Bevezető
A Xigmatek Nebula 2013. októberi bejelentésekor sokaknak tetszett az egyedi formavilág, amihez, mint később kiderült elég jó ár társult.
Nemrégiben lehetőségünk nyílt a Nebula kipróbálására, sőt, a Nebula C is tesztpadunkon landolt, így alaposan össze tudtuk hasonlítani, mik a különbségek a termékek között, és ezek mennyire befolyásolják a használhatóságot. Mielőtt belevágnánk a tapasztalatok kiértékelésébe, feltétlenül meg kell mutatnunk, milyen tulajdonságokkal rendelkeznek az egyes modellek.
Xigmatek Nebula
Xigmatek Nebula
A Xigmatek Nebulája egy érdekes jelenség: a téglatest alakú ház elegáns dizájnt kapott, a bal alsó sarok pedig különösen vonzza a tekintetet, hiszen itt kaptak helyet a rendszer működéséről árulkodó LED-ek, amelyek egy narancssárga, motorkerékpár-indexburára hasonlító borítás mögött lapulnak.
A Nebula igényes csomagban érkezett meg hozzánk. A doboz belsejében gondosan elcsomagolva foglalt helyet maga a számítógépház, a tartozékokat, illetve a szerelési anyagokat pedig a ház belsejében, az egyik fiókos rendszerű meghajtó-bővítőhelyben szállásolták el. A barna kartondoboz pont akkora, mint egy 3,5 hüvelykes adattároló, így a sínek pont illenek rá, ami hatékony, elegáns rögzítést tesz lehetővé. A Nebula mellé természetesen némi dokumentációt is kaptunk, amely a szerelési munkálatok elvégzésében segít. A tartozékok között minden szükséges csavar jelen van, és a kábelkötegelőket sem spórolták le, így nincs akadálya az esztétikus belső kialakításának. Extraként egy USB 3.0->USB 2.0 átalakító kábelt is kapunk, ami akkor jöhet jól, ha a kiszemelt Mini-ITX alaplapon nincs USB 3.0-s tüskesor, csak USB 2.0-s, hiszen ekkor is használhatjuk az USB 3.0-s előlapi portokat, igaz, csak USB 2.0-s sebesség mellett.
A Nebula elegáns formavilága letisztult, mégis különleges. A ház előlapját, illetve oldallapjait szálcsiszolt alumínium lapok borítják, amelyek egy mozdulattal kipattinthatóak a helyükről. Az oldallapokat a hátsó élükkel kezdve tudjuk kipattintani, az előlapot pedig az oldallapok levétele után lehet levenni. A visszarakás természetesen fordított a sorrendben történik.
Az előlap, illetve az oldallapok felett egy kis hézagot hagytak, ám itt sajnos nincs szellőző, a ház tetejét pedig zongoralakk fekete borítással ellátott műanyag panellel díszítették, amire érdemes vigyázni, hiszen érzékeny a karcokra. A bekapcsoló gombot a tetőlapba süllyesztették, és narancssárga kerettel látták el, ám ez nem világít – pedig igény az lenne rá, esetleg kikapcsolható háttérvilágítással. Az előlap bal alsó sarkában egy narancssárga kis bura látszik, amely mögött két LED húzódik: az egyik a HDD aktivitását jelzi, a másik pedig a rendszer működéséről árulkodik. Ezek fénye abszolút nem zavaró, sokkal inkább hangulatos.
Szemből nézve a bal oldallapon nincs semmi érdekes, a jobb oldallap előlaphoz közelebb eső szélén azonban megtaláljuk az USB 3.0-s portokat, illetve a HD audió csatlakozót is – utóbbi egy fejhallgató kimenetből és egy mikrofon bemenetből áll.
A ház hátulján a 120 milliméteres hátlapi ventilátor szellőzője látható, alatta pedig két furatot is kialakítottak, amelyek a külső hőleadó radiátor csöveinek kivezetését segítik. Az alaplap hátlapi portjait fogadó kivágás felett egy szellőző látható. Tőle jobbra a két darab PCI bővítőhely szellőzővel ellátott borításait csodálhatjuk meg, a bal felső részen pedig a tápegység helye látszik.
A ház egy ezüst színű emelvényen áll, ami a fotó alapján könnyedén tűnhet alumíniumnak, ám a látszat csal: a négy gumilábbal ellátott emelvény műanyagból készült. Maga a kuckó egyébként 260 x 260 milliméteres alapterülettel bír, teljes magassága pedig 330 milliméter, azaz nem egy hatalmas számítógépház.
Az oldallapokat, illetve az előlapot összesen 4-4 műanyag fül rögzíti, amelyeket első körben elég nehéz kioldani. Fontos, hogy az oldallapokat a hátsó élnél pattintsuk ki először, és kissé kinyitott állapotban kezdjük meg az első fülek kioldását, ugyanis az oldallap eleje belesimul az előlap szélébe, így fordított próbálkozás esetén nem járhatunk sikerrel. Az oldallapok leszedése után az előlap is leszedhető – ekkor a narancssárga burán található fóliához is hozzáférünk, ami eredetileg a szállítási sérülés elleni védelmet szolgálja.
A Nebula belsejében csak minimális mennyiségű bővítőhely áll rendelkezésre, de ez nem is meglepő, hisz pici számítógépházról van szó. A ház alján nagyméretű perforált felületen keresztül jöhet be a friss levegő, ami aztán a ház hátulján távozhat. Sajnos az alsó szellőző nem kapott porszűrőt, ami idővel probléma lehet, hiszen gyorsan be tud porosodni egy ilyen apró légterű kuckó.
A ház alján egy Mini-ITX formátumú alaplap fér el, amelyben maximum 200 milliméter hosszú bővítőkártya szállásolható el. Mivel a tápegység az alaplap fölött kapott helyet, így a processzorhűtő maximális magassága csak 80 milliméter lehet – ha a gyári CPU hűtő kiváltása mellett döntünk, csak alacsonyprofilú megoldás jöhet szóba, amiből manapság szerencsére sokféle van.
Az adattárolókat a ház tetőlapja alatt elhelyezett keret várja, amelyben két fiók fogadja a 3,5"-es meghajtókat, a keret alján pedig egy dedikált 2,5 hüvelykes bővítőhely is lapul. Az egyik 3,5"-es bővítőhely gyárilag egy 2,5"->3,5" átalakító keretet tartalmaz, így 2,5 hüvelykes adattárolót is fogad, de ha nincs rá szükség, csak kivesszük, leemeljük róla a műanyag síneket és ugyanezzel a lendülettel rá is rakhatjuk őket egy 3,5 hüvelykes merevlemezre.
Optikai meghajtó beszerelésére sajnos nincs mód, de a probléma USB-s külső optikai meghajtóval könnyedén megoldható – már ha egyáltalán szükség van ilyen perifériára.
Említést érdemel még az a tény is, hogy a ház belsejének kialakításakor nem igazán gondoltak a kábelmenedzsmentre: gyakorlatilag nincsenek dedikált rögzítők, így kreatívan kell megoldani a problémát, ha esztétikus, jól szellőző konfigurációra vágyunk. A kevés hely miatt érdemes eleve teljesen moduláris tápegységben gondolkodni, hiszen arról a felesleges tápkábeleket könnyedén lecsatolhatjuk, így jelentősen könnyebb lesz elrendezni a kábeleket.
Xigmatek Nebula C
Xigmatek Nebula C
A Xigmatek Nebula sorozatának legfrissebb tagja, a Nebula C modell az eredeti Nebula költséghatékony, kis mértékben továbbfejlesztett kiadásának tekinthető.
Ez a modell már kevésbé elegáns, teljesen átlagos kartondobozban kapott helyet, amelynek belsejében ugyanolyan igényesen van elcsomagolva a Nebula C, mint a tetszetősebb dobozban lapuló Nebula. A dobozt jó eséllyel úgyis csak vásárlásnál, illetve kicsomagolásnál látjuk, utána soha többet, így a puritán kartondoboz nem jelenthet valós hátrányt.
A tartozékokat ezúttal is a számítógépház belsejébe, egy külön kis kartondobozba száműzték, a dokumentáció viszont most is a házon kívül, a nagy kartondobozban kapott helyet annak érdekében, hogy az oldallapokat is biztonsággal, sérülés nélkül le lehessen szedni.
A tartozékok között gyakorlatilag ugyanazokat találjuk, amiket a Nebula esetében: kapunk csavarokat, kábelrögzítőket, egy USB 3.0->USB 2.0 átalakító kábelt, valamint két műanyag sínt, amellyel a 3,5 hüvelykes meghajtót szerelhetjük a helyére. Természetesen a ház belsejében ezúttal is jelen van a Nebulából már ismert 2,5"->3,5" átalakító keret, ami szintén levehető műanyag síneket alkalmaz, fedélzetén pedig egyetlen 2,5 hüvelykes adattároló kaphat helyet.
A Nebula C külső stílusjegyek alapján nagyon hasonlít a Nebulára, de van közöttük néhány fontos különbség. Az egyik az, hogy a Nebula C fekete szálcsiszolt alumínium oldallapok helyett matt fehér műanyag oldallapokat kapott, amelyek viszont ugyanazt a rögzítő mechanizmust alkalmazzák, mint az elődmodell oldallapjai. A ház aljáról ezúttal elhagyták a 25 milliméter magas ezüst talpazatot, ami a Nebula szerves részét képezte, viszont a ház alján továbbra is nagyméretű szellőzőfelület található, így a gumilábakon álló kuckó elegendő mennyiségű friss levegőt kaphat. Sajnos ennél a modellnél sincs szűrő a beáramoló levegő útjában, így a friss levegő mellett a porszemek is utat találhatnak maguknak.
A műanyag oldallapokat ugyanúgy kell levenni, mint fémből készített társaikat: először a hátsó él mentén kell kipattintani a felső és az alsó rögzítőt, majd jöhetnek az első rögzítők, így végül az előlapot is elengedi az oldallap eleje.
Szemből nézve a bal alsó sarokban továbbra is jelen van a narancssárga kis plexi bura, amely mögött aktivitásjelző LED-ek húzódnak. Az USB 3.0-s portok, illetve a fejhallgató kimenet és a mikrofon bemenet a ház jobb szélén található, viszont a tetőlap és a hátlap kialakítása nem változott a Nebuláéhoz képest. A tetőlap felületét zongoralakk fekete helyett fényes fehér bevonattal ellátott műanyag lap borítja, ami hajlamos a karcolódásra, így érdemes lehet elgondolkodni az átlátszó fóliával történő védelmén. A bekapcsoló gomb ezúttal is ezüst színben pompázik, narancssárga kerete viszont ezúttal sem világít.
A ház belsejében Mini-ITX formátumú alaplap kaphat helyet, tápegységből pedig normál ATX PS/2 formátumú példányok jöhetnek szóba. A kábelmenedzsment ennél a modellnél is hiányos, ugyanis nincsenek dedikált rögzítők, vagy dedikált csatorna, ami megkönnyítené a vezetékek elrejtését.
Az adattárolókat ugyanolyan HDD keret fogadja, mint amilyet a Nebulában már láthattunk: ebben két darab 3,5 hüvelykes és egy 2,5 hüvelykes, vagy két darab 2,5 hüvelykes és egy 3,5 hüvelykes adattároló fér el. Az egyik 3,5 hüvelykes adattároló helyén 2,5"->3,5" beszerelő keret lapul, ami tetszés szerint kivehető, a keret alján pedig egy dedikált 2,5 hüvelykes bővítőhelyet alakítottak ki.
A processzorhűtő esetében továbbra is 80 milliméter a magasság-limit, viszont a ház sarkában található kis műanyagdobozt, ami a LED-eket rejti, némileg átfaragták, így a belső sarka már nem áll a videokártyák útjában. Ez azt eredményezi, hogy 200 milliméter helyett immár 230 milliméter a maximális videokártya-hossz.
Szerelés és néhány mérés
Szerelés
A Nebula és a Nebula C belsejét ugyanazokkal a komponensekkel töltöttük meg, viszont mivel a belsejük egyforma, így a szerelhetőség kitárgyalásánál egy kalap alá vesszük őket – gyakorlatilag úgyis ugyanazokat a tapasztalatokat szereztük mindkét termék esetében.
Az alaplap beillesztése nagyon egyszerű, a csavarok beszerelése azonban már kissé körülményes – főleg a memóriafoglalatnál elhelyezett példányé, amelynél a ház széle is akadályozza a folyamat sikerét. A processzort természetesen érdemes még az alaplap beillesztése előtt a helyére szerelni, csak úgy, ahogy a processzorhűtőt is, de ezzel egészen biztosan nem mondunk újat. A tápegység beszerelése szintén nem nehéz, főleg, ha teljesen moduláris példányt alkalmazunk – esetünkben pont rendelkezésre állt egy ilyen, hála a Cooler Master helyi képviseletének.
Adattárolás frontján nagyon jó a helyzet, ugyanis a rendelkezésre álló bővítőhelyeket jól pozícionálták, így a kábelezés is egyszerűen kivitelezhető. A magas memóriamodulok alkalmazásának abszolút nincs akadálya, ahogy a hosszabb videokártyákénak se: a Nebula maximum 200 milliméter hosszú, a Nebula C pedig maximum 230 milliméter hosszú VGA-kat fogad. Mivel egyre több a kompakt izomkártya, így igazán remek választékból csemegézhetünk.
A konfiguráció beszerelésével tehát alig akadt problémánk, azt viszont már sérelmezzük, hogy a friss levegő útját nem állja kivehető szűrő, emiatt ugyanis borítékolható, hogy elég sűrűn kell majd levennünk a ház oldallapjait a beltér takarítása miatt. Ezt a kérdést frappáns módon, akár egy mágneses szűrővel is megoldhatták volna.
Ventilátor zajszint
Mindkét Nebula sorozatú számítógépházban egyetlen egy hátlapi ventilátor van, ami tulajdonképpen a gyártó saját márkás megoldása. A 120 milliméteres átmérőjű légkeverő egészen meglepően halkan teszi a dolgát, igaz, pici szélzaja azért van, de az biztos, hogy átlagos komponensekből építkezve nem a rendszerhűtő lesz a konfiguráció leghangosabb összetevője. A 120 milliméteres XOF ventilátor egyébként 1200-as percenkénti fordulatszámon pörög, és csak akkor tűnik fel a zaja, ha a piac leghalkabb ventilátoraihoz vagyunk szokva, és nagyon fülelünk a gépház közelében, mert amúgy a halk megoldások táborát erősíti. A termék hátulján egyébként DF1202512SEMN felirat szerepel a termékkód sorában.
A tesztrendszer az alábbi komponensekből állt:
• Alaplap: MSI B85I Gaming
• Processzor: Core i3-4160
• Rendszermemória: 2 x 4 GB Kingston HyperX Fury DDR3-1866 MHz
• Adattárolás: Western Digital Caviar Black 500 GB (SATA 6 Gbps; 7200 RPM)
• Tápegység: Cooler Master V850
• Processzorhűtők:
• Gyári Intel processzorhűtő
• Alpenföhn Silvretta
• Videokártya: Sapphire Radeon R7 260X
• Operációs rendszer: Windows 8.1 Pro x64 (minden frissítéssel)
• Hőfokok ellenőrzése:
– Gyári GB app (System Information Viewer)
– CPUID Hardware monitor
– A zsúfoltság és az ebből eredő pontatlanság veszélye miatt miatt a célzólézeres infra hőmérőt nem vetettük be.
Néhány rövid teszt
Mindkét számítógépházba komplett rendszert szereltünk, majd elvégeztük a szokásos teszteket, amelyek keretén belül azt vizsgáltuk, mennyire jól szellőzik az adott konfiguráció. Extraként nem csak a gyári Intel processzorhűtőt, hanem egyik korábbi tesztünk szereplőjét, az Alpenföhn alacsony profilú processzorhűtőjét, a Silvrettát is bevontuk a tesztelésbe, hogy minél színesebb képet kaphassunk. A tesztek során az alábbi eredmények születtek:
Ahogy az a fenti diagramokból is kiderül, a két számítógépház szinte ugyanazokat a hőmérséklet-értékeket produkálta a tesztek során – köztük a legrosszabb esetben is csak minimális, hibahatáron belüli különbségek mutatkoztak. A gyári Intel processzorhűtő maximális terhelés alkalmával nem volt a helyzet magaslatán, de ha a videokártyát is maximálisan leterheltük, még rosszabb lett a helyzet. Az Alpenföhn Silvretta bevetésével sokat javultak a hőfokok.
Persze a fentiekhez mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a tesztek alkalmával extrém terhelést kapott a videokártya és a processzor, méghozzá olyan extrémet, amely az esetek többségében – átlagos felhasználás mellett – még véletlenül sem jelentkezik. Így a fenti mérések a lehető legrosszabb helyzetet vázolják. Az eredmények egyébként 23 Celsius fokos környezeti hőmérséklet és 48-52% között változó relatív páratartalom mellett készültek.
Verdikt
A Xigmatek Nebula sorozatának tagjai összességében nem okoztak csalódást: az egyedi formavilág mögött jól szerelhető, kellő mennyiségű bővítőhellyel ellátott belső található, amelynek szellőzése is jó. Utóbbi nagy szó, hiszen csak egyetlen egy 120 milliméteres átmérőjű ventilátor gondoskodik a hatékony levegőcseréről.
Tervezési szempontból hiányosságnak tartjuk, hogy a kábelmenedzsmentre nem fordítottak nagyobb hangsúlyt, de ez talán a kisebbik hiba, hisz ilyen kompakt számítógépházban mindenképpen nehéz esztétikusan elvezetni a kábeleket. Ennél nagyobb baj, hogy a bejövő friss levegő útját nem állja szűrő, azaz a por akadálytalanul bejuthat a rendszerbe, ami később sok kellemetlenséget okozhat.
Ettől eltekintve mindkét számítógépházat bátran ajánljuk. A Nebula az ezüst talpazatával, illetve az alumínium oldallapjaival hódíthat – plusz akkor is egyértelmű választás lehet, ha kiemelt szempont, hogy az új számítógépháznak feketének kell lennie. A Nebula C kedvezőbb ára miatt lehet csábító választás, cserébe viszont meg kell barátkozni a matt fehér műanyag oldallapokkal. Ezeket az oldallapokat valamivel könnyebb eleinte leszedni, mint alumíniumból készült társaikat – ha ez szempont. De nem is ez a Nebula C igazán komoly fegyverténye, hanem az, hogy a bővítőkártyák számára 30 milliméterrel több helyet kínál, mint társa, ami egyes esetekben döntő tényező lehet, ha választásra kerül sor.
A Xigmatek Nebula sorozatának tagjaival tehát mindenképpen érdemes számolni, ha stílusos, rendhagyó Mini-ITX számítógépházra vadászunk, illetve akkor is, ha költséghatékony, jól szerelhető, igényesen kialakított kompakt PC házra vágyunk!
A tesztben szereplő Xigmatek Nebula és Xigmatek Nebula C számítógépházakat a Kelly-techtől kaptuk, ezúton is köszönet értük!
Hasznos hivatkozások
• Xigmatek Nebula: Gyártói weboldal | iPon Webshop
• Xigmatek Nebula C: Gyártói weboldal | iPon Webshop
