1. Fan Control Panel és Hard Disk Cooler LCD

Legújabb cikkünkben egy olyan márkát mutatunk be olvasóinknak, amely több éve jelen van a hazai piacon, mégis kevesen ismerik (ráadásul egy bő fél éves kihagyás miatt most már annyian sem, mint azelőtt). A német-kínai tulajdonban lévő Xilence főleg hűtéstechnikával és tápegységekkel foglalkozik, főhadiszállásuk Tajvanban, kirendeltségeik pedig Észak-Amerikában, Németországban és Kínában van. A gyártósor szintén az ázsiai országban üzemel. Egy meglehetősen fiatal cégről van szó, 2003-ban alapították, ugyanabban az évben, mint a minőségi házairól ismert Silverstone-t. Mostani körképünkben igyekszünk a cég portfóliójának minden részét bemutatni, ehhez nem kevesebb, mint tizenhat terméket hívtunk segítségül. A nagy terepszemle után cikkünk végén ajánlásokat fogunk tenni, mely hardvereket érdemes és miért beszerezni. Kezdjük a sort két olyan kiegészítővel, amelyek elsősorban árukkal csábítják majd vásárlásra olvasóinkat.

Bár a mai alaplapok döntő többsége képes ventilátor szabályzásra, mégis vannak, akik előlapi panelban gondolkodnak inkább, mondván az a biztos, ha saját maguk állítják a feszültségeket. Az Xilence is gondolt ezen felhasználókra, így egy letisztult és olcsó szerkezettel lepte meg a közönséget. Az alig 3 ezer forintos Fan Control Panel három ventilátor szabályozását tudja ellátni egyszerre (célszerűen mondjuk egy processzor-, egy első és egy hátsó rendszerhűtő), ráadásul, ha akarjuk, még világít is.

Az apró dobozba minden szükséges dolgot belesuvasztott a gyártó. Kapunk három átalakítót, amik akkor jöhetnek jól, ha molex tápcsatlakozóval ellátott rendszerhűtőink vannak. Amennyiben nem érne el tápegységünk vezetéke a panelig, úgy használhatjuk a hosszabbítót is, amely a negyedik kábel a dobozban.

A felirat szerint, ha CPU hűtőt szeretnénk vezérelni, akkor azt mindenképpen a FAN1 csatlakozóba dugjuk. Ennek azért van kiemelt szerepe, ugyanis míg a FAN1 7 és 12V között állítja a feszültséget, addig a FAN2-3 0 és 12, magyarul, ha nem figyelünk oda, megállíthatjuk a ventilátort, amely a processzor túlmelegedéséhez vezethet. Ettől függetlenül ez egy fontos feature, hiszen nem minden panel képes a légkavarók kikapcsolására, márpedig télen nem sokan használnak rendszerhűtőket (vagy legalábbis nem az összeset), így megspórolhatunk egy ház oldallap levételt és némi kábeldugdosást.

Működés közben pirosan világít az eszköz, feltéve, ha megengedjük neki. Sajnos a minimum és maximum között nagyjából az a különbség, hogy előbbinél nem világítanak a gombok, utóbbinál pedig igen, a kettő között gyakorlatilag nincs fényerőszabályzás, hiába a potméter. A Fan Control Panellel meg voltunk elégedve, egy letisztult eszköz, amely se többet, se kevesebbet nem tud annál, amit hirdet. Az árából éppen hogy kijön három Zalman Fanmate 2, viszont azok nem világítanak és nem is képesek a ventilátorok megállítására, plusz több kábel szükséges a működésükhöz, mint ennek a panelnek. Egyetlen problémánk volt az FCP-vel (bár ez lehet a tesztre kapott példány bűne), hogy a négyből három potméter nagyon nehezen volt tekerhető.

A másik, sehova nem sorolható termék, amiről a bevezető után szólni akarunk a Hard Disk Cooler fantázianévre hallgató merevlemez hűtő. Az eszköz különlegessége, hogy zajcsökkentő funkciót is ellát a gumírozott felfüggesztés és két gumi lap segítségével.

A szerelés pofon egyszerű, az egyik gumilap már alapból a ház részét képezi, a másikat kivesszük és helyére berakjuk a hűteni és csendesíteni kívánt HDD-t, a mellékelt ragasztóval rögzítjük a hőmérő szenzort, majd a kivett gumilapot a merevlemez aljára borítjuk, és végül rácsavarozzuk az egészre a fekete alumínium lemezt. A tápellátás molex csatlakozóval történik, ezt csak akkor kell használnunk, ha az LCD panelre és a hőmérsékletek kijelzésére szükségünk van, hiszen a szerkezet hátul ki van vágva, így a merevlemez adat- és tápkábelét a HDD-re közvetlenül dugjuk rá. A HDD Cooler hátsó részén találjuk a második hőszenzort (kábel formájában), amit a processzor és az őt hűtő ventilátor közé ildomos rakni, mivel az LCD-n „CPU” név alatt fogjuk a szenzor által mért hőmérsékletet viszont látni.

Használat közben mindkét funkciót hasznosnak és hatásosnak találtuk. A 320 GB-os Hitachi 7200 rpm-es merevlemez négy fokkal hűvösebb volt, mint a házba szerelés előtt, ráadásul az alapból se túl hangos HDD tovább halkult. A valamivel több, mint hatezer forintos vételárat picit magasnak érezzük, ám kétségtelen, hogy a zajcsökkentést és a hűtést is ellátja az egység, ráadásul mindezt ventilátor és hőcsövek nélkül.

2. CPU hűtők I. - Frozen Fighter, LGA775, Icebreaker Plus

Folytassuk utunkat és kalandozzunk el egy kicsit a processzorhűtők irányába. Öt terméket kaptunk ebből a kategóriából, az egészen olcsótól a nagyon drágáig mindenfélét. Úgy gondoltuk, hogy növekvő ársorrend alapján haladunk végig a coolereken, a sort egy alig több mint ezer forintos fridzsiderrel kezdjük.

Xilence Frozen Fighter AM2

A kizárólag AMD processzorokhoz használható Frozen Fighter 1500 forintos árával valószínűleg a gyári hűtőt lecserélni kívánó illetve az OEM processzorokat vásárló olvasóink érdeklődését fogja felkelteni. Bár a termék viszonylag régi, természetesen a megszokott egykampós felfogató keret miatt AM2+-os és AM3-mas CPU hűtésére is vígan használható.

A teljes egészében alumíniumból készülő borda egy 9 centiméteres ventilátort kapott, melyet négy, fekete színű csavar tart a helyén. A légkavaró háromtűs csatlakozóval rendelkezik, indulási feszültsége 7V, maximális fordulatszáma 12V-on 2200 rpm. Pasztát nem kapunk a termékhez, a borda alja viszont előpasztázott, ráadásul ezüst adalékot is tartalmaz.

A teszteléshez egy négymagos Athlon II X4 620-as processzort használtunk, az alap 2,6 helyett 3,1 GHz-en járatva. A gyári AMD hűtővel 70 fok körül állt meg terhelés hatására a CPU és meglehetősen nagy lármát csapott, így kíváncsiak voltunk, vajon mennyivel leszünk előrébb, ha az Xilence belépő megoldását választjuk. Nos, a teszthez használt Gigabyte alaplap (GA-MA785GM-US2H) elég hamar feltekerte a 9 centis ventilátort, amint elkezdtük a terhelést, így az üresjáratban tapasztalt alacsony zajszint rögtön a múlté lett. Ami a hőmérsékletet illeti, nagyjából 10 fokkal tudott jobban teljesíteni hasonló zajszint mellett a Frozen Fighter, mint a gyári AMD hűtő, ami azt jelenti, hogyha sikerül 7V-ra leszabályozni a ventit (vagy olyan lapunk van, amelyik több profillal is rendelkezik), akkor azonos hűtési teljesítményt kapunk alacsonyabb zajszinttel párosítva. A pénzét mindenképpen megéri, hiszen ebben az árkategóriában csak legalább ilyen hangos, de szerényebb teljesítménnyel bíró hűtők vannak, amelyek többsége csak 65-70W-os processzorokig hitelesített, míg a Frozen Fighter láthatóan megbirkózik a 95W-os Athlon II X4-gyel is. Megvásárlását viszont csak azoknak ajánljuk, akik biztosak benne, hogy a ventilátort le tudják szabályozni és processzoruk mellé nem kaptak gyári hűtőt.

Xilence LGA775

Folytatva a sort, rögtön történik egy árduplázás, hiszen a kizárólag LGA775-ös processzorokhoz használható LGA-ért háromezer forintot kell a pénztárnál hagynunk.

Az Intel gyári hűtőjéhez kísértetiesen hasonlít a termék, a kör alakú rézmag, az alumínium lamella áradat és a pöckös felfogató mechanika is stimmel. Ami eltér az a ventilátor, amely 9 centis és maximálisan 2800-as fordulatszámra képes, így nem tartozik a halk megoldások közé. Az árba szerencsére már belefért egy egész tubus ezüst paszta, amelyet nagyjából hat-hét alkalomra tudunk elhasználni. A hűtési teljesítmény megítéléséhez segítségül hívtunk egy Core 2 Duo E6850-es processzort (TDP=65W), illetve egy félmagas, szintén rézbetétes Intel gyári hűtőt.

Meglepő módon a gyári hűtővel egész normális eredményeket mértünk (üresjárat 36 fok, terhelésnél 73 fok), ráadásul a zajszinttel sem voltak különösebb gondok. Az Xilence LGA ezzel szemben 35, illetve 59 fokos értékeket produkált, ami szomorú, hogy közel maximális fordulatszám mellett, így lényegesen hangosabb volt az Intel fele akkora megoldásánál. A PWM csatlakozó miatt a Fan Control Panelt nem tudtuk bevetni, de ha sikerült volna leszabályozni a 9 centis ventilátort, valószínűleg hasonló vagy csak minimálisan jobb értékeket kaptunk volna, mint a gyári megoldással, így elmondhatjuk, hogy az LGA-nak gyakorlatilag semmi értelme sincs, hiszen a teljesítmény/zajszint mutatója semmivel nem jobb, mint a dobozos processzorokhoz mellékelt Intel cooleré.

Xilence Icebreaker Plus

4800 forintba kerül a szintén csak Intel processzorokhoz használható Icebreaker Plus. Az árnövekedés a csomagoláson is tetten érhető, hiszen végre búcsút mondhatunk a téglatest alakú kartondoboznak.

Két hőcsövet, valamivel komolyabb kinézetet és egy erős, hátlapos felfogatást kapunk a pénzünkért cserébe. Az ezüst paszta űrtartalma nem nőtt, így továbbra is hat-hét alkalomnál használhatjuk.

A ventilátor bár 9 centis, magasabb és erősebb az LGA-n található változatnál. A 15%-kal magasabb légszállítási érték (48,22 vs. 55,78) mellett maga a hűtő is könnyebb lett (475 vs. 362 g). A közel 5 ezer forintos ár ellenére a terméket kizárólag 95W-os TDP-vel rendelkező processzorok mellé ajánlja a gyártó.

A PWM-es légkavarót ismét az alaplapra bíztuk, az összehasonlítás alapját pedig az Intel gyári hűtő jelentette. Furcsa módon ugyanolyan értékeket mértünk, mint az LGA-nál, igaz a zajszint egy árnyalatnyival alacsonyabb volt. Úgy néz ki, hogy a két hőcső önmagában nem sokat hoz a konyhára, ennyi pénzért lényegesen jobb hűtési teljesítménnyel bíró megoldások is vannak a piacon, elég csak az Arctic-Cooling Freezer 7 Pro rev.2-re vagy a Coolermaster Hyper TX3-ra gondolni.

3. CPU hűtők II. - Xilent Blade XL, Black Hawk

Két monstrummal folytatjuk a processzorhűtők kínálatát. Továbbra is ár szerint haladunk, így nézzük a kevésbé extravagáns Xilent Blade XL-t.

[bold]Xilence Xilent Blade XL

[/bold]

Már a doboz mérete alapján sejthető, hogy egy egészen más dimenzióban készült hűtővel lesz dolgunk, mint az eddigiek során. Árban megint léptünk előre egy jókorát, hiszen a 8-9 ezer forintos tartományban járunk, itt pedig már van jócskán konkurencia, így nagyon kíváncsiak voltunk, vajon mire képes a hatalmas cooler.

Az eddigiekhez képest sokkal több alkatrészt kapunk (ráadásul a csomag része már az LGA1366-os keret is!), így nyilvánvaló, hogy a szerelési idő meg fog nőni, bármilyen foglalattal állunk szemben.

A termék méreteit könnyedén el tudjuk képzelni, ha eszünkbe jut, hogy az a piros lapáthalmaz a tetején egy 12 centiméteres ventilátor. A teljesen rézből készült magot öt hőcső köti össze az alumínium bordával. A lamellák sűrűsége átlagos, szélzajjal nem igazán kell számolnunk. Maga a borda elég magasan kezdődik, amelynek örültünk, hiszen sok hasonló vetélytársnál az a probléma, hogy az alacsonyra nyúló lamellák miatt a processzorhoz legközelebb eső memória foglalat kipottyan. Itt ilyesmiről szó sincs, még a magasított bordákkal rendelkező RAM párok is elférnek, jár a piros pont.

A ventilátor felfogatása gumikkal történik, így a rezgéscsillapítás is megoldott (ezeket a gumi felfogatókat egyébként külön is kapni bagóért, ha valakinek szüksége lenne rájuk). A felfogatás amilyen bonyolultnak tűni, olyan egyszerű és hatásos. A hátlapi panelt az alaplaphoz csavarozzuk felülről, majd a hűtő alsó részén keresztbe teszünk egy másik keretet, amit ugyanezekhez a csavarokhoz rögzítünk. A művelet nagyjából egy-másfél percet vesz igénybe, hátránya, hogy mindenképpen ki kell szednünk a szerelés idejére a lapot, előnye viszont, hogy a szerkezet nagyon stabilan rögzíti a hűtőt a deszkához, így nagyon jó a processzor és a rézmag közötti hőátadás.

Ami a teljesítményt illeti, a percenként legfeljebb 1800-at pörgő ventilátor a gyártó szerint 18 db-es zajnál nem présel ki magából többet, mi ezt simán megcáfoljuk, ugyanis maximális fordulaton azért már van hangja a cuccnak.  Más kérdés, hogy az automatikus szabályzással nem tudtuk 1100 rpm fölé vinni a légkavarót, üresjáratban pedig gyakorlatilag némának mutatkozott a 700-as értékkel. A hőmérsékletek brutálisan alakultak, az internetezős 30 fok után a Prime 95 is csak 49-ig tudta felmelegíteni a 65 nm-es E6850-et, ami figyelembe véve az alacsony zajszintet, remek eredmény. A termék gyakorlatilag egyetlen hátránya, hogy az egyre népszerűbb Core i5-ös processzorokhoz nem igazán használható, kivéve, ha olyan alaplapot választunk, amelyen megtalálhatók az LGA775-ös furatok (pl. Asrock).

Xilence Black Hawk

Az előbb bemutatott Xilent Blade XL-nek majdnem a duplájába kerül tesztünk utolsó processzorhűtője, ami a Black Hawk fantázianevet kapta. Bár maga a hűtő nem sokkal nagyobb, ennek ellenére hatalmas dobozt kapott, legalább másfélszer akkora, mint a Blade-é.

A kellékek megegyeznek a Xilent Blade-nél látottakkal, tehát a felfogató rendszer is pontosan ugyanaz. Az LGA1366-os keret itt is a csomag része, sajnos LGA1156-os támogatás ezúttal sincs.

Az első és legszembetűnőbb eltérés a Blade-től a teljes egészében rézből készült lamellasor. Méretre picit nagyobb, mint az XL-é, hőcsövekből eggyel többet, összesen hatot kapunk. Az öcskös egyik legjobb tulajdonságát megörökölte a Black Hawk is, bármilyen memóriákat használhatunk vele egy társaságban, a magasan kezdődő és felfelé ívelő kialakítás elég teret hagy bárminek. A probléma inkább akkor van, ha szűk házba akarjuk beépíteni ezeket a monstrumokat, ugyanis elképzelhető, hogy a hőcsövek vagy a táp vagy a chipsethűtő útjában lesznek, így nem árt felmérni a terepet vásárlás előtt.

Az átlátszó, de alapvetően fekete színű ventilátor szokatlanul magas darab a maga 4,8 centiméterével, így nem csoda, hogy zajszintje is magasabb, dacára a Blade-del azonos, 1800-as maximális fordulatszámnak. Ami furcsa, hogy a nagyobb lapátoktól függetlenül papíron nem képes több levegőt megmozgatni, mint a Xilent Blade piros ventilátora. A rögzítésért természetesen itt is gumik felelnek, az átlátszó légkavaró feletti keresztpánt pedig piros színben világít, ami nem kikapcsolható.

Ami a teljesítményt illeti, nem meglepő, hogy a Xilent Blade-nél jobb eredményeket kaptunk, amihez az is hozzátartozik, hogy a Black Hawk-ot gyakorlatilag alig csavarta fel az alaplap, a 700-as üresjárati fordulatszám nem érte el az 1000-et Prime 95 alatt. A Black Hawk tehát kiválóan hűt, a probléma viszont az, hogy mindehhez igencsak borsos árcédula tartozik és a Xilent Blade XL-hez képest nem kapunk ezzel arányos teljesítménytöbbletet.

4. Notebook hűtők I. - FL17, T17, X17-1

Még mindig maradunk a hűtők világában, de a hűteni kívánt eszközt kicsit másra cseréljük. Manapság egyre inkább terjednek a notebookok, és ez nemcsak az olcsón megvásárolható netbookoknak köszönhető, ugyanis az utóbbi időben nagyon felkapottak lettek a CULV platformra épülő szubnoteszek és a játékra is alkalmas nagygépek is. Utóbbiak hűtése rendszerint jól megoldott, ám vannak olyan gépek, amelyek vagy túl zajosak vagy túlságosan melegszenek (rosszabb esetben mindkettő), ezen gépek tulajdonosainak próbál segíteni az Xilence különféle notebook hűtőivel, melyek közül szinte az összes tiszteletét tette nálunk. Szokásunktól eltérően most méret szerint fogunk haladni, azon belül természetesen a legolcsóbbal kezdünk és haladunk a legdrágább felé. A két tesztkészülék mindegyike forrófejű, a Hewlett-Packard Pavilion dv6-ban egy Radeon Mobility HD4650 teljesít szolgálatot, az Asus UL80Vt-ben pedig egy GeForce G 210M kóstolgatja a 100 fokos lélektani határt, így mindkettőre ráfér a hűsölés.

[bold]Xilence FL17

[/bold]

Az első hűtő, amit kipróbáltunk inkább nevezhető állványnak, hiszen egyetlen csatlakozót és ventilátort sem tartalmaz. A műanyagból és gumiból készült FL17 célja, hogy az átmelegedett alsó burkolat ne fűtse be a noteszgépek belsejét (legyen hely levegőzni). Azt csak zárójelben jegyezzük meg, hogy az így megemelt notebookon sokkal kényelmesebb gépelni és – mivel feljebb kerül a kijelző, így – kevésbé fárad el a hátunk a sok görnyedéstől.

Az FL17 egy vékony dobozban kelleti magát, kellékként semmit nem kapunk, hiszen magától értetődő mit és hogyan kell használnunk.

Bár eleinte nem igazán hittünk benne, az FL17-nek valóban van létjogosultsága, hiszen a processzor- és videokártya terheléseknél is nagyjából 10 fokot nyertünk csak azzal, hogy felemeltük a gépet. A műanyag keresztléceken remekül megtapadt a gumitalpakkal rendelkező Pavilion, így gépelés közben sem sikerült kizökkenteni az egyensúlyából. A termék 2600 forintos ára elfogadhatónak mondható, ennél olcsóbban semmilyen notebook hűtéssel kapcsolatos szerkezetet nem kapunk.

[bold]Xilence T17

[/bold]

Következő versenyzőnk nyugodtan indulhatna az extravagáns kategóriában, ugyanis kinézetével biztosak vagyunk benne, hogy sok embert rögtön lekenyerezne, pedig a T17 sajnos közel sem ennyire jó termék.

A doboztervezők nem erőltették meg magukat, igaz, aki notebook hűtésre adja a fejét, az valószínűleg nem a boltok polcain fogja kiszúrni leendő portékáját. A T17 mellé egyetlen USB kábelt kapunk, ez a 12 centis ventilátor működtetéséhez és az USB hub áramellátásához szükséges.

Használat közben a légkavaró pirosan világít, aminek azért nincs sok értelme, mert csak a notebook alá pillantva tehetünk erről tanúbizonyságot. Sajnos a morgó, berregő hang rögtön a bekapcsolás után levon az élvezeti értékből, de az igazi csalódást akkor tapasztaljuk, amikor megpróbáljuk felhelyezni a notebookot a hűtőre. Két problémával állunk szemben. Az egyik, hogy a gép alsó felén lévő gumitartóknak egyszerűen nincs hely a hűtőpadon, a másik, hogy ahol van hely, a műanyag borítás ott is csúszik, tehát nagyon óvatosan lehet csak gépelni a szerkezeten, mert a noteszt borzasztó könnyű elmozdítani a helyéről.

Ha mindez még nem lenne elég, akkor meg kell, hogy említsük, hogy a ventilátorral bíró T17 kevésbé volt hatásos, mint a passzív FL17, ráadásul majdnem kétszer annyiba kerül, így semmiképpen sem ajánljuk megvételre.

[bold]Xilence X17-1

[/bold]

Utolsó nagyméretű versenyzőnk már sokkal átgondoltabb tervezés nyomait hordozza magán, mint az előbb látott T17, erről gyorsan meggyőződhetünk a kibontás után.

Mint látható, kapunk az USB hubon felül egy memóriakártya-olvasót is, amely az SD és Memory Stick-en kívül a Compact Flash és XD szabványokat is támogatja. Főleg utóbbi kettőnek van jelentősége, hiszen ezek szoktak hiányozni a notebookokból. Ventilátorokból két 6,5 centiset kapunk, melyek elfogadható zajszinttel üzemelnek és kéken világítanak, igaz fényerejük nem olyan nagy, plusz a sűrű rácson se igazán tud átszűrődni sok minden.

Ahogy a grafikonon látható, az X17 mindent hűtött egy kicsit, itt volt példa először arra, hogy a merevlemez válláról levett valamit a notebook hűtő. 5500 forintos áron a félig alumíniumból, félik műanyagból készült termék ha nem is ajánlott, de meggondolandó vétel, bár az igazat megvallva, hacsak nem rendelkezünk forró HDD-vel és nincs szükségünk az extra csatlakozókra, akkor az FL17-tel még mindig jobban járunk.

5. Notebook hűtők II. - X15-1, Duropad

Folytassuk a sort két kisebb hűtővel, melyek a 15-16 helyett a 14”-os készülékeket célozzák meg. Mint eddig mindig, most is az olcsóbbik változattal kezdünk.[bold]

Xilence X15-1

[/bold]

A nagytestvérrel már találkoztunk és végső soron meg voltunk elégedve a szolgáltatásaival és a hűtési teljesítményével, viszont az árcédula nem volt annyira baráti. Az X15-ből hiányzik a memóriakártya-olvasó és kisebb is lett, cserébe jóval olcsóbb.

A koncepció változatlan maradt, ismét két 6,5 centis ventilátor mozgatja a levegőt, ám ezek már nem világítanak és valamivel halkabban is üzemelnek, mint az X17-ben lévők.

A meglehetősek forró Asus UL80Vt-vel viszont gyakorlatilag semmit nem tudnak kezdeni, érdemi változást nem igazán tapasztaltunk.

[bold]Xilence Duropad

[/bold]

Tesztünk második legdrágább notebookhűtője nem a látványra, hanem az észre megy. A Duropad kizárólag 14”-os gépekhez használható, a többi versenyzővel ellentétben nincsen kisebb vagy nagyobb változata.

A dobozt kinyitva egy hatalmas alumíniumdarabbal nézhetünk farkasszemet, melyen csak a két ventilátornak kivágott hely töri meg a csendet.

Dacolva a több mint 5000 forintos árral, a Duropad nem tartalmaz mást, csak egy USB hubot. A ventilátorok ezúttal is kéken világítanak, ráadásul kisebbek is lettek, mindössze 6 centisek, így a kellő légszállítás eléréséhez magasabb fordulatszámon üzemelnek, így hangosak és morgósak is egyszerre.

A merevlemezzel igen jól bánt a Duropad, de a többi komponenssel ő sem tudott mit kezdeni.

6. Tápegységek I. - Red Wing 480W, Green Power 550W

Egyetlen kategória van már csak hátra, ez viszont legalább olyan fontos, mint a processzorhűtők voltak. Bár a PC-k fogyasztása nem igazán nő – köszönhetően a remek architektúrális változásoknak – , ettől függetlenül az emberek szívesebben vesznek erősebb, magasabb teljesítmény leadására képes tápegységet, mint régebben. Sokan túlbiztosítják magukat, mondván, amin nagy szám van, az biztos sokat kibír. Pedig a kondenzátorok minősége az, ami főleg meghatározza egy táp stabilitását, azokat pedig nehéz meglesni a dobozon keresztül. Szétszedni ugyan mi sem szedtük az Xilence négy versenyzőjét, viszont szubjektív zajszintet és feszültségingadozásokat is mértünk. Szokásunkhoz híven a legolcsóbb táptól haladunk a legdrágább felé. A terhelést az alábbi konfiguráción végeztük Furmark, Prime 95, és HD Tune alkalmazások egyidejű futtatásával:

Alaplap: Gigabyte GA-P35-DS3L

Processzor: Intel Core 2 Duo E6850 (3.00 GHz, 1333 MHz FSB, 4 MB L2 cache, 65W TDP)

Hűtő: Xilence Black Hawk

Videokártya: Asus Radeon HD5850 1 GB

Merevlemez: Hitachi 320 GB 7200 rpm 8 MB cache SATA2

Xilence Power Red Wing 480W

A Red Wing ha nem is a legalapabb széria, de mindenképpen a belépő sorozatok egyike, a 480W-os tápegység 9500 forintba kerül. Lássuk, mit kapunk a pénzünkért.

A többi termékhez hasonló formatervű dobozban kapott helyet tesztünk legolcsóbb tápja és meglehetősen zsúfolt környezet fogadott minket a felbontás után, a gyártó igyekezett minden négyzetcentimétert kihasználni.

A tápegységek mellé nem igazán szoktak sok mindent csomagolni, ez a képen is látszik. Amit pluszban el lehet képzelni az egy pár kábelkötegelő, esetleg matrica, de egyiket se kapunk, igaz ennyi pénzért nem is vártunk.

Külsőre egész tetszetős a Red Wing (már akinek ez szempont), a fekete és piros színek elég jól mennek egymáshoz. Ami a kábeleket illeti, a 480W-os teljesítményt aligha fogjuk velük kiaknázni, hiszen rettentő kevés perifériát tudunk alaphelyzetben a tápra dugni. Míg a régi négytűs molex csatlakozóból megkapjuk mind a négyet, addig PCI-Expressből már csak egy van, és ami még szomorúbb, hogy SATA tápkábelből mindössze kettő. Ez azt jelenti, hogyha egy középkategóriás videokártyát akarunk használni, akkor a PCI-Express átalakító miatt a négy molexből kettő rögtön kiesik, a merevlemez és a DVD-író elviszi a két SATA-t, így marad két molexünk, amit elosztókkal és átalakítókkal további merevlemezekre még valahogy felhasználhatunk, de ha szintén ilyen tápcsatlakozóval bíró rendszerhűtőkkel is akarunk foglalkozni, akkor végképp gond van. Egy szónak is száz a vége, a kábelek egy szokványos PC-hez elegendőek, de ha plusz igényeink vannak, akkor bizonyos egyéb megoldások utána kell néznünk.

Kár ezért, mert – ahogy a képeken is látszik – a tápegység viszonylag erős, két 12V-os ágán több mint 370W-ot tud leadni (maximum). A kábelek hossza egyébként szintén csak elegendő, olyan házba, ahol a tápegység alul foglal helyet már nem biztos, hogy betennénk a Red Winget, hiszen az alaplap háta mögött esélyünk sincs az elkábelezésre.

A +3.3V és +5V-os feszültséget nagyon szépen tartotta a táp, a +12V-nál már kiütköztek a gyengeségek, a 0.5V-os esés sajnos nem kecsegtet túl sok jóval, még akkor se, ha a +/- 5%-os tűréshatáron belül maradtunk. A hűtésért felelős 12 centis ventilátor fordulatszámát nem tudtuk monitorozni, de zajszintjével nem volt különösebb gond, terhelésnél, ha közelebb hajoltunk a géphez, már egyértelműen meghallottuk. Ami zavaróbb volt az a terhelés alatti rezonálás, ami valószínűsíthetően a tesztelésre kapott tápegység hibája volt, ugyanis ha összenyomtuk a burkolatot képező műanyag lapokat, akkor a hatás elmúlt, de amint elengedtük azokat, visszatért. 9500 forintért nem éreztünk elég potenciált a Red Wingben, a kevés és rövid kábelek, illetve az erősnek tűnő, de könnyen megingatható 12V-os ág egyértelműen eltántorítja az ajánlott plecsni megszerzésétől.

Xilence Green Power 550W

Második versenyzőnk egyenesen a Green Peace-től érkezett, hiszen 80% feletti hatásfokot ígér és még doboza is újrahasznosított papírból készült.

Belül semmi érdemlegeset nem találunk, ugyanazok a kellékek járnak hozzá, mint az előbb látott Red Winghez, kábelkötegelőnek még mindig nyoma sincs.

A tápegység már színével is jelezni akarja, hogy nem kíván azonosulni a cég többi termékével, ő bizony itt most meg szeretné menteni a Földet a mértéktelen pazarlástól. Kár érte, mert a sok fekete-piros alkatrész között nagyon sivár látvány volt a régebben abszolút hétköznapinak számító szürke szerkezet.

Kábelekkel, ha nem is jól, de jobban állunk, mint a Red Wingnél. Molexből eggyel kevesebbet kapunk, viszont SATA-ból kettővel többet, ami sokkal fontosabb. PCI-Expressből továbbra is csak egy van, úgy látszik így próbálják a cégnél ösztönözni a vásárlókat, hogy inkább HD5770-et vegyenek GTX260 helyett. A vezetékek pár centivel hosszabbak lettek, aminek örültünk.Hiába viszont az 550W-os matrica és a 80% feletti hatásfok, a 12V-os ág semmivel nem erősebb, mint a 480W-os Red Wingnél, így hasonló feszültségesésekre készültünk, mint az előbb.

Bár 0,2V-tal eltolva, de a 0,5V-os esés valóban megjelent, sőt nagyon közel volt a 0,6-hoz is. A 12 centis ventilátor a specifikációk szerint maximum 1600-as fordulatszámra képes, szerencsére nem pörgött annyit (bár monitorozni ezt sem tudtuk), viszont tény, hogy semmivel nem volt halkabb, mint a Red Wingben található piros rokon. A fájdalmunkat enyhíti a tény, hogy terhelésre se lett hangosabb a szerkezet, de a dobozon szereplő „Silent” felirat után nem egészen erre számítottunk. A maga 12900 forintját nem feltétlenül éri meg, hiszen ebben az árkategóriában nagyon nehéz legyőzni a Corsair CX400-at, amely rettentően halk és a nagyokhoz hasonlóan bivaly erős 12V-os ággal bír.

7. Tápegységek II. - Gaming Edition 600W, Modular 750W

[bold]Xilence Power Gaming Edition 600W

[/bold]

Harmadik tápunkkal megint visszakanyarodunk egy picit a Red Wing imázsához, ugyanis a Gaming széria legkisebb képviselőjét is Mikuláshoz illő jelmezbe öltöztették.

A doboz már jelentősen meghízott az előző két versenyzőhöz képest, így arra számítottunk, hogy valami változás lesz tetten érhető a csomagon belül is. A Green Power után a Gaming Edition is megkapta a 80 Plus minősítést, igaz csak a bronz fokozatot.

Kábelkötegelőket ugyan még mindig nem kapunk, viszont az rögtön szembetűnik, hogy mennyivel több vezetékkel tudunk majd gazdálkodni a gépépítés során. Szintén örültünk annak, hogy minden egyes ág fekete harisnyázást kapott, ez kölcsönöz egyfajta eleganciát és minőségérzetet az egész terméknek.

A piros ventilátor is együtt hízott a dobozzal, ugyanis 13,5 centis átmérővel büszkélkedhet. Fordulatszáma a tesztidőszakban végig 700-on tanyázott, üresjáratban és terhelésre egyaránt. Zajt minimális mértékben csapott, egész közel kellett hajolnunk ahhoz, hogy a processzorhűtő és a tápegység által keltett nesz között különbséget tudjunk tenni.

A 600W-os címke ellenére továbbra is két 12V-os ággal gazdálkodhatunk, viszont ezek nagyon megerősödtek a korábbi két tápéhoz képest. Egyenként 240, összességében legfeljebb 420W leadására képesek, ez bármelyik mai konfigurációt ki kell, hogy szolgálja (eltekintve az extrém esetektől, pl. Radeon HD5970 CrossFire). Szintén örömteli, hogy a kábelek tovább nőttek, és immáron a nagy tornyokba is elegendőek. Vezetékből a teljesítményhez mérten elég sokat kapunk. PCI-Expressből egy hat- és egy nyolctűs áll rendelkezésre, ami azért furcsa, mert a gyártó a doboz elején nagyban hirdeti az SLI és CrossFire támogatást, amely a HD5770-től/9800GT-től felfelé csak két átalakítóval lehetséges. Molex csatlakozóból továbbra is négyet kapunk, viszont SATA eszközökből már hatot tehetünk a gépbe, ami általában elég szokott lenni még a megszállított HDD gyűjtögetőknek is.

Sajnos terhelés hatására a játékosoknak szánt 600W-os táp se brillírozott, a 0.5V-os esés itt is előjött, igaz a két másik ág beton stabilnak bizonyult. 17600 forintért nem egy rossz választás ettől függetlenül, bár ezért az összegért már hazavihetünk papíron gyengébb, de márkásabb és moduláris tápegységeket is. Sajnos a Corsair a HX450-nel nagyon magasra tette a lécet és bizony a 12V-os ága semmivel nem gyengébb (sőt), mint a jelenlévő alanyénak, ráadásul 5 év garancia, kábelkötegelők és lecsatlakoztatható kábelek fogadják az érdeklődőket.

[bold]Xilence Power Modular 750W

[/bold]

Elérkeztünk az utolsó és egyben legdrágább, legerősebb tápegységhez. A Power Modular, mint neve is mutatja a cég első moduláris tápja, a 750W-os ráadásul a családból a legkisebb.

Az óriási dobozból igazi művészet volt előhalászni a benne lakókat, ugyanis a lecsatlakoztatható kábelekkel egybe csomagolta a cég a fixen meglévő két 12V-os vezetéket, némi helyet megspórolva így. Bár kábelkötegelőket nem kapunk, lehetőségünk van extra rendszerhűtők csatlakoztatására, ha az alaplapról már elfogytak az erre szolgáló aljzatok. Ez főleg a nagyobb házak tulajdonosainak jön jól, ahol minden oldalra legalább egy, de inkább két ventilátor jut. Természetesen a 600W-os Gaming Editionhöz hasonlóan itt is minden vezeték fekete harisnyát kapott.

Moduláris tápegység lévén, hátul csak a 24 és 8 tűs alaplapi csatlakozókat találjuk, minden mást, amit használunk, nekünk kell rácsatlakoztatni a termék hátuljára. Külön színnel vannak elválasztva a videokártyához és az egyéb eszközökhöz tartozó ágak, így sötétben is könnyedén megtaláljuk azt a csatlakozót, amit keresünk.

Kábelekből kapunk gazdagon, itt már tényleg komolyan vehetjük a CrossFire és SLI támogatást, ugyanis két hat- és két nyolctűs PCI-Express csatlakozó lapul a dobozban. Molex és SATA vezetékekből egyaránt hatot kapunk, mi az arányokon változtattunk volna, de vélhetően a célközönségnek még így is elegendő lesz ez a leosztás. Elég nehezen tudnánk olyan konfigurációt mondani, amely képes kifogni az Xilence monstrumján, a 12V-os ágon több mint 700W leadására képes eszköz még egy HD5970-ből is elvinne kettőt, így hát adódik a kérdés, hogy mi szükség 1000-1200W-os dögökre a mai világban. Természetesen a 80 Plus minősítést ez a táp is megkapta, de hasonlóan a Gaming Editionhöz, csak a bronz fokozatot.

A 13,5 centis ventilátor pontosan ugyanaz a darab, ami a 600W-os tápegységben is dolgozik. Furcsa módon itt nem kaptunk vezetéket ahhoz, hogy monitorozzuk a fordulatszámát, de zajszint alapján egy az egyben megegyezik a Gaming Editionnél mérttel, azaz 700 rpm.

A feszültségek, ahogy az várható volt, itt bizonyultak a legstabilabbnak, bár a 12V-os ág még mindig nem volt az igazi, de már bőven a jó kategóriába esik, hiszen terhelésre se csökkent 12V alá. 26500 forintos árát abszolút megéri az Xilence minőségi modulárisa, a gond inkább az, hogy ebben a régióban minden neves gyártónak legalább egy, nem ritkán két tápegysége is szerepel, így elég nagy a konkurencia. Az FSP 800W-os Everestje például még a Xilence 750W-os szörnyetegénél is olcsóbb (igaz a pletykák szerint hangosabb is), de ott van a Corsair TX750 (nem moduláris) és HX650, a Coolermaster Silent Pro 600W és az Enermax Modu82+ széria is. Ettől függetlenül mi bátran bele mernénk vágni a krampusznak öltözött Power Modular 750-be, biztosak vagyunk benne, hogy leendő tulajdonosát nagyon sokáig kiszolgálja majd.

8. Értékelés és ajánlott termékek

Egy hét és tizenhat teszttermék után meglehetősen pozitív kép alakult ki bennünk a német-kínai gyártóval kapcsolatban. Bár meg kell mondani, hogy a termékek többsége nem kap ajánlott minősítést, ne felejtsük el, hogy a nagyobb márkák is rendelkeznek bőven vacak megoldásokkal, elég csak az olcsó CPU hűtőkre vagy egyéb kiegészítőkre gondolni. Tekintettel arra, hogy a véleményünket már leírtuk az előző hét oldalon, most – mintegy összefoglalásként – azokat a termékeket emelnénk csak ki, amelyeket megvásárlásra alkalmasnak tartunk.

A Fan Control Panel egy teljesen alap funkciókkal bíró ventilátor-szabályzó egység, amely piros világításával bármely, modding iránt érdeklődő felhasználónak hasznos társa lehet. Nagy előnye, hogy a háromból két ventilátort ki is tud kapcsolni, így nem kell télen és nyáron bedugni illetve kihúzni az érintett kábeleket. 3000 forintért nem igazán találunk hasonló alternatívát, hacsak nem barkácsolunk magunknak valamit otthon.

A Hard Disk Cooler LCD két eszközt testesít meg egy személyben. Egyrészt hűti a bele helyezett merevlemezt a vastag alumíniumbordáknak köszönhetően, másrészt a működés során fellépő rezonanciát is minimalizálja, ezáltal csillapítva az így keletkező zajt. A merevlemezen kívül a processzor hőmérsékletét is tudjuk vele monitorozni, amelyet az előlapi LCD kijelzőn jelenít meg. Úgy gondoljuk, hogy mivel mind a három funkciót megfelelően látja el, a 6500 forintos árcédula elfogadható érte.

Az FL17-es notebook hűtő nagyjából annyit tud, amennyit az árcédulája alapján sejteni enged. Egy letisztult formavilággal rendelkező, ergonómiailag és hűtésileg is hasznos, ráadásul zajt sem generáló eszközt ismerhettünk meg a személyében. Funkcionalitása itt véget ért, de ezért az árért úgy gondoljuk, hogy érdemes belőle otthon tartani egyet, ha pár percnél tovább szeretnénk dolgozni kedvenc notebookunkon.

A Xilent Blade XL egy attraktív és jól is teljesítő processzorhűtő, amelynek egyetlen hibája, hogy az egyre népszerűbb LGA1156-os foglalattal – jelenleg – nem birkózik meg. Természetesen ez megoldható egy okos alaplap választással, de ha már rendelkezünk eggyel, ami nem jó parti ehhez, akkor nincs mit tenni. Az alacsony zajszint mellé magasan kezdődő lamellák társulnak, így egyetlen gépnél sem jelenthet problémát az összes memória foglalat kiaknázása. 8500 forintért ugyan vannak alternatívák a piacon, ám zajszintben kevesen tudják felvenni a versenyt a Xilence „Pengéjével”, amihez ráadásul a többieknél olykor fizetős LGA1366-os keretet is ingyen megkapjuk.

A tápegységek közül a 600W-os Gaming Edition és a 750W-os Modular is kiérdemelte elismerésünket. Kategóriájában az előbbinek könnyebb dolga van, hiszen viszonylag kevés ellenféllel kell szembenéznie az alacsony zajszint miatt, a moduláris változat viszont rettenetesen sok ellenlábassal küzd meg a vásárlók kegyeiért. Nekünk mindkettő tetszett és megvan bennük a potenciál, hogy sikerre vigyék a gyártó ezen részlegét. Talán, ha a garanciaidőt meghosszabbítják, fel tudják gyorsítani ezt a folyamatot.

A tesztben szereplő Xilence termékeket a Compmarkettől kaptuk tesztelésre, köszönjük!

Xilence Fan Control Panel: Hivatalos honlap | Vásárlás

Xilence Hard Disk Cooler LCD: =2285&tx_vgzdbxml_pi1[category]=20"]Hivatalos honlap | Vásárlás

Xilence Xilent Blade XL: =1363&tx_vgzdbxml_pi1[category]=4"]Hivatalos honlap | Vásárlás

Xilence Power Gaming Edition 600W: =1881&tx_vgzdbxml_pi1[category]=11"]Hivatalos honlap | Vásárlás

Xilence Power Modular 750W: =1884&tx_vgzdbxml_pi1[category]=11"]Hivatalos honlap | Vásárlás