Esztergályos Károly televízió-rendező könyve klipre vágott negyven év. Tömény film és tévé, ahogy ma már nem létezik. A 60-as 70-es 80-as évek művészvilágának hangulatát idéző miliőben odaülhetünk az író mellé a rendezői székre, hogy olyan hírességeket mutasson be nekünk, akiket eddig csak megrendezve láttunk. A lapokon Latinovics, Gálfi, Körmendi, Kozák, Páger, Dajka Margit, Gelléri Andor Endre, Márkus, Gobbi, Kiss Manyi, Básti, Mezey és Sulyok Mária, Örkény és Tömörkény bukkannak fel, hogy megmutassák emberi arcukat. Végre megpillanthatjuk őket alkotás közben, a filmek ellesett beállításaiban, ahogy magas hőfokon felizzanak egy-egy pillanatra, majd valahol máshol újra felbukkannak a könyv hullámzó, egymásba fonódó történeteiben. "Megszületett a döntés, behozták a pezsgőt. A szót természetesen de Sica ragadta magához: "Emelem poharam a gyönyörű magyar filmre!" - mondta, és ittak a gyönyörű magyar filmemre, melyet de Sica természetesen (sajnos) nem látott, hacsak nem álmában, és melyre mindaddig, míg a gyönyörű magyar szavazat rá nem esett, egyetlen szót vagy gondolatot sem vesztegetett. Mindegy ma már. Elmondhatom, hogy Vittorio de Sica gyönyörűnek nevezte a filmemet, mely díjakat nyert a monte-carlói Tévéfesztiválon. És ivott a sikerére. Legföljebb a többit nem mondom el. A történetnek nincs vége.