1. Bevezető és specifikációk

A tavasz vége az iskolákban általában a vakációra való készülődést jelenti, nálunk viszont néhány lázas hetet, hiszen minden évben ilyenkor mutatja be az Intel az újgenerációs processzorcsaládját, illetve természetesen az erre épülő termékek rajtja is erre az időszakra tehető. Nemrég részletesen beszámoltunk a negyedik generációs Core család (Haswell) fontosabb újdonságairól, ám akkor csak az asztali változat került nagyítónk alá, a mobil verzióval még adósok voltunk.

 

Azt már tudjuk, hogy általános teljesítményben nincs jelentős előrelépés (kivéve, ahol ki tudjuk használni az új utasításkészletek előnyeit), így a mi szempontunkból legérdekesebb részek a továbbfejlesztett integrált videokártya teljesítménye, illetve még inkább a finomított energia menedzsment hatása az akkumulátoros üzemidőre.

Még mielőtt belecsapnánk a közepébe, ismerkedjünk meg mai főszereplőinkkel, melyek annyira egyivásúak, hogy nemcsak ugyanattól a gyártótól érkeztek, de ugyabba a szériába is tartoznak. Ez több szempontból is hasznos, hiszen így – elméletileg – melegedés és zajszint szempontjából remekül összevethető lesz a harmadik Core generáció a negyedikkel.

A hamarosan leköszönő előd modell személyében az Asus VivoBook S550CA-t köszönthetjük, lelkében egy alacsony fogyasztású Core i5-ös processzorral és a benne található Intel HD Graphics 4000-es grafikus gyorsítóval. A 4 GB memórián és az 500 GB-os merevlemezen már rutinból siklik át az ember szeme, viszont megakad a 24 GB-os SSD-n, ami az Intel Smart Response technológiáját kihasználva gyorsítótárként működik és például a Windows betöltési idejét, illetve az alvásból visszatérés idejét hivatott csökkenteni. A 2,6 kg-os tömeg teljesen átlagosnak számít ebben a kategóriában, sőt, lassan átlagon felülinek. Hiába tűnik tehát vékonyabbnak az S550 a megszokottnál (merthogy az is valójában), ezt a csökkenést csak optikailag képes hozni. Kijelző tekintetéve választási lehetőségünk nincs, ugyanazt az 1366x768-as panelt kapjuk minden S550-es modellnél, amely ráadásul még érintésérzékeny is, hiszen Windows 8-cal kerülnek piacra, a divat pedig kőkeményen diktál.

Az S551-es VivoBook – mint majd látni fogjuk – erősen hajaz bátyjára, ám némileg kisebb és könnyebb is nála, ráadásul nem elég, hogy az Intel egyik új, alacsony fogyasztású Core i7-es processzora csücsül benne, amelynek – mint tudjuk – energiamenedzsmentje túlszárnyalja elődeit, de az akkumulátorát is felturbózták, így az S550-ben található négycellás 44 Wh-s helyett ezúttal egy háromcellás 65 Wh-s teleppel van dolgunk, amely több, mint bíztató. Sajnos hivatalos árat még nem tudunk (700 eurós induló árat csiripelnek a madarak), az viszont már bizonyos, hogy augusztus előtt nem kerül a boltok polcaira a modell, mi is egy mintapéldányt kaptunk, bár a gép alján lévő matrica nélkül ezt aligha mondtuk volna meg. Természetesen itt is 1366x768-as, érintés érzékeny kijelzővel van dolgunk, valamint az SSD-vel kiegészített merevlemez is sztenderdnek tekinthető, azt a nem elhanyagolható tényt figyelembe véve, hogy ezúttal egy 1 TB-os HDD-t kapunk a pénzünkért.

A kiegészítőkre felesleges egy mondatnál többet pazarolni: kapunk tápegységeket a gépek mellé, gondolta volna bárki is? Az S550-hez nyilván jár még alapból egy kis olvasnivaló, de egeret ezúttal nem fogunk találni a dobozban. Az S551 mellé mintapéldány mivoltából adódóan egyelőre nem tudni, boltokba kerülésekor mit fognak csomagolni mellé.

2. Hardver és hangzás

A legkevésbé meglepő dolgot a melegedésnél, illetve a vele szoros összefüggésben lévő zajtermelésnél tapasztaltuk. Mind az S550CA, mind az S551LB nagyon hasonlóan viselkedett, és a hőmérsékleti adatokból se lehetne megmondani, melyikben milyen processzor dolgozik. Üresjáratban nagyjából 50 fokos CPU hőmérséklettel kell számolnunk, ha minden létező alkatrészt csúcsra járatunk, akkor ez 75-80 környékére kúszik fel, amely már kevésbé vállalható, viszont a zajszint kicsivel átlag alatti. Amikor az S551LB-ben található dedikált videokártya is bekapcsolódik a buliba, akkor némileg melegebb lesz a helyzet (86 fok), de ez főleg annak tudható be, hogy maximális terhelés mellett a GeForce GT 740M akár 90 fokig is képes felmelegedni. Pozitívum ugyanakkor, hogy még ennek ellenére is alig melegszik át a gép alja vagy a billentyűzet, ami jó hír azoknak, akik hosszabb játékon törik a fejüket.

Hardverek szempontjából több érdekes rész is akad. Itt van rögtön tesztünk főszereplője, az Intel Haswell kódnevű magjára épülő Core i7-4500U. Ez egy Hyper-Threading támogatással rendelkező kétmagos processzort jelent 1,8 GHz-es alapórajellel, melyet a Turbo Boost technológiának köszönhetően – bizonyos esetekben – akár 3,0 GHz-ig is képes feltornászni. 15W-os TDP mutatójával némileg alacsonyabb fogyasztással büszkélkedhet elődjeinél, ám nem szabad elfelejteni, hogy a Haswell igazi ütőkártyája az energiamenedzsmentje.

A benne lévő új videokártya jelen esetben a HD Graphics 4400 nevet kapta, ezen a téren ki fog alakulni egy kisebb fajta káosz nem csak nálunk, hanem olvasóinknál is. Mégpedig azért, mert az Intel a korábbi két variánssal ellentétben immáron négyet indít csatasorba, melyből kettőnek létezik több alvátozata is. Nem mennénk bele a részletekbe, hiszen korábban már megtettük, azt azonban érdemes tudni, hogy a dedikált memóriával rendelkező GT3e magra épülő Iris Pro 5200-at tartalmazó processzorok startja odébb van még, így aki ilyen VGA-ra áhítozik, az legyen türelemmel. Szintén őszre teherő azoknak az olcsóbb modelleknek (Celeron, Pentium) a megjelenése is, melyekben az alap HD Graphics teljesít szolgálatot. Az Intel szokásához híven a Core i5 és i7 modellekkel indít, így az igazán megfizethető Haswell alapú processzorokkal szerelt gépek nyár végére/ősz elejére lepik el a boltok polcait.

 

A Core i7-4500U-ban található HD Graphics 4400 20 végrehajtó egységet tartalmaz, melyek órajele 200 és 1100 MHz között változik terheléstől és fogyasztástól függően. Teljesítményét tekintve valamivel előkelőbb helyre számíthat, mint a HD 4000, amelyet vált, de a különbség nem lesz több, mint 20%, így az AMD integrált, illetve az NVIDIA legolcsóbb dedikált megoldásainál vélhetően továbbra sem lesz gyorsabb. Akinek számít, milyen integrált vezérlő lesz leendő processzorába, az vásárlás előtt mindenképpen látogassa meg az Intel keresőoldalát és informálódjon!

 

Valamivel érdekesebb az NVIDIA új 7-es GeForce szériája, melyek közül a GT 740M még nem járt nálunk. A GPU elnevezése most is cseles, hiszen a cég két különböző maggal is forgalmaz ilyen VGA-t. Az egyik a már jól ismert GK107-es, a másik a friss GK208M. Közös pontjuk a Kepler architektúra és a DirectX 11 támogatás (előbbi 384 shaderes, utóbbi 192). Órajelek tekintetében nem meglepő módon az utóbbinál az előny, de erre szükség is van a kevesebb kraft miatt. A GK107-es variánsnál 800-900 MHz között értékeket használnak a különböző gyártók, míg az újabb magra épülő GT 740M akár 980 MHz-en is zakatolhat, nem beszélve arról, hogy a GPU Boost támogatásnak köszönhetően ez 1 GHz felé is nőhet (mint tette azt esetünkben is). Jön ugyanakkor a fekete leves, hiszen az NVIDIA (vagy a gyártók, nehéz megmondani) a memória sávszélességgel is játszik, ami azt jelenti, hogy míg a régi maghoz kizárólag 128 bites sínrendszer tartozik, addig az újabb kénytelen néha beérni 64 bittel, és ha még ez sem lenne elég, eláruljuk, hogy létezik DDR3 és GDDR5 modullal szerelt modell belőlük. Nálunk a legrosszabb kombináció járt, GK208M mag, DDR3-as memória modulok (effektív órajelük 1600 MHz) 64 bites sínrendszerrel. Sebességét tekintve a GT 630M környékére várjuk, a legerősebb GT 740M egyébként kb. a GT 640M és a GT 650M között helyezkedik el. Bár a régebbi VivoBook (S550CA) integrált videokártyával érkezett hozzánk, létezik belőle GT 740M-mel szerelt verzió is (S550CB), olyannyira, hogy a cikk írásának pillanatában csak ezt lehet megrendelni weboldalunkon keresztül, Core i3-as processzorral 190 ezer forint az ára. Nem csak az S551 miatt érdemes tehát odafigyelni rá. Természetesen, ahogy azt már megszokhattuk, az NVIDIA Optimus technológiája minden GeForce-szal szerelt VivoBookban aktív, így felhasználástól függően rendelkezhetünk arról, melyik helyzetben melyik videokártyát óhajtjuk használni. A héten futottak be friss meghajtó programok az új Intel videokártyákhoz, ám ezt egyik VivoBookra sem sikerült feltennünk, ugyanis a telepítőprogram közölte, hogy nem támogatott készülékünk van, forduljunk a notebook gyártójához támogatásért.

Az új generáció elhozta a grafikus kezelőfelület forradalmát is. Az Inteles meghajtó programok utoljára bő két évvel ezelőtt kaptak ráncfelvarrást, ideje volt úgy látszik alkalmazkodni a kor divathullámaihoz és valami “flat”-szerű dologgal előállni. Azonkívül, hogy a kék-fehér színben pompázó GUI valóban gusztusos darab lett, semmivel nincs benne több funkció, mint korábban. A bal oldali menürendszer vízszintes formában, a beállítások fölé került.

Meglepő, de nem feltétlenül mulatságos, hogy bár a két modellbe ugyanolyan típusú SSD került, az S551-ben mégis átlag 30 MB/mp-cel gyorsabb olvasásra volt képes, mint elődjében. A merevlemezek sebességét viszont nem tudtuk érdemben lemérni, ugyanis a program valamiért oda-odakap az SSD-hez is (amelyet külön nem tudunk kezelni), az viszont egyértelműen látszik, hogy az 500 GB-os Seagate megeszi reggelire az amúgy egyáltalán nem lassú 1 TB-os Hitachit. Tekintettel arra, hogy a rendszer elég rugalmas a kiegészítő SSD-nek köszönhetően, így a mindennapok során ez a különbség nem feltétlenül érzékelhető. Bár melegedésben gyakorlatilag ugyanúgy teljesített a két mágneses meghajtó, az 1 TB-os Hitachi egyértelműen hangosabb volt.

 

A SonicMaster hangrendszerek jól vizsgáztak, bár sajnos – tekintettel arra, hogy nem N szériás gépekről beszélünk – ezúttal nem kaptak kiegészítő mélynyomót. Ettől függetlenül nagyon szépen, tisztán szóltak, a hangerejükkel sem volt gond és a hangszínszabályzóval sem kellett sokáig ügyködni, hogy mindezt elérjük. Mélyhangból túl sokat nem kapunk, de annyit mindenképpen, hogy tudjuk, létezik olyan is.

Az Asus gondolt azokra is, akik inkább az érintő kijelzőt részesítik előnyben a mindennapos használat során, így a csempés Windows 8 felületen találunk egy VivoBook nevű alkalmazást, amely a fent látható opciókat tartalmazza – megnyitásához egyébként dedikált gombot is kapunk a numerikus billentyűzet bal felső sarkában. Segítségével könnyedén állítható a fényerő, a hangerő, valamint szabályozhatjuk a kép- és hangzásvilágot is. A Power4Gear beállításokhoz tartozóan megemlítendő, hogy mindkét gépnél belefutottunk ugyanabba a problémába, nevezetesen, hogy újraindítást, illetve alvásból való felkeltést követően a rendszer visszaáll High Performance profilra, függetlenül attól, hogy előtte mit adtunk meg neki. Néha sikerült ugyan túljárni az eszén, de erre mindenképpen figyeljünk oda, ha ilyen noteszgép tulajdonosai leszünk. Elképzelhető, hogy egy későbbi frissítésben javítani fogják ezt a problémát.

3. Ergonómia és kinézet

Külsejüket tekintve nagyon hasonló a két VivoBook, mégis a karcsúbb, könnyebb és fiatalabb S551-be szeret bele hamarabb az ember. Ez alapvetően apróságoknak köszönhető, például annak, hogy az előd modelltől eltérően itt nem látszik ki durván az akkumulátor egyik fele, miután kinyitjuk a gépet, vagy, hogy a touchpadet körülveszi egy elegáns ezüst keret, satöbbi. Látható és érezhető, hogy az Asusnál nem csak a marketingesek akarták mindenáron ráírni a dobozra, hogy ez bizony alumíniumból készült, a mérnökök is támogatták a kezdeményezést. Az összeszerelési minőség közel áll az első osztályúhoz, az S551 itt – tesztpéldány mivolta ellenére – ismét egy kicsit jobban teljesít. Nyekergést, ropogást egyik készülékből se hallottunk, illetve a zsanérok is elég erősnek bizonyultak. Bár a készülékek nagy részét viszonylag könnyű tisztán tartani, a kijelzőt gyakorlatilag naponta pucolhatjuk, kiváltképp, ha az érintésérzékeny funkcióját is előszeretettel használjuk.

A hátoldalon sok érdekességet nem látunk, legfeljebb azt, hogy a dizájnerek milyen remekül elrejtettek az átlag felhasználó elől mindent, amit csak tudtak. Ez egyben azt is jelenti, hogy hacsak nem akarjuk kockáztatni a garanciánkat, úgy a memória bővítéshez, a merevlemez cseréhez, illetve az akkumulátor cseréhez az S551 esetében érdemes a hivatalos szervizek egyikéhez fordulni. Az S550-nél ilyen probléma nincs, ott jól láthatóan pár csavar kitekerése után a szokásos módon férünk hozzá a legfontosabb alkatrészekhez. Ha már a memóriánál tartunk, érdemes megjegyezni, hogy mindkét modell egyetlen bővítőhellyel rendelkezik, a második modul az alaplapra van forrasztva, amely az S550-nél egy 2 GB-os, az S551-nél pedig egy 4 GB-os RAM modult jelent.

A billentyűzet mindkét modellnél elfogadhatóan teljesített, de ez a teljesítmény inkább a korábbi Asus modellekhez képest értendő. Pozitívum mindenesetre, hogy a gombok stabilitása egész jó, gépelés során abszolút nem rezonálnak, illetve az alátámasztás is megüti a mércét. Sajnos háttérvilágítás opcionálisan sem választható, úgy látszik, ez továbbra is extra képesség marad pár drágább modell esetében.

A touchpad ugyanakkor semmilyen körülmények között nem egyezik meg és erről nem csak a kicsit eltérő kinézet árulkodik, hanem az első öt másodperc is, amikor használni kezdjük őket. Elnevezésük alapján az S550-ben található touchpad PS/2, míg az S551-ben lévő USB csatlakozón keresztül kommunikál az alaplappal, ami elsőre mindenképpen furcsán hangzik. Ami biztos, hogy érzékenységben az utóbbi jóval finomabb, egyértelműen könnyebben és pontosabban lehet kontrollálni a vele elkövetett mozdulatokat, mint az S550 tapipadjával. Kávét ugyan egyik sem tud főzni, de gyakorlatilag az összes eddig kitalált multitouch gesztust tudják, így ebből a szemszögből nem érheti szó a ház elejét. Az Asus láthatóan nagyon büszke is erre a funkciókupacra, hiszen egy általunk sosem látott, szép új alkalmazást is összedobtak ennek megünneplésére.

Csatlakozók tekintetében nincs eltérés a két modell között, kapunk USB 3.0 aljzatokat (az S550-nél egyet, míg az S551-nél kettőt, a jobb oldalon minden esetben USB 2.0-s bemeneteket találunk), illetve a HDMI és az egyéb megszokott kimenetek is a repertoár részét képezik. Az S550 esetében a kártyaolvasó kicsit szerencsétlen helyre került (elöl találjuk), szerencsére az utódnál már áttették jobb oldalra.

Ami a kijelzőket illeti, itt is az S551-nek áll a zászló, ám nem tudjuk, melyik gyártó panele teljesít benne szolgálatot. Bár nagy különbség nincs a két megjelenítő között, az S551-ben lévőnek minimálisan szélesebbek a látószögei, míg az S550-ben helyet foglaló Samsung kijelző talán egy picit jobb gammával rendelkezik. Színek tekintetében mindkét modell zöldes árnyalatot mutat alapból, ez a különböző Splendid színprofilok használatával sárgásra, illetve pirosasra cserélhető, így mindenképpen ajánlott egy saját magunk által is elvégezhető kalibrálás – ezt a Windows 8 beépített szfotverével könnyedén megtehetjük. A fényerő tartomány mindkét modell esetében kellően tág és erre szükség is van, mert annyira tükröződnek a 15,6”-os LED-es kijelzők, hogy napsütésben a maximális fényerő sem mindig elég az olvashatósághoz.

4. Teszteredmények

A Haswellről már tudjuk, hogy nem sokkal gyorsabb elődjénél, az Ivy Bridge-nél, viszont szerencsénkre pont a tesztidőszakban jelent meg a magyar fejlesztésű AIDA64 3.0-s változata, amely szakít a régi, mára már megkopott algoritmusokkal és már támogatja a legfrissebb architektúrák utasításkészleteit is. Így könnyedén összemérhettük az Intel különböző CPU generációit, viszont ehhez igencsak kevés tesztkészülék ált rendelkezésünkre, így nem csak az S550-et, illetve az S551-et vetettük be, de – némileg előre szaladva – következő tesztalanyunk, a Dell üzleti ultrabookja is részt vett a mulatságban. Hogy legyen mihez viszonyítani a régebbi gépek tulajdonosainak is, egy viszonylag magas órajelen dolgozó Core 2 Duo is bekerült a kalapba. Érdemes tudni, hogy a Latitude 6430u-ban mindössze egyetlen memória modul volt, így ahol a sokat számít a sávszélesség, ott nem csoda, hogy alul maradt. Szintén fenntartással kezelendő a Core 2 Duo AES titkosítási algoritmushoz tartozó eredménye, hiszen ez az architektúra még nem volt képes hardveresen gyorsítani a főleg merevlemezek titkosítására használt algoritmust.

Egyértelmű, hogy a Haswell ahol ki tudja használni új utasításkészleteit, ott látványos előnyre tud szert tenni a korábbi generációkhoz képest (gondolta volna bárki, hogy ilyen jól teljesít egy közel 5 éves Core 2 Duo?), de átlagban 10-15%-nál nagyobb gyorsulást nem érdemes várni tőle.

A lényeg nem is itt keresendő, hanem például a megújult grafikus vezérlőben, amelyből a középső változathoz volt szerencsénk. Már említettük, hogy a 20 végrehajtó egységgel rendelkező HD Graphics 4400 nem hoz forradalmat, valamennyivel gyorsabb a lassan nyugdíjba vonuló HD4000-nél, az igazán nagy durranást az Iris Pro 5200-tól kell várni – szó szerint, ugyanis az ilyen VGA-val szerelt Core processzorok csak később kerülnek piacra.

Van egy némileg gyorsabb processzorunk, amelyben egy picit gyorsabb (és remélhetőleg driver fronton lényegesen jobb) videokártya lakik, ám az igazán nagy durranást mégis a fogyasztás jelenti, hiszen az asztali gépekkel ellentétben itt kulcsfontosságú szerepe van minden egyes wattnak. Érdemes mindenek előtt emlékeztetni magunkat arra, hogy az S551-ben található akkumulátor kapacitása nagyjából másfélszerese az S550-ben lévőnek, ám ettől függetlenül le a kalappal a Haswell előtt, az eredmények magukért beszélnek. Nem lenne fair, ha ideje korán kijelentenénk, hogy lényegtelen, mit tudnak majd a legerősebb integrált videokártyák, de az biztos, hogy ha valamiért, hát a fogyasztásért érdemes várni az új architektúrás processzorokkal szerelt noteszgépekre. Akik tehát csak legyintettek az új 13”-os MacBook Air 12 órás üzemidejére, azok a fenti képek után gondolják újra a dolgot.

5. Értékelés

Kezdjük az értékelést magukkal a notebookokkal. Az Asus mindkét VivoBookja kellemes társ a mindennapokban, de az S551 nem csak azért érződik jobbnak az S550-nél, mert a marketing csapat a számozással ezt szeretné elhitetni velünk. A legtöbb dolog mindkét generációban azonos, viszont az, hogy az utód könnyebb, valamivel kisebb, ennek ellenére jóval tovább húzza akkumulátorról, nem csupán az Intel új Haswell architektúrájának köszönhető. Ergonómiailag nincs igazán nagy különbség a két széria között, bár az S551 touchpadjét egy kicsit jobban szerettük. A zsanér kellően erős mindkettőben, így az éritőképernyőket kedvelők mindennapos „csempepiszkálási” élményét nem ronthatja el semmi. A probléma az, hogy az S551 legkorábban augusztusban kerül a boltok polcaira és azt már tudjuk, hogy legalább 200 ezer forintot fognak kérni érte integrált grafikus kártyával. Ezzel szemben az S550-et a teszt írásának pillanatában 188 ezerért hazavihetjük GT 740M-mel. Nem lehet azt mondani rá hogy rossz vétel lenne, hiszen ha eltekintünk az érintőképernyőtől, mint kritériumtól, akkor sincs olyan sok készülék a piacon, amely hasonló összeszerelési minőséggel és sebességgel bír, miközben az akkumulátoros üzemideje is elfogadható. A legnagyobb választék a GeForce GT 630M-es noteszgépekből van és ha a 130-140 ezer forint körüli átlagárhoz hozzáadjuk az operációs rendszerét, akkor kezdünk közelíteni az S550CB-hez. Ettől függetlenül akadnak vetélytársak, főleg az Acer személyében, amely a V5-ös Aspire-ből ugyanennyi pénzért vélhetően karcsúbb üzemidőt és anyagminőséget, viszont jobb teljesítményt ad – mindenki döntse el, melyik a fontosabb.

Ami az Intel új Haswell architektúráját illeti, a teljesítménye nem sokkal jobb, mint a jelenleg is piacon lévő Ivy Bridge-é, ami minket személy szerint annyira nem zavar, hiszen azon a területen, ahol a legnagyobb igény és szükség van a fejlődésre egy szinttel feljebb lépett. A kiváló energiamenedzsmentnek és úgy általában a korábbinál alacsonyabb fogyasztásnak köszönhetően mostantól tényleg nem lesz lehetetlen elérni az átlag 6-7 órás üzemidőket, amely a legjobb dolog, ami a notebook piaccal történhet a Sandy Bridge megjelenése óta.

Az Asus VivoBook S550CA, illetve S551LB típusú notebookokat a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, amelyet azúttal is köszönünk!

 

Pro:

+ érintésérzékeny kijelző (azoknak, akik szeretik)

+ elegáns külső és jó összeszerelési minőség

+ az átlagnál alacsonyabb zajszint

+ hosszú üzemidő (Asus VivoBook S551LB)

+ kellemesen használható touchpad

+ Intel Smart Response Technology (SSD-t is tartalmazó modelleknél)

 

Kontra:

- az alkatrészek igencsak fel tudnak melegedni, szerencsére a burkolatok nem

- bár a billentyűzet a gyártó korrábi modelljeiben látottaknál jobb, még mindig közelebb van a középszerűhöz

- Power 4 Gear séma problémák alvó üzemmódból való kelkeltés és újraindítás után

- véletlenszerű felébredés alvó üzemmóból egy percre, aztán újra alvó üzemmódba való lépés (Asus VivoBook S551LB – megjegyzés: gyártás előtti tesztpéldány)

- nehézkes szerelés (Asus VivoBook S551LB)

 

Hivatalos honlap: Asus VivoBook S550CA | Asus VivoBook S550CB

Vásárlás: iPon webáruház