A Széfer Jecirá, az Alkotás Könyve (a kabbala elmélete és gyakorlata) az ősi tudás egy olyan ritkaságszámba menő, írásba öltött formája, amely évszázadokon, sőt évezredeken át csak a kiválasztottak körében és szájról szájra történő személyes tanítással került átadásra. Ez a magyarázata annak, hogy számos változata forgott közkézen. Néhány változatról sejthetjük, hogy tudatosan tartalmaz különbségeket a többi verzióhoz képest, talán abból a célból, hogy ne legyen sokak számára hozzáférhető mindaz, amely bármely halandót képessé tehet a teremtésre, pontosabban a már meglévő anyagból történő – és szellemből való – alkotó formálás művészetére. Ha az eredetit leginkább megközelítő óhéber szöveg tömörségét, nyelvezetét, mondanivalóját, stílusát közelebbről megvizsgáljuk, arra a következtetésre jutunk, hogy ennek a kabbalisták idejében „felkapott” és írásban rögzített zsidó forrásműnek eredeti alkotói jóval a bibliai kort megelőzően, a hindu tudást hordozó vallási szövegek íróival, a Védákkal egyidősek.