Mióta csak az eszét tudta, Omon Krivomazov mindig is a magasba vágyott.
Már kisgyerekként megszédítik a háborús filmekben látott vadászpilóták kalandjai, ikaroszi ambíciói pedig előbb a légierő oktatóiskolájába repítik, majd beválogatják egy Holdra készülő, szigorúan titkos szovjet expedícióba - a nemes cél egy rádióbója telepítése az égitest sötét oldalán, ami a kommunizmus hívószavaival töltené ki a világűr csendjét.
Az egyetlen, ám annál nagyobb probléma, hogy a hidegháborús űrversenyben jelentősen lemaradt (de önmagát még mindig kozmikus nagyhatalomnak képzelő és láttatni igyekvő) Szovjetunió nem rendelkezik a vállalkozás biztonságos végrehajtásához szükséges technológiával. A heroikus küldetés ezért voltaképpen öngyilkos misszió, ami végül ahhoz a felismeréshez vezeti el hősünket, hogy Szovjet-Oroszországban semmi sem az, aminek látszik...
Pelevin első regénye, amellyel nyomban óriási olvasó- és rajongótábort szerzett magának, remek humorú, váratlan fordulatokkal teli sci-fi paródiaként ugyanúgy olvasható, mint negatív utópiával határos korrajzként egy Szovjetuniónak nevezett kollektív illúzió összeomlásáról. Mindenekelőtt azonban feledhetetlen történet a teremtő fantázia erejéről, amely nemcsak az egyén szabadságát válthatja valóra, de könnyen össznemzeti téveszmékbe is torkollhat.
Viktor Pelevin (sz. 1962) a mai orosz irodalom kultikus, világszerte népszerű szerzője. Nevezték már a "gogoli hagyományok továbbírójának", a "posztmodern orosz irodalom fenegyerekének" és a "cyberkor pszichedelikus Nabokovjának" is, míg ő maga "turbórealistaként" határozta meg prózáját. Sztahanovi tempóban bővülő, jelen állás szerint tucatnyinál is több regényből és megannyi elbeszélésből összeálló életműve javarészt magyarul is olvasható. Az 1992-ben megjelent Omon Ré az első regénye.