban odafigyelünk, észrevehető. Furcsa baki, a Sony-ra nem jellemző az ilyesmi, így elképzelhető, hogy a tesztpéldányunkkal nem volt minden rendben. A másik gond, hogy a háttérvilágítás nem szabályozható, nincs ugyanis dedikált gomb a fényerő állítására. Az sem állítható, hogy gombleütésre aktivizálódjon a világítás és egy bizonyos ideig tartó inaktivitás után kapcsoljon ki – vagy világít vagy nem.

A touchpad valójában csak jelzés értékű, megcsinálták, hogy ne írhassa le a gonosz újságíró, hogy az bizony nincs. Pedig, ha a használhatóságot figyelembe vesszük, akkor a gyakorlatban tényleg hiányzik a klasszikus értelemben vett tapipad, az ugyanis, ami van, annyira pici minden irányban és annyira a készülék szélén van, hogy finoman szólva is kihívás használni. A felületével egyébként nincs gond, kellemes a kéznek, az érzékenység már nem ennyire tökély, nagyon nehéz úgy beállítani, hogy kisebb mozgásoknál ne ugorja át a fél képernyőt az egér mutató – de ennek ellenkezője is pontosan ugyanannyira zavaró. Bár a VAIO Duo 13 Windows 8-cal érkezik, a touchpad mégsem támogatja a rendszerrel együtt megjelent egy ujjal, a touchpad széléről befelé húzva kivitelezhető mozdulatokat – nekünk legalábbis nem reagált rá semmit a rendszer, úgyhogy az ilyen műveleteket érdemesebb inkább a képernyőn végezni.

A kijelző önmagában egy remek darab, tényleg nem lehet belekötni: IPS, nagy felbontás, éles szövegmegjelenítés, jó felskálázási képességek. Ami miatt mégsem tudjuk maradéktalanul élvezni ezek előnyeit az a SurfSlider névre hallgató szerkezetre vezethető vissza. Ez felelős ugyanis a kijelző tologatásáért, azaz ennek segítségével tudunk a tabletből notebookhoz nagyon hasonló dolgot varázsolni az eszközből. A probléma mindössze annyi, hogy kinyitott állapotban nem állíthatjuk a panel dőlésszögét, amely túlságosan nagy, így nem lesz igazán szemben a felhasználóval soha, legfeljebb akkor, ha annyira előre hajol, ahol már nem tudja kényelmesen használni a billentyűzetet. Persze nézhetjük pozitívan is dolgot, hiszen az IPS panel előnye a széles látószög, így színtorzulásnak vagy kontrasztvesztésnek nyoma sincs, ha a szokásos kényelmes pózban használjuk a gépet, de ha nem tudunk nagyjából szemben ülni az LCD-vel, az paneltől függetlenül zavaró – legalábbis szerintünk. Ölben, vagy alacsonyabb asztalon használva még megfelelő a szög, és amire kitalálták, érintőképernyős használatra is, csak ha épp nem akarunk élni az érintőképernyő adta lehetőségekkel, akkor problémás lehet.

A VAIO Duo két kamerát is kapott, egyet elölre, egyet pedig hátra, utóbbit értelemszerűen a tabletként való használathoz. Mindkettő átlagos teljesítményt nyújt, 1920x1080-as felbontásnál már az optikák képfeldolgozási sebessége jelentősen lelassul és a zaj is jócskán megnő. A gyártó által biztosított szoftvert ugyanakkor egyszerűen és kényelmesen lehet tablet módban használni, az ikonok nagyok és egyértelműek, pár percig bárki el tud bohóckodni az alkalmazással.

4. Teszteredmények

A hazánkban forgalomba kerülő VAIO Duo 13 egyetlen kiszerelésben érhető el jelenleg, melyben egy kétmagos, alacsony órajelű és ez által alacsony fogyasztású Haswell alapú Core i5-4200U típusú processzor dolgozik. Sokaknak ismerős lehet, hiszen már járt nálunk a cég egy másik, szintén nemrég bemutatott 13”-os noteszgépe, a VAIO Pro 13 révén, így tudtuk, mire képes. Nem is okozott meglepetést, gyakorlatilag mindenhol hibahatáron belül volt a különbség házon belüli testvér modelljéhez képest és bátran kijelenthető, hogy a mindennapok során ennél nagyobb teljesítményre nem igazán van szükség. Nem meglepő, hogy a Halk üzemmódban való használat (800 MHz) se okozott észrevehető akadást böngészés, zenehallgatás, de akár filmnézés közben se.

A HD Graphics 4400 lényegesen jobban teljesített, mint az Asus S551LB-ben pár hónappal ezelőtt. Nem tudjuk, mi lehet ennek az oka, ugyanis az Asus-ban némileg erősebb processzor volt, több memória és a kétcsatornás vezérlés is ugyanúgy megvolt, mint a VAIO Duo esetében. Elképzelhető, hogy az Intel új meghajtó programjai lendítettek sokat a dolgon, mindenesetre örülünk neki, hogy néhol akár 50%-os gyorsulást is tapasztaltunk. A 3D-s résszel tehát nem áll rosszul a vékony masina, de lássuk a lényeget, az üzemidőt.

Nos, a grafikon magáért beszél. Nem is emlékszünk, volt-e valaha nálunk olyan noteszgép, amely kiegészítő akkumulátor nélkül ilyen sokáig kihúzta volna. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a készülék Halk üzemmódban volt, a kijelző minimális fényereje pedig tényleg minimális ennél a gépnél, semmilyen körülmények között nem reális, hogy idáig lecsavarjuk. Ha ezeket az információkat a helyén kezeljük, akkor is nyilvánvaló, hogy a Sony által kommunikált 16 órás üzemidő öszzehozható, ami azért nem semmi. A maximális fényerő mellett történő Full HD filmnézés (Normál profillal) is egy 6 és fél órás procedúra volt, ebből kikövetkeztethető, hogy átlagos használat mellett 8-10 óra könnyedén benne van a masinában, tehát hozza azt, amit egy jobb fajta tablettől elvár az ember, notebookként pedig pláne. Ha az utolsó szuszt is kicsavarjuk belőle, még akkor is elketyeg 2 óráig, egy átlagos vonat- vagy repülőutat tehát gond nélkül át lehet vele vészelni, de a tengeren túli célpontok miatt sem kell feltétlenül aggódnunk.

5. Értékelés

Hogy tetszett-e nekünk a Sony VAIO Duo 13? Természetesen, hiszen tetszetős készülék és mindig is nyitottak vagyunk az újra, pláne, ha az ehhez tartozó készülék jó minőségű alkatrészekből építkezik. Fogják-e venni? A kütyümániások közül páran biztosan, de inkább nem. Ennek elsősorban az ára az oka és nem csak azért, mert a termék drága – a Retina MacBook Pro sem olcsóbb és oda van érte a fél világ. A probléma az, hogy a VAIO Duo úgy Isten igazán se tabletként, se notebookként nem az igazi. Tabletnek túl nagy és túl nehéz, kézben tartani megerőltető és egyben fárasztó is, ráadásul a Windows 8 se mindig dolgozik az ember keze alá úgy, mint egy iOS vagy egy Android rendszer. Notebookként szintén ergonómiai anomáliák kerülnek elő, de más megközelítésben. A kijelző fix dőlésszöge nem túlságosan kényelmes a szemnek, a jelzés értékű touchpad helyett pedig nem minden esetben megoldás a stabil hátsó megtámasztással rendelkező érintő kijelző használata. Ezért a pénzért kapunk egy nagyon jó tabletet és egy szintén nem túl csapnivaló Ultrabookot, melyek ugyan nem egy eszköz, mint a VAIO Duo, de minden téren jobban használhatók. Ez nem jelenti azt, hogy a készüléknek nincsenek érdemei vagy erősségei, hiszen a kijelző egészen bámulatos, a hűtőrendszer előtt is le a kalappal, valamint a hangszórók is túlteljesítik azt, amire az ember számít ekkora méretben. Biztosak vagyunk benne, hogy meg fogja találni a maga célközönségét, ha nem is itthon.

A Sony VAIO Duo 13-at a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelére, melyet ezútal is köszönünk!

 

Pro:

+ remek kijelző

+ átlagos használat mellett rendkívül halk hűtőrendszer

+ kifejezetten hosszú üzemidő

+ a hangszórók meglepően jól szólnak

+ 3G modem, NFC

+ 3 év garancia, amely akár 5 évre is kiterjeszthető

 

Kontra:

- tabletnek túl nehéz és túl nagy, notebookként túlságosan sok kompromisszumot igényel a használata

 

Hivatalos honlap: Sony

Vásárlás: iPon webáruház