A Tejútrendszer közepén egy szupernehéz fekete lyuk található: a Sagittarius A* tömege több mint 4 milliószorosa a Napénak. Ezt a közelében keringő, fiatal, fényes csillagok mozgásából tudjuk, amelyek a fekete lyukat körülvevő, nagyjából negyed fényév átmérőjű térrészben léteznek. A csillagok egyike, az S2 elliptikus pályáján 16 milliárd kilométerre közelíti meg a Sgr A*-ot.
A szakértők mostanáig azt hitték, hogy ezzel az S2 a fekete lyukhoz legközelebb merészkedő, és a közelségét túlélő égitest, egy csillagászcsoport azonban nemrégiben igazolta, hogy egy másik csillag, az S62 még ennél is sokkal közelebb halad el a központi égitest mellett: az új rekorder időről időre 2,8 milliárd kilométerre közelíti meg a Sgr A*-ot. Ez pedig kisebb, mint az Uránusz Naptól való távolsága. Az S62 nem tölt sok időt a gigantikus tömegű égitest közvetlen közelében, hiszen legnagyobb közelsége idejére 20 ezer km/másodperces sebességet ér el, ami a fénysebesség 6,6 százaléka.
Az S62 nagyon halvány, pillanatnyilag az S-csoport leghalványabb ismert csillaga, így megfigyelése komoly kihívást jelent. A kutatók a chilei VLT távcsővel vizsgálták 2002–2012 között, pályájának meghatározása azonban még így is problematikus volt, különösen annak köszönhetően, hogy a nála sokkal fényesebb S2 2018-ban megközelítette a fekete lyukat, így fénye folyamatosan bezavart az S62 észlelésébe. Az utóbbi évek észlelési adatai alapján azonban végül sikerült felvázolni egy olyan pályát, amely nagy valószínűséggel az S62 útját jelzi.
A végeredmény pedig egészen lenyűgöző képet fest a csillagról. Az S62 pályája az adatok alapján rendkívül elnyújtott, annak legtávolabbi pontján 230 milliárd kilométerre távolodik el a fekete lyuktól. A csillag nagyjából 10 évente ér körbe, ami csillagászati szempontból jó hír, hiszen az égitest rövid idő alatt jelentősen elmozdul, így ha kellően gyakran sikerül meghatározni pozícióját, abból egészen pontosan megbecsülhető a pályája.
Az S62 megfigyelésében a következő időszak különösen izgalmasnak ígérkezik, a csillag ugyanis jelenleg is közeledik a fekete lyukhoz, amelyet 2023 márciusában közelít meg a legjobban. Így bőven lesz idő a közelség időszakának megfigyeléseit előkészíteni, hogy megfelelően lehessen rögzíteni a közben fellépő furcsa jelenségeket.
Einstein általános relativitáselmélete szerint az ellipitikus pályán keringő égitestek pályája hosszabbik tengelye mentén elfordul (ez az elliptikus precesszió), ahogy telik az idő, mivel a nehezebb központi égitest meghajlítja maga körül a téridőt. Hogy valós jelenségről van szó, az már régen igazolást nyert a Merkúr kapcsán: a bolygó napközelpontja minden teljesített pálya során elmozdul, és lassan körbejárja a Napot.
Hogy ez az elmozdulás milyen ütemben történik, az attól függ, hogy mennyire kerül közel a keringő égitest a nehezebb objektumhoz, és hogy mekkora köztük a tömegeltérés. Mivel az S62 és a Sgr A* esetében a távolság kicsi, a tömegeltérés pedig óriási, a precesszió igen jelentős lesz. A szakértők várakozásai szerint a 2023-as közelség nyomán a pálya akár 10 fokot is elfordulhat.
Ha ezt sikerülne megfigyelni, azzal az általános relativitáselmélet újabb nagyon fontos eredménnyel támogatódna meg. És ki tudja, menet közben talán más, még extrémebb pályán keringő csillagokat is sikerül észlelni a Sgr A* körül!
