Bevezető

A pici konfigurációk manapság egyre jobban divatba jönnek, és ez többek között annak is köszönhető, hogy az Atom processzorral ellátott alaplapok, amelyek vagy az Intel GMA 950-es vagy az Nvidia GeForce 9400-as int

Tesztünkben most négyféle Mini-ITX kuckót tekintünk meg, amelyeket képekkel és tapasztalatokkal fűszerezett írás keretein belül próbálunk bemutatni a nagyérdeműnek. A versenyzők között vegyesen találunk ismertebb és ismeretlenebb gyártók termékeit, így igazán szoros megmérettetés alakulhat ki, amelyben minden apró előny sokat nyomhat a latba. A teszt során első körben megnéztük, hogy a házak miként épülnek fel, illetve milyen tartozékokat kapunk hozzájuk, majd még az alaplap beszerelése előtt azt is megvizsgáltuk, hogy mennyi helyet kínálnak, illetve mennyire átgondolt a kialakításuk. Az ismerkedés után természetesen tesztrendszereinket is beépítettük a versenyzőkbe és megnézük, hogy mi hogyan fér el, mire érdemes figyelni, illetve mennyire melegszik az adott rendszer az adott környezetben. Extraként egy gyors zajszint mérést is végeztünk, ami meglepő eredményeket mutatott, ám ebben a tekintetben az AMD-s rendszer, amelyen gyári processzorhűtő volt jelen, több szempontból is hátrányból indult. Egyrészt a pici házak nem elég magasak ahhoz, hogy elnyeljenek egy dobozos AMD hűtőt, másrészt az AMD hűtője köztudottan szeret hangoskodni, ami pedig a zajszint mérés alkalmával rontotta az esélyeket. Természetesen ezt megpróbáltuk kompenzálni, méghozzá úgy, hogy egy kétmagos Intel Atom processzorral felszerelt Gigabyte alaplapot is belepróbálgattunk a házakba, ami egyébként tökéletesen elfért, és ami alacsony fogyasztásával még a 60W-os tápegységgel ellátott házban is gond nélkül üzemelt.

A rövid bevezető után csapjunk is a lecsóba, és nézzük meg, hogy pontosan milyen specifikációkkal rendelkeznek az elkövetkező oldalakon szereplő házak.

Ahogy az a fenti kis táblázatból is kiderülhetett, a versenyzők elég eltérőek, azaz jó esély van arra, hogy a négy ház közül mindenki megtalálhatja a számára és kiszemelt rendszere számára legjobbnak bizonyuló modellt.

A teszthez használt alaplapok

 A Mini-ITX házakat két különböző rendszerrel teszteltük, hogy összetettebb képet kapjunk a versenyzőkről. Úgy gondoltuk, hogy ha csak röviden is, de mindenképpen érdemes pár szóban kitérni az alaplapokra is, hátha valakinek megtetszenek a termékek, ekkor pedig nem árt, ha van egy kis információ róluk. Az alaplapokat ezúttal csak bemutatjuk, képességeiket külön nem teszteltük, ugyanis korábbi tesztjeinkből olvasóink már tudhatják, hogy mire számíthatnak a termékektől. Amennyiben ezek a cikkek kimaradtak volna, akkor az érdeklődők itt és itt tekinthetik meg. Nem konkrétan ezek az alaplapok szerepelnek bennük, de a teljesítmény nagyjából azonos szinten van.

A két gyártó termékei tetszetős, letisztult csomagolásban érkeznek, az alaplapok dobozain a legszükségesebb információkat azért megtaláljuk specifikációikkal kapcsolatban, de részletes, mindenre kiterjedő ismertetőt azért ezúttal se várjunk.

Mindkét versenyzőhöz kapunk egy felhasználói kézikönyvet, valamint egy gyors telepítő lemezt, amelyen néhány segédprogramot és magukat a drivereket találjuk meg Windows Vista és Windows XP rendszerekhez.

Kellékek tekintetében már bőven találunk különbségeket az egyes termékek között. Ami közös a listában az az, hogy mindkét alaplaphoz jár egy SATA adatkábel, valamint egy alaplapi takarólemez, és a Gigabyte termékénél egy IDE kábelt leszámítva nem is kapunk mást. A Zotac csomagjában ezzel ellentétben van egy DVI-HDMI átalakító, ami igen jól jön, lévén HTPC-ről van szó. A rendszer ezen kívül tartalmaz egy WiFi kártyát, amelyet egy szabad USB slotba kell csatlakoztatni, sőt, a kártyához egy állítható antenna is jár. A gyártó ad még egy Molex->SATA tápkábel átalakítót, valamint még egy SATA adatkábelt is. Ezzel tényleg a lista végére értünk.

Az alaplapok közül a Zotac terméke Socket AM2+-os processzorok fogadására lett felkészítve és két darab DDR2-1066 MHz-es memória foglalattal büszkélkedik. Egyéb bővítőhelyet nem találunk az alaplapon, de a GeForce 8200-as integrált videó vezérlő az általános multimédiás feladatokra, HD videó lejátszására és régebbi játékok futtatására összességében alkalmas, utóbbi területen azért kell némi kompromisszum. A Gigabyte terméke beágyazott Atom N330-as processzorral büszkélkedik, amelyhez egy darab DDR2-800 MHz-es memória foglalat kapcsolódik. A rendszerben találunk még egy PCI slotot, amelybe WiFi kártyát, vagy akár TV-Tuner kártyát is helyezhetünk, feltéve, ha az adott ház lehetőséget kínál bővítőkártya beépítésére. Erről érdemes időben tájékozódni.

Az alaplapok hűtés tekintetében teljesen rendben vannak, a gigabyte lapján elhelyezett pici ventilátor meglepő módon nem túl hangos, az egyes házaknál alkalmazott hűtőventilátorok sokkal jobban "visítanak". A Zotac termékénél a hűtőborda szeret melegedni, így érdemes olyan Mini-ITX házat választani, amelyben gyárilag már van rendszerhűtő, vagy legalábbis van hely egy ventilátor beszereléséhez.

 

Az alaplapok hátlapi kivezetések tekintetében sok különbséget tartalmaznak, de kezdjük először a hasonlóságokkal. A termékeken találunk két darab PS/2-es portot, valmaint egy DVI, egy D-Sub és három darab Jack audió kimenetet (5.1). A termékeken ezen kívül egy-egy Ethernet csatlakozó is jelen van és itt véget is értek az azonosságok. A Zotac lapján a felsoroltakon kívül hat darab USB 2.0-s port is jelen van, míg a Gigabyte megoldásán csak 4 darab USB 2.0-s portot találunk, de még egy soros (COM) és egy párhuzamos (LPT) port is szerepel a kínálatban, ám ezeknek manapság szinte már jelentőségük sincs, egy-két extrém kivételtől eltekintve.

A megmérettetés során a Zotac alaplapjához egy AMD Athlon X2 5600+-os processzort és 2 db DDR2-800 MHz-es, 1 GB-os Geil memória modult használtunk. A Gigabyte Atom processzorral felvértezett alaplapjánál csak egy 2 GB-os DDR2-800 MHz-es memória modulra volt szükség kiegészítőként. Ahol a helyzet lehetővé tette, ott egy 160 GB-os, 3,5 hüvelykes WD merevlemezt építettünk a házakba, ahol pedig a kialakított helyre nem fért be a 3,5 hüvelykes adattároló, ott egy 60 GB-os mobil Seagate merevlemezt alkalmaztunk. Az optikai meghajtó szerepét minden esetben egy tálcás, slim megoldás töltötte be, vagy is egy ún. notebook optikai meghajtó.

LC Power LC-1320mi

Tesztünk első szereplője az LC Power műhelyéből érkezett. A kis házikóban csak és kizárólag Mini-ITX szabványra épülő alaplapok számára van hely. A házhoz minimális mennyiségű kiegészítőt kapunk. a gyártó mindössze egy adaptert ad a hozzá tartozó tápkábellel, amin kívül csak egy adapter lapkát találunk a csomagban, ami optikai meghajtó szerelésekor jöhet jól. A rendszerhez egy 75W-os tápegységet kapunk, ami némileg behatárolja lehetőségeinket: a tesztben szereplő Zotac alaplap az 5600+-os processzorunkkal karöltve érthető módon sajnos nem indult el a házban, kevés volt a táp által leadott teljesítmény. Atom alapú rendszerekhez, esetleg alacsony fogyasztású Athlon processzorral szerelt Zotac alaplapok működtetéséhez azért még elegendő teljesímténnyel bír a táp, de érdemesebb inkább 100W körüli tápegységgel szerelt házat választani, hiszen nem egészséges folyamatosan csúcsra járatni, vagy ne adj isten túlterehelni a tápot.

A pici, letisztult és egyszerű ház matt fekete festéssel érkezik, amelyen nagyon keményen meglátszik minden egyes ujjlenyomat, erre a lenti képek tökéletes példákat mutatnak. A ház előlapja szálcsiszolt alumínium hatású műanyagból van, ami messziről igényes megjelenést kölcsönöz a terméknek, ám egy közeli pillantás, vagy egy tapintás azonnal lerombolja a kedvező illúziót. Az előlap jobb oldalon helyezkedik el a szürke bekapcsoló gomb, felette a notebook optikai meghajtót rejtő kis ajtó, míg tőle balra két darab USB 2.0-s port, egy fejhallgató kimenet és egy mikrofon bemenet található.

A ház oldallapjain és tetején számos szellőzőt találunk, ám olyan hely, ahova egy pici, mondjuk 4 cm-es átmérővel rendelkező ventilátort beszrelhetnénk, sajnos nincs kialakítva. A gyártó a ház tetején lévő szellőzőt a processzor helye fölött alakította ki, így a központi egység hűtőjének ventilátora folyamatosan friss levegőhöz jut. A 75W-os tápegység miatt "combosabb" rendszerek beépítésére úgy sem nyílik lehetőség, de azért a merevlemez hűtéséről igazán gondoskodhattak volna.

A ház belső kialakítása átlagos: a tápegység nyomtatott áramköri lapját a ház oldalához igazította a gyártó, így az egység sem a merevlemez, sem az alaplap szempontjából nincs útban. Az optikai meghajtó és a merevlemez számára helyet adó kis keret egy sínen foglal helyet, a keretet az előlaphoz tudjuk rögzíteni, összesen két csavarral. A felső vájatban az optikai meghajtó, míg alatta egy 2,5 hüvelykes vagy egy 3,5 hüvelykes merevlemeznek jut hely, de akár 2,5 hüvelykes SSD-t is használhatunk, ha hangtalan adattárolóra van szükség. A szerelés összességében könnyű, sehol semmi buktató, maximum a tápegyeséből jövő kábeleknél kell néhány kábelkötözőt alkalmazni, hogy valamelyest rendezettebb legyen a kép, így a ház minimális szellőzését sem rontjuk tovább.

JW Minix MX-05

A második versenyző már egy ütőképesebb megoldás, már ami a benne lapuló tápegység képességeit illeti. A J&W mérnökei által készített Mini-ITX ház belsejében egy 150W-os tápegység lapul, ami már elég sokmindenre elég. Ezzel a tápegységgel mindkét tesztrendszerünk tökéletesen működött, ám az örömbe vegyült némi üröm is, de erről majd kicsit lejjebb.

A ház csomagolásában találunk két darab talpat, amelyek a ház vertikális elhelyezésében nyújtanak segítséget, magyarul a terméket oldalára állítva is elhelyezhetjük, ha kedvünk tartja. Kapunk még egy 230V-os tápkábelt, néhány csavart és szerelési anyagot, valamint a merevlemez és az optikai meghajtó rögzítéséhez kellő alumínium szerelvények is jelen vannak a kínálatban. Ezek a kellékek a ház belsejébe vannak zsúfolva, így a doboz kibontása után ne lepődjünk meg, ha nem találunk semmit, ez ezért van.

Ez a termék is matt fekete festéssel rendelkezik, előlapja pedig szintén műanyag borítást kapott csak úgy, mint az LC-Power korábban bemutatott háza. Az MX-05-ön rengeteg szellőzőt találunk a ház oldalán, míg a processzor felettihez egy szűrő is tartozik. A ház hátulján egy pici ventilátorhelyet is találunk, amely 4 cm-es átmérőjű rendszerhűtő ventilátor beszerelésére ad módot. Ez tipikusan az a méret, ahol szinte nincs csendes ventilátor, csak ha lekorlátozzuk az üzemi feszültséget a lehető legminimálisabbra, de ekkor viszont a légmozgás is igen csekély lesz. Ördögi kör. Ha már a pici ventilátoroknál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a 150W-os tápegység oldalában is egy ilyen, azaz egy kisméretű, ám de nagyon-nagyon hangos ventilátor bújik meg, amely a rendszer szellőzéséről is gondoskodik, igaz, csak minimális mértékben. Visszatérve a ház hátuljához: az egységen találunk egy pici furatot, ahova pont passzol a Zotac WiFi kártyájának antenna kimenete. A ház szétszerelése nem egyszerű: első alkalmommal nagyon nehezen jön le a teteje, így a fedlap elején lévő "fogakat" egy nagyméretű lapos csavarhúzóval érdemes egy picit megtágítani, hogy könnyebben szét lehessen szedni a házat, amikor szükséges. A fedlapot egyébként négy darab süllyesztett csavar tartja, amelyek az oldallapok felől foglalnak helyet.

 

A ház belsejében bőven találunk helyet. Az optikai meghajtó és a merevlemez rögzítése előtt a mellékelt alumínium tartókonzolokat kell beszerelni, ezután már gyerekjáték a különböző egységek beszerelése is. Természetesen mindenek előtt az alaplapot tegyük a helyére, máshogy nem fog menni. Mi a merevlemez rögzítésekor nem találtunk módot a 3,5 hüvelykes egység beszerelésére, ugyanis a memória modulokon található hűtőbordák túl magasak voltak, ami miatt a konzol és a merevlemez nem passzolt a helyére. Az optikai meghajtó bepróbálásakor semmi gond sem volt.

 

Thermaltake RSI H Series - SD100

A harmadik Mini-ITX ház egy igen neves gyártó, a Thermaltake kínálatából származik. Az RSI H sorozatban helyet foglaló SD100-as kuckó ugyan valamivel kisebb tápegységgel bír, mint az előző oldalon szereplő J&W megoldás, de dizájnját, felépítését és összképét tekintve messze az eddigi legszebb és legigényesebb háznak tűnik.

A Thermaltake háza nem egy barna kartondobozban, hanem színes és informatív csomagban érkezett meg hozzánk. A doboz belsejében minden szükséges kelléket megtaláltunk, ami csak kellhet: a gyártó néhány csavart, két darab tartó lábat, valamint egy tápkábelt és adatkábelt ötvöző csatlakozót is mellékelt, amely az optikai meghajtó beszerelésekor jöhet jól. Érdekesség, hogy a gyártó gumialátéteket is adott a házhoz, ami a merevlemez rögzítéséhez használható.

A csomagban ezen kívül egy gyors üzembehelyzeési útmutató is megbújik, sőt, a fényes, zongoralakk-fekete borítással ellátott ház tisztántartásához még egy exkluzív törlőkendőt is ad a vállalat. Erre szükség is lesz, mert a fényes felületen meglátszik minden ujjlenyomat, és ez a bevonat a port is sokkal látványosabban vonzza.

Maga a ház tényleg igényes kinézettel büszkélkedhet, és a gyártó a hőtermelés szempontjából kényesebb helyeken számos szellőzőt helyezett el. Érdekesség, hogy ebben a termékben már gyárilag egy ütőképes rendszerhűtő kapott helyet: a ház jobb oldalán kialakított szellőző mögött egy csendes, 6 cm-es átmérőjű ventilátor bújik meg, ami nagyon hatékonyan teszi a dolgát.

A ház előlapján egy bekapcsoló- és egy reset gombot találunk, de a megszokott fejhallgató kimenet, mikrofon bemenet és a két darab USB 2.0-s port sem hiányzik a sorból. Ahogy az az előlapon is látható, a rendszer notebook optikai meghajtó fogadására lett felkészítve, mint ahogy ezt a Mini-ITX házak döntő többségénél már megszokhattuk.

A fenti képeken egy picit tüzetesebben is szemügyre vehetjük az előlapot, amely a ház többi külső részéhez hasonlóan zongoralakk-fekete felülettel büszkélkedhet. A lenti képen a ház felülnézetben látható: a perforált felület alatt egy szűrő lapul, ami segít megakadályozni a por nagy részének bejutását.

A ház első ránézésre kissé zsúfolt, de ez azért van, mert a Thermaltake a többi gyártóhoz hasonlóan a ház belsejében, gondosan rögzítve és becsomagolva szállítja a termék kiegészítőit. Helytakarékos megoldás, talán ezért is alkalmazza majdnem minden gyártó.

A fenti képen a rendszer 120W-os tápegysége látható. Ez az egység az AMD-s tesztrendszert erőlködve ugyan, de elvitte: azt biztosan kijelenthetjük, hogy 5600+-os processzorral hosszútávon nem érdemes terhelni a rendszert, mert a táp idő előtt megadhatja magát a túlzott terhelés miatt. Nálunk nem volt baj, csak a fokozott melegedésből lehetett rá következtetni, hogy a terhelés mértéke már nem egészséges. A Gigabyte lappal gond nélkül elketyegett a táp, valószínűleg egy energiatakarékos Athlon processzorból és egy GeForce alapú integrált videó vezérlővel ellátott alaplapból álló rendszerrel semmi gondja nem akad a tápnak. Ilyen alkatrészek híján sajnos ezt nem tudtuk kipróbálni.

 

 A fenti képeken megtekinthetjük többek között a rendszerhűtő ventilátort és a merevlemez, valamint az optikai meghajtó rögzítésére szolgáló keretet is. A keret 2,5 hüvelykes és 3,5 hüvelykes merevlemezek rögzítésére egyaránt alkalmas, így a 2,5 hüvelykes SSD meghajtó alkalmazása esetén sem adódhat semmi probléma. A rendszer áttekinthetősége és szerelhetősége példás, talán az eddigi versenyzők közül ez a legfelhasználóbarátabb megoldás.

MTech Mini ITX 820-01

Az utolsó versenyző a Mercury háza tájáról származik. Az MTech néven futó ház csomagolása első ránézésre átlagos volt, a doboz belsejében pedig a szivacsba rejtve találtuk meg a tápkábelt és a tápadaptert, amely jelen esetben csak 65W-os teljesítmény szolgáltat a rendszer számára.

A ház belsejében a notebookba való optikai meghajtóhoz találunk egy kábelt, és egyéb hasznos tartozékokat. A gyártó egy pici rendszer hangszórót és néhány csavart is adott, egyszóval a körítés átlagos, de azért minden szükséges kellék megvan.

Ez a ház is matt fekete borítást kapott, mint a MiniX vagy az LC-Power megoldása és nagyjából annyira is kényes az ujjlenyomatokra, mint a példaként felhozott termékek. A termék műanyag előlappal rendelkezik, amely a közepén egy kék plexi szerű csíkot is tartalmaz. Ez a csík működés közben világít, egészen dizájnos A csík felett a notebook optikai meghajtó számára kialakított kis ajtót láthatjuk, míg alatta a már megszokott fejhallgató kimenet, mikrofon bemenet és két darab USB 2.0-s port lapul. No de várjunk egy percet, az ott nem egy kártyaolvasó a jobb oldalon? De bizony! A ház előlapján található kis alkalmatosság SD, MMC, MS és MS Pro szabványra épülő memóriakártyák olvasására ad lehetőséget, amennyiben az egységet az alaplap egyik szabad USB 2.0-s portjára kapcsoljuk. Hasznos megoldás, akár fényképezőgép, akár PDA vagy hordozható multimédia lejátszó memória kártyájára akarunk másolni.

A ház tetején most is megtaláljuk a processzor helye felett kialakított szellőzőt, sőt, szintén a processzor közelében, a ház jobb oldalán egy picike rendszerhűtő ventilátor is helyet kapott, ami a rendszer hűtéséről és a processzor hűtőjének friss levegővel való ellátásáról gondoskodik. Nagyon jó ötlet, hatalmas pozitívum, de rettenetesen hangos, így amennyi előnye van, legalább annyi hátrányt is kínál. Csendes működés kilőve. A ház másik oldala, illetve hátulja semmi extrát nem tartalmaz, így ezekre most ki sem térünk.

A ház belsejében igazi káosz van és ez az alaplap, valamint a szükséges alkatrészek beszerelése után sem lesz jobb, sőt, rengeteget romlik a kép. Első körben néhány kábelkötözőre lesz szükségünk, hogy azért valamelyest rendezzünk a kaotikus állapotot, ám ez sem képes a csodára ott, ahol alapvető tervezésbeli hibákat vétettek a tisztelt mérnökök. A tápáramkör sajnos rossz helyre került. Hogy miért? Nos, a mellékelt rögzítő keret aljára elméletben 3,5 hüvelykes merevlemez is felszerelhető, nem csak 2,5 hüvelykes, ám erre nincs mód, ugyanis a keretet nem lehet a helyére tenni, mert beszerelt merevlemez esetén útban vannak a "tápegység" kondenzátorai és kábelei. Az optikai meghajtó és a merevlemez rögzítésére szolgáló keret beszerelése sem egyszerű, ugyanis szemből nézve a bal hátsó csavart bejátszani egy kisebb fajta kihívás, de minimum idegtépő feladat.

A másik kellemetlenség akkor ér minket, ha beszereljük az alaplapot. A tápegységhez az adaptertől jövő kábelt túlságosan hosszúra hagyták és el sem igazították, hogy az még véletlenül se legyen útban. Akárhogy rendezzük, mindig láb alatt marad, ami a tetszetős kábel elrendezést is lehetetlenné teszi. Egyes kábelek túlságosan hosszúnak bizonyultak mindkét alaplap esetében, persze a Zotac termékét csak bepróbáltuk, a karcsú táp miatt nem használtuk, mivel nem is tudtuk volna. A kábeleket a már említett kábelkötözővel rendbe lehet tenni, de az említett tervezésbeli hiányosságok igen nagy negatívumot jelentenek. A ház oldalán elhelyezett ventilátor zavaró hangjáról már ne is beszéljünk, az csak hab a tortán.

 

Tesztek

Az egyes házak szerelhetőségével kapcsolatban az adott termék bemutatkozó oldalán már megosztottuk tapasztalatainkat, így most már csak a tesztek vannak hátra. Megnézük, hogy a különböző rendszerek az egyes házakban mennyire melegszenek, illetve mennyire zajosan üzemelnek. A zajszintet természetesen az is befolyásolta, hogy egyes házakban volt extra rendszerhűtő ventilátor, míg másokban nem. A vizsgálódáshoz a második oldalon bemutatott alaplapokat használtuk, amelyek ugyancsak a második oldalon ismertetett hardverkörnyezetben üzemeltek a megmérettetés során.

[bold]Hőmérsékletek

[/bold]

Az egyes házakba beépítettük az alaplapokat és figyeltük, hogy mennyire melegszik a rendszer üresjáratban, valamint terhelés alatt. Terhelés alkalmával CineBench és Prime95-ös alkalmazásokat futtattunk, plusz a merevlemez terhelésének érdekében a háttérben pici fájlokat is másoltunk egyik partícióról a másikra. Ebben a kőkemény "stressz" helyzetben az alábbi értékeket kaptuk:

A mérések alapján furcsa, de az MTech házban működött legalacsonyabb hőmérsékleten az Atom processzor, ami valószínűleg azért van, mert a házban található pici ventilátor pont a processzorhűtőre fújta a friss levegőt. Az AMD-s platformok esetében egyértelműen a Thermaltake háza nyert. Athlon 4850e processzorral igen ütőképes, alacsony fogyasztás mellett üzemelő rendszert lehet összerakni, de az Athlon II-es processzorcsalád "e" jelölésű energiatakarékos tagjai még jobb választásnak minősülnek (a régi Athlonok gyengébbek, és már erősen kifutó szériák). A rendszereknél a merevlemez hőmérsékletét figyelve a Thermaltake ház kivételével nagyjából azonos eredményeket könyveltünk el, azaz a HDD 38 és 47 Celsius fokos hőmérsékleten üzemelt üresjáratban, illetve terhelés alkalmával, a Thermaltake esetében azonban 32 és 39 Celsius fokos értékeket mértünk, azaz a rendszerhűtő által felkevert levegő hatékonyan hűtőtte a HDD-t is.

[bold]Fogyasztási értékek

[/bold]

Természetesen ezúttal sem maradhatott el a fogyasztásmérés sem, amelyet eddig a tesztek nagyobb részénél mindig elvégeztünk. A komplett rendszerek fogyasztását ezúttal is üresjáratban, valamint extrém terhelés alkalmával próbáltuk lemérni. A megmérettetések során kapott eredményeket az alábbi diagramok tartalmazzák.

Érdekesség, hogy a Thermaltake rendszer esetében maximális terheléskor 126W-os fogyasztást mértünk, azaz a tápegység igencsak a teljesítőképességének határa közelében üzemelt. A MiniX esetében még volt némi tartalék a rendszerben, így ez a ház bőven elegendő teljesítményt kínál még egy ilyen extrém, 5600+-os processzorral ellátott rendszernek is.

Az Atom alapú rendszer összeállításoknál a leggazdaságosabb fogyasztást az LC-Power esetében mértük. Ezeket az értékek már megközelítik az általunk korábban tesztelt nettopoknál tapasztalt fogyasztási értékeket. A legrosszabb fogyasztást a MiniX háznál mértük Atom-os alaplap esetén: az értékek már-már megdöbbentőek, pedig a konfiguráció nem, csak a táp változott.

[bold]Zajszint

[/bold]

Rendhagyó módon ezúttal a különböző rendszerek üzemi zajszintjét is megvizsgáltuk. A méréshez kalibrált zajszintmérőt alkalmaztunk, amelyet kereken 100 cm-re helyeztünk el az asztalon lévő konfigurációtól, nagyjából azonos magasságban a ház síkjával. A távolságot minden ház esetében korrekt módon kimértük, hogy ne adjunk lehetőséget a tévedésre. Az értékek minden esetben a komplett, összerakott rendszer zajszintjét képviselik, így az értékbe a processzorhűtő és a merevlemez által kibocsátott zaj is beletartozik. A méréseket egy tesztszobában, éjjel végeztük el. Mivel profi hangszigetelés nem állt rendelkezésre, az eredmények inkább egy átlagfelhasználó szobájában várható zajszintről adnak némi képet, nem a steril, laboratóriumi körülmények esetén tapasztalható értékeket adják vissza. Ezt fontosnak tartottuk kiemelni. Ennek fényében vessünk néhány pillantást az alábbi diagramokra.

A fenti diagram alapján látszik, hogy az AMD-s rendszerek néhol csak minimálisan hangosabbak, mint a pici hűtővel ellátott Atom konfiguráció, pedig az AMD-s teszteknél a rendszerek esetében hátrány volt, hogy a magas hűtő miatt a házak fedlapja nem volt normálisan a helyén, ez pedig növelte a zajszintet, így érdemes az AMD-s eredményeket távolságtartóan, mintegy érdekességként felfogni. Az Atomos konfigurációknál az abszolút győztes az LC-Power terméke lett, persze abban nem is volt extra ventilátor. A második a MiniX háza, míg a harmadik a jó rendszerhűtéssel büszkélkedő Thermaltake ház lett. A leghangosabb Atom alapú rendszer címét az MTech házával sikerült begyűjteni. Ebben a házban igen-igen visított a ventilátor, ami az eredményen is kristály tisztán látszik.

Végszó

A megismert házak közül a legjobban felszerelt, legjobb elrendezéssel és legszebb kivitellel egyértelműen a Thermaltake SD100-as modellje rendelkezik. A házhoz érdemes egy integrált videó vezérlővel ellátott Mini-ITX alaplapot választani, mellé egy alacsony fogyasztású Intel vagy AMD processzort társítani és máris készen van a tetszetős, ám igen sokoldalú HTPC, ami kis helyet foglal, de sokat tud. A rendszerhez egy ütőképes távirányítót is vásárolhatunk, így aztán tényleg megalkothatjuk álmaink HTPC-jét.

A második legérdekesebb megoldást a J&W szállította. A MiniX-05-ös ház a maga 150W-os tápegységével már elég nagy mozgásteret ad, de arra azért érdemes odafigyelni, hogy alacsony profilú memória modulokat használjunk hozzá, ha 3,5 hüvelykes merevlemezt akarunk a rendszerbe szerelni, ellenkező esetben a rögzítő konzol, rajta a HDD-vel nem fog passzolni a helyére, így a ház tetejét sem fogjuk tudni rögzíteni. A rendszer sajnos zajszint, dizájn és felépítés tekintetében a Thermaltake megoldásánál rosszabb. Összességében a kellemetlenségek ellenére is érdemes megpróbálkozni a házzal, de érdemes a hátrányait figyelembe venni (táp hangereje például)!

A tesztben a legjobb ház Atom alapú megoldásokhoz egyértelműen az LC-Power terméke lett, amely ugyan szellőzés tekintetében eléggé hátrányban van a többi megoldással szemben, de ennek ellenére sem főnek meg benne az alkatrészek. A plusz hűtők hiányáért cserébe viszont csendes és jó fogyasztási értékek mellett üzemelteti a rá bízott rendszert. A ház felépítésében sem találtunk komolyabb kivetnivalót, így jó választás. De ne felejtsük el, hogy csak 65W-os tápja van!

Az MTech háza már felépítésének vizsgálatakor sem tűnt valami megnyerőnek, a katasztrofális szerelhetőség, az átgondolatlan felépítés és a hangos működés miatt viszont végérvényesen elesett az ajánlott vétel címtől. A ház nem lenne alapjában véve rossz, ha a sok apró kellemetlenségnek legalább egy részére odafigyeltek volna a tervezők.

A tesztben szereplő házakért köszönet a Cédrus Kft.-nek, a Mercury Kft.-nek és a Ramiris Kft.-nek!