I. oldal

Kijuju, Nyugat-Afrika, napjaink. Hat év telt el az Umbrella Corporation megszűnése óta, a Bioterrorism Security Assessment Alliance azóta küzd a biofegyverek ellen, elsődleges célja pedig a vírus elpusztítása, és a Védőernyő összes örökségének felszámolása. A fenyegetés ezúttal minden korábbinál nagyobb, egy Ricardo Irving nevű TriCell tudós ugyanis terroristakézbe akarja juttatni a szert. A BSAA egy csapat különlegesen kiképzett katona háttértámogatásával ezért a helyszínre küldi a veterán Chris Redfieldet, hogy újdonsült társával, Sheva Alomarral kapják el az árulót, és akadályozzák meg az üzletet. A dolog azonban balul sül el, Irving szabadjára engedi a vírust, a csapat tagjai odavesznek, a gonoszok meglógnak, hőseink pedig ott ragadnak a vadon közepén egy városra való fertőzött társaságában.

A Resident Evil sorozat előzményeiről olvashattatok már itt, az iPon-on. A legújabb történetben Kijuju lakossága a negyedik részből már megismert Las Plagas organizmus második szintű variánsával fertőződik meg, belőlük születnek meg a játékban majiniknak nevezett szörnyek. A T-Vírussal ellentétben a Type 2 Plaga nem csak érzéketlen zombivá változtatja az embereket, de az áldozatok a testükben növő hatalmas parazita miatt gyorsabbá és erősebbé is válnak. És ha mindez nem lenne elég, ezúttal egy felsőbbrendű, vezér vírus is feltűnik, aminek birtoklója az elméjével képes a horda irányítására. Nem csak a túlélésről szólnak tehát ezúttal a kalandok, hőseink feladata megállítani a járványt, és elkapni a sorozat legfőbb gonoszát, a nagy visszatérő Albert Weskert, aki ezúttal is világuralmi törekvéseire akarja felhasználni a szert. A küldetést nehezíti, hogy Weskernek a TriCell-es Excella Gionne személyében segítője is akad, sőt feltűnik a színen egy rejtélyes, csuklyát viselő nő is – kinek kilétére csak a végigjátszás során derül fény, de előzetesen annyit mondhatok, hogy nagyot fognak nézni a sorozat rajongói.

A játék a Resident Evil 4 által már jól kitaposott útvonalat követi. Harmadik személyű kameranézet, lövöldözés, rohangálás, pergős akciók. A kalandok során Chris bőrébe bújhatunk bele, de az internetes co-op módnak köszönhetően egy barátunk bármikor átveheti az uralmat a gép által irányított Sheva felett is. Tökéletes tehát a felállás, indulhat a mészárlás!

II. oldal

Az előző rész nagyszerű megoldásai mellett sajnos annak minden fogyatékosságát is megörökölte a Resident Evil 5. A legszokatlanabb az irányítás, mozgásunk ugyanis erős keretek közé lett szorítva. Alapértelmezésben sétálva közlekedhetünk, célzás, lövés és újratöltés közben pedig egyáltalán nem lehet mozogni, a játék így képez ugyanis átmenetet a kaland és az akció stílus között. Kiszolgáltatottságunk ellenére erősen az akción van a hangsúly, mozogni kell, a majinik egyfolytában támadnak, és fel kell készülni, hogy bármikor a hátunk mögé kerülhet egy csapat fertőzött. A vélemények megoszlanak a kezeléssel kapcsolatban, szerintem hangulatos a megoldás, de a játékot először próbálók többnyire teljesen döbbenten állnak a korlátozások előtt.

Hasonlóan vegyes fogadtatásnak örvendtek a nappali helyszínek is. A játék első felében verőfényes délutánon zajlanak a nagy vadászatok, a sötétség, mint klasszikus horror elem pedig csak később jön elő, mikor már mélyebbre ástuk magunkat a történetben. Noha már a negyedik rész sem tartozott az ijesztgetős, meglepetésekkel teli thrillerek közé, sokak szerint tovább rombolja a hangulatot a korai időpont választás, így aztán tényleg semmi nem maradt az eredeti trilógia által lefektetett alapokból. Részben természetesen igazat adok nekik, mindazonáltal a civilizációtól távol eső, afrikai helyszín, a forró, perzselő nap, valamint az élelem-, és vízhiány még inkább feszültségkeltőbb hatással bír, mint ha simán lekapcsolnák a villanyt valami félelmetes kastélyban.

A játékmenet során többnyire a vírusfertőzött lakossággal gyűlik meg a bajunk. Ők a majinik, a Plaga vírus afrikai áldozatai, akik immáron nemhogy fegyvereket, de járműveket is használnak ellenünk. A hagyományos sétálgatós részek mellett így autós üldözések, és motorcsónakos akciójelenetek is várnak ránk, ha pedig éppen nem a majinikat gyilkoljuk, akkor rendszerint valami főellenséggel kell megküzdenünk, vagy maga Wesker áll az utunkba. A nehézségi szintet csak a kampány elején lehet belőni, jól meg kell tehát gondolni, hogy a könnyű és gyors, vagy a vért izzasztó, nehéz utat választjuk. Easy módban gond nélkül lehet venni az akadályokat, kevesebb az ellenfél, és lőszerből is jut bőven, ha viszont keményebbel próbálkozunk, akkor könnyen előfordulhat, hogy a második, vagy harmadik fejezetre beletörik a játékba a bicskánk.

III. oldal

Összesen hat nagy epizód vár ránk, melyek mindegyike egyenként két, illetve három kisebb részre lett osztva. A különböző fejezeteket gyönyörű, előre megrendezett animációk kötik össze, átvezetve minket a helyszíneken, és segítve a történet megértésében. A negyedik rész csuklyás, rekedtes hangú kereskedője eltűnt, úgyhogy csak két pálya között, illetve halálunk esetén tudunk vásárolni. A játék közben felszedett drágaköveket és ékszereket fegyverekre cserélhetjük, nehezítés viszont, hogy a grenade launcherbe való speciális (például robbanó, vagy mérgező) töltényeken kívül nem vehetünk külön skulót. Ilyenkor rá vagyunk kényszerítve, hogy egy egész fegyvert megvásároljunk, amit ha az eredeti ár töredékéért rögtön eladunk, akkor megmaradnak belőle a töltények. Ezen a felületen szerezhetjük be továbbá a gránátokat, az elsősegély spray-ket, és az ezekhez hasonló, igen hasznos, viszont drága felszereléseket.

A fegyverek felhozatala kellemes lett. Többféle pisztoly, gépfegyver, lövészpuska és shotgun érhető el, valamint van rakétavető, gránátvető, magnum, íjfegyver, meg egy különleges, sokkolós gumibot is, ami arra az esetre jön nagyon jól, ha kifogynánk a munícióból. A stukkereket fejleszteni is lehet, megfelelő pénzmennyiségért cserébe növelhetjük az egyes értékpontokat, szert téve ily módon komolyabb tűzerőre, vagy nagyobb tárkapacitásra. Sheva fegyvereit is menedzselhetjük, bár a single player kampány során örülhetünk, ha a saját cuccainkra jut pénz, a felvehető drágaköveket csak co-opban kapja meg mindkét szereplő.

A mesterséges intelligenciát illetően nem igazán tudom, hogy mit mondhatnék, elvégre mit is várhatnánk el egy csapat bamba szörnytől, mint azt, hogy ha meglátnak, akkor nekünk támadnak. Az ellenfeleket illetően nincs miről beszélni, a Shevát irányító AI viszont párszor elég keményen ki tudott akasztani. Egyszer egy mocsaras vidéken kellett átkelni, a vízben pedig természetesen emberevő krokodilok tanyáztak. Az odaúton pár lövés után elmenekültek, visszafele viszont nem ijedtek meg a shotguntól, és azonnal támadtak, gyilkos gerinctöréses harapást eszközölve. Sheva nem volt hajlandó rálőni az állatokra, ezért háromszor-négyszer is meghaltam egymás után, ő pedig végignézte, ahogy feltálalom magam vacsorának, majd a kép elvörösödése után egy hisztis „Chriiiiis” felkiáltással jött csak rá, hogy ez bizony két emberes munka lett volna.

IV. oldal

Nem tudom megérteni azokat, akik szidják a Resident Evil 5-öt. A történet baromi jó lett, fordulatos, cselekményes, és többször visszautal az előző részekre is, éreztetve a sorozat rajongóival, hogy itt bizony egy évek óta tartó, hatalmas és szerteágazó sztori folytatásának lehetünk a szemtanúi. Wesker még önmagában, szörnyhadsereg nélkül is félelemkeltő, érezni benne az őrült, világhatalomra törő zseni karakterét, az óriási, több emelet magas főszörnyekkel együtt pedig igazi kihívás elé állít minket, játékosokat.

Az atmoszféra tökéletes, a majinik gyilkolása magával ragadó élmény, és még a boss harcok se kifejezetten kemények, a főellenség ugyanis egy hosszabb, kitartó sorozás után rendszerint könnyen feladja a harcot. A grafika brutális, nem csak az átvezetők filmszerűek, de az egész látvány magával ragadó. A pályák is mesterien kidolgozottak, sőt még a gameplay során is csak tökéletesen élethű mozgásokkal, grimaszokkal találkozni, egyes ellenségek tekintete pedig egyenesen velőt rázó élmény tud lenni. Külön kiemelendő, hogy remek a lett Resident Evil 5 újrajátszási faktora, a történet kitolása után ugyanis olyan extrákat kapunk, ami ismét meghozza a kedvünket egy kis henthez. Új ruhák, ütősebb fegyverek és végtelen töltény vásárolható a második végigjátszásra, sőt még a képernyő effektezését is megváltoztathatjuk, például egy ütős, klasszikus horrorokat idéző, szemcsés képű, fakó színű szűrő ráhúzásával.

Sok negatív dolgot nem tudok felhozni, a korábban már emlegetett nappali helyszínek valóban megölik a klasszikus értelemben vett horror érzést, valamint az irányítás is szokatlan lehet az újoncok számára, de nem szépítek sokat, ha azt mondom, hogy egy pazarul összerakott, élvezetes és hangulatos játékkal van dolgunk. A Resident Evil 5 meghódította a Playstation 3 és az Xbox 360 konzolokat, engem személy szerint rabul ejtett, de a PC-seknek sincs nagyon okuk csüggedni, a CD Projekt jóvoltából lesz számítógépes változat is - csak aztán nehogy ahhoz is mouse patch-elni kelljen, mint az előzőnél!