Egy nagyobb munkának ("Szent magyar pálosok" első befejezett darabja ez az életrajz. Megírására három dolog ösztönzött: 1. Rendbe-lépésem előtt tett fogadalmam! 2. Hála a Gondviselés iránt! Minden szent az ő kegyelmének és szerelmének remeklése! Ha nem adóznánk ezért csodálattal az isteni Művész előtt, megérdemelnők, hogy beszüntesse újabb csodáit! Féljünk a hálátlanságtól! És dicsérjük az Urat szentjeiben! 3. Egy-egy ilyen élet példa és bátorítás és figyelmeztetés számunkra! Különösen nekünk, pálosoknak, mérhetetlenül fontos, hogy szentéletű atyáink és testvéreink életét megismerjük, különben nem követhetjük őket. S ha nem követjük őket, méltatlanok leszünk hozzájuk... Ez a hármas gondolat volt tehát az, ami engem szakadatlanul serkentett és ösztökélt és bátorított a szent magyar pálosok s itt első sorban: Boldog Özséb életének megírására. E nélkül, bevallom, nem lett volna merszem hozzá. Nem is gondolva arra, hogy a szentek életét csak szentek tudnák hitelesen megírni, nem a stílus-mesterség, hanem - ami ennél is fontosabb : - a lélekrokonság csalhatatlan eszközeivel; ismeretlen régi századokba kellett hatolnom, elmúlt korok papíros életébe kellett temetkeznem, könyvtárak betű-rengetegében kellett barangolnom, folyton aggódva, vajjon az igazat, az egész igazat sikerült-e megtalálnom, nem hamisítom-e meg - tudtomon kívül - a dolgokat, nem mondok-e többet, vagy kevesebbet a kelleténél?