Kicsomagolás, külső

Az Xbox One meglehetősen méretes dobozban érkezik, nyoma sincs a PlayStation 4 karcsú, laptopokra emlékeztető csomagolásának. A tisztességesen megpakolt dobozt kinyitva elénk tárulnak a részegységek. A kontroller mellett megtaláljuk a masina méretes tápegységét (a külső táp már Xbox-hagyomány), valamint egy rakás papírt. Ha mindezen sikerül áthámozni magunkat, alul ott vár ránk maga a konzol. A gépet kiemelve és alaposan szemügyre véve egyébként feltűnhet, hogy nem annyira ormótlanul nagy, mint ahogy azt a képek sugallnák, bár kétségtelenül egy óriás a Sony konzoljához, de még az előző, karcsú Xbox 360-hoz viszonyítva is.

Az Xbox One külsejét talán a letisztult szóval tudnám jellemezni. Elöl kapott helyet a fehér Xbox logo, melyet megérintve bekapcsolhatjuk a gépet (menet közben aztán fehéren világít), illetve a bal oldalon találjuk a lemezmeghajtót, és a lemez kiadására szolgáló, szintén érintésérzékeny gombot. Ezeket leszámítva azonban más nincs a viszonylag nagy homlokfelületen. Méretei ellenére az Xbox One kellemes, elegáns benyomást kelt, bár vélhetően a vékonyított slim modell lesz majd az igazi belőle. Ugyanakkor nem osztom azokat a véleményeket, melyek szerint egy régi VCR magnóra hasonlít, szerintem - érdekes módon - sokkal inkább a Sony modern médiacentereire hajaz, csak persze némileg nagyobb kiadásban.

Ami az anyaghasználatot és az összeszerelés minőségét illeti, azokra nem lehet panasz, ez kétségtelenül egy prémium termék. A tetején és az előlapon használt fényes műanyag persze gyűjti az ujjlenyomatokat és a port, valamint kérdés, hogy a tető másik felét elfoglaló rácsozott szellőzőnyílásokon mennyire fogja ellepni a gép belsejét a por, de ez majd a jövőben kiderül. Hátulra érve további szellőzőnyílásokat illetve a portokat találjuk. Az Xbox One kínál egy HDMI-kimenet és bemenetet (amire nem csak set-top-boxot, de bármilyen HDMI-s eszközt csatlakoztathatunk), két USB aljzatot, egy speciális csatlakozót a Kinect számára, illetve egy digitális audio kimenetet, valamint a tápcsatlakozót. További egy USB csatlakozó kapott helyet a gép bal oldalán, így például a kontroller töltéséhez nem kell mindig a masina hátuljánál matatnunk. A csomagban egyébként felfedezhetünk még egy jó minőségű HDMI-kábelt, valamint egy mono headsetet is, amit közvetlenül a kontrollerbe lehet csatlakoztatni. Ezen találunk három gombot a mikrofon némításához és a hangerő szabályozásához.

Végül persze ott van az új Kinect, ami jelentősen meghízott elődjéhez képest, és már egy beépített ventilátora is van a nagyobb hőtermelése miatt. Látószöge (egyéb paramétereivel egyetemben) sokat javult a korábbi változathoz viszonyítva, így elméletileg nincs szüksége mozgató motorra, hogy beállítsa magát. Mivel nincs is benne motor, ezért nekünk kell elhelyeznünk egy optimálisnak tűnő szögben, aztán ha mégsem látszódunk benne, akkor utólag kézzel kell állítgatnunk a pozícióján.

Fontos továbbá megemlíteni, hogy az Xbox One kizárólag vízszintesen tud feküdni, és bár elméletileg nem dől el, ha függőlegesbe tesszük, a Microsoft nyomatékosította, hogy ez nem ajánlott, és az ilyen használatból eredő károkra nem vonatkozik a garancia. Ez viszont azt eredményezheti, hogy (a méreteivel együtt) az Xbox One-nak némileg nehezebb helyet találni, mint a PS4-nek. Itt érdemes még megemlíteni, hogy a gép belsejében található nagy ventilátor, illetve a sok szellőzőrostély megteszi a hatását: menet közben a konzol rendkívül halk. Ami persze annak is köszönhető, hogy alig melegszik, ami pedig annak köszönhető, hogy keveset fogyaszt. Bevetettük a fogyasztásmérőt, és megtudtuk, hogy teljesen kikapcsolt állapotban 0,25W-ot, készenléti állapotban 15,6W-ot, a menüben időzve 70,1W-ot, játék alatt teljes terheléssel pedig 121W-ot eszik a masina.

Kontroller

A kontrollerre saját bevallása szerint 100 millió dollárt költött a Microsoft, és attól függetlenül, hogy igaz-e vagy sem, érezhető a fejlődés. Ami nem rossz eredmény, tekintve hogy az Xbox 360 kontrollerre már egyébként is eléggé közkedvelt eszköz volt, sokan még a PC-s játékok tetemes részéhez is ezt használták - bár a Microsoft kényszerítő ereje miatt túl sok választásuk nem is volt. Akadtak azonban területek ahol lehetett javítani, és ezt a Microsoft szerencsére tudta is. Egyrészt az Xbox 360 irányítóján az elem/akku tartó alul kidomborodott, így egy kicsit befolyásolta, mennyire tudjuk kényelmesen fogni az eszközt. Ennek a One kontrollerén már nyoma sincs, a telep tartója teljesen belesimul a kontroller többi részébe. Viszont itt érdemes megemlíteni, hogy alapból továbbra is ceruzaelemeket, vagy ennek a méretnek megfelelő tölthető akkumulátorokat kell használnunk, azonban utóbbiakat továbbra sem tudja közvetlenül tölteni a kontroller, úgyhogy ha teljes kényelemre vágyunk, ismét kénytelenek leszünk megvenni a Play & Charge kitet.

Ezen kívül kritikus pontja volt az előző vezérlőnek a D-pad, amit a Microsoft egyszerűen képtelen volt eltalálni. Ezen a fronton is jelentős fejlődésről számolhatok be: most már négyágú, határozott nyomáspontú, minőségi klikkelős hangot adó D-padot sikerült tervezni, ami ugyan némi megszokást igényel elsőre, de végtelenül jobb elődjénél. Ezen kívül valószínűleg mindenkinek fel fog tűnni, hogy az analóg karok kisebbé váltak, felületük köré érdes gumiszerű anyagot tettek a tervezők, így remek érzés használni őket, a gyakorlatban pedig csökkent a holtjátékuk az elődhöz képest.

A kontroller egyik legfontosabb újdonságát az Impulse Trigger fantázianevű ravaszok hozzák. Ez tulajdonképpen azt takarja, hogy a központi rezgőmotor mellett mindkét ravaszba is rezgőmotorok kerültek, így nagyon pontos, oldalra lebontott visszajelzést tud adni az irányító. A ravaszok alakja is megváltozott, most - ha lehet - még kényelmesebb és jobb érzés húzni őket. A vállgombok kialakítása sem maradt a régi, de itt nem egyértelműen előnyére változott az eszköz, ugyanis érdekes módon a gombok belső részeit nem lehet megnyomni, csak kijjebb, ami számomra kicsit zavaró volt elsőre, ugyanis a 360 kontrollerén mindig ott nyomkodtam őket.

Érdemes továbbá megemlíteni, hogy a megszokott Back és Start gombokat leváltotta a View és a Menu. Utóbbi funkciója viszonylag egyértelmű: előhozza a menüt a játékokban, illetve a felhasználói felületen az adott csempével kapcsolatos lehetőségeket. A View gomb használata viszont már alkalmazásról alkalmazásra változik, így például a Ryse-ban a képességeink fejlesztéséhez juthatunk vele azonnal, míg a Dead Rising 3-ban mondjuk előhozza a térképet, de a dashboardon egyelőre sok funkciója nincs. Végül pedig érdekes változás, hogy a 360 irányítójához képest a One kontrollerén már fehéren világít a nagy Xbox-gomb, és nem jelzi a töltést. Míg az elődön elkezdtek a ledek villogni a gomb körül, ha merült a cucc, az utódon már eleve nincsenek is ilyenek, és habár maga a gomb most már fehéren világít, semmiféle visszajelzést nem ad a telepek töltöttségének állapotáról - és ezt egyébként az operációs rendszer sem jelzi ki sehol.

OS, hangutasítások

A beüzemelést követően az előlapi Xbox logo megérintésével kelthetjük életre a konzolt, amit az egy pittyegő hanggal nyugtáz, és (ahogy már írtam) a logo elkezd fehéren világítani, de ez nem zavaró, inkább diszkrét, mutatós. Első indításkor meg kell adnunk a Microsoft fiókunkat, be kell kalibrálnunk a Kinectet, meg kell mutatnunk neki (karunk felemelésével), hogy mi vagyunk az, akit ezen a néven be kell jelentkeztetnie, majd jöhet a kötelező frissítés. A PS4-gyel ellentétben ugyanis az Xbox One egyáltalán nem működik, ha nem kapja meg az első foltját, tovább sem enged minket a kezdeti beállításokon. Szerencsére az egész viszonylag hamar, pár perc alatt lezajlik.

Ha sikerült a művelet, akkor rögtön ismerős területen találjuk magunkat, már ha használtunk valaha Windows 8-at, vagy Windows 8/RT-s tabletet, telefont. A Microsoft ugyanis az Xbox One-ra is ráültette a csempés felhasználói felületet. Alapból három kategória áll rendelkezésünkre: az első a Pins, ide tűzhetjük ki a kedvenc alkalamazásinkat, a második a “fő” rész, itt jelenik meg egy nagy csempén az éppen behelyezett lemez nyitóképe, illetve itt találjuk alul a legutóbb használt programokat. A harmadik rész pedig a Store, ahol játékokra, videókra és zenékre lebontva fedezhetjük fel a megvásárolható termékeket. Minden más telepített programot a My games and apps csempén belül találunk, és érdekes (logikátlan) módon ide kerültek az éppen folyamatban lévő letöltések is.

Ahogy elkezdjük használni az Xbox One-t, rögtön feltűnik egy fontos változás az elődhöz képest. A felhasználói felület minden része külön alkalmazás, ami azt jelenti, hogy semmilyen funkciót nem tudunk elérni közvetlenül és gyorsan. Meg akarjuk nézni a barátainkat? Keressük meg a Friends appot, indítsuk el, malmozzunk pár másodpercig mire betölt, majd lépjünk ki, hogy megtekintsük az Achievementeket, amit szintén elindítunk, várunk, majd nézünk. Ez persze valószínűleg azt jelenti, hogy a Microsoft minden appot tud majd külön (és reméljük rendszeresen) frissíteni, azonban jelentősen lassabbá és körülményesebbé teszi a különböző tartalmak elérését a konzolon.

Az Xbox 360 egyik kiemelkedő tulajdonságaként tartottuk számon, hogy minden gyorsan és szinte azonnal elérhető, látható. Ennek a legjobb példája volt az achievementek megtekintése, ami most már sokszor annyira fárasztónak tűnik, hogy inkább elkerülöm. Ráadásul mindenhez nagyon sok “kattintáson” keresztül tudunk eljutni a kontrollerrel, így ha gyorsabban akarunk megnyitni valamit, kénytelenek vagyunk használni a hangutasításokat. Ezek jól működnek az esetek többségében, és még az én - vélhetően nem oxfordi kiejtésű - angolomat is simán veszi a rendszer, néha viszont olyan, mintha teljesen süket lenne. Ráadásul a Microsoft hiába szögezte le előre, hogy bizony a Kinect egy hangosan szóló film alatt, vagy éppen egy társasági beszélgetés közben is ki fogja hallani gazdája szavait, ez nem így van. Amint három-négy ember elkezd beszélgetni a szobában, teljesen esélytelen, hogy bármit is felfogjon a gép.

Továbbá kicsit kényelmetlen, hogy minden alkalmazás teljes nevét ki kell mondanunk ahhoz, hogy az elinduljon. Nem elég azt mondanunk, hogy “Xbox, go to Ryse”, hanem bizony az “Xbox, go to Ryse: Son of Rome”-ra lesz szükség - ami legalábbis kicsit furcsa abban a korban, amikor az androidos okostelefonom egy rosszul megfogalmazott félmondatból is tudja, mire is gondoltam valójában. Ráadásul a kontrollert még így sem hagyhatjuk el teljesen, mert számos lehetőség a felhasználói felületen a korábban már említett Menu gomb megnyomására jön elő, illetve sokszor a lehetőségek közül csak az irányítóval tudunk választani. Amikor viszont működik a hangvezérlés, és jól tudjuk használni, az egész rendkívül futurisztikusnak és menőnek tűnik: gond nélkül tudunk Skype-hívásokat fogadni, bejelentkezni, tekerni vagy éppen megállítani egy videót, programokat indítani, visszalépni a főképernyőre, vagy a “Snap” utasítás segítségével osztott képernyőre betenni azokat.

Alkalmazások, használhatóság

Ha már megemlítettem a bejelentkezést, akkor beszéljünk most erről. Az Xbox One-ban nincs hagyományos automatikus bejelentkezés, mint a 360-on. Az automatikus bejelentkezés csak a Kinecten keresztül működik: ha ott figyel a búránk a kamera látószögében, akkor vidáman beléptet minket és még köszön is. Ha bejön még két ember, akiknek a felhasználói fiókját ismeri a konzolunk, akkor őket is azonnal megismeri és belépteti. Azt is tudja, hogy kinél vannak a kontrollerek, így a játékban az éppen irányított karakterhez a megfelelő profilokat társítja. Ha viszont valamiért úgy döntünk, hogy kihúzzuk a Kinectet (használata ugyanis nem kötelező, bár erősen ajánlott), akkor marad a teljesen manuális bejelentkezés minden alkalommal - bár tegyük hozzá, hogy ez sem vészes, mindössze három gombnyomással megoldható.

Az alkalmazások közül érdemes dicsérni egy kicsit a Skype-ot, mert a Microsoft ígéretének megfelelően tényleg fantasztikusan működik. Megtalálja a beszélőt a szobában, ráközelít, tökéletes kép- és hangminőséget ad. Egy ilyen program tényleg azt tudja éreztetni a vásárlójával, hogy ez a jövő. Azonban ebből a vidám hangulatból hamar kizökkenünk, ha felfedezzük, milyen szörnyűséget csinált a Microsoft a party rendszerrel és a játékmeghívásokkal. Megmondom őszintén, továbbra sem értem az egészet. Az Xbox 360 könnyű kezelhetősége, és a PS3-felhasználók által irigyelt keresztjátékos party chat ugyanis a múlté. A probléma ott kezdődik, hogy eltűnt az Xbox-gomb lenyomására előjövő Guide menü, ahonnan korábban egyszerűen belépve a barátok közé pillanatok alatt összeinvitálhattunk egy közös beszélgetést, vagy csatlakozhattunk egy már meglévőhöz brigádhoz.

Most ki kell mennünk a dashboardra és megnyitni, vagy snappel betenni osztott képernyőre a megfelelő alkalmazást, de partyt ezután sem tudunk indítani, csak ha egy játék multiplayer részében vagyunk. Ilyenkor a játék összerak az összes barátunkkal (meghívásokat kezd el nyomni mindenkinek), ami remek lenne, ha mindenkinek meglenne ugyanaz a játék, és mindenki egyszerre tolná. Ráadásul mindennek tetejébe még a létszám is limitált attól függően, milyen többjátékos móddal rendelkezik az adott anyag: a Killer Instinct például két főt támogat, így legfeljebb kétfős partykat hozhatunk létre, és amíg egy másik játék partyjában vagyunk benne, nem is indíthatjuk el a Killer Instinctet. Ráadásul a barátlista, ami a 360-on egyszerű és átlátható volt, most teljesen értelmetlen: nem az online barátokat rakja előre, hanem sorban listáz mindenkit, és persze az előbb leírtaknak megfelelően nem mutatja, ki van partyban, és lehetőséget sem ad, hogy csatlakozzunk hozzájuk.

Az egész annyira érthetetlen, bonyolult és logikátlan, hogy először azt hittem, én vagyok a béna, mert kizárt, hogy a Microsoft ekkorát lépjen vissza az Xbox 360-hoz képest. De nem, tényleg ez a szomorú helyzet. Akkora a probléma, hogy Major Nelson már hivatalos ígéretet tett arra, hogy érkezik egy teljes, mindent átalakító frissítés a rendszer ezen részéhez, de még hónapok kérdése, mire ebből látunk valamit. Ami azért kellemetlen, mert tavasszal érkezik az Xbox One egyik legnagyobb (félig) exkluzív címe, a kifejezetten multiplayerre kihegyezett Titanfall. Ráadásul akadnak még további “apró” hibák is a felhasználói felületen: a rendszer nem jelzi ki, ha egy barátunk online jött, a beérkezett játékmeghívások örökre elvesznek, ha elmulasztottuk őket, nem tudjuk menedzselni a tárhelyet (még azt sem látjuk, mennyi szabad helyünk van), és valamilyen érthetetlen módon offline nem működnek az achievementek - jelzést sem kapunk, ha megszereztünk egyet, és az achievement applikáció sem működik, csak online.

Felvétel, záró gondolatok

Az újgenerációs konzolok egyik legjobbnak ígérkező lehetősége, az azonnali játékfelvétel sem működik tökéletesen - jelentős hiányosságokkal küzd mind a PS4, mind az Xbox One. Felvételt kétféle módon kezdeményezhetünk: vagy bemondjuk az “Xbox, record that” parancsit, és akkor a gép elmenti nekünk az utolsó 30 másodpercnyi akciót, vagy ismételten csak a menüben turkálva, vagy a snapet használva el kell indítanunk a GameDVR nevű alkalmazást. Itt manuálisan indíthatunk felvételt bármikor, de így is csak maximum 5 percet tudunk rögzíteni. Screenshotot készíteni ráadásul egyáltalán nincs lehetőségünk, ami szintén érthetetlen.

Amennyiben megvagyunk a felvétellel, és azt közzé szeretnénk tenni a világ számára, úgy az Upload Studio nevű alkalmazás lesz a mi programunk. Ez egy nagyon korrektül összerakott kis dolog, amin belül lehetőségünk van alapszinten megvágni a klipet, hangalámondást készíteni hozzá, osztott képernyőre betenni két videót, sőt, a Kinect segítségével mindehhez még az arcunkat is odatehetjük. Ha megvagyunk, akkor a kész anyagot vagy az Xbox Live rendszerén tudjuk megosztani, vagy feltölthetjük SkyDrive-ra, onnan pedig már azt kezdünk vele, amit csak akarunk. Persze a minősége nem lesz világbajnok, és nem fogja felvenni a versenyt a dedikált capture eszközökkel: az Xbox One maximum 720p-s videókat rögzít 30fps-sel. Ráadásul fájó pont, hogy a PS4-gyel szemben a Microsoft konzolja még nem teszi lehetővé, hogy élőben streamelhessünk.

Összegzés

Az Xbox One tehát egyelőre olyan, mint általában a konzolok a megjelenésük utáni időszakban: félkész. Nagyon sok lehetőség van benne, és néha, amikor jól működik tényleg úgy érezzük, hogy egy rendkívül frankó, futurisztikus kütyüt vásároltunk, máskor viszont idegesítő, átláthatatlan és nehezen kezelhető, számos hiányossággal. Mivel a Microsoft alapvetően egy szoftverekre specializálódott cég, és mivel az Xbox 360 is rendkívül nagy változásokon esett át megjelenése óta, számíthatunk arra, hogy a helyzet a jövőben javulni fog. A gép azonban nagyon stabil, rendkívül csendes, az új kontrollerrel pedig összességében a tervezők még javítani is tudtak az Xbox 360 alapból kiváló irányítóján. Innentől pedig érdeklődve várjuk, mit hoz a jövő, ugyanis az Xbox One az egyetlen next-gen konzol, ami egy egyéni, bátor vízióval rendelkezik, és el tudott rugaszkodni a konzolos alapvetésektől.