1. Bevezető és specifikáció
Februárban járt nálunk az Asus új ASUSPRO üzleti szériájába tartozó 15,6”-os B551L, amely minden hiányossága (nem dokkolható, nincs pöcökegér) ellenére egy meglepően jó készüléknek tekinthető, igaz, a mai napig nem jelent meg sajnos a hazai piacon. Kapható viszont az eggyel olcsóbb család (PU széria), melyből a 13,3”-os változat tette tiszteletét szerkesztőségünkben.
A sors humorérzékének is felfogható, hogy pont ez a változat (PU301LA) szintén nem elérhető itthon, viszont van rá esély, hogy forgalomba kerül. Kár lenne ugyanakkor aggódni, ugyanis a 14”-os PU401LA kapható és figyelembe véve a nagyon közeli rokonságot, vélhetően a cikkben leírtak döntő többsége érvényes arra a modellre is.
Érdemes picit körüljárni, miben tér el az Asus ASUSPRO termékcsaládja a gyártó többi szériájától, hiszen egy laikus a fotók és a specifikációk alapján csak annyit vesz majd észre, hogy talán egy picit letisztultabb, szebb dizájnt párosítottak egy viszonylag gyenge hardverrel és mindezt másfélszer annyiért adják, mint mondjuk egy X550-et hasonló felszereltséggel. Először is, esetünkben a PU301LA egy több fázisú fizikai tesztelésen átesett termék, amely magában foglalja a zsanér tovább tartó nyúzását és a merevlemezt védő rázkódás-védelem komolyabb tesztelését is az által, hogy kétszer olyan magasról ejtik le a készüléket, mint a konzumer darabokat. A fedlap 20%-kal ellenállóbb a külső nyomásokkal szemben, amelyet elsősorban a fém bevonatnak köszönhet. A cseppálló billentyűzet mellett találunk ujjlenyomat olvasót és a kijelző minden esetben mellőzi a csillogó bevonatot, felülete tehát matt.
Ezek persze nem kiváltságos dolgok, a kategória népszerű gyártóira (Dell, Hewlett-Packard, Lenovo) ugyanúgy érvényesek, de ide sorolható a nem kifejezetten üzleti szférába notebookokat értékesítő Apple is. Szintén közös ismertetőjel az adatok biztonságos megsemmisítéséért, illetve azok biztonsági mentéséért felelős szoftver jelenléte.
Az Asus továbbra is az egyetlen gyártó, amely az üzleti szférában 3 évnél rövidebb garanciával árulja notebookjait, és hiába van meg a lehetőségünk, hogy meghosszabbítsuk azt, ha ugyanis ezt megtesszük, oda az árbeli különbség, amennyivel mondjuk a tesztben szereplő PU301LA olcsóbb egy HP ProBook 430-nál vagy egy Lenovo ThinkPad E440-nél (ebből a családból nincs 13”-os verzió). A specifikációt gyorsan át tudjuk futni, ugyanis semmi érdekes nincs rajta. A belépő processzor mellé 2 GB memóriát kapunk, amely nem tudjuk, 2014-ben hogy fordulhat elő egy üzleti sorozatba tartozó masinánál, még akkor is, ha csak egy tesztpéldányról van szó. Itt említenénk meg, hogy mindössze egyetlen RAM foglalat áll rendelkezésre, amelyből egyenesen következik, hogy a PU301LA maximálisan 8 GB RAM-ot támogat (a 14”-is PU401LA-nál 4 GB az alaplapon található, bővíteni pedig egy szabadon lévő foglalattal tudjuk a gépet, de érdekes, hogy ettől függetlenül ez a modell is csak max. 8 GB RAM-ot támogat – hivatalosan). 802.11ac szabványú WiFi kártyát ezen a szinten még nem kapunk, ahogy a dedikált videokártya sem jellemző, pedig az alacsony fogyasztású Intel processzorok mellé bizonyos esetekben elkéne. Az opcionális kiegészítők listáján két érdekes tétel van, az egyik a 4G/LTE-képes mobil szélessávú modem, a másik pedig a tesztpéldányban lévő 1366x768-as TN technológiára épülő kijelző érintés-érzékeny változata. Tekintettel arra, hogy optikai meghajtó nincs, fel sem merül a második adattároló, illetve akkumulátor beépítésének lehetősége. A dokkolhatóság hiányára számítottunk, hiszen a jóval drágább B551L esetében is szomorúan kellett tudomásul vennünk ezt a tényt.
A háromcellás 44 Wh-os lítium-polimer akkumulátor átlagosnak mondható ebben a kategóriában, mindenképpen a számlájára kell írni ugyanakkor, hogy technológiájából fakadóan akár háromszor annyi töltési ciklust is kibírhat, mint lítium-ion társai. Tekintettel arra, hogy a PU 301LA hazánkban egyelőre nem kapható, megpróbáltuk megtippelni a tesztpéldány árát (kiindulva a PU401LA áraiból). A 14”-os változat egyébként 165 ezer forinttól indul, a Core i5-ös processzorért és a kiegészítő 16 GB-os SSD-ért (amely csak gyorsítótárnak használható) bő 20 ezer forintot kér a gyártó, míg a Core i7-es processzor további 20 ezer forintba kerül (így nyugodt szívvel lemondhatunk róla). Fontos tudni, hogy akárcsak a másik három gyártónál, úgy az Asus-nál is lehetőség nyílik (downgrade-en keresztül) Windows 7 használatára, méghozzá hivatalosan. Bár az Asus hivatalosan ultra-portable-ként, azaz “ultra-hordozható”-ként aposztrofálja a PU301LA-t, az 1,75 kg-os tömeggel azért mi nem sorolnánk oda, hiszen a MacBook Air 400, a HP ProBook 430 pedig 250 grammal könnyebb nála.
A készülék mellé mi kivételesen csak egy 65W-os tápegységet kaptunk (amellyel elég gyorsan fel tudtuk tölteni az akkumulátort), a boltokba kerülő változat esetében ez a lista vélhetően még némi dokumentációval, esetleg egy kábelkötegelővel fog csak bővülni.
2. Hardver és hangzás
Az Asus folyamatosan tovább örökíti üzleti szériás notebookjaiba szánt hűtőrendszereit, már ami a tulajdonságaikat illeti. A PU301LA-ban szolgáló ventilátor-hőcső páros ugyanis megint csak szenzációsra sikerült, el kell ismerni, hogy ami jó, az jó. Átlagos használat mellett gyakorlatilag nulla zajjal dolgozik, miközben a processzor és a benne lévő videokártya alig 40 fokos. Amint elkezdjük feszegetni a határokat, úgy kapcsol feljebb a légkavaró, de fordulatszámának változásáról inkább csak a különböző diagnosztikai programok segítségével értesülünk, hangban ugyanis alig van különbség a nyugalmi és a leterhelt állapot között. További jó hír, hogy a processzor hőmérsékletét 64 foknál feljebb nem tudtuk kergetni, mindeközben a burkolat mind alul, mind pedig felül langyos (esetenként hideg) maradt. Így kell viselkednie egy üzleti szférába szánt noteszgépnek, pontosabban így kellene viselkednie minden egyes gyártó esetében.
A processzor választék a szokásos triumvirátusra korlátozódik, azaz a Core i3-4010U, a Core i5-4200U és a Core i7-4500U típusok közül kell kiválasztanunk az igényeinknek és a pénztárcánknak egyaránt megfelelő változatot. Bár a PU301LA esetében nem áll rendelkezésre információ a felárakról, de ha az eggyel nagyobb kijelzővel szerelt PU401LA-ből indulunk ki, akkor elmondható, hogy az eggyel erősebb processzort nagyjából 20 ezer forint pluszért tudhatjuk magunkénak. A videokártya teljesítménye gyakorlatilag megegyezik mindhárom CPU-ban, így emiatt nem érdemes pénzt fektetni beléjük, dedikált VGA-t pedig nincs lehetőségünk rendelni a PU301LA-ba.
Ami a memóriát illeti, hivatalosan – mint már említettük – 8 GB-ot támogat mind a 13”-os, mint a 14”-os változat, ami számunkra érthetetlen. A PU301LA-nál ugyan könnyen magyarázható a dolog, hiszen egyetlen foglalat áll rendelkezésre, amelybe jelen pillanatban ha akarnánk se tudnánk 8 GB-osnál nagyobb modult tenni, viszont a PU401LA esetében kapunk még 4 GB-ot alaplapra integrált formában, így ott a 12 GB-os maximum tűnne kézenfekvőnek.
Se a 13”-os PU301LA-t, se a 14”-os PU401LA-t nincs lehetőségünk gyárilag SSD-vel rendelni, persze, mivel klasszikus 2,5”-os adattárolókat tartalmaznak, így ha vállaljuk a missziót és szétszedjük a gépet, bármikor kicserélhetjük őket mi magunk. A PU301LA merevlemez választéka 320-tól 750 GB-ig terjed (az 500 GB-osat kérhetjük percenként 7200-at pörgő verzióban is), míg az eggyel nagyobb PU401LA-nál ez a repertoár kiegészül egy 16 GB-os SSD-vel, valamint gyorsítótárral felvértezett 500 GB-os hibrid HDD-vel is. A tesztpéldányban egy mezei 320 GB-os merevlemez volt, amely lehetett volna halkabb is működés közben, igaz, ha a hűtőrendszer nem lett volna ilyen csendes, elképzelhető, hogy semmit nem hallunk az olvasófej mozgásából. A sebessége hagyott némi kívánnivalót maga után, a mérleg másik oldalára ezúttal a nagyon visszafogott hőtermelés került.
A hangrendszer a SonicMaster Lite fantázianevet kapta és egy fokkal valóban jobban is szól az átlagnál, kifejezetten szerencsés, hogy a hangszórók oldalt kaptak helyet, így gépelés közben sem takarjuk el őket a csuklónkkal. Maximális hangerejére nem lehet panasz és szerencsére a burkolat is van annyira masszív, hogy ne rezonáljon. A hangtisztaság elég jó, a közép tartomány viszont túlságosan hangsúlyos, ezen a mellékelt grafikus hangszínszabályzót is tartalmazó Asus SonicMaster alkalmazással tudunk változtatni.
3. Ergonómia és kinézet
A B551L egy szemre és anyaghasználatra is tetszetős masina benyomását keltette, jó emlékekkel gondolunk vissza rá, főleg, ha az üzleti szférában meghatározó nagy gyártók éppen futó generációira gondolunk. Szerencsére a spórolással nem ölték meg teljesen a minőség érzetet az Asusnál, a PU301LA-t is igazán jó érzés kézbe venni. Persze, a felső burkolat már nem annyira masszív, mint a drágább szériánál, de még mindig kellően vastag és merev ahhoz, hogy az alatta lakó kijelzőt megvédje a legtöbb fizikai behatástól. Ezzel kapcsolatban mondjuk volt egy furcsa élményünk, ugyanis amikor a felső burkolatot kereszt irányban megcsavargattuk, nyikorgást hallottunk a kijelzőt körbevevő káva felől, ami egy picit aggasztó, igaz, nem kereskedelmi forgalomba szánt példányt kaptunk tesztelésre. Ha már ennyire körbejártuk ezt a burkolat témát, akkor mindenképpen megemlítenénk, hogy az ujjlenyomatot egész jó hatásfokkal taszítja, ebben nem csak a fém használata, hanem a textúrája is nagy szerepet játszik. Bár az akkumulátort könnyedén eltávolíthatjuk, magát a készüléket az átlagnál egy kicsit nehezebb szétszedni, ami a gyakorlatban sok csavar kitekerését és az alsó burkolat lefeszegetését jelenti. Egyszer mi is megcsinálnánk (SSD csere, memória csere), de rendszeresen azért nem feltétlenül vállalkoznánk rá, nehogy a műanyag tartó pöckök elfáradjanak és idő előtt kilazuljanak, esetleg eltörjenek. Érdekes megoldás, de semmiképpen nem nevezhető szokatlannak, hogy a rendkívül széles szellőző nyílás a zsanér alatt található . A zsanérról is érdemes megemlékeznünk, amely kifejezetten fickós. Sokan kifogásolták a B551L-nél, hogy a kijelző a zsanér kialakítása miatt nem dönthető le 180 fokban, nos, nekik üzenjük, hogy a PU301LA-nál ezzel ellentétben gyakorlatilag igen, egész pontosan 160 fokig tudjuk hátra hajtani a panelt. Ahogy azt a bevezetőben is már említettük, sajnos a dokkolhatóságról és optikai meghajtó hiánycikk. Az utóbbi ebben a kategóriában egyébként sem egy jellemző feature, akinek viszont a dokkolhatóság elengedhetetlen, az az Acer (tavalyi) és a Dell modelljeit keresse.
A billentyűzet pontosan ugyanaz a típus, amellyel a B551L-nél is találkoztunk, azzal a különbséggel, hogy most hely hiányában numerikus rész nem tartozik hozzá. Az alátámasztása tökéletes, a gombok kellően magasak és pont elég mélyen van a nyomáspontjuk ahhoz, hogy lássuk értelmét belekezdeni egy notebookról szóló cikk megírásába. Háttérvilágítással sajnos plusz pénzért sem tudjuk ellátni, ez az eggyel drágább ligában is csak opcionális tulajdonság.
A touchpaddal is gyorsan összebarátkoztunk, bár az érzékenységét szokni kellett – nem mindig csinálta azt, amire gondoltunk, néha egy picit lassabban mozgott, mint szerettük volna, de némi finomhangolás után helyreállt a rend. A felülete kellemes anyagból készült, ráadásul jó nagy is. A fizikai gombok láttán mindig picit fellélegzünk – főleg a Lenovo ThinkPad T440s óta – és itt bizony két klassz darabbal van dolgunk, viszonylag könnyű őket megnyomni ugyanis, ennek ellenére nem lötyögnek, határozottan közlekednek le-fel és mindemellett még rendkívül halkak is.
A szokásos csatlakozókat találjuk szétdobálva jobb és bal oldalra, ami viszont mindenképpen fájó pont az az, hogy csak a jobb oldali USB támogatja az új 3.0-s szabványt, a bal oldali kettő még az előző generációhoz tartozik. Szintén a jobb oldali port kiváltsága a Sleep’n’Charge funkció is, melynek segítségével a készülék kikapcsolt állapotában is tudjuk tölteni a rádugott eszközünket.
A kijelző kétség kívül a gép egyik kevésbé jól sikerült része, az 1366x768-as felbontással “büszkélkedő” megjelenítő ugyanis TN panelt kapott, abból is azt a fajtát, amelyet szemből nézve úgy-ahogy kedvelünk, viszont amint picit megmozdítjuk bármilyen irányban, rögtön elkezd kontrasztot veszíteni, átmenni inverzbe, satöbbi – magyarul úgy viselkedni, mint egy régi TN panel. Szintén probléma, hogy a színvilága meglehetősen hűvös, így eltart egy ideig, mire a kékes-zöldes árnyalattól megszabadulunk, de ezen legalább tudunk utólag változtatni. Nem úgy, mint azon az elképesztő méretű felhősödésen, ami ezt az LCD-t jellemzi – fekete háttérnél gyakorlatilag nem találunk fekete színű részt a panelen, amely filmnézésnél finoman szólva sem előnyös.
4. Teszteredmények
A teszteredményeknél sok érdekességet nem tapasztaltunk, hiszen mind a három, a PU301LA-ba rendelhető processzorral találkoztunk már – némelyikkel nem is egyszer. Az eredményeket rendszeres olvasóink valószínűleg már fejből tudják.
Az Intel HD Graphics 4400 videokártya is a könyökén jöhet már ki mindenkinek, tudásáról itt értekeztünk utoljára, 2 GB RAM-mal kivételesen nem akartunk belekezdeni a komolyabb tesztekbe, hiszen a kapott eredmények amúgy sem lettek volna összhangban a gép valódi tudásával.
Ami egy üzleti gépnél kifejezetten érdekes az az üzemidő, ebben pedig egész jól áll az Asus friss belépő szériás business masinája. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy hozza az átlagot és ezzel kapásból maga mögé utasítja mind az Acer, mind a Hewlett-Packard hasonló gépeit. A Dell Latitude E5540-et esélye sincs utolérni, hiszen abban egy 60 Wh-s akkumulátor dolgozik.
5. Értékelés
A B551L szerkesztőségen belüli sikere után szinte biztosak voltunk benne, hogy nem hibázhat akkorát az Asus, hogy elrontsa a sokkal-sokkal olcsóbb PU301LA-t. Érezhető ugyan, hogy több helyen is faragni kellett a költségekből, de kategóriájában nem indul rossz eséllyel a 13”-os masina. Ultra-hordozhatónak – ahogy a gyártó aposztrofálja – semmiképen nem tekintenénk, az 1,75 kg-os tömeg ma már inkább átlagos ebben a szegmensben. Az anyaghasználat kellemes, a beviteli eszközök jól használhatók, a hűtőrendszer hatékony és nagyon csendes, ugyanakkor a kijelzőn kellett volna még reszelni és sajnos nem is kérhetünk helyette másikat, valamint a két év garancia is alatta marad a konkurenciának. A dokkolás lehetősége a B551L után várható volt, hogy ezúttal is kimarad, talán a kis- és középvállalkozásoknál ez még nem annyira mérvadó, mint a nagyobb cégek esetében. Az üzemidő nem lóg ki a tömegből, ez viszont pont elegendő arra, hogy a vele egy árban lévő Hewlett-Packard ProBook 430-at megelőzze. Fő ellenfelének is inkább ez a modell tekinthető, mintsem az érezhetően drágább Dell Latitude E5440. Bár a Lenovo ThinkPad E440 (leánykori nevén ThinkPad Edge) még nem járt nálunk, a képek a mostani ThinkPadekkel való tapasztalataink alapján úgy véljük, hogy nem tud felülkerekedni az Asus ASUSPRO PU301LA/PU401LA pároson. Ennek a terméknek vagy termékduónak a legnagyobb problémája nem a két év garancia, még csak nem is a vártnál gyengébb kijelző, hanem az a fajta bizalmatlanság, amely a márkával kapcsolatban kering. Valljuk be, manapság ritkán akar bármelyik nagyvállalat kockázatot vállalni azzal, hogy nem a jól bejáratott nevek aktuális portfóliójából választ és ez az, ami miatt piacra kerülhetnek olyan termékek, mint a Lenovo ThinkPad T440s vagy az éppen aktuális HP EliteBookok és ez az, ami miatt eltűnhetnek az ismeretlenség homályában olyan feltörekvő, szimpatikus portékák, mint jelen tesztünk alanya is. Nekünk személy szerint tetszett az Asus legújabb, belépő üzleti noteszgépe, viszont nagyon ráférne egy jobb kijelző (a 14”-osnál már van választási lehetőségünk) és plusz egy év garancia, akkor semmi nem mentené meg az Ajánlott plecsnitől.
A cikkben szereplő Asus ASUSPRO PU301LA típusú notebookot a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, amit ezúton is köszönünk!
Pro:
+ rendkívül halk és hatékony hűtőrendszer
+ kellemes anyaghasználat
+ jól használható beviteli eszközök
Kontra:
- a 2 év garancia ebben a kategóriában nem számít soknak
- bár némely kategória társánál jobb az üzemideje, így is csak átlagos
- egy fajta kijelző (PU301LA), a képminősége annak is inkább átlag alatti (a szűk látószögek és a felhősödés miatt)
- egy darab memória foglalat, maximum 8 GB RAM
- dokkoló csatlakozó hiánya
Hivatalos honlap: Asus
Vásárlás: 13,3” Asus PU301LA | 14” Asus PU401LA
